Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-11-21
ívni, nagyon fukarkodik. Tehát, előre kijelentem* hogy a legrövidebb leszek. Vasárnap tartották meg Ardán a szokásos vadászatot, Most először voltam hivatalos a vadászatra, melyről egy egész regényt hallottam már mesélni és most tudtam meg: mi csábitja a pápai nimródokat Ardára '? — Ne nevessenek ki, kérem. Kzen esudas/.er nem egyébb, mint — a töltött káposzta, a jöréhmester, a mi kedves jó Dani bátyánk, recipéje szerint á.-tereli módra elkészített kis kalbászaiv<d, melyet egyedül és kizárólag csak az ardai vadászatra csilláinak és tálaluak fel. Sajnos az idén íooéhmeslerüukel nélkillöznüuk kellett a vadászaton, de azért emlegettük sokszor és ittunk az egészségére sokat és nagyokat, üt, az atyumtster, a „Pista yyrrck" helyeltesiltette, a ki eltekintve altéi, hogy a vadászat a zsákmányt illetőleg nem valami fényesen sikerült, a házigazdái tisztet kitűnően töltölte be, mert volt ott minden, a mi a/, enni valót illeti: kövesztelt, husxárgomb, hideg birkacomb, birkagulyás és pörkölt, nomeg töltölt káposzta is teveli kalbásszal (ardai specialitásoki és bor „«utantum salis." Hogy nem esett a vadászaton annyi vad, mint rendesen, annak több körülmény volt okozója. Megtörtént ugyanis egyik elkésve jött és szórakozott vadászs/.al az, hogy a reggeli után a vadászlaknál liílgvta fegyverét és c/.t csak akkor vette észre, mikor már kijelölt helyéi el kellett volna foglalnia. Nagy sokára meghozták a fegyvert, akkor meg a piiskii megtöltéséről feledkezett meg, és az elölte <:«eiides lépésben haladó nyulakat nem hihette meg, d<- nem is löhette volna meg. mert akkor meg hiába kereste palronnil - azokat is a vadászháznál felejtette. Másik okul pedig az szolgált, hogy a hegyes-völgyes vidéken a vadászokat mindig arra állították fel lesre, amerre m-m hajtottak, viszont a hajtók arra hajtottak, u hol vadászok nem álhitlak s majd megtörtéül, hogy a vadászok és hajtók •stik a vadászat végével találkoztak. Annál nagyszerűbb volt aztán az utolsó hajtat, naivból mindenki egyformán kivette részét és oly jókedve kerekedett a vadá.*zlái>a>ágiiak, hogy nem -•sak nyulat h heteit volna velük fogatni, de készek ]> tl«'k volna még, a föld vonzerejének csudálatos ha'ása alatt, a rókalyukakat is kiönteni. Kedden ismét összejöttek tanácskozni a városatyák bár kevesen, de annál nemesebb elhatározással. Nézeteltérés más tárgynál nem is fordult elő, mint a pöcegödörtisztitó készülék vételénél. Itt is csak annyiban, hogy a képviselők egy része csak az esetre ajánlotta a készülék beszerzését, ha az a pöcegödröknek nemcsak híg, de tömör részeit is kiszivatj'tyuzza. Ennek kitanulmányozása végett az előadó vezetése alatt monstre-küldöttséget akartak kiküldeni ; de a többség az indítványt leszavazta és a tanulmányutat a városi gyöpmesterre bizta. A munka megosztásnak hasznos elvét szépen aplikálja polgármesterünk; a legutóbbi városi közgyűlésen 6 tárgyat K-un referáltak, egyedül csak a közgyámuak nem jutott szerep, ki, valószínű, emiatt a rendesnél többször siwitotta meg kezeivel sima fejét; mióta a r.-kapitányból polgármester lett, helyét a gyűléseken a zöld asztal végén, az elnökkel szemközt, ő foglalja el és az a szokása, hogy a mint a referens előadását végezte, a határozat kimondása előtt, következetesen minden tárgynál azon óhajának ad kifejezést, hogy — „Menjünk további" A mi a referádákat illeti, rövidség tekintetében a jegyző úrét illeti meg a dicséret, mert előadása csupán abból állt, hogy a „T. közgyűlés!" megszólítás mellőzésével és minden bevezetés nélkül felolvasta a magyar címerek leírása és rajza mellé jött miniszteri leiratot és aztán punktum, megvolt az egész. Ji'm'i barátunk névnapjáról kellene még referálnom, de. a délelőtt 11 órától éjjeli 1 óráig tartott pumpás névüunepről oly zavaros fogalmain vannak még ma is, hogy sokra bizony már nem is igen tudnék visszaemlékezni. Ugy rémlik előttem, mintha a társaság a házigazdának savanyu borait folyton simfelte volna, mégis majd 2 akó bora elfogyott. Váljék egészségünkre 1 Krónikás. sz. rendelete következtében azt, hogy Észak-Amerikában Pennsylvania állam a bevándorlás megnehezítése céljából a bevándorlókra napi 3 cent adót vetett, miáltal a bevándorlottak a benszülöttekkel versenyezni képtelenek és helyzetük annyira roszszabbodott, hogy az most már elviselhetetlenné vált. Pápa, 1897. november 13. Mészáros Károly, polgármester. 5932. 1897. Hirdetmény Pápa város polgármestere közzé teszi, hogy a város képviselőtestülete 136/1S97. sz. határozatával kimondotta, hogy polgári leányiskola céljaira megveszi Lukács Dávid és neje Németh Rozália pápai lakosok tulajdonát képező 959. népsor számú házat 2700 frtért, Pados János és neje Visi Horváth Erzse pápai lakosok tulajdonát képező 960. népsor számú házat pedig 2500 frtért. Ezen határozat azzal tétetik közzé, hogy ellene a mai naptól számított 30 nap alatt a felebbezés a hivatalos órák alattt beadható. Pápa, 1897. november Ki. Mészáros Károly, polgármester. A város hivatalos közzétételei. 5*73^ THÍTTT Hirdetmény. Pápa város polgármestere közzé tesií a nagyméltóságú ni. kir. belügyminiszter urnák S(íij'S3'S ( J7. zalaiak a maguk hajóalapjából kotró hajókat vásárolhattak és azzíd tisztították meg a partjukat a sártól 's az iszaptól, a mely alatt a legtisztitóbb és leg•is'/tább ka\ies'réteget találták. Azóta százszoros élw/et volt a fürdés és Keszthelynek még a padlá-aira é> jutna nyaraló, ha akarná. A soniogyiak sem maradtak el természetesen a nagy igyekezetben. Az ö homokos partjukat e>ak t"l kellett jól használni és hozzáférhetővé tenni. Az •lihuni kölcsönből tehát megteremtettek három nagy bilgot : óriási erdőket alkottak a partokon végig ; :iz államosítás utján megteremtették a fővárossal a .•endkivid gyors és olcsó közlekedést és tömérdek apró és nagy házat építettek mindenütt, olcsón és ,'gyszerüen, hogy egy évad alatt akár százezer fürdővendéget is láthattak el egyszerre. A ravasz Siófok azonfelül rendkivül elegáns kaszinó-teleppé alakította át az ő régi, huszonöt éve épült palotáit, a közeli feiiyveserdöbe épilett nagy tág népfogadúl, a magaslatokon pedig ingyen telepet engedett at az újságíróknak. Ez a skribler-népség aztán folyton piszkálta a helyi bizottságot. Semmiféle mulasztás megtorlatlan, semmiféle hiány fölemlittetleu nem maradt, ugy hogy a bizottság örökös tevékenységre volt kényszerítve és dolgozott is. A régi csúf poros Siófokból alig maradt valami : olyan város lett belőle, akár Karlsbad, mert minden háza egy-egy takaros, olcsó kis fogadó. Siófokot követte a többi : Boglár, Fonyód, Faluszemes, Keszthely mind kivétel nélkül. S igy emelkedett, fejlődött, lendült a Balaton annyira, hogy a yachtok ezrei hemzsegtek tükörén és a yacht-kormáuyosok között már annyi volt a munkára képtelen, de derék, a nyugalmat megérdemelt aggastyán, hnsry menedékhelyet kellett a számukra építeni. Az is meglelt amerikai gyorsasággal. A régi nyomorúságos jótékonysági előadások az ÖO —100 frlo> tiszlajövedelmeikkel és hires régi vásáraikkal és lármáikkal rég kimentek a divatból: a balatoni bizottság egyszerűen kiadott egy felhívást a lapokban és figyelmeztette a közönséget, hogy az összes balatonparii esónakdák előtt erre a célra ki vau téve egy persely. Egy hét alatt együtt volt a százezer korona. A Balaton olyan dúsgazdaggá tette az egész vidéket és annyi gyönyörűséget és jót tett annyi millió emberrel, hogy az elféle intézmények, szünidei gyermektelepek szinte önmaguktól támadlak minden különösebb erőltetés szüksége nélkül. Ezt az épületet avatták föl ma. A mikor a siófoki kaszinó nagy födött sétánya alatt az óriási lakomázó asztal fején fölállott Tisza István, a miniszter, hogy a király és a kormány nevében tudtul adja mindeneknek, hogy az épület Magyarországon e nemben az első, fölépült és meghívta a jelenvoltakat, hogy az épület fölavatásánál legyenek jelen, eldördültek az üdvözl 'j ágyuk . . . hatalmas dördüléssel keresztülhasitolták a Balaton tiszta levegőjét, megcsapódtak a tihanyi ormon, áthullámzottak a szigligeti öböl magaslataira, onnan visszaverődtek . . . Ágyúdörgés ! Nagyszerű ágyúdörgés . . . Szétnézek fölriadva, hogy mi az V Hát csak ágyúdörgés. Néhány mozsarat ott próbálgatnak a siófoki parton, a melynek a homokjában elaludtam, mert épen István napja volt ... De hát a Balaton? A nagyszerű jelen ? . . . Alom 1 . . . Ah, esak álom ? Csak álom . , , Ugy látszik, álmom megelőzte egy kissé az eseményeket körülbelül 25 esztendővel — vagy talán százzal ? VEGYES HÍREK. — A királyné névünnepe. F. hó 19-én ünnepelte az ország a mi dicsőséges, rajongásig szeretett királynénknak, nemzetütik nagyasszonyának névnapját. Országszerte felhangzott a templomokban millióknak ajkáról a báláimádság, hogy megtartotta nekünk a gondviselés, velünk örömben búban együtt érző nagy királyasszonyunkat, felhangzott a könyörgés, hogy áldja, védje, tartsa meg soká számuukrn, ami örömünkre, vigasztal tusunkra az örök Isten nemzetünknek védő angyalát. 0 felsége a királyaszszony névünnepe alkalmával hálaadó istentisztelet volt pénteken reggel í) órakor a plébániai főtemplomban, melyen a helyben létező összes hivatalok testületileg jelentek meg. Ott voltak: a honv. huszár tisztikar Molnár Akos ezredessel az élén, az áll. tanítóképezde, az irg. nővérek és elemi iskolák növendékei s nagy szánni ájtatos közönség. A misét Kálmán -József h. plébános végezte. — Személyi hirek. Dr. Fenyvessy Ferenc városunk orsz. képviselője, mint a delegációnak lagja, Budapestről Bécsbe ment, hol a delegációnak e hó 16-án megkezdett ülésén és tanácskozásában résztvesz. — Dr. Puryly Sándor, az enyingi választókerület orsz. képviselője a héten kedden és szerdán városunkban időzött. •- Antal Gábor püspök szerdán elhagyta városunkat és Komáromba, székhelyére, hazautazott. — Melczer Géza cs. és kir. kamarás tegnap Pápára érkezett. — Városunk régi óhajának megvalóíútásáu fáradozik most a városi tanács. Ugyanis kérvényt intézett gróf Esterházy Móric főispán ur ő Excellentiájához az iránt, hogy a városnak egyedül a vasút felé 1 éltető természetes terjeszkedésére tekintettel, a vasútra vezető ut jobb és baloldalán fekvő grófi urodalmi területét a városnak átengedni, illetve eladni kegyeskedjék, oly célból, hogy azt a város egyeseknek házhelyül felajánlhassa s eladhassa. Ezen kérelmet Mészáros Károly polgármester személyesen adta át Ón agy méltóságának, a ki előtt ekkor a tanács testületileg is tisztelgett. Városunknak létérdeke ezen nagyfontosságú kérdésnek, mint közóhajnak, szerencsés megoldása és valóságos áldás és jótétemény lesz a városra nézve, ha ő Excellentiája, szive nemes sugallatát követve, meghozza az áldozatot és a kért területet a városnak kegyesen átengedi.
