Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-05-22

47-es jellegét. Az erre vezető eszközök egyik leg­fontosabbjául az állami adminisztráció behozatalát s különösen a városok reformját emeli ki, s ezután .Utér beszédének legmélyebb hatást keltett részére, melyben választóitól búcsúzik, őrömteljes lelkesedés­sel fogadták ama szavait, hogy midőn, a másfél évvel ezelőtt nevével diadalra vezetett zászlót tisztán és mocsoktalanul adja vissza választói kezébe, ezzel a közte és a pápaiak közt fennállott kapocs csak formailag fog megszűnni, de annak érzésteljes ben­só'sége lazulni ezentúl sem fog : „Ha hivatalos köteles­ségeim Veszprémbe szólítanak is, szivemben és érzéseimben pápai maradok továbbra is; mikor Veszprémbe érkezem — úgymond — akkor szék­helyemre érkezem, de mikor Pápára jövök, akkor haza jövök." A magas szárnyalású, emelkedett hévvel elő­adott hatalmas szónoklatot több izben szakította félbe a hallgatóság sürüen felhallatszó zajos helyes­lése és éljenzése, de a lelkesedés és tetszészaj e mondatnál érte el legmagasabb fokát. Az ennek nyomán támadt lelkes hangulatnak méltó kifejezése volt úgy Mészáros Károlynak a város részéről, mint, Hali Józsefnek a szabadelvű párt részéről szép szavakban tolmácsolt köszönete. Mindkét beszédet általános helyeslés és éljenzés követte. Színház. Csütörtökön ért véget rövid színházi szezo­nunk, melyet azonban közönségünk nagyrésze (sajnos) hosszúnak talált. A mily kedvező auspiciumokkal indult meg a szezon, épp oly sajnálatos közönyt tapasztalhattunk annak második felében közönsé­günk részéről. Az utolsó hétnek majdnem összes előadásai teljesen üres ház előtt folytak le. Ha voltak is Dobó társulatának némely hiányai, ez .sehogy sem indokolhatta a legutóbb sajnosán lapasztalt részvétlenséget. Lehetetlen el nem is­mernünk azt a nagy érdemét, hogy oly változatos műsort mutatott be rövid f> hét alatt, a minőt vidéki társulat még alig produkált. A legutóbbi évnek majdnem összes újdonságait volt alkalmunk láthatni, még pedig legnagyobbrészt oly előadásban, mely a közönség legmelegebb pártolására és támo­gatására is érdemes lett volna. Varázsgyürü. A szombati nagy és a vasárnapi kis közönség a népszínház egyik szép sikert aratott operett-újdon­ságával ismerkedett meg. A Varázsgyürü zenei szempontból egyike a legsikerültebb ujabb operettek­nek, de tartalmilag bizony nagyrészt üres és szab­lónos. Néhány frivólabb mondata tetszést aratott ugyan a karzaton, de igazi komikumról és szellemességről szó sem lehet. Temperamentumos, ügych szubrettüuk Felhő Rózsi pompásan játszotta meg a naiv paraszt­leányka szerepét s különösen a második este szépen is énekelte. Jó partnere volt Arkossy-han, ki nem egy opcreltbcli parasztfiút ábrázolt már kitűnően színpadunkon. Igen szépen énekelt Nagy Gyula és sok ügyességgel Arkosmb. Szilágyi kis szerepében is tudott komikai hatást elérni, jók voltak Pesti és Miulas. Három Kázmér. Pesti Kálmánnak rövid itt időzése alatt nem igen volt alkalma arra, hogy magát nagyobb szere­pekben bemutathassa s így éppen nem csodáljuk, hogy jutalomjátékáuál üresen maradt a ház. A Smüle Gc.lb szerepe sem igen alkalmas arra, hogy vele nagyobb hatást lehessen elérni s így nemcsak az anyagi, de erkölcsi siker szempontjából sem volt ezúttal szerencsés estéje. Felhő Rózsi és Arkossy adták az egyik szerelmes párt elég szép sikerrel, A. Zoltán Olga és Szilágyi, pedig a másikat, de már kissé gyengébben. Zoltán Olga nem volt eléggé excentrikus, Szilágyi pedig rosszkedvéi volt. A darab­nak legsikerültebb jeleneteit érthetetlen okokból S-jeseu kihagyták. Feri kisasszony. A vígszínház nagysikerű bohózata nálunk nem tudott még csak közepes hatást sem elérni. PeMi, Khnooic* és Nagy Gyula elég mozgékonysággal és élénkséggel mutatták be a jó barátok triasszát, de azokat a c.lownszerüségcket, melyek az amerikai bohózatot annyira jellemzik, egészen elhagyták. Pesti női jelmeze és maszkja természetesen nálunk is viharos derültséget keltett és dicséretes igyekezettel iparkodott ezt játékával is ébrentartani. Kívüle Balázsig volt az előadás legerősebb oszlopa, kinek egészséges humora ezúttal is sokszor megnyilatkozott. A nők • közül Olálmé Henriette excellált, de jók voltak Makó Aida, Á. Zoltán Olga és Dobó Sárika is. Nebántsvirág. Nem nagy, de előkelő, az összes páholyokat megtöltő közönség nézte végig Felhő Rózsinak, a I rövid idő alatt, közönségünk kedvencévé lett szubrelle­nak julalomjátékát. Színpadra léptekor viharos taps fogadta őt, s a zenekarból gyönyörű virágcsokrot is | nyújtottak fel neki. A szívélyes fogadtatásért hálás is volt s a nála megszokott temperamentummal és elbájoló kedvességgel játszolt. Az énekre azonban úgy látszik nem volt eléggé disponálva, a szokott­nál kissé gyengébb volt és nem tudott egyetértésre jutni a zenekarral. Hol korábban, lud későbben intonált. Szilágyi előkelő művészettel és diskréeió­val játszotta Kloridért. Nagy Gyula, mint mindig, úgy ezúttal is szépen énekelt. A többi szereplők is Ijól megállották helyüket. Hófehérke. A délutáui előadással a gyermekvilágnak ked­veskedett' Dobó igazgató, szinrehozván az örökifjú Hófehérkét, a gyermekfautázia eme szép álomképét. Nem is volt oka ezt megbánni az igazgatónak, mert talán a szezon összes délutáni előadásának sem volt akkora közönsége, mint ennek az egynek. Ter­mészetesen az volt ennek az oka, hogy a hét tör­pét helybeli gyermekek játszották. Papák, mamák és testvérkék szemei bámultak és kezei tapsoltak az apró műkedvelők minden szavának, minden mozdu­latának. Az előadás szerencsésen folyt le minden baleset nélkül. A fegyenc milliója. Ha az utolsó két héten kevesen látogatlak is a színházat, örvendünk, hogy legalább búcsuelőadásra nagyobb számban jött el közönségünk. A darab prototípusa a párisi bulevard drámáknak. Ha tehát az előadásnak nem volt a közepesnél nagyobb sikere, ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy közönségünk ízlése a drámairodalonm e.féle termékeit nem akcep­tálja még akkor sem, ha az a legjobb előadásban kerül is színre. A szereplők eléggé igyekeztek c cél elérésére, de a szerepek nem tudása többször volt észrevehető. TOLLIIKGGY KL. A közgyűlési teremből. GYORSASÁG NEM BOSZORKÁNYSÁG. Ismét működött a gyors megszavazó készülék, azaz pardon, a városi képviselő testület. Az ülés két óráig tartott, melyből 30 percet elvett a jegyző­könyv hitelesítése és néhány napirend eló'tt elintézett dolog. A hátralevő 90 perc alatt még 13 tárgyat kellett volna elintézni, de a mi furfangos városi ügyészünk hamarosan gondoskodott még egy tizen­negyedikről is, nehogy ez a végzetes szám valami bajt okozzon. Tizennégy ügyet elintézui X 'f., óra alatt elvégre nem is valami migy dolog, még akkor sem, ha van köztük egy 79. §-ból álló szabályrendelet. Hisz minden egyes tárgyra majdnem 7 percnyi idő jutott. El is végezték a reájuk szabott munkát a mi képviselőink derekasan s '/.(ü-kor már színét sem láttuk a közgyűlésnek. Volt különben egy érdekes intermezzo is az ülés végén, a mikor is Mórocz József gazda kijelentette, hogy biz ő nem értette meg azt sem, hogy miről van szó, nem is tudja, hogy mire szavazzon, tehát inkább nem szavaz, Harminckét képviselő ellenben ugyanekkor igennel szavazott, azt kell tehát róluk fel léi éleznünk, hogy ők megértették, mire szavaznak. Megértették p. o. és igennel szavazván bizonyára helyesnek is találták annak a szabályrendeletnek első szakaszát, melv imigyen hangzik: „Pápa rend. tan. város közönsége által Tapolcafő község belterületén Pápa város tulaj­donát képező Tapolcafoi ;5;}ÍJ. szljkvbcn f. l.sorsz. alatt felvett ingatlan területén fakadó forrás vizé­nek felhasználásával létosítelt vízvezeték első­sorban a lakosság ivó és házi vízszükségletének fedezésére és tűzoltási célokra, (ezután j>edi(j utca locsolásra és ipari célokra fog szolgálni." Szó a mi szó, gyönyörűen megszerkeszted, mondat ez az első paragrafus és bátran merek 100 aranyat kínálni annak, ki ezt egy lele.kzp.lrc elmondja és 200-at auuak, ki rosszabbul meg tudja szer­keszteni. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a képviselőtestület érdemeiről sem. A szabályrendelet. 9. 5j-ában az eredeti szöveget, megváltoztatta, s a „jelentse be" kifejezés helyébe azt tette, hogv : „tartozik bejelenteni"; a íj;}, ij-nál a „tűzveszélye szót „/iizvész"-szel cserélte íel. Jól telte! Osakhogy ha már egyszer elkezdték a stiláris hibák kiirtását abban a rettenetes magyarsággal (?) szerkesztett szabályrendeletben, akkor kár volt ily kevéssel beérni; lehetett volna ott sokkal több és sokkal nagyobb hibát is találni. A mit a képvisolö'losl.ülei az állandó választmány javaslata alapján ezzel a szabályrendelettel csinált, arra méltán alkalmazhat­juk azt a német közmondást: Die kleinen Diebe hängt man auf, die Grossen lässt man laufen. SÖPRIK A PÁPAI — BÚJÓ KÉMÉNYEKET vngy A KÖZGYŰLÉS ÉS A KÉMÉNYSEPRŐK. Az uj seprő jól seper. Az uj rendórkapiláiiy még jobban. Még pedig jól seper nemcsak a saját háza előtt, hanem a mások bújó kéményeiben is. A szegény háztulajdonosok érző kebelének azon­ban nem az fáj, hogy jól seper a kapitány; inkább az, hogy sokszor seper és drágán seper. Az uj kapi­tány ugyanis havoukint bebujtatja barna seregél. a kéményekbe, a régi ellenben csak negyedévenként tette ezt, s ime a szerdai közgyűlésen kiderüli, hogy még akkor sem igen sepertek ők, mert hisz rende­sen elaludtak a kéményekben, a mint erről Baráth Károly képviselő' úr a közgyűlés színe eló'tt is tanú­ságot lett. A J0 krajcárok felszedésében azonban már nagyobb buzgalmat tauusítoltak a kéményseprők, mint a seprésben, s ez az, a mi leginkább I VIjt a képviselőknek, mert hát 10 péuz az sok pénz egy szegény nyomorult házi uruak. De hát miért seper­tél a kapitány? S különösen olyan sokszor? Es miért oly drágán? Ezeket, a kérdéseket hánytorgat­ták szerdán nagy serényen és kifogyhatatlan szó­bőségü ékes szólással a mi sajnálatra méltó szegény képviselő háztulajdonosaink. Es sokan nagyon sokan feleltek ezekre a kérdésekre fénycsen bebizonyítván, hogy míg az 1884-iki országgyűlés képviselői közt egy sem volt, a ki értett a kéménysepréshez, addig a pápai 1898-iki városi képviselőtestület bőven osztja a kéményseprési szakértőket. Nagy hiba pedig, ha az orsz. képviselők nem értenek a kéménysepréshez, miért is megnyugvással tölt el bennünket az a bír, hogy a nálunk küszöbön levő képviselő választásra a kéményseprők is léptetnek fel jelöltet, kinek egyet­len pi'ogrammpoutja a reoizió lessz. Ne tessék meg­ijedni! nem az egyházpolitikai törvények revízióját követelné ez a majdnem egy tagból álló párt, beéri ez az 1884. XVII. törvénycikk kéményseprőkre vonatkozó szakaszainak^ revíziójával. Éljen tehát a kéményseprők pártja. Éljen a revízió! Jean d'or. A város hivatalos közzétételes. 2/1898. Hirdetmény Pápa város polgármestere közzé leszi, hogy a város képviselőtestülete f. hó IS-án tartod, rendkívüli közgyűlésében öá. sz. a. határozatával a vízvezetéki és vizdij szabályrendeletet megalkotta, egyidejűleg kimondotta névszerinti szavazás melleit, hogy ezen szabályrendelet csak birtokon kívül fcllebczhető meg. Ezen határozat azzal tétetik közzé, hogy ellene a felebbezés 30 nap alatt a hivatalos órákban a főjegyzői irodában, hol a szabályrendelet közszemlére kitéve van, bárki által beadható. Pápa, 1898. május 20. Mészáros Károly,

Next

/
Oldalképek
Tartalom