Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-01-10
V X.1A". ('iYfolyam. 2. ^z&ni. Pápa, 1897. január 10. apa varog lmtóságanak és több „apai, s pápa-vidéki egyesületnek Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór ii:r;i !•,!•)., hova a lapnak szánt közlemény r: ; k".:-!i:nclök Kiadóhivatal: Oroldberg Gyula papirkeresk.-.-iKü-ér. megválasztott közlönye. .1. L:i|.tulajdonos: « nyvossy Percno. Feleiűc szerkesztő: Közunsencly- lióla. Előfizetések -~ "-".rdetési dijak a lap kiadó hivatal aho dendök, hol is a hirdetések a legjutanyosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évi " lévre 3 frt, negyedévre 1 frt BO kr. - izám ára 15 kr. becses szellemi munkásságuknak a jövőben is megajándékozására. Kiváló tisztelettel A „Pápai Lapok 11 szerkesztősége. OlYasóinkhoz. Az uj évfolyam elején teljes bizalommal fordulunk mélyen tisztelt olvasóinkhoz, hogy előfizetéseiket megújítani, szíveskedjenek. Bizodalommal teszszük ezt a mull ért, ! Tel Í cs tisztelettel kérjük nagyrabecsült mert lapunk immár 23 éven át szolgálta a elöíizet, ' íinkok ' hogy t-ló'llzetéseiket mielőbb közügyet, és a jövőért, melyben ismét luven j megujitnni méltóztassanak, nehogy a lap akar a közügyek szolgálatában állni. Talán Beküldésében zavarok történjenek, nem szerénytelenség dőlünk, ha a jelenre Tisztelettel felkérjük lapunk t. mégis hivatkozunk. Mert ha nagy eredményekre rendelőit, kik előfizetési vagy más dijakkal nem is mutathatunk, azt senki nem tagad- hátralékban vannak, hogy azt minél előbb hatja meg tőlünk, hogy becsületes törekvés- beküldeni szíveskedjenek. sei iparkodtunk megfelelni feladatunknak. Feladatunk az lesz ezután is, a mi volt eddig: istápolni és gyámolítani minden oly törekvést, mely városunknak, vidékünknek és vármegyénknek javát igyekszik előmozdítani. E feladat betöltésében pedig az a gondolat lelkesít, hogyha csak szűk körnek is teszünk szolgálatot, édes hazánk javát, szolgáljuk mégis. S ha csak egy porszemmel járulunk is hazánk nagyságának előmozdításához, — mégis legalább hozzájárulunk. E feladat teljesítéséhez az erőt abból a támogatásból merítjük, melyet olvasóink, munkatársaink nyújtanak. Azért teljes biTeljcs tisztelettel A „Pápai Lnyok a kiadóhivatala. Pápa Yáros és a typMs-járvány. Körmendg Sándor úrtól, a Dunántúl közéletének egyik •• < P-4. , AUiosan ismert és tisztelt alakjától veszszük a következő nagyon i.s megszívlelendő sorokat: Szinte megdöbbentő, hogy minden évben meglátogatja Pápát, kiváltképen az ott tanuló ifjúságot egy-egy járvány, néha pedig kettő is, mint a közelebb mult ősszel, a vörheny (skarlát), majd a még veszélyezalommal kérjük t. olvasóinkat előfizetéseik 1 sebb typhus, s kivált ez az utóbbi olyan szíves megújítására, munkatársainkat pétiig'rendes adószedője ott az ifjúságnak, hogy ember-emlékezet óta évről évre bezörget, benyit hozzájuk. A 40-es évek közepén alőlirottat is keresztül vitte a halál tornácán, több tanuló társával együtt Pápán a typhusjárvány; egy pár tanuló társát pedig, — mint az ősszel is 3 gymn. növendéket, — áldozattá is adott annak a Chérosznak, aki a Lethe helyett a Tapolcán csónakázik át ifjainkkal, hazánk, nemzetünk reményeivel, sok szülőnek egyetlen örömével, aggkorának vélt gyámolával. • Tehát az én megfigyelésem szerint is, mintegy félszázados réme Pápának atyphusjárvány. Hány ifjú élet esett ez idő alatt áldozatul ! . . . Es nem jut eszébe a városnak, nem a város tanácsának, az ifjúságot folytonos rettegésben tartó ezen ostrom állapotból kiszabadítani a várost és az iskolákat, hanem keleti fatalizmussal nézik, hogy ez a Alinotaurasz miként nyeli el évről-évre kiszemelt ifjú áldozatait. Ha félszázaddal az előtt tehetetlen volt a járványkórokkal szemben a közigazgatás, sőt tehetetlen még a tudomány is, amely Tindall szerint akkor még csak »a durva, empirizmus« göröngyein botorkált, — azon megkellctt akkor nyugodni. A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. A budapesti írók Pápán. — Fényképek. — Mégis csak érdekes volt az az estély, a mit a Jókai-kör a minap rendezett. Nekünk vidékieknek elvégre is jól esik elevenen látni azokat, a kik nekünk a — holt betűket irják. És Pápán annál érdekesebb volt a Magyar Újság irói fényes gárdájának előkelő munkatársai egy részét megismerni, mert a Benyvessy Magyar Újságját Pápán minden kávéházban és minden uri háznál megtalálhatni. Fenyvessy maga ugyan —• mint Őt ismerjük, — jobb szeretne a Magyar Újságtól megszabadulni, mert akkor több időt tölthetne megyéjében és városában, de mikor az egész fővárosi hírlapírói gárda egyhangúlag elismeri, hogy olyan kedves, szellemei, szeretetreméltó „uri" író egy redectióban sincs, mint a Magyar Újságnál, akkor nem csoda, ha a Magyar UJBágnál még a lap tulajdonos -kiadó- főszerkesztő is — otthon érzi magát. Múltkori szereplőink közül legrégibb nevü (bár ő maga is még fiatal ember és fiatal házas!) — Kóbor Tamás. A Pesti Hírlap tárcaírója, a „Hét" főmunkatársa és a Magyar Újság belmunkatársa, tárca és veiércikkirója. A Tezércikkei elé (k. t.) jelet szokott tenni, melytől nem egyszer prüsszentenek az — ellenzékek. (Mellette Verner Gyula orsz. képv. a legszorgalmasabb vezércikkező, a ki (v.) — előbetüvel jelzi kilétét. A tulajdonos—főszerkesztő neves jeltelenül irja a vezércikkeket.) Kóbor Tamástól egyik-másik pápai világlátott uri ember rósz néven vette, hogy már nyomtatásban megjelent novelláját olvasta fel. Pedig az illetők ezt csak azért mondták, hogy jelezzék, hogy ők mennyit olvasnak. S ha olvasnak, persze hogy akkor Kóbortól. •illik olvasniok. Az a kifogás egészen alaptalan. Mert hiszen költeményeket, még pedig réges-régen ismerteket nem minduntalan hallunk szavalni 'I Es zenedarabokat nem mindig már nyomtatásban megjelenteket játszanak a conoerteken stb. Ha tehát mindent szabad, sőt szokás előadni, a mi már közkincsévé lett, — vájjon miért lenne nem siabad épen novellát, tárcát? Hol ebben a logika ? Hiszen még lia nem maga a szerző olvassa is fel a novellát, a tárcát, — az előadói művészet az, a mi érdekelhet. Az előadó egyénisége, az előadónak előadói, felolvasó tehetsége. Hát még ha darabját maga a siertő, maga az iró olvassa fel. És oz volt éppen a legérdekesebb Kóbor Tamásnál. Szerény megjelenése, a mint leült az előadói asztalhoz, meg nem állva, hogy egy pillantást ne vessen az első földszinti páholyban ülő fiatal feleségére, a ki maga is művésznő volt. Kóbor egyike a legkitűnőbb felolvasóinknak, tárgyához választotta meg hangját, szelíd volt ai, de az érzelmek átvibráltak minden szaván. A kitűnő* iróra, a kit nngy bölcsészeti tudománya, linóm megfigyelése, szép magyarsága már is elsőrangú íróink közé emelt, büszkék lehetüuk, hogy meghallgathattuk. Erdélyi Zoltán a fiatal költő nemzedék egyik legzsenialisabbja. Abból a nemrég megjelent értékes vers-kötetből, — melyet egyébiránt dr. Prém József, az ismert iró és költő tollából a jövő számunkban ismertetünk — s melyet e napokban adott ki Erdélyi — olvasott fel, illetve szavalt el publikumunk előtt egy-két valóban nagyon szép költeményt. Erdélyi, a ki a viccek birodalmát uralja és a társaságban (a pápai előkelő salonok, hol megfordult, tanúságot tehetnek róla) csakúgy szikrázik. Szerelmes ember reggeltől estig. Éjfélkor nem ér rá, mert akkor a redactióban van elfoglalva, bár ott is, hacsak szerét teheti, egy-egy női arcot rajzol, s aláírja, „Olga, Kózsa, Ilona." A kalandárium női neveit mind ismeri, de a legszebb nevek hordozóit Pápán federte fel. Es ez Erdélyinek csak jó ízlésére mutat. Különben mint szavaló is kitűnően bevált. Hát ha még — szerelmet vallhatott volna a — színpadon ? Egy szép verséve] több lenne. íFem is hiszszük, hogy az Episodok második kötetében nem találkozunk — pápai epizódokkal,
