Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-06-05

táránál, Eada Józsefnél váltandök meg. Ugyanaz napig szíveskedjenek a meghívottak a meghívóhoz mellékelt levelező lapon bejelenteni a bizottságnak, ha vájjon az ebéden részt vesznek-e, mert a vállalkozó vendéglős csakis annyi terítékről gondoskodik, a hány résztvevő be van jelentve. Tizenkét törvényhatóság küldöttei, az orszgy. képviselők, Veszprém vármegye tisztikara, a nemzeti színház kiküldött tagjai, a Budapesti Újságírók Egyesületének, valamint az „Otthon" írói körnek a kiküldöttjei, nemkülönben a többi vendégküldöttségnek a főispán által meghívott tagjai a főispán vendégei lesznek. Győr vármegye törvényhatósága Laszberg Rudolf gróf főispán és Gnda Béla alispán vezetése alatt 20 tagú küldöttséggel fog résztvenni vármegyénk ünnepén. Komárom vármegyét az eddigi megállapodások szerint Sárközy Aurél főispán vezetése mellett Antal (labor, Konkoly Thege Miklós, Thaly Ferenc, Czike Lajos, Hzalay Pál, Hérics Márton, Horváth Géza, Pogrányi József, Zámory Béla, Xick Ede, Ferenezy Zsigmond és Jankovies Aladár biz. tagokból, valamint Ghyczy Dénes alispán, Erdély Gáspár főjegyző, Pőcze János és Konkoly Thege Lajos főszolgabirákból álló küldöttség fogják képviselni. A további programm összeállítása most van folyamatban. * Minfc lapunk múlt számában megírtuk, Veszprém vái megye küldöttsége múlt hó 23-án tisztelgett főispánunknál, a mely alkalommal Szabó Imre orsz. képv. a következő beszédet mondta:*) Méltóságos Főispán Úr! Mélyen Tisztelt Urunk és Barátunk! Veszprém vármegye küldöttsége igaz örömmel és lelkesedéssel jelenik meg Méltóságod előtt, hogy bódulatának és szeretetének benső melegségével üdvözöljön Téged, a kit Felséges urunk és királyunk, fejedelmi kegye legközelebb vármegyénk főispáni székébe ültetett. Te szivedben és lelkedben mindig a mienk voltál, mert hiszen a te első és legjobb iskolád közpályádon a mi vármegyénk közgyűlési terme volt. Itt szívtad magadba a koronás királyunk és alkotmányunkhoz törbetleu hűségedet és ragaszkodásodat. Itt érlelődött benned meggyőződéssé, bogy a különböző hitfelekezetek igazi és mély vallásossága az állam erkölcsi hatalmának legbiztosabb és leggazdagabb erőforrása és hogy nemzetünk csak a szabadság intézményeinek megalkotásával, mint modern jogállam lehet igazán boldog és hatalmas. Végül itt tanultad meg, bogy miként kell az adminiszráció napi ügyeit a közszolgálat érdekében buzgón, szakszerűen és igazságosan elintézni. A te fényes képességeid, lebilincselő modorod, ékesszólásodnak ereje és a közélet terén önzetlen tevékenységed rövid idő alatt nemcsak a vármegye vezérfériiai közé emeltek fel, hanem ezen kitűnő tulajdonságúiddal mint népképviselő és író, jó hangzást szereztél nevednek és közbecsülést magadnak. Meg vagyunk győződve, hogy mint főispán nagy kötelességérzetednél fogva vármegyénk területén kifogástalan közigazgatást létesítesz, s hogy nemes jogérzeteddel a vármegye minden lakójának alkotmányos jogát és szabadságát rang és felekezetkülönbség nélkül, nemcsak az alulról jövő izgatásokkal szemben, hanem a hatalom esetleges támadásai ellen is meg fogod tudni védelmezni. Te eddig is szeretetünk, barátságunk és elismerésünk óimén vezérünk voltál, jövőre pedig vezetőnk leendsz nem csak ezen érzelmeinknél fogva, hanem hivatalos minőségedben is. Ks mi ez ünnepélyes pillanatban Ígéretet teszünk, hogy a te zászlód alatt édes hazánk és szeretett vármegyénk közügyeit igazi lelkesedéssel fogjuk szolgálni. Kérünk, hogy szeretett vármegyénket, a mely hála, felséges Urunk legkegyelmesebb elhatározásával most már a te vármegyéd, fogadd szerető gondjaidba és hűségedbe. Adjon az Isten erőt, kitartást és sok szerencsét, hogy új Méltóságodban koronás királyunk és a haza szolgálatában, továbbá vármegyénk bölcs vezetésében tehetségeidnek megfelelő nagy és fényes sikereket érhess el. Áldjon meg a jó Isten az ég minden áldásával, szivünk mélyéből kívánjuk, hogy Őméltósága, a mi szeretett főispánunk a vármegye lakosainak ragaszkodásától és lelkes támogatásától körülsugározva, boldogságban és dicsőségben sokáig éljen! (Szűnni nem akaró taps és éljenzés.) *) A beszéd lapunk múlt számából nyomdai tévedésből maradt ki. Közlésével tartoztunk olvasóinknak, kik utólagosan is gyönyörködni fognak Szabó Imre emelkedett hangú s zép beszédében. A magyar ipar pártolása. A magyar iparosság köréből szakadatlanul halljuk a panaszos szókat, hogy nem képesek megélni, bogy a külföldről beözönlő gyári termékek óriási versenyében tönkre mennek egvmásután a hazai iparosok. A panasz jogosságát elvitatni nem lehet. Tény az, hogy a magyar iparosság nagv része nemcsak hogy megérzi a külföldi gyári termékek vei-senyét, hanem csakugyan a lét vagy nem-lét problémájának szélén áll. Ezen a dolgon így papirosra írva, nagvon könnyen lehetne segíteni. Annak idején már űgvis keletkeztek aféle hazafias társaságok, araelvek tagjai kötelezték magukat arra, hogy a Magyarországon megkapható ipari cikkeket itthon fogják beszerezni vagyis, bogy a magvar kézi és gvári ipart fogják támogatni. Most hát nem kellene megint mást tenni, mint hogy arra kellene megint buzdítani édes hazánk lelkes fiait: dolgoztassanak itthonn a mi mesterembereinkkel még akkor is, ha kissé több pénzbe kerül, mint a külföldről importált ipari cikkek. Ha ilyen irányban azután az irányadó elemek itt is, ott is kibontanák a hazafias iparpártolás lobogóját, nagyon valószínű, hogy a zászlóbontás nem maradna eredménytelenül. De a legkedvezőbb eredmény mellett is mitől kellene tartani megint ? Tartani kellene attól, hogy ennek a hazafias buzduhitnak a vége is csak az lenne, ami a mái' említetteké lett. Akik a hatvanas évek elején már mint érettebb egyének éltek, emlékezhetnek rá, hogy milyen nagy és hatalmas lendülettel indult meg a honi ipar pártolása. „Honi kalap-, ..honi szoknya", ..boni szövet

1- járta akkor mindenütt, de - fájdalom! -— csak kevés ideig járhatta. lvs miért? Mert ezek a „honi" dolgok később olyan minőségüokké lettek, hogy a vásárló, megrendelő közönség erszénye nem bírta már hazaíiassáu'ot. Kénytelen volt szakítani a sovinizmusnak ezzel a megnyilatkozásával. llvon formán történt az utóbb keletkezett ily irányú mozgalmakkal is. Es habár a magyar ipar fejlődése, különösen a lefolyt huszonöt év alatti időben eltagadhatatlan -mégis alaposan lehetne tartani most is attól, bogy a közönség erősen fokozódott igényét ily módon kielégíteni nem lehetne. Hisz ha csak egyeseknek tesz is valaki szemrehányást, hogy miért nem dolgoztat magyar iparosokkal, az rá a Jelelet, bogy azért nem, mert drága pénzért silány munkát szolgáltatnak. Hát melyik résznek van tulajdonképen igaza? Az iparosoknak-e, akik a mellőzés miatt panaszkodnak? Vagy a vásárló közönségnek, a mely a magyar ipari cikkek drágaságával és silányságával mentegetőzik? Bizonyos mértékben — úgy véljük -- mindegyik résznek igaza van. A közeledésnek azonban mégis a vevő közönség részéről kell történnie. Mert ha már elismerjük, hogy a magyar ipar és annak produktumai hatalmas mértékben fölötte állanak az évtizedek előtti iparnak és produktumainak: akkor módot kell nyújtani iparosainknak arra, hogy haladottságukat nagyobb méretekben érvényesíthetve, egyúttal a magyar ipar föllendülését is biztosíthassák. Erre az álláspontra pedig csak is a közönség pártolása útján juthatnak. Hiába hangoztatjuk mi az ipar fejlesztését, az iparosság haladásának, szellemi szivonala emelkedésének sürgető voltát, ha mi ebhez legközvetlenebbül szükséges: a pártolást a külföldi produktumoknak nyújtjuk. Csekély és gyér megrendelés mellett a magyar iparos sem műhelyét nem szerelheti föl a modern igényeknek megfelelően, sem igazán szakképzett munkásokat nem tarthat, sem jó anyagot nem szerezhet be. Viszont a magyar iparosságnak szakítania kell hagyományos hibáival és lelkiismeretes munkával, szakismereteinek fejlesztésével el kell érni azt, hogy a vevő és megrendelő közönség olvan produktumokat kapjon, melyekért szívesen megadhassa a drágább árt is abban a biztos tudatban, hogy annak jósága, tartóssága kárpótolni fogja őt azért az összegért, a mennyivel talán idegenből olcsóbban szerezhette volna meg. Azért hát, bogy a magyar ipar fejlődése csakugyan biztosíttassák: iparosainknak lelkiismeretes munkával és pontossággal már a kisebb megrendeléseknél, a kisebb munkák végezésénél megkell nyerni a közönség bizalmát, bogy így azután bizalommal fordulhasson magyar iparosokhoz a nagyobb arányú megrendelésekkel is. El kell érni azt a szinvonalat, bogy ne csupán a hazafiság, hanem az ipari cikk minősége vezesse a magyar közönséget a magyar iparosokhoz. Mert az az úgynevezett hazafias pártolás nagyon efemer természetű. A mai nehéz életviszonyok között puszta frázisokba senki sem fektetheti pénzét. Szabályrendelet a sütő, cukrász és mézeskalácsos ipar gyakorlása tárgyában. Mészáros Károly polgármester a városi tanács tegnap tartott ülése elé egy szabályrendelet tervezetet terjesztett, mely nemcsak a sütő, cukrász és mézeskalácsos iparosokra nézve bír kiváló font lósággal, de különösen közegészségügyi szempontból nagy horderejű intézkedéseket tartalmaz. Egyelőre közzétesszük a javaslatot, s fenntartjuk magunknak, hogy legközelebb behatóbban foglalkozzunk annak részleteivel. 1. i;. A sütő ipar Pápa város területén csak oly műhelyekben gyakorolható, melyek a hatóságilag megállapított feltételeknek megfelelnek. 2. i?. A sütő, cukrász és mézeskalácsos műhely nem szolgálhat sem lakó, sem hálóhelyiségül. A tanoncok és segédek lakó, illetve hálóhelyiségeinek a műhelyektől teljesen elkülönítve kell lenniük. i>. Ji. A műhely kifogástalan tiszta karban tartandó. 4. §. A feldolgozandó anyagnak, úgy a tisztaság, mint közegészség szempontjából is kifogástalan minőségűnek kell lennie. Ugy a feldolgozandó anyás, mint az árukészlet száraz, szellős és tiszta helyen tartandó. 5. Pápa város területén kenyeret, vagy akármi néven nevezendő süteményt, valamint cukrászati és mézeskalácsos cikkeket, cukorkákat stb. csak annak szabad darusításra készítenie, ki arra az ipartörvény s a jelen szabályrendelet értelmében jogosított. ó, 5?. Az előbbi szakaszokban felsorolt cikkek, csak a bejelentett állandó üzleti helyeken (boltokban, műhelyekben) vagy a hatóság által kijelölt helyeken (közpiacokon) árusíthatók. Minden elárusító köteles üzlethelye (boltja, sátra, vagy állváuya) felett cégét kitüntetni. 7. !?. Közpiacokou tilos kenyeret, vagy bármiféle süteményt közvetlenül a földre lerakva árulni.