Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-06-13

PAPAI LAPOK. 3. mesebben töltik be hivatásukat, mivel szegény, munkák ép teleu embereket látnak el állandóan anyagi segítséggel s kiskorú árvákat neveltetnek. A jótékonyságnak ily módon való gyakorlása s a szegénység súlyos terheinek ilykép való könnyítése mondható a legnemesebbnek, mivel ez állandó s nem sértő. Harmadik módja a segítésnek már jogi természetű. Igy az u. n. betegsegitő pénztárak, melyek főleg mesteremberek, munkások részére vannak. Ugy a munkaadó, mint a munkás fizetnek be hetenként bizonyos összeget, melyért aztán betegség esetén ingyen gyógykezeltetnek. Ilyeneket még a boldog em'ékezetü Ba.-oss Gábor közlekedésügyi miniszter állított fel. Városunkban, hála Istennek, sok jótékony nőegylet van, melyek valóban nemes missiót teljesítenek s különösen a kis gyermekek gondozása, neveltetése körül, valóságos héroszi munkát végeznek. DIakay István. Tudomásul. A városi iskolák évzáró nyilvános vizsgálatai a következő' rendben lesznek megtartva : 1. A. pápai államilag segélyezett községi polgári leányiskolában f. hó 19-én és 20-án a négy hitfelekezet vallásvizsgálata. 21-én az I. osztály, 22-én a II. osztály, 23-án a III. osztály, 24-én a IV. osztály vizsgálata mindenkor reggel 8 órától 12-ig. 24- én délután 2 órától a magán vizsgázók Írásbelije, 25- én délélőtt 8 órától a magánvizsgázók szóbelije. 26- án délelőtt 10 órákor a francia nyelvből, 27-én délután 3 órakor ének és zenéből. 28-án ünnepélyes istenitisztelet után a bizonyítványok osztatnak ki. 2. Az alsójoku kereskedelmi iskoláé június 27-én délután 1 órakor. 3. Az iparos tanalóké: a) június hó 17-én d. u. 5 órától 6-ig a harmadik osztályé, ugyanezen napon 6 órától 8-ig az előkészitő osztályé, b) Június hó 19-én 5 órától fél 7-ig a 2-ik A osztályé, fél 7-től 8-ig a 2-ik B osztályé, c) Június 20-án 5 órától 6-ig az 1-ső A osztályé, 6 órától 8-ig az 1-ső B osztályé. Az ipartestület az iparostanulók kézimunkáiból jun. 27—29. kiállítást rendez, s az ügyesebb és jobb munkák kiállítót jutalomban és kitüntetésben részesiti. A vallásbeli vizsgálatokra napi biztosról raiudenik felekezet maga gondoskodjék, ellenben a többiekre, névszerint: 1. a polgári leányiskola nyilvános vizsgálataira az alább megnevezett urakat, mint a városi iskolaszék tagjait, kárem fői : u. m. június hó 21-ikérp dr. Antal Géza, és dr. Köri József; 21-ikére Weher Rezső és Lővy László; 23-ikára Sült József és Sebestyén Dávid ; 24-ikére Baranyai Zsigmond és dr. Koritschoner Lipót; 26-ikára a francia nyelvre dr. Kapossy Lucián és dr. Steiner József; 27-ikére az ének és zenevizsgálatra Varga József és Jilek Ferenc urakat. A női kézimunkák a nyilvános vizsgálati időtartama alatt folyvást ki lesznek állítva. Ezek hivatalos megtekintésére pedig fölkérem Báron Jakabné, Gyurátz Ferencné, Kis Lászlóné és Saánj Lajosné ő Nagyságaikat. 2. Az alsófoku kereskedelmi iskola vizsgálatára Hanauer Béla és Wajdits Károly urakat; 3. az iparos tanulókéra Néhman Gábor, Nagy Károly és Bermüíler Alajos urakat. Mindezeket pedig azon kérelemmel hozom a tisztelt közönség tudomására, hogy a szülök és a közművelődés iránt érdeklődők is a kijelölt időkben megjelenni méltóztassanak. Baráth Fereno, a városi iskolaszék elnöke. Színház. (clrhs.) (-soka Sándor társulata csütörtökön befejezte működését városunkban s ma már Tatán játszottak színészeink. Ha nem is nyereségtől duzzadó tárcával, de mindenesetre deficit nélkül távozik körünkből a társulat, a mi városunkban ily késői szezonban mindenesetre szép eredmény. Szívesen konstatáljuk, hogy az igazgató elég érdekes műsort mutatott be, s voltak minden tekintetben sikerült, magas nívón álló előadások is. A társulat hiányairól heti referádáinkban többször megemlékeztünk, sem szalondarabokra, sem joedig operettekre nem volt meg a kellő személyzet. A szezon első hetében örömmel láttuk, hogy közönségünk már rég nem tapasztalt pártolásban részesiti a társulatot s csak a szezon végén volt gyakrabban üres ház. Az e heti utolsó előadásoknak érdekességét a nemzeti színház kiváló művésznőjének, K. Gerő Lina asszonynak, vendégszereplése adta meg, s csakis a művésznőnek köszönheti az igazgató, hogy Ha-ha! Bolondság, Őrültség, hiszen nőgyűlölő, utálja nőket szive mélyéből, azért az „egyért." Igaz, hogy ő még csak 38 éves, a fájdalom, a munka vénitette meg, de mégis . . . őrültség no — és semmi-semmi más . . . — Nem szégyenled magad vén gyerek I ? Ilyen bolondságra gondolni, akárcsak az öcséd . . . Másnap a zeneteremben véletlenül összetalálkoztak s az az affektálni nem tudó leány nem röstelkedett a művész előtt, leült és játszott olyan tökélylyel, olyan hévvel, a mi bámulandó ritkaság ily fiatal gyermeknél. Mindenki tapsolt, lelkesült, csak az az egy ember maradt néma, de az az egy ember értette és bámulta őt meg igazán. Pár napra a történtek után elvesztette Giza frizurájának egyik diszes hajtűjét. A véletlen ugy hozta magával, hogy tudósunk találta meg. Ki csodálkoznék tehát azon, hogy maga vitte el személyesen a Margitvillába s attól kezdve minden napos volt ottan . . . A fürdőbeli fiatalságot majd a guta ütötte meg mérgében. Mégis borzasztó, hogy ennek a szép leánynak ilyen szörnyű gusztusa van. Persze, Ő ebben is elüt másoktól, különös, eredeti, sajátszerű mindenben . . . B . . . gróf megesküdött, hogy pokolba juttatja „schreibolót," az pedig épen nem szándékozott oda zónázni, sőt ellenkezőleg kezdte maga is mindennap tapasztalni, hogy épp ellenkező helylyé változott rá nézve a világ . . . Egy alkonyatkor együtt sétáltak, csak ketten, a mama valamelyik padon ülve olvasott. Hősünk ismét a múltra gondolt, midőn 10 év előtt éppen I igy sétált „Ö

J vele . . . Lelke elborult s érzékeny hangon elbeszélni kezdte Gizának ezt a bús regét, a ki majdnem könnybe lábbadt szemmel hallgatá. — Hát azért volt ön mindezideig oly zárkózott, majdnem világgyülölő ? S ezért lengi át munkáit, zeneszerzeményeit is az a megható, bús hangulat, a mi könnyet csal az ember szemébe ? Uram ! hisz egy miatt nem szabad megtagadni az egész világot s ön még fiatal, a boldogság az ön számára is mosolyog, csak akarnia kell . . . — Gizi, való ez ? Maga, saját maga mondja ? jól hallok?! Gizi nagysám megszeppent egy cseppet, sokat mondott . . . többet, mint kellett volna, szinte bele pirult. Ez okvetlenül szerelmi vallomást von maga után, ez pedig az Ő tervéhez mérten kissé korai dolog lett volna . . . Szinte szokatlan zavarral igyekezett hát megelőzni, mintha csupa lányos szeméremből, édes remegősből tenné : — Ah! Hallotta már ön mamától ? Holnap haza utazunk, papának letelt a szabadság ideje s Ő vár bennünket. Tehát ma lát itt utoljára, — de — milyen szép volna, ha ön megismerkednék a — famíliánkkal . . . — Tehát megengedi, hogy meglátogassam önöket otthon ! — Oh az nagyon jó lesz ! . . . Akkor éjjel igen szép álma volt hősünknek s miután ugy mellék alakként szerelmes öcscse is sze repelt benne : kárövendve mormolá magában : — Hm . . . Rajtad lesz a meglepetés sora — fráter! Ha te borsot törtél az éir orrom alá, ime, én is tromfolok neked. Persze 1 azt hitted, hogy az utolsó négy előadásnak distingvált közönsége volt. Petőfi Sándor élete és halála. Annyira materiális korszakban élünk, hogy a közönség ma már nem igen rokonszenvez a hazafias frázisokból összeszőtt ilynemű darabokkal. (!sak ennek lehet tulaj donitanunk, hogy a szombati előadásra kis számú közönség gyűlt egybe ama nagy népszerűség dacára is

; a melynek a társulat fáradhatatlan buzgalmu titkára, Vihary Elemér, városunkban örvend. A jutalmazottnak egyébként is alig 50 szóból álló szerepe volt csak és igy a zajos tapsok is nem a színész játékának, hanem a közkedvelt titkárnak szólottak. Bagi csak Petőfi kitűnő maszkjával tudott feltűnést kelteni, de szavalatai hatástalanok és színtelenek voltak. Tetszett a darabnak több hatásos tablója. Goldstein Száli. A Számi leánya épen nem méltó utóda nagy hírre vergődött apjának. A Száli egy kiállhatatlan vén leány, a kit apja nehezen tud fejkötő alá hozni ; hálátlan szerep, melyből még Várhidy Rózsika művészete sem tudott tetsző alakot csinálni. A Goldstein Számi törül metszett eredeti alakja is roppant sokat vesztett érdekességéből őszülő hajfürtjei révén. Mátray jobb sorsra méltó buzgalommal igyekezett megkedveltetni az öreg Goldsteint, de hát a közönség előtt még élénk emlékezetben van az ifjú Számi mulatságos alakja. Lévay Sárikának néhány hatást keltő énekszáma volt, melyekért sok tapsot kapott. Sárga csikó. Csepreghy kitűnő népszínművének jó előadása a közönség nagyobb érdeklődését is megérdemelte volna, az üuuepest azonban ezúttal nem vált be jól a színház részére. A jól rendezett összevágó előadást csak nagyon kevés számú közönség nézte, mely annál többet tapsolt azonban a szereplőknek. Lévay Margit kedves nótái és ügyes játéka a népszínműben épugy hódítottak, mint i""rettbpn, Bethleni ezúttal is méltán megérdemelte a sürü tapsokat, melyek nótái után elhangzottak; (ryöre játékának volt sok jó momentuma, a mit persze Breznayról mondanunk szinte felesleges; A agy né drámai jelenetei hatást keltők voltak, Mátray és Beke koldusalakjai az előadás díszére váltak. A méltóságos csizmadia. Az utolsó délutáni előadás ismét összehozta a vasárnap délutánnak apró kedélyes törzsközönségét, mely természetesen most is oly kedélyesen fesztelemajd csak megszelidül a vén medve, ugy-e! No csak azt lesd! Sőt mi több, megmutatom, hogy .-zebb feleségem lesz, mint neked . . . * Csak egy pár nap mult el azóta s az a pár nap szörnyű mulatságos volt Gizára nézve. Mikor haza értek, alig, hogy lerázta az utolsó port, oda csimpaszkodott a — férje — Viktor ölébe s ugy dicsekedett szeretetre méltó hencegéssel az Ő sok, sok hódításairól . . . — No — és most hegyezze a fülét hadnagy uram ! s ide hallgasson, de jól, mert a legjobbat utoljára hagytam. Hát-hát hogy is kezdjem ? Nohát csak képzelje, ott volt a maga bátyja is, a ki engem annyira gyűlölt s ugy belém kozmásodott az öreg, hogy minden pillanatban várhatjuk kérőbe. — Micsoda ? — Nos igen, hát egy picikét lóvá tettem ai öreget a többivel együtt, dehát kénytelen voltam, hogy a hecc sikerüljön, azt hitte, hogy — leány vagyok... — Ha-ha-ha ! — TJgy-e, milyen elégtétel ? A nagy kacagástól észre sem vették, hogy kopogtatnak ottkünn s ogyszer csak előttük áll az idősebb Ballá. Tableu . . . Hogy aztán mi történt, én bizony nem tudom, de azt biztos forrásból hallottam, hogy a „bátya" ott maradt náluk egy hónapig s mikor elment, minden fényképét ellopta a „sógorasszonyának" ... A* őcscsének csak azt mondta búcsúzóul: — Fikkomadta kölyke!