Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-08-29

bet nyújtsam és ez által a múltban élvezett nagybecsű bizalmukat a jövőben is megtartsam, sőt lehetőleg fokozzam. Azon körülmény, hogy Győr és Sopron szab. kir. vároaok a téli évadra nézve ismét szerződéses viszonyba léptek és e két város tanácsának egyhangú határozata csekély személyemet tüntette ki bizalmával engem tisztelvén meg mindkét városi szinház igazgatásával; oly szerencsés helyzetbe juttatott, hogy jelenlegi társulatom működésével a fokozottabb mfíigényeket is kielégíteni képes leszek. Készemről és társulatom tagjai részéről a legnagyobb buzgalmat, legodaadóbb munkásságot és legl'okozotíabb szorgalmat bátorkodom ígérni a pápai t. közönségnek, remélvén, hogy igyekezetünket nagybecsű támogatásával és pártfogásával fogja jutalmazni. Társulatomat a magyar vidéki színészet legtórckvöbb és legintelligensebb elemeiből szerveztem. Ruha- és diszlettáramat teljesen felújíttattam és a legmesszebb menő anyagi áldozatok árán szereztem meg műsoromba a fővárosi színházak összes újdonságait. Társulatom névsora : Műszaki vezetés : Dobó Sándor igazgató, főrendező, Raiz Ödön, Könyves Jenő rendezők, Szécsi Hz. Imre titkár, Virányi Jenő karnagy, Raizué Margit pénztáros, Delli Henrik könyvtáros, Bogáthy Medárd sugó, Márkus Ödön ügyelő, Újvárosi Albert kellékes és szinlaphordó, L'i'vi Lajos ruhatáros, Bárkányi Péter diszmester. Kök : Ragányi Iza, Tibor Lóra énekesnők, Holéczy Ilona drámai hősnő, Fóti Frida vígjátéki szende és naiva, Pozsonyi Teréz drámai és társalgási anya, Kantai Teréz vigjátéki anya és kómika, (j tagu női kar. Férfiak : Dobó Sándor jellem-komikus, operetté butfó, Könyves Jenő hős és társalgási szerelmes, Raiz Ödön bonvivant és jellem, Almásy Endre társalgási, szerelmes, Kozma István opera és operettetenor, Delli Henrik operetté-bariton, másodszerelmes, Szarvasi Jenő népsziumü-bariton társalgási, Bérezi Gyula, Balog István komikusok, Békés Gyula apa, Szécsi Imre siheder komikus, Láng Jenő másodapa, Egri .Jenő lyrai szerelmes, 13 tagu férfi kar. Nyolc tagu zenekar. Az idényben szinrekerülő újdonságok: A) drámák és színművek: Honti háza, Herczegh Fereucztől. Századvégi leányok, tLes demies vierges) Prevost Maróéitól. Becsületbiró, Bosnyák Zoltántól, Hivatalos feleség, (My olTícial wife) Olden Hanstól. Két tacskó, De Oourcelle Pierretől. Rejtett boldogság, Sudermautól. Marianna, Echegeraytól. B) operettek: Ninette, Lepouetól. Celestin apó, Audrantól. A kék asszony, (La Falote) Varneytől (legújabb). A potya fráter, Neumanntól. A májusi bor, (Waldmeister) Strausstól. Cj operák: Bibliás ember, Kinzeltől. Parasztbecsület, (Gavalléria rusticaua) Mascagnitól. Chremonai hegedűs, Hubaitól. D) vígjátékok és vegyesfaju művek: Béni bácsi, Éljen a kisiparos, Csalj meg édes, Az államtitkár, A helyettes, (Le remplaceut). Létbe vize. E) népszínművek és énekes bohózatok : A gyerekasszony, Mária bátyja, Hogyan kell férjhez menni, Leszámolás, A gyimesi vadvirág Géczi Istvántól, Pérfi sorsa az asszony, ÍOUO év Verő Györgytől. A budapesti vigszinház szenzációs sikerű újdonsága Trilby, Du Maurier hipnotikus színműve. Bérlethirdetés 20 előadásra: Nagy páholy Ö5 frt. Páholy 5ö frt. I. rendű zártszék 12 frt. II. rendű zártszék 9 frt. Erkélyszék li) frt. A bérlet eszközlésével Szécsi Sz. Imre titkárom van megbízva, ki a bérletárak felvételére is fel van jogosítva. Magamat és társulatom tagjait a tisztelt közönség pártfogó figyelmébe ajánlva, maradtam kiváló tisztelettel Dobó Sándor, györ-soproni szini kerület igazgatója. Fürdő-levél. — 1S97. augusztus. — St.-Blasien. Ezt a fürdőt valóban fel kell még fedezni a magyar publikumnak. Pedig a monda szerint ugyancsak őseinknek tulajdoníthatni St.-Blasien keletkezését. A németek közé betört rettenetes magyarősök elől ide menekültek a hadeni nagyhercegség ősi lakói. Es aligha bánták meg, mert ma itt fenségesen szép telep vau: büszkesége egész Badenuak. Hanem csudálatos módon, a magyarok nem ismerik a Sclwartzwald e remek Luftkurortját. De még osztrák sógoraink sem. S erről ide érkezésem első pillanatában meggyőződtem; csak követtem rendes prakszisomat: benéztem a lvurszalonba, az olvasóterembe. Az ide járó hirlapok a legbiztosabb kurlisztát tartalmazzák. S íme, igazam lett. Jár ide orosz lap, angol, francia lap és északnémetországi lapok, de — egyetlen egy magyarországi lap sem, ják, hogy a való világot festik, pedig csak egyesegyes eltévelyedett alakokat kapnak ki a millió s millió becsületes közül s azt s annak rajzát ugy állítják oda igaztalanul, mint a minden valónak egyetemes rajzát: elszoktatták az ifjúságot a komoly gondolkodástól, az erkölcs szeretetétől; megtévesztették az ifjúságot, a tapasztalatlan, a kellő erkölcsi képzés hiánya miatt akaraterejében ingadozó ifjúságot, mely így azt hiszi, hogy minden nő csak álarcot visel, csak színleli az erényest s első pillanatban karjai közé omol. S minthogy nemcsak férfiak, de nők is irnak ilyen léhaságokat (tessék elolvasni dr. Iliász, vagy a Csodadoktor rajzokat egy nőtől, a ki ugylátszik, ha a nyilvánosságnak ilyeneket ír, a nála levő társaságot még vastagabbal mulattatja); kuriózumkép elolvashatjuk a modern nő egy-két találó vonású rajzát (a Borsszem Jankó 1897. 2ü. sz. (5. lap i ; a fentebb említett valódi női képzés hiánya az oka, hogy a nők örömet nem lelvén az apró, szórakoztató házi teendőkben, az olyan léha, pikáns cikkek olvasásával töltik az időt s a bennük uralkodó hangot tartják igazi, szellemes (?) társalgásnak. E romlott társadalmi viszonyok, léha köuyvK laptermékek okozzák, hogy mindkét nembeli ifjúság megfeledkezik az eréuy tiszteletéről, az erkölcsről, szemérmetességről, a tízparancsolatról; azokból tanulja meg a trágár gondolkozást, azt a beszédet — még a finom (?) szalonokban is —, mely pikáns, érzéki célzásokkal van telítve s az erkölcsi érzékét vesztett társadalom, a mely rabja az arany (?) — ' lucus a non lucendo — ifjúságnak, mulat e szellemes (? !) — mondjuk — piszkon. Ha a mindkét nembeli ifjúság nevelése az ethikai oldalra is gondot fordit s megadja az eszközöket, erkölcsileg is képzettebb növendékek kerülnek ki az iskolából: olyanok, kik nem fogják bevinni irod. termékeikbe azt az életet, a mely csak fortéimét ismer, hanem azt, a melynek van vigasztaló, fölemelő hangja; olyanok, kik az élet minden terén fölérzik, követelik a szépet s undorral fordulnak el a piszoktól. Mig tehát a nevelés minden téren átalakul, addig egy részről a komoly kritika s szerkesztők kötelessége odahatni, hogy az apró szellemek s látszatköltők eszme nélküli, csak bűnre ingerlő silányságai ne lássanak napvilágot, ne rontsák az ifjúságot, ne irtsák ki szivéből az iskola s a jó szülői ház nemes veteményeit; mert hisz ők is patresek, márpedig : Optima haereditas a patribus traditur liberis omnique patrimonio praestantior glória virtutis rerumque gestarum mondja Cicero (de olf. I. 33. 121.); más részről a családanyáknak kell hivatásuk magaslatára emelkedniük, hogy egyetlen komoly tekintetük száműzzön a társalgásból minden léhaságot, pikantériát, hogy igy visszatérhessen az az idő, melyben a nő — bármily foglalkozásban is éljen — a férfinak nem pajtása, hanem oly eszménye, géniusza, kinek a tiszta erkölcsön alapuló sziyjóságából fakadó biztató s jutalmazó mosolyáért, vigaszáért érdemes küzdeni. „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs." Dr. Kapossy Luolán. sőt — horribile dictu — még egyetlen egy bécsi lap sem, a „Neue Freie Pressét" sem ismerik. Mindebből tehát rögtön tudtam, hogy az osztrákmagyar monarkiából nincs itt Kurgaszt egy lélek sem és nem is szokott ide járni. De van — és pedig zsúfolva — orosz, angol, amerikai elég. Annál nagyobb volt meglepetésem, mikor a gyönyörű fenyves hegység egyik legvadonabb helyén, egy sziklából, természetalkotta padon — jobbrólbalról mellettem egy-egy kíváncsi őz bukkant ki — egyszerre csak ott látok, a padon hagyva egy számot a — Magyar Ujság-ból, másikat a „Budapesti Hirlap"-ból, egyet az Ugron-párti „Magyarország"ból és végül a magyar szellemű derék „Neues Pester Journal-ból is". — Hát járt itt előttem már magyar ember ? — kiáltottam fel örömittasau. Útközben aztán egyik fürdőbeli szolga elmagyarázta, hogy igenis itt időzik most már régóta egy magyar Reichstags Abgeordnete, a kinek most nincs dolga a bécsi (!) parlamentben ! A nevét bizony mindig elfelejtem — monda — de körszakált visel, monoklit hord és nagyon szereti a madarakat, mert mindig ezeket eteti az erdőbeu. Soha jobb dolguk nem volt a scbwartzwaldi madárkáknak. Persze, hogy — Csernátony lesz itt gondolám magamban. Körszakái, monokli és madáretetés. De hogyan kerülhet ide e helyre, a hová tőlünk igazán csak legfeljebb a madár jár. Nagy csalódásomra nem Csernátonyt találtam itt, hanem azon képviselőtársát kinek neve a „Magyar Újság"-on szerepel, mint főszerkesztő. Iiis valóban bámulatos, hogy mi magyarok még híréből sem ismerjük St.-Blasieut, pedig épen ma érkeztek ide többen, még St.- Crucéból is. Holnapra portugálok érkeznek. S mint mondám, angoloktól, oroszoktól, franciáktól, csakúgy hemzseg a fürdő, melynek minden csak valahogy lakható padlásszobája is rég le van foglalva. A Rauchzimmerben, a Converzation-Saalhan, a Billiárd-szobában (sőt a fürdőkabinokban is) folyton hálnak vendégek, mig rendes szobát nem kaphatnak, mely ideiglenes lakhelyük már csak azért sem lehet kellemes, mert csak akkor férhetnek hozzá, ha nincs már vendég, a ki használja a társalgó játszószobákat és már kora reggel fel kell keluiök s szépen visszapakkohiiok minden ruhát a kofferba, hogy a többi Kurgast ismét megtalálhassa a maga szórakozásait. Felséges levegő, gyönyörű sétautak; a table d' hote olcsó és kitűnő, csak a szobák drágák. Én egy padlás szobáért hét márkát fizetek naponkiut, de magát ezt a kilátást másutt pénzért sem kaphatnám meg, St.-Blasien különben ?;enc<ís-telep. Megvau még ma is az apátsági gyönyörű bazilika, mely egészen a római Pantheon mintájára vau épitve és' hogy nem utolsó remeke az épitészetuek, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy maga az állam — a badeni Regierung államköltségén restauráltatta és jövő évre teljesen kiépítteti. Ma már a régi zárdának hire sincs. A badeni törvényhozás kikergette innét a bencéseket apátostól — lKlMvban — a mely évben még nyolcvanan voltak itt, kik aztán Kariuthiában kaptak menhelyet. Az apátok arcképei pedig — vagy huszonöt darab — tempóra mutantur — nem ékesítik többé a zárda refektoriumát, hanem a nagy — Kurhaus table-d-hote éttermét. Az ember szinte félve nézi őket és fürkészve tekintget rájuk, vajjou mit szóimínak a szegény derék apátok, ha egyszerre láthatnának festett szemeikkel? Világ-fürdŐ-hely lett az egykori bencés apátságból. A katholikus plébános mellett lakik az evangélikus lelkész, a kit az állam fizet. Magát a helyet különben maga az uralkodó nagyherceg tette még nevezetesebbé, ki annyira megszerette e szép vidéket, hogy most már évek óta az egész nyarat itt tölti nejével együtt. Lakásuk a Kurhaus mellett vau, egy cseppet sem elkülönítve a többi épülettől. Csak a nagyherceg zászlója és egy elvétve látható zsandár sejteti, hogy ebben a ház-