Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-10-31
PÁPAI LAPOK 3. Hogy a pápa-bánhidai vasútvonal mily fontos, már maga azon körülmény mutatja, bogy a magyar államvasutat hivatásszerüleg'fejleszteui hivatott államkormány a hozzá folyamodóknak eddig mindenkor készséggel kiadta és többszörösen meg is hosszabitotta a pápa-báuhidai vasutengedély okmányát. Mivel azonban egy vasút létesüléséhez nem elég közóhaj, az örökös tervezgetés, hanem szükséges a kivitel megkezdése : Mi alulírottak ismerve a vasút által érintett Komárom és Veszprém vármegyei közönség, a vonal menteni városok és községek óhajait, a pápa-bánhidai vasutvonal létesitéséuek megkezdéséhez kibocsátjuk felhívásunkat, hogy Melczer Géza ur budapesti lakost, mint a pápa-bánhidai vasút ez időszerinti engedélyesét az érdekelt közönség, egyesek és testületek, valamint a községi, megyei és állami hatóságoknak ajánljuk és általa a vasút létesithetése céljából folyamatba teendő vonalnyomjelzési, törzsrészvénygyűjtési eljárást támogassuk*, vele a kiviteli munkálatokat minden irányban megkezdhessük; a szükséges törzsrészvények összegyűjtését elősegítsük; a vasutépitő részvénytársaságot megalakítsuk s ily módon a rég óhajtott pápa-bánhidai vasutat végre-valahára létesítsük. Utalunk azon számos örvendetes körülményre, hogy igen sok jó és áldásos helyiérdekű vasút létesült hazánkban és mi azért vettük kézbe a pápa-bánhidai vasút kivitele elősegítését s az ajánlatért hozzánk forduló engedélyest bizalomra azért nyilvánítjuk méltónak, mert már ő több vasutat közmegelégedésre létesített, s hogy ezen vasút is közmegelégedésre épüljön meg. Gondunk leend arra, hogy a nyomjelzési eljárásokról kellő időben értesüljenek a vonal mentén lakó érdekelt községek a vonal leghelyesebbb irányának megállapithatása végett; továbbá ügyelünk arra, hogy a vasutügyet kézbeveeudő meghatalmazott képviselők a törzsrészvények jegyzése és a szükséges aláirások gyűjtése végett minden községben, az egyes uagybirtosokat is megkeresve, megjelenhessenek és azokat fölkérjék törzsrészvények jegyzésére. Tekintve azon körülményt, hogy a vasutvonal hossza mintegy 90—100 kilométer és ez jól, de takarékosan épitve is jelentékeny Öszszegbe kerül, s hogy tehát a törvények értelmében össze kell a vonat mentén érdekelt közönségtől a magyar állam segélyével együtt jelentékeny törzsrészvényt gyűjteni, gondunk leend arra is, hogy átlagos számítást tegyen az engedélyes előre, hogy mily arányban és mily mérvben kell legkevesebb minden egyes érdekelt tényezőnek törzsrészvényt jegyezni a vasútra, hogy egyrészről a szükséges összeg minden esetre összejöjjön, másrészről, hogy a helyes arányon tul egy tényező se legyen belevéve az áldozat-hozatalba; viszont a vasút által előnyhöz jutó egy tényező se hagyassék figyelmen kivül, s hogy a kisajátítási eljárás, különösen a ítiggő termések kártérítése méltányosan s ne késedelmesen vitessék keresztül, szóval, hogy az engedélyes és vállalkozói közmegelégedésre járjanak el mindenekben. Az áklozathozatalokkal szemben különben meg kell jegyeznünk, hogyha valamelyik vasutvonal az országba, ugy a pápa-bánhidai vasútvonal tekinthető olyannak, melyre nem lesz céltalan áldozni, mert a mezei gazdálkodás, iparés kereskedelemnek a vasút mentén felvirágzása és élénkülése bőven vissza fogja adui a vasútra kiadott összegeket, mert a vármegyei székhelyek Komárom és Veszprém, valamint a járási székhelyek és piacok, Tata, Kis-Bér, és Pápa a vasút menteni jelentékeny vidékekkel a legközelebbi vasúti összeköttetést nyerik meg, mert e vasút jól jövedelmező és állami szempontból is fontos leend, ugy auuyira, hogy ezen vonalnak kell rövid idő alatt a budapest-gráci fővonalnak lenni és a magyar állam biulapest-győr-brueki vonalát nem fogja tovább a gráci forgalom túlterhelni, a minthogy a magyar állam érzi is annak szükségét, hogy a budapest-brncki vonalon a forgalmat megkönnyitse és elrendelte Bicskéig a kettős sinpár lerakását, mivel pedig egyelőre a további meghosszabitást függőben hagyta, ez egy döntő ok arra, hogy a pápa-bánhidai vasutat létesítenünk kell. Jól tudjuk, hogy a tervezett vasút által érdekelt közönségnek nem kis terheltetésével fog járni a vasút létesítése és az áldozathozatal nagynehezen lesz teljesíthető ugy az egyesek, mint a testületek által, de azt is jól tudjuk, hogy ha Komárom vármegye déli része és Veszprém vármegye Bakonyi északi része az egész területét hosszában átszelő Budapest-Grác irányú vasutat meg nem szerzi, örökre elzárt és elhagyatott vidék lesz, mig ha a pápa-báuhidai vasút létesül, a kínálkozó sokaságú munka és kereset, a jövedelmek és ingatlau értékek lölemelkedése bőven kárpótolják a vasútra adandó hozzájárulásokat. Ezek után azzal az óhajjal bocsájtjnk ki felhívásunkat: Legyen áldás a pápa-bánhidai vasutterven és kivitelén. 1897. október havában. Esterházy, Veszprém vármegye főispánja. Kolossváry József, Mészáros Károly, Veszprém vármegye alispánja. Pápa város polgármestere. Vryh István, Szönycghy Alajos, a pápai járás főszolgabírója, a zirra járás töszolgabirója. Sárközy Aurél, Komárom vármeuye főispánja. Ez évűek, örökké fennmaradó neve „szabadságharc éve/' Mig magyar él, mig szabad ember é] e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, annak történelmére s történet alkotó alakjaira. Dicsőség a halhatatlanoknak'. Jókai fflór. TOLLHEGYGYEL. Kinematográf fonográffal egybekötve. Ily címen hirdették a plakátok azt az előadást, mely csütörtökön a mi állandó színházunkban volt. Vagy 20—2ő-en hemzseg tank a szinház nézőterén s élénk eszmecserét folytattunk a felett, hogv vájjon mi lehet nagyobb élvezet: végigülni egy két óráig tartó produkciót fűtetlen színházunkban, vagy egy barátságos kirándulás Szibéria jégmezőire. Lokálpatriotizmusom nem engedi, hogy az eszmecsere eredményét e lapok hasábjain közzé tegyem. Beszélgetésünket végre is csengetyüszó szakította meg, s miután két lakatosinasból szinház-«'ifétit nőkké avanzsirozolt ifjú a lámpákat eloltotta, kezdetét vette az előadás, s a függöny helyén kifeszített vászonon láthatóvá \ált az első eleven fotográfia. Miután a 2>rodukciúkat semmiféle magyarázat nem kisérte elővettük a programútól, s azon kerestük, hogy mit láttunk. Igen ám; csakhogy a nyomtatott programmlapon 3 estének a műsora is rajta volt, s nem tudtuk megállapítani, vájjon a 3 közül melyik szól az első estére. A jobboldali szomszédaim szentül meg voltak győződve, hogy az első fotográfia ,JI párisi karni'val" egy jelenete volt; a második sorban ülők ellenben azt erősítgették, hogy nem francia, hanem „orosz tánc 1 voll az. Az, orosz. francia párt eme vetélykedése nem tartott sokáig, (talán nem is birna ki hosszabb viszályt a még csecsemőkorát élő russofranc alliauee) mert csakhamar ; mindkét párt egyesült erővel iparkodott' letorkolni I azt az ural, a ki menny re-l'öldr* -küdö/ött, h"gy sem francia, sem orosz, tánc nem volt az. !).:•• :*i a mint az a III. Műsor 1. pontjában olvasható—* „Awt'rilitii szcrri-tcn tánc Xi'"-()rli'un*ban." Egyik szomszédom ezen közben elég hathatós argumentummal állott elő: -- Hogy is lehetett volna ez, a kép nú-, mint I a párizsi karnevál, hisz a fonográf zenekiséret-'h--: 1 határozottan fel lehet ismerni egy f »íri--i ••haumelódiáját. — Szó sincs róla! az A" "<•/»/"*/// v ' ' riposz.tiroz a hátam mögött egy orosz párti „közönség. • [ - Már pedig akárki mit beszéljen a f >n••gráf : a kameruni nemziti indulód játszotta, kiáltja a -/••recsen tánc híve a harmadik sorból, j A legszebb a dologban tiz. volt, hogy -.x: a szegény fonográf e/.'-n első fotográfia bemutatásánál, í cgv hang nem sok, de még annyit som hallat .tt ; I a vitázóknak c-ak a rosszul szövegezett phiká -im (kinematográf íbnográll'al rgyhrkőtV'-i szuggerálta azt, hogy nekik a kinematográf működés-év* 1 >'•/;/ időben („egybekötre"i kell halhmiok a fonográfot i>. Ha magasra törő ambícióim volnának, erről a jelenségről mindjárt írhatnék egy érdekes értekezést *. .Sui/gesfir hulh.irinatiir 1 címmel; "/.ért a jól hangzó címért bizonyára beválasztana az akadémia tagjai közé. A programm későbbi pontjainál már nem viták ily nagy viták, bár a negyedik képnél megint egy kis nemzetközi összeütközés támadt a felett, hogy a közönség két tagja a pályaudvari jelenetnél sehogy sem tudott megegyezni a tekintetben, hogy az a lyoni vagy berlini vonat megérkezését ábrázolja-c. Ez a konfliktus azonban hamar eloszlott, a porosz és francia revaiichc-eszme — ugylátszik — nálunk nem tüzeli annyira az embereket, hogy Lyon és Berlin hivei egymással hajbakapnának. Igy azután minden veszedelem nélkül folyt tovább az előadás, > esak a fonográtfal történt meg az a sajnálatos kellemetlenség, lu.^y a légvonatos, tthyi'zg Dénes, alispán. Kisfaludy Sándor, Konkoly Jmre, JJózsa József, Csetke Béla, Parze János, tatai járás íoszolgabiró. Horváth Géza, Major László, Fn'ilrirh József, Konkoly Thege Lajos, lőszolgabirók. Negyvennyolc." 1 ) Félszázad! Egy lépésnyi tér a világtörténetében. De a magyar nemzet történetében egy hosszú ut, olyan hosszú, mint houkeresö őseinké, kik Magyarországot megalkotni jöttek. Mi is hazát kerestünk ötven év előtt, — mi is Magyarországot megalkotni jöttünk: a szabad Magyarországot. Kerestük a szabadságot, mint egyedül boldogító hitvallást a jöldön. És megtaláltuk. Felszabaditottuk a földet a szolgalom alól, a jobbágyot a járom alól, a szellemet a rabbilincsek alól. Ledöntöttük a válaszfalakat nemes és nem nemes között: nem ugy, hogy amazt lealáztuk volna; de ugy, hogy emezt fölemeltük. Teremtettünk a népből nemzetet. az ujjá szült nemzet csodáit mutatta fel iíjit erejének. Ütvén év >dőft dicsőséget szerzett a magyar névnek a harcmezőn*, ötven év alatt elismerést a munka, az alkotás mezején. A szabadság dúsgazdag talajában, a melyeu magasra nőtt fel nemzetünknek száldokfája, olyan mélyen verte le gyökerét. A szabadságfája elültetés.-*nek félszázados évfordulóját ünnepeljük ez évben A szabadság fájának nagy öntözés kellett, vérrel, verítékkel, keserű könnyekkel. Mert a szabadságot, hazát, nemzeti nagyságot nem adják ingyen az istenek. Kincsekért kincseket adtunk. De ezek a kincsek nem vesznek el soha, megmaradnak utódaiknak, maguktól tovább nőnek. Ez uj korszakot alkotóév emlékeit gyűjtöttük össze e könyvben, a félszázados évfordulóra. *) Előszó a hasonló cimü munkához.
