Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-04-10
1898. április lü. PÁPAI LAPOK tékeiry hivatalnoki kara,nagyszáinú ügyvédi és orvosi kar, 10 iskolának tanárai és tanítói, továbbá tekintélyes kereskedelmi és iparosztályunk oly nagy és számottevő intelligenciát képviselnek, bogy azt kellene hinnünk, hogy a mi alig 300—400 főből álló közönségre épített színházunk kevés és kicsiny ezek befogadására és a szomorú tapasztalat épen az ellenkezőt mutatja. Pedig még azt sem mondhatnók, hogy nálunk a színházba járás valami drága élvezet volna. Avagy azt kelljen hinnünk, hogy a kultúra iránt való lelkesedésünk csak odáig terjed, hogy az ünnepi beszédek tengernyi frázisait, meghallgatjuk, vagy azokat magunk is elmondjuk? Talán egyéb áldozatot ennek a sokat magasztalt kultúrának nem hozhatunk, minthogy a hazafias ünnepélyekre elmegyünk közönségnek, staifázsnak f, a Szózat és Himnusz elénekléséhez fújjuk a kórust V Szeretjük hiuni, hogy nem így áll a dolog és bátorkodunk városunk intelligenciájáról olyan véleményt táplálni, hogy annak hazafiasa-iga a kultúra iránt való érzéke és lelkesedése 2ii"g még messzebb is megy, mint estéuként tUi-80 kr. erejéig egy rövid 3—4 hetes sziui azonban. Már lapunk mult számában is jeleztük, L-gy Doh) Sándor társulata a mai naptól kezdve néhány héten át fog nálunk előadásokat tartani. U-igy Dobó egyike a legjelesebb vidéki szini. üMzgatóknak, azt közönségünk is tudja, mely \i< liemesen emlékezik vissza a társulatnak mult evi működésére. Az előzetes jelentésből látjuk, ii. igy ezúttal a szokottnál sokkal nagyobb tár-ulattal (a teljes téli társulattal) jött hozzánk s i.y bizton reméljük, hogy közönségünk a szin-•iiMilatot a megérdemelt pártolásban fogja ré-.iwiteni. Ha valahol, úgy itt van alkalma kőínségünknek megmutatni azt, hogy az ünne•-lyeken elhangzott sok szónoklat csakugyan a nemzeti önérzetnek, magyar voltunknak igaz megnyilatkozása s nem hiú, üres, belső tartalomMk injával levő frázis volt. Es bizonnyal meg i> fogja mutatni, nem engedi, hogy a kultúra •^ónoklatokbau szerepelendő esetleges újabb felvirágzásakor fejet rázva Petőliként felsóhajtsunk: Megint beszélünk és csak beszélünk . . . Pirulva vallom be, hogy a mai házmesterlá,v "fc e gy percig sem készülnek apácának, hanem a '••szenvedélyesebb esetekben is csak marólúgot isznak ; mikor ebbó'l felépültek, csöndes rezignáeióval nyújtják kezüket a jómódú asztalosoknak. Es a napidíjasok ? üli, azokból is kiveszett már minden érzék a •'imantika iránt. A helyett, hogy szerzetbelépnének, --gy kis ideig borba fojtják a bánatukat, aztán — s/.inte szégyenlem elmondani — másik lány után néznek. Hogyan csináljak én ilyen befejezésből csattanó imintet? Hogyan lehet egyáltalában ilyen emberek.'''il valamire való novellát irni? Kihamvadt már belőlünk a hajdankor poétikus tüze, regényes zománca rég elveszett már. Vitézi tornán díjat nem nyerünk, örülünk, ha az önkéntesség alól kihúzhatjuk magunkat. Az obligát holdfénynél nem gitározunk éjjeleken át kedvelünk ablaka alatt: legfeljebb gázvilágítás molett huzatjuk a cigánnyal. Karddal kezünkben nem igen keressük fel az ellenségeinket: ha veszekedni akarunk, elvégezzük azt a nyílt térben. Ilyen korról, ilyen emberekről nem tudok novellái irni. Megpróbáltam a házmester leányáról, nem sikerült. De nem én vagyok a hibás. Áthárítom a felelősséget a holdra, mért nem sütött; a bretagnei kastélyokra, mért dőltek romba; a hősömre, mért lett diurnista; a hősnőmre, mért nem ment apácának. Ha mindezek kedvemben járnak, talán az én novellám is jobb lett volna. Városi közgyűlés. 1898. április 4. — t 'sekély érdeklődés mellett tartotta városunk képviselőtestülete legutóbbi kö/g.yülését, mert a városház nagytermében alig gyűltek össze 30—35-en a képviselőtestület tagjai közül. Napirend előtt Mészáros Károly polgármester jelentette, hogy Szokoly Ignác városi kapitány leköszönt a kerületi betegsegélyzö pénztárnál viselt titkári állásáról s így Hajnúczky Bélának ezen ügyben hozzá intézett interpellációja tárgytalanná vált. A jelentést a közgyűlés tudomásul vette. Ugyancsak napirend előtt elnöklő polgármester fölemlítvén br. Hornig Károly megyés püspöknek kitüntetését, indítványoza, hogy a közgyűlés megyés püspök ő nagyméltóságát ez alkalommal üdvözölje. A közgyűlés az indítványt élénk éljenzés mellett egyhangúlag elfogadta. A napirend első tárgya Győr városának I lapunk mult számában említett átirata volt egy Győrött felállítandó ipari fém- és szakiskola támogatása tárgyában. A közgyűlés Győr városát ezen törekvésében melegeu üdvözli, anyagi támogatást ez idő szerint uem nyújthat, kilátásba helyezi azonban, hogy esetleg néhány ösztöndíjat fog a nevezett szakiskola megnyitása után alapítani. A városi szőlőtelep és faiskola ügyében Rácz Sándor miuiszteri kiküldött jelentésének felolvasása után úgy határozott a közgyűlés, hogy az amerikai szölőtelepet jelenlegi helyén azonnal beszünteti, de utasította a városi taná esőt, hogy minél előbb tegyen lépéseket más alkalmas hely megszerzése céljából s ennek eredményéről legyen jelentést. A íaiskola beszüntetését elv'leg szintén kimondotta, de végrej hajtását akkorra halasztotta, ha faiskola-területül kiválóan alkalmas helyet sikerül találni. Különböző ház- és bultbérszerződések, mint szintén a vadászati jognak Pápa területén bérbeadása jóváhagyólag tudomásul vétettek. A gyámpénztári felülvizsgált számadások elfogadtattak s a közgyűlés ép úgy, raiut az előző években a kezelési fölöslegből 1200 Írtnak a közpénztárba leendő átutalását kimondotta. Ezen üggyel kapcsolatban dr. Antal Géza indítványozta, hogy a városi képviselőtestületnek egy 1890 július 7-én hozott határozata, melynek értelmében a gyámi tartalék alap 6000 frton felüli része a tisztviselők nyugdíjalapjához csatolandó, a vármegyénél sürgettessék meg, mert a 8 év előtt hozott és felterjesztett határozatra válasz még mindig nem érkezett. Az indítványt a közgyűlés elfogadta. A tiszti főügyész és Martonfalvay Etek tiszteletdíjának, mint szintén a polgári iskola és a vízvezeték céljaira vásárolt házak vételárának kifizetésére utasíttatott a városi tanács azon meghagyással, hogy ezt a város jelenleg takarékpénztárban fekvő pénzéből eszközölje s az ekként előálló hiányt a fölveendő kölcsönből pótolja helyre. A vágóhídi módosított szabályrendelet elfogadtatott s elrendelteti a vágóhídnak a mészárosok kívánalmaihoz képest leendő átalakítása. A közgyűlés fél öt után ért véget. az egylet anyagi erejét annyira igénybe vette, hogy az alaptökének egy részét is segélyezésre kellett felhasználni. Kiosztott az egylet 41 lö adag kenyeret, 8748 adag lisztet és 3429 adag húst, 12 öl tűzifát. Házbér segélyben 30 szegényt részesített évnegyedenként. Az egyletnek bevétele volt múlt évben összesen 1738 frt 8 kr, kiadása pedig 1738 iVt 98 kies igy a túlkiadás 90 krban állapíttatott meg. Nagy gondot adott az egyletnek az árva gyermekek neveltetése. Kétséget sem szenved, bogy ezen foglalkozásnál tesz az egylet legtöbb hasznot a társadalomnak. Harmincegy gyermek állott múlt évben az egylet gondozása alatt, a kikre az egylet szintén nagy összeget költött el. Ugyanis az árvaházi bevételek voltak múlt évben 1383 írt 88 kr, kiadás pedig 1337 frt 18 kr, pénztávmaradváuy 40 frt 70 kr. Tehát 1337 frtot adott ki az egylet csak az árva gyermekek neveltetésére, mindenesetre oly jelenség, melyet ligyelmeu kívül nem lehet hagyni és csakis a legnagyobb elismeréssel kell adóznunk azoknak a hölgyeknek, a kik a jótékonyság által az árvák neveltetését lehetővé tették. Meleg szavakban emlékezik meg a jelentés az árvák buzgó és fáradtságot nem ismerő gondnokáról, Szeglethy .Józsefné úrnőről i<, a kinek elég teendője akadt múlt évben az árvák körül. Megemlékezik a jelentés továbbá a jótékonyságáról széles körben ismert és elköltözött özv. Belesingev Móniéról is. , Ismertük, szerettük és tiszteltük őt mindnyájan, örökítsük meg tehát emlékét j jegyzőkönyvünklwn, bogr n késő utódok i> megismerhessék nemes lelkét" adja elő az évi jelentés. Felolvastatott továbbá a számadások megvizsgálására kiküldött bizottságnak jelenté-e. Ezen jegyzőkönyv szerint az egylet vagyona 1*07. évi dei-i>mber hó 31-éii 113Ö7 ín i')3 krt tett ki. .V közgyűlés végeztével bevezették a 3l árva gyermeket a nagyterembe. A jól táplált és ruházott gyermekek lölötl megelégedésüket fejezték ki a tagok. Az elnök ezután süteményt, naranesot é> cukrot osztogatott szét az apróságok k">zött, a kik ürömtelt arccal hagvták el a városházát. A jótékony nőegylet A pápai jótékony nőegylet f. évi április hó (j-án, d. u. 3 órakor tartotta meg rendes évi közgyűlését, a városház nagytermében. Sült Józsefné elnök üdvözölvén a szép számban megjelent egyleti tagokat, a gyűlést megnyitotta. Első sorban az egyleti titkár olvasta fel múlt évről szerkesztett évi jelentését, melynek főbb pontjait a következőkben közöljük : Az egylet választmánya 1897-ben buzgón és pontosan felelt meg nemes hivatásának. A szegények száma a helyett hogy csökkent volna, szaporodott és TülXlfföGGYßL. A bádogkoszorú alkonya vagy Az izlés diadala. T. olvasóinknak bizonnyal élénk emlékezetükben van még, hogy Szilveszter éjszakáján az öngyilkos bakterek a szabadságszobor bádogkoszorúját fejfájukon helyezték el. Minthogy azonban nevezettek új év reggelén feltámadtak, a koszorú ismét visszakerült régi helyére. Onnan való eltüntetését célzó ujabb kísérleteket tárgyalja jelen Látomány és hallomány két szakaszban. Élő, bádogból, bronchol és képzeletből való személyekkel, amelyek: A Ládogkoszorá magit, Honvéd, Turulmadár, (},•/•(/ asszon >/, Árva leány, Iskolás leány és A~ izlés Géniusza. Szín: piros-fehér-zöld. Idő: a Dobó-éra első napja. I, szaka s z. Honvéd. (szaval.) „Édes, dicső meghalni a hazáért," Horáciusznak ajka így zeneg, Ki eltűri, mit harcban sorsa rámért, Magukhoz veszik fönn az istenek. Való igaz! De líyrou ajka mond: Hazájáért a hős sok vért kiont,
