Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-03-21

hogy a bekövetkezhető tavasz ilyen fényes lesz. Nem hitték, hogy a nemzetben alvó •energia ilyen hatalmasan ftíg' felébredni, liogy századok mulasztásait képes lesz pótolni néhány rövid, évtized. Csodaszerünek látszik a mult emberei előtt ez az ébredés, ez a fejlődés. Az öregek, akik csak 40 évet tudnak visszafelé emlékezni, ugy látják a jelent, mint az álmot, mint egy-egy ragyogó, mesés álomképet, melyet ébren látnak maguk előtt elvonulni s melynek ők maguk Is élő, szereplő alakjai, cselekvő tényezői. Mi ifjak pedig, akik a tavaszt élvezzük, lelkünkben erezzük a jó gazda aggodalmát, reménykedését. A vetés jól sikerült, az aratásnak is sikerülnie kell s itt az égi hatalmakon, a nemzetek, népek nagy Istenén kivül a saját erőnknek is erélyesen közre kell működnie. Most van az ideje a figyelésnek, az Intésnek. Pusztuljon a gyom, a gaz. csak a tiszta kalásztenger álljon majdan a nemzet arató munkásai előtt. A zsendülésnek, 7n.egpattanásnak, virágfakasztó fuvalomnak idején ezek a gondolatok futnak el előttünk . . . Március 15-ike Pápán. Hazafias lelkesetléssel ünnepelte meg Pápa város tanintézeteinek ifjúsága ez idén is március 15-ikét, a szabadság nagy napját, a legdicsöbb napok egyikét, miket a világtörténelem lapjaira följegyeztek. De nemcsak a tanuló ifjúság ünnepelte napon, hanem Pápa város hölgyközönsége is, ezt választván ki arra, hogy az uj „Honvéd-szobrot" állandó alakban érckoszo.ruval feldíszítse. Ünnepet tartottak továbbá a •város különböző egyesületei is, hazafias szavalatokat s felolvasásokat tartva, lelkesítő dalokat énekelve a nagy nap előestéjén helyiségeikben. Az intézetekben már napokkal előbb folytak az előkészületek a március 15-ikén tartandó .előadásokra s az ifjúság — a mint illik is — ugy várta e nagy napot, mint az egész magyar nemzet ünnepét, melyet bár a naptárak uem is tüntetnek, fel, mint olyant, de a nemzet, az ifjúság szivében élő kegyelet szent emlékűnek érezteti azt a magyar nemzet minden tagjával, ki szereti hazáját s tisztelettel adózik az atyák, a hősök emlékének. Március 15-ikére virradva gyönyörű tavaszi uap hintette sugarait a nemzeti háromszínű csokrokkal s jelvényekkel díszített ünneplő tanuló ifjakra és leányokra, a kik lelkesült arccal siettek intézeteikbe, hogy ünnepi, hazafias szavalatokban s énekekben kifejezést adjanak ama szent érzelmeiknek, miket tanáraik s tanítóik kitörülhetetlen betűkkel írtak szivökbe. A pápai állami tanitóképző-intézet ifjúsága már reggel 9 órakor tartotta családias emlékünnepét a tanárikar, az igazgatótanács egyik tagja s a — bár kevés, de — lelkes közönség jelenlétében. Az ünnepélyt a „Hymnus" nyitotta meg, melyet Gáty Zoltán zenetanár vezetése alatt az ifjúság énekelt el; ezután Szovátliy Lajos intézeti igazgató tartott megnyitó beszédet, pár szóval jellemezvén a napnak a magyar nemzet történetében való nagy jelentőségét. Bodossy Lajos növendék az 1848. március lö-iki dicső vívmányokat ismertette. Németh József, Petőfi „Talpra magyar" kezdetű nemzeti dalát, Horváth Rezsó' pedig „1848. március lő-ike" c. költeményét szavalta lelkesítő' hatást keltve a hallgatókban. Ezután Balogh Zsigmond növendék olvasta fel nagy gonddal készített értekezését, a melyben élénk színekkel festette le az 1S-18 4!), évi nagy napokra következett szomorú időket, Tompa Mihályt említvén fel, a ki e korszak érzelmeinek leghivatottabb kifejezője volt. Ismertette allegorikus költeményeit, a mire Molnár Gyula növendék el is szavalt közülök egyet: a „Gólyához" cimüt. Ez utóbbi felolvasás és szavalat hatására a lelkesedés — melyet a „Talpra magyar" keltett, — fájdalommal vegyült össze a hallgatók lelkében, s e meghatottság pillanatát használta fel az intézet igazgatója záróbeszédének megtartására, lelkökre kötvén a növendékeknek azt, hogy majd egykor, mint tanítók, a gondjaikra bízandó gyermekek keblébe is igyekezzenek belecsepegtetni ama szent érzelmeket, miket a leíbiyt ünnepély szivükben felébresztett; hogy azok is áldani tudják majd a Gondviselőt azért, hogy hazánkat sok veszély között nemcsak megtartotta nekünk, hanem virágzóvá is tette azt; szeretni tudják majd a drága bont s kegyelettel őrizzék az atyák, a hősök emlékét! Végül az ifjúság elénekelve a .,8zózat"-ot: lelkes hangu— És egyéb semmit ? — Ugyan mit kiuoz ? ! Mi köze is van magának ehhez?! — Oh Margit! Hát nem szeret ? ! Most már látom, hogy nem !... oh én boldogtalan, aki hittem egy nő szavának ! Gyöngeség, asszony a neved! oh én, szerencsétle-le-en! . . . . , . Most meg csárdást vezényel a rendező. A féltékenykedő ifjúnak félbe kell hagyni kitöréseit, átöleli a hűtlent, a csalfát ... A zenekar pedig lágyan húzza a „Vékony deszka kerités"-t ... Dal. Tudod-e . . . Tudja-e a nyiló rózsa, Hogy oly édos illata'/ Tudja-e az esti csillag, Hogy oly fényes sugara ? Tudja-e a harmatos lomb, Hogy suttogó levele, — Mikor kél a piros hajnal, — Gyémántokkal van tele?. . . Tudod-e, hogy leheleted, Mint az illat mámorít ? Tudod-e, hogy csillag szemed Sötét éjre fényt borit ? Tudod-e, hogy bíbor ajkad Nevet, mint a gerlioe ? Hogy szivemet rabbá tetted ... Mondd leányka !.. tudod-e ? ... Lantot. Egy leányka ... 2 forint. — Pikáns történet. — Mindnyájan ismerik önök Kamuka urat, a ki igen derék polgár, fiatal családapa, a ki szeretettel veszi körül a feleségét s soha sem vét a férfi kötelességek ellen. Mégis majd válóper készült ellene. Miért? Honnan támadt a harag? A felelet egyszerű. Kamuka ur a fővárosban járt a napokban. A mint haza ér s leveti a szalon kabátot, ő nagysága belenyúl a zsebbe s keresgél. (Tudniillik Kamuka ur oly ármányos, hogy igy zsebben hordogat haza meglepő dolgokat a kicsike asszonybabának.) Az ám, de a meglepő dolgok sokfélék. Tudvalevő, hogy a minisztereket kellemesen lepik meg a kiállítások, a képviselőket a fogadtatások, ámde nem minden dolog kellemesen meglepő. íme, Kamuka ur szalon-kabátjánák a zsebében csak egy számlára akad Kamukanó asszony, a mit dühében rögtön szét is tép az ő csecse kezeivel, a melyek nemcsak azért édesek, mert glicerinnel keni. De aztán megbánja a mérget, összeszedi a számla darabjait. — Juci kalapot! Juci köpenyt! ... y Juci őrült gyorsasággal hozza a kivánt dolgokat. Kamuka ur nincs otthon, Kamuka ur szorgalmasan ül a hivatalban s egy hosszú aktán dolgozik, a melylyel már igen előre haladt, mert a n

sőt„-Ös bekezdés Írásába fog. latban távozott haza, szünete lévén ezen egész dicsff emlékű napom Az ev, ref. főiskola ifjúsági képzőtársulata este 7 órakor tartotta emlékünnepét a városi színházban. Ezt megelőzőleg d. ű. 4 órakor a pápai Jókai-kör igazgatótanácsa megbízásából, ünnepélyesség között, az uj „ Honvéd-szobor "-ra helyezte a pápai hölgyek érckoszoruját. A szobor állandó alakban való ünnepélyes feldíszítése a város előkelő hölgyeinek s a nagy közönségnek jelenlétében történt. Már jóval 4 óra előtt nagy sokaság vette körül a honvéd-szobrot. Az egyes intézetek növendékei, igy: a főiskola ifjúsága s az állami tanítóképző-intézet növendékei is testületileg, nemzeti lobogók alatt vonultak a szoborhoz, tanáraikkal együtt. Jelen voltak továbbá a polgári leányiskola növendékei is tanárnőikkel s az összes tanítók. Az ifjúság az ünnepélyt a „Hymnus"-szal nyitotta meg. Ezután Rácz Elemér főiskolai szenior ünnepi beszédet mondott, kiemelve a magyar hölgyeknek az 1848-iki nagy napokban teljesített szerepét s méltatva a női szeretetet s odaadást, a mely nemcsak a vérző sebekre írt, de még a már porladó hősök fejére babért is tesz. Beszéde közben ráhelyezték az érc koszorút a szoborra. Veress István, III. éves papnövendék, Garay „Magyar hölgy" c. a magyar nŐt dicsőítő költeményét szavalta el, nagy hatással. Ugy a szónokot, valamint a szavalót is a közönség éljeuzéssel jutalmazta. Végül az ifjúság elkezdte énekelni a „Szózat"-ot, a melyet a közönség is nagy lelkesedéssel énekelve oszlott szét. Este 7 órakor a színház zsúfolásig megtelt a főiskolai ifjúság által rendezett emlékünnepre, nemcsak a városból, hanem annak környékéről is nagy számmal érkezett díszes, előkelő közönséggel. Az ünnepély programmja, szokás szerint, igen változatos volt s ép azért nem csoda, hogy a színházi jegyek már hetekkel az ünnepély előtt elkeltek. A műsor egyes darabjai a közönség óriási lelkesedése mellett adattak elő. 1. A főiskolai kitűnő zenekar Gály Zoltáa zenetanár vezetése alatt adott elő részleteket a „Hunyadi László" c, 1848. március lö-éu, a nemzeti színházban is játszott operából, Gáty Z. átiratában. 2. Emiékbeszedet tartott: Csomasz Dezső ifjúsági képző társulati alelnök, ismertetve az 1848. március 15-iki eseményeket. '6. Steiner Pál VIII. oszt. tanuló, Obováu Kálmán: „'Rhapsodie Hongrosie I" c. darabját adta elő zongorán. 4. A főiskolai férfikar előadta Huber K. rendkívül lelkesítő Kamukané pedig rohan az ügyvédhez', tárgyal, sir, felmutatja az okmányt, mely kétségbevouhatlanul bizonyitja Kamuka ur bűnösségét. Az ügyvéd a békés kiegyenlítések barátja (mint mondani szokta, épen. azért nem is való Ő ügyvédnek) s elhivatta Kamuka urat. Kamuka megjelent, ámul s megértvén a dolgot, nagyot nevet. — Te csacsi baba — kacag Kamuka ur — hiszen ez a vasúti kocsi számlája, a mit a elfeledtem bedobni az ellenőrző készülékbe. — Az étkező kocsi . . .? — kérdezte Kamukané baba. — Hát egy üveg bort ittam ott, annak a. számlája ez. S Kamuka ur kiteríti az asztalra : Számla. <Leányká> .... 2 frt. Fizetve. No igen, csak bor volt. A béke helyreállt s Kamuka visszament a hivatalba és az „ezek után"-os bekezdésbe fogott. Délután az ügyvéd találkozván vele a kaszinóban, nevetve mendá neki : — Oh te betyár Kamuka! . . S megveregette neki a vállat . . .