Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-01-03
évi „Almanach" 162-ik lapján túl még nem jutottak. De azért érdekes volt mindnyájunk előtt, mert a szerző maga olvasta fel az eredeti kéziratból. Császár Imre a nemzeti sziuliaz nagy miivésze igazi művészettel szavalta Arany Jánosnak Aggházy Károly által megzenésített „Tengeri hántás" c. balladáját. E piece mindeu tekintetben — premiere volt, mert ezt még Budapesten nyilvános helyen nem adták elő. így tehát Budapest csak Pápa után fogja e művet megismerni. Csá&zárt gyönyörű koszorúval lepték meg a pápai hölgyek és zugó tapsokkal jutalmazták. Jhrvay Frigyes és Erdélyi Zoltán saját költeményeikből olvastak gyönyörű szemelvényeket. Szöllösi. Zsigmond derültséget keltő karcolatával, melyet tarcarovatuukban hozunk, ért el nagy hatást. De kíváncsiságunkban valóságos „császárvágást" ejtett, hogy kedves miívészveiidégünk a a várva-várt „monológ" helyett egy pár, bár művészi pátliosszal olvasott költeményt recitált ös a helyzettel csak igen kedvelt helyi pacsirtánk, Fcrenczy Paula kisasszony bájos éneke békített ki. Ferenczy kisasszony tehetségét már régóta csodáljuk, de jelen felléptével bízvást odaítélhetjük neki a művészi oklevelet, mert egy liatal dilettáns ilyen produkciójával felülhaladja a műkedvelöség fogalmának szük keretét. Nem kevesebb elismeréssel adózunk nővérének Oláh Sándorné úrnőnek is a preciz kiséreteert. A fényes közönség zajosan éljenzett és tapsolt a szereplőknek. Szerepelók es közönség egyaránt a lelkesedés tüzénél melegedtek — a nem valami túlságosan futott színházban. * E oadás után a „Griff" szálloda éttermébe gyűlt össze egy, a szereplőkből és a Jókai-kör tagjaiból álló kedves hölgy- és férfi társaság, mely még ráadásul éjfélig szórakozott és mulatott együtt a legvígabb kedélylyel Lángó Náci és az edes borral telt poharak zenéje mellett, Toasztok is voltak, melyeknek sorát Mészáros Károly nyitotta meg Császár Imrének éltetésével, a mire Császár meleg köszönetet mondott és a kor tagjait éltette. Utána Sül/: József kir. tanácsos az írói gárdára ürített poharat, mely felköszoutóérl meg Söllösi Zsiga oud fejezte ki köszönetét szép beszédében. Kemény Béla, Arthur gróf ebben a tekintetben. A leghatalmasabb bajusza .Rigó Ferencnek van, de .ápolja is gazdagon jószagu pumádéval, inig a legcsekélyebb bajuszneniú Werner Gyula urnák, a kitűnő iró képviselőnek jutott. Igaz, hogy íeBzein azt a borotvált képű Em mer Kornélnak, a nagyszombati követnek még ann3 r ija sincs, de noki azért nincs, mivelhogy leberetválja és így nincs, AYernor Gyulának ellenben van, de ínég sincs. A lcgizetlenebb honatyát nem árulom el, de az bizonyos, hogy a legfüszeresebb Brázay Kálmán. A legszebb nyakkendői állítólag Groin on Dezsőnek vannak, a legérdekesebb Polczner Jenőnek, mert ei a törvényhozó egyáltalában nem visel nyakkendőt. Ebben az egyetlen dologban hasonlít Petőfihez. A legtöbb feje Asbótli Jánosnak van, minden héten másikat viselj vasár- ős ünnepnapokon ugy állítják, kettőt is; — hogy a legkevesebb feje kinek van a parlamentben, no ezt kérem, még ha tudnám se mondanám meg. IIa ..ónok azt hiszik, hogy a §aját képviselőjükről is mondok valamit, csalódni fognak. Jót nem akarok mondani róla, rosszat meg nem tudok. A parlamenti háborúságokról se fogok szólani ezúttal, közvetlenül szent karácsony napja után. Bizony kérem, veszekednek a tisztolt Házban többet az elégnél, hanem- mégis van ott is egy hely, ahol béke honol. Egy hely, a hol elsimul a partszauveSzilveszter-est Mikor megtudtam, hogy a „Jókai-kör 11 derék elnöksége szilveszter-estét rendez a körben tagjai számára, megvallom, elkezdtem töprengeni rajta, mi| is lehet ennek az oka? Nem soká kellett tűnődnöm rajta, mert a véletlen kezembe játszotta a fonalat. A minap, hogy kilépek az utcára, találkozom egy jó ismerősömmel. — Szervusz pajtás, na, hová megyünk el az idén, a Kaszinóba vagy a Jókai-körbe ? j — Szilveszter estéjén ? — kérdi tőlem. Megvakartam a fülein tövét s körülnézve, hogy meg ne hallja senki, odasúgtam pajtásomnak: — Biz éu jobb szeretnék a Kaszinóba menni, de hát a feleségein . . . — Bolondság, hát nem tudod, hogy mi magunk sugalmaztuk az elnökségnek, hogy csak rendezzenek valamit az asszonyoknak, mert ha otthon maradnak az istenadták, nagyon is szigorúan számlálják a 13-ik órán túl esőket, mit házon kívül töltünk. — Jaj, barátom, ha igy vagyon, akkor hát ón is :i Kaszinóba megyek ! Ejnye de jól kifundáltátok ezt pajtás. Hazamentein, szépen megcirógattam a feleségemet, s előadtam : milyen okos is ez a Jókai-körnek elnöksége, s milyen jó lesz, hogy ő is elmehet a« idén Szilveszter estéjén mulatni kis lányunkkal. Feleségein gyanúi szemmel nézett rám, mert máskor, ha van valami készülőben, mulatsági vágyról, pazarlásról s effélékről szoktam nagy hangon beszélni. Szilveszter estéjén tehát érzékeny buesut vettem családomtól s a kicsapongó jókedv előérzetében siettem a Kaszinóba. Minden ugy volt, mint régen, eljöttek a jó pajtások mind, vacsorát, bort kitűnőt kaptunk, a tósztok is elmések voltak, s talán a cigány is mintha szivhezszólóbban húzta volua, mint máskor, s ott ragyogott mindnyájunk szemében a mulatni vágyás édes érzete, s mégis mindennek dacára hogyan, hogyan nem, az én eszem mindig a feleségemen s a Jókai-körön járt. Vájjon mit csinálnak, hogyan mulat a kis lányom ? . . . Addig-addig nyugtalanított a kíváncsiság, mig csak egyszer nem bírtam magammal, odasompolyogtain egyik pajtásomhoz, s megmondtam neki, mi nyomja a szivemet. — Hallod pajtás, magam is ugy vagyok, gyere szökjünk át egy kicsit a körbe, majd visszajöhetünk ismét. Kimentünk, • de nem is mentünk többé vissza a Kaszinóba, mert annyi öröm, boldogság sugárzott dély, elnémul a harag, elcsöndesedik a kedély, a tisztelt bon atyák homlokáról eltűnnek a, ráncok, a béke, a magába szállás, az életbevágó nagy müveletek helye, a hol a jó barátok még közelebb kerülnek egymáshoz, az ellenségek megbékülnek, a szivek megtalálják egymást, ez a hely kérem szépen — a képviselőházi bullet. Itt erősödnek a hon atyái, itt virulnak a Drechsler szép kisasszonykái. Itt mosoly, béke, sonka és káposztaleves kapható. Azt hiszem, helyesebben, mint velük nem is fejezhetném be ezt a karcolódást. De elém áll az aesthetíka szelleme, a mely azt mondja, hogy mindenféle írott osinálmánynak egy mélabús akkorddal kell bevégződnie. Nos kérem, mélabús akkordokkal is szívesen és bőven siolgálhatok. Ők ott ülnek a karzaton vagy sétálgatnak a folyosón, inert fájdalom, beljebb menni nem szabad nekik. Ők a választások tekintélyes vagy tekintély telén kisebbségének boldogtalan birtokosai. A majdnem honatyák. A bukott, elbukott és kibukott jelöltek. Fájdalom, az ő vágyaik az ellenjelölt számára, teljesedtek. Mindegy, ők eljárnak hűségcsen. Ki tudja, mikor válik j atyátlauná egy kerület és gazdátlanná egy csomó közbizalom. Akkor Ők menten ott teremnek, hajlanj dók tüstént örökbe fogadni az elárvult kerületet és fáradhatatlanul szervezik, maguknak újra — a teI kin tél y os kisebbségét. családom s a többi édes arcokból ránk, hogy nem csak ottfelejtettük magunkat, hanem futárt küldöttünk a Kaszinóba az ottmaradtaknak azzal az üzenettel, hogy jöjjenek megnézni, milyen jó világ van a Jókai-körben. El is jöttek Dani bácsival élük-ön mindnyájan s, magukkal hozták még a cigányokat is. Teljes volt az öröm, feleségem röptiben elmesélte, milyen fesztelenül jól érezték magukat vacsora alatt, s hogy a tagok által felállított karácsonyfáról milyen elmés, huncut kis dolgokat kaptak ajándékba. Elő is hozakodott egygyel egész suttyomban nagy szégyenkezve, s biz Isten, nem tudtam megharagudni e huncut tréfáért, hanem keresztyéni megadással mondtam: — Ám jöjjön, minek jönni kell 1 S figyelmemet a körülöttem zsibongó lánykákra tereltem. Mennyi báj, mennyi édesség van az ilyen boldog lányseregben, Mindegyik egy egész halom ajándékot szorongatott karjaiban s mindegyik rejtegetett valamit az apróság között, a mi valószínűleg „fején találta a szeget." Mert majd itt, majd ott hangzott fel : — Ezt csak Vilma küldhette ! •— Gizike, ilyen csak a te fejedben keletkezhetik ! — Bözse, Büzse, ez tőled van ! — Gizi, Gica, hogy huncutok vagytok, tudom rég! — De Bubuska, ilyet! Emlegettek ott még Jolánkát, Juliskát s tudja Isten még hány ravasz ajándéknak a küldőjét. Mikor a zaj tetőpontját érte, összehívta Anna néni, a társasjátékok fáradhatatlan ügyes rendezője a fiatalságot társasjátékra, mely mindaddig tartott, mig az elnökök megadták a jelt a tombolára. Elhelyezkedés és síri csend következett. A közel 100 drb nyereménytárgyból mindenki vitt haza egy kedves emléktárgyat, s mikor Dani bácsitól jókedvűen azt hallottam: „már látom, hogy ha jól akarunk mulatni, ezután az asszonyokat is megkell hívnom Szilveszterre!", — kölcsönös boldog uj év kívánása után, 2 óra felé elégedetten hagytam ott a Jókai-kört, mert abban a reményben ringathatom magamat, hogy jövő Szilveszter estéjén már nem kell örömemet megosztva élveznem. Egy kedélyes papa. TOLLHEGYGYEL. Időszerű gondolatok. Ó esztendő végén dolgozom szobámban, Finom rövid szivar füstölög a számban S várom az uj évet. Fényes ajándékot, tudom, hogy nem kapok, Mit is kaphatnának szegény kálvin papok?... ... Semmit nem remélek ! Sok urnák zsebében zirg-zörög a tallér, Ajándékozásra egyik sem gavallér, De mindig mulatnak; Mig a szegény pap, kit senki nem kényeztet, Sok idő eltelik, amig örvendezhet Egy két jó falatnak. Hanem azért mégis van egy boldogsága, Kedves kis családja az egész világa A lelkek őrének, Hangzik is ajkáról buzgó indulattal, Hő lelki érzéssel és szent áhítattal Az uj évi ének. Én is, mint lelki őr, szívbeli érzéssel, A csillagos égre gyakori nézéssel Hálámat elzengem, Hogy nem értem el még a síri révpartot, Hogy Isten mindeddig egészségben tartott. Családommal egyben.
