Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-01-24
19. A három előző pontban kimutatott inarhajírl:rt és serléslevél átírások alkalmával felmerüli ' költségek levonása után maradt lisata . jóvó-lMcu.' 647 frt. Ezen összeg havi elszámolás mellett a m wi közpénztárba, a városi tanács utalványozása, mellett befizettetett. 20. Tartózkodási dijakban befolyt 136 frt, 21. Dobolási dijakban befolyt 54 frt 44 kr. 22. Kéjnők vizsgálati dijában befolyt 295 frt. 23. Lókorláti dijakban befolyt 32 frt 10 kr. 24. Mutatványok utáni dijakban 27 frt 50 kr. 25. Kavics és agyag jövödelem volt 209 frt 80 kr. 26. Tanszerek megtérítéséből befolyt 389 frt 61 kr. 27. Nyugdíj alapra befizettetett 30 frt. 28. Községi közmunka váltság dijban befolyt a) 1894. évi hátralék 100 frt. — b) 1895. évi hátralék 328 frt 40 kr. — c) 1896-ik évre 405 frt 20 kr. — 29. Cselédkönyv kiadatott 166. 30. Tánc és zene engedély kiadatott 88, 31. 2 lovas előfogat felhasználtatott 83 esetben. 32. Eltoloncoltatott összesen 47 egyén. 33. Kötött útlevéllel ki utasíttatott 91 egyén. 34. Tüzeset volt 4. Kárösszeg 3819 írt. Biztosítva volt 2645 frt. 35. Törvénytelen gyermek született 44. — A 44 anya közül 10 pápai, a többi, vidéki illetőségű. — Nemre nézve a gyermekek közül 19 fiu, a többi lány. Az év folyamán meghalt ezek közül 9. 36. Dajkaságba adott gyermekek száma 41. 37. Vágó hidou levágatott 50 drb bika, 434 drb ökör, 886 drb tehén, 66 drb bivaly, öszszeseu 1436 drb. Továbbá 2180 drb borjú, 73S drb birka, 122 drb bárány, 21 drb kecske és 7 drb gida. 38. Kényszervágás volt 14 esetbeu. 39. Elkoboztatott 23 drb. állatnak busa. Készleges elkobzás volt 42 esetben. Különféle betegségekben elhullott és a gyepmesteri helyiségben felboncoltatott 27 drb ló, 4 drb szarvasmarha, 10 drb kutya és 14 drb sertés. — Időközönként elfogatott 41 kutya, ezek közül kiirtatott 28 drb, 13 drb pedig mint egészséges, a tulaj doaosnak visszaadatotti A közellévő községekben uralgott ragadós állati betegségek a városban levő állatoknál is elbarapództak. — A száj és körömfájás első sorban az alsóvárosi marha állományában lépett fel és innen elterjedt a felső városi marha állományra is. — A sertésYész betegség szintén behurcoltatott a városba, de kos grófi hadnagy és az orfeumos táncosnő kik is voltak tulajdonképeu. Leghosszabb költeménye a gyűjteménynek a Végtárgyalás. Egy szerencsétlen asszony drámai monológja ez, olyanféle, mint Ooppóe Kovács strickejéban az öreg legény elbeszélése. Az elcsábított lány és később hitves meggyilkolta gonosz férjét s most maga mondja el véres tettét és annak minden okát. Nem magyar viszonyokat fest a költő, mert nálunk nincs esküdtszék, mely a gyilkos fölött ítélne, pedig ezt a szerencsétlen asszonyt a birák fölmentik. Nálunk semmiféle enyhítő körülmény nem menti meg a gyilkost, ós a franciáknál is csak az esküdtszék juthat ilyen kegyes helyzetbe. De ettől eltekintve: a drámai monológ érdekesen folyik. Ideje volna, hogy több rendbeli kifogásaimmal is előálljak. A saószaporitást, a hasonló kifejezések, metaforák gyakori ismétlését, a ritmus elleni vétséget is ki kellene mutatnom. De hát nem áll-e e fogyatkozásokkal szemközt a költő fej lett technikája, mely különben nem is érdem ina már s mely a versek legtöbbjében kifogástalan. Számot adtam impressziómról s ezek után Erdélyi Zoltánt rokonszenves lírikusnak ismerem, a ki kötetével bizonyára •széles körben fog szerezni híveket. Prém József. a nyomban teljesített zárlat folytán nagyobb arányokat rom •"•]tötfa. ->- Az állatvásárok is jelentékeny tüntetnek fel, ezen körülmény is az állat ueiegsegeK folytán beállott hatósági zárlat és óvintézkedések íi ok tulaj donitan dó. Itt említem fel végül azt is, hogy a vágóhíd átalakítása is szükségesnek mutatkozik, — erről azonban a legközelebbi időben egy külön jelentést fogok a tekintetes városi tanács elé terjeszteni. Pápa, 1897. január hó 20-án. mészáros Károly, rendőrkapitány. Korcsolya-bál, — 1897. január 19. — Az ezidei Karnevál fényes beyezettetést nyert Pápán a f. hó 19-éu megtartott korcsolyabál által. Első nagyszabású, táncvigalma volt ez ez évben Pápa és vidéke előkelő közönségének, flatalságáuak, a mely táncvigalom régi fényét és kedélyességét ezidén is nemcsak hogy megtartotta, de bőt valósággal fokozott mértékben dicsekedhetett is vele s méltán megérdemli az „elitbál" diszes elnevezést. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ama körülmény, hogy dacára a bált megelőző csúnya időjárásnak, a legelőkelőbb s szebbnél-szebb hölgyek száma a mult évihez képest nem apadt, és 22 pár lejthette a rózsás reményekre feljogositó második négyest. A „Griff" szálló díszterme l / 2 10 órakor mintegy varázsütésre egyszerre megtelt a legváltozatosabb : zöld, világoskék, fehér, rózsaszín, drapp-szin selyem rococostylben mozgó, lehelletszerü tüllel s százszorszép virágguirlandokkal diszitett báli toilettekben pompázó tündéralakokkal, mosolygó arcú, uszályos ruhájú menyecskékkel, örvendő mamákkal. A ragyogó leáuyszemekből megelégedés és csupa biztatás sugárzott a feltűnő nagy számmal megjelent táncosokra, a kikben az amúgy is meglévő lelkesedést csak fokozták ama kedves mosolyok, mikkel oly pazarul ajándékoztattak meg hölgyeinktől. A jókedv annyira magával ragadta a vigadó ifjúságot, hogy csak éjfélntáni 2 órakor jutott eszébe, hogy szünórát i« kell tartani, mely alatt a legkedélyesebb társalgás váltotta fel a táncot. Eövidke pihenés után ismét pengett a sarkantyú s kivilágos kivirradtig szóit a zene, rengett a tánc, Rengették azt nemcsak a fiatalok, hanem a kevésbbé fiatalok is, s a jókedv valóságos lelkesedéssel ragadta magával a közönséget, midőn Tóni bácsi uiagyar-atillás alakját is a táncolók sorában megpillantotta. Talán felesleges is megemlíteni, hogy ugy az aranyzsinóros, atillás, mint frakkos rendezők derekasan kitettek magukért és hogy a szép siker érdeme az övéké. A jelenvolt hölgyek névsorát a- következőkben adjuk : Asszonyok: Bauer Antalné (Ihászi), Gyapay Viktorné (Gecse) Horváth Károlyné, Jerfy Adolfué (Mezőlak), Kakas Károlyné (S.-Vásárhely), Kovács Antalué (Kapuvár), Németh Imréué, Peutz Józsefné (Dáka), Sebestyéu Dávidné, Sült Józsefné és Weber Rezsőné. Leányok : Baly Jolán, Barthalos Olga, Berger Anna, Dreyhausen Mici, Gyapay Margit és Irén (Gecse), Horváth Iloua és Margit, Jerfy Ida és Vilma (Mezőlak), Kakas Margit és Ida (Somló-Vásárhely), Kiss Vilma, Kovács Rózsika (Kapuvár), Milvius Ilona (Ihászi), Németh Emma, Pentz Eliz, Peutz Mariska és Anua (Dáka), Sebestyén Juliska, Takács Zseni (Győr) és Weber Olga. TOLL ti E G YG YE L. Fővárosi levél. Budapesten, a mi szeretett fővárosunkban, a melyet mi nagy előszeretettel szeretünk világvárosnak nevezni, egy külföldről, tán Parisból ideszabaditott szokás kezd dühöngeni: a zsiir. Ez az idegen szokás, mely egy cseppet sem hasonlatos az ősi magyar vendégszeretethez, már egészen meghonosodott nálunk, nemcsak a fővárosban, de egyebütt a vidéken is. Természetes, hisz mi rajongunk mindenért, a mi külföldi, a mi idegen s a mi leginkább kivetkőztet bennünket a mi régi jó szokásainkból, Járványnak nevezhetném, s joggal, a mely dühöng, hogy meddig, nem tudom s melyre még tiszti főorvosi hivatal sem tud megfelelni. Benne vagyunk a zsúrok szezonjában. Az nem is család, a mely hetenként meg nem tartja zsurjait. Eddig ugyan elkerülte a tisztes polgár családokat s csak az „intelligencia" körében volt közkedvelt, de ma már a hentes mesterné őnagysága is kiadja a heti meghívóit, melyeket a házi tanitó ír rondirással egy kis sonka honoráriumért. S mily nevetséges, mily komikus s mégis valójában mily korrumpáló egy-egy ilyen zsór nap, a hol a legújabb premierekkel s a legdivatosab francia Írókkal félik meg a mosusz-szal szagosított nyárspolgári levegő. A gyermekek, a kik szintén jelen vannak a zsurokon, hogy ők is haladjanak a korral, a műveltséggel, mennyi rossz fogalmat, szokást szívnak be romlatlan lelkükbe, a miket kedves szüleiktől hallottak. S okos, érdekes, közhasznú dolgok helyett a jelen nem levő jó barátok, jó ismerősök családi bajainak meghánytorgatásával nagyon sokszor előidézik a perpatvarokat, a miket azután a gyermekek terjesztenek, s a miknek fináléja nagyon gyakran végződik a törvényszéki palotában. Pedig hiába, majmolni kell a külföldet! A nálunk tartott zsurok nem valódiak, nem felelnek meg annak a feladatnak, a miért a külföld ezt a szokást meghonosítja, s melynek célja elsősorban a társas érintkezés, a gondolatok kölcsönös kicserélése, közös dolgok megbeszélése s a zsúrozók erkölcsi intelligenciájának nemesbilése volna, tnlajr donkópen nem egyéb rágalom iskolájánál, az anyagi tehetség fitogtatásánál, mely míg egyrészt a lelket öli meg, másrészt az anyagi tönk szélére jattalja versengésével a botort. Tudom, hogy midőn ezeket a kényes ügyeket feszegetem, tulajdonkópen darázs fészekbe nyúltam bele, mert sokan találva érzik magukat, s gúnykacajjal tolják félre e lapot, de abban a kacajban ott lappang a beismerés, a bűnösség tompa lehelete. Sajátságos. Ugyaucsak neki mentem a zsúrnak, pedig dicsérni kellett volna, mert vájjon mit is csinálnánk mi, ha pl. a Lipót-városi zsúrok megszűnnének, honnan pattannának ki azok a pikáns, vagy kevésbé pikáns, de mindenesetre érdekfeszítő kulissza titkok, s mit lehetne feldolgozni érdekes, kacagtató botránynyá, melynek ára egy esti újsággal együtt se több, se kevesebb, csak egy krajcár, ha ezeket a kipattant titkokat nem ? Kedves zsúr fix — jöjjön, el a te országod 1 Visszaszívok mindent, ... És Oamevál király megjelent. Megjelent királyi pompájával, fényes kíséretével. Hah 1 mily csattanó taps, zajos kacagás hangzik mindenfelé; természetes, mikor megjelent a várva-várt ideál. Bakfisch leányok álma, szép ólvvágyó asszonyok Öröme s mamák reménysége csak benned összpontosul szerencsés kópé, dicső Oamevál. A miniszteri tanácsosné ő méltósága már régen kiszemelte azt a szerencsés fickót, a ki liivatva lesz a méltóságos ur váltóját zsirálni egy kis „alkotmányos" költségre. (Eddig a nőknek hál' Istennek még csak erre kell az alkotmányos költség). Hiába, mikor az einbamok négy eladó leánya vau — kardoskodik a gondos mama, — kell resekiromi, ha csak
