Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-07-25

XXIV. évfolyam. 30. szám. Pápa, 1897. július 25. PÁPAI LAPOK Pápa város hatoságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. Laptulajdonos: dr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkpsztö: Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Ecész évre (5 frt, félévre S frt, negyedévre 1 frt öl) kr. -- Egyes szám ára 15 kr. Régi dal. (drhs.) Ha a pápai verebek vasúti politikával foglalkoznának, akkor kétség kivül azok is arról a bűnnel határos, vétkes közönyről csiripelnének, melyet városunk idő-j kori vezetői a magyar nyugoti vasút fő és szárnyvonalai találkozó pontjának, a kis-celli vasúti csomópontnak, megállapítása körül annak idején tanúsítottak. A verébcsiripelés nem a legkellemesebb zene, a fülemile csattogása bizonyára kellemesebben hangzik a fülnek. Mi is szivesebben szólnánk az öröm és megelégedettség fülennle-hangjain, de hát — sajnos — csak a verébcsiripelés kellemetlen hangjai fakadnak ajkainkról. Egy régi dalt, mely mindig uj marad, kell felelevenítenünk, egy százszor meg százszor elismételt dalt, melyet a verebek is csiripelnének, ha ugyan azok is unalmasnak nem találnák. Azok közt, kik városunk közügyeivel valaha foglalkoztak, azt hisszük, alig akad valaki, a ki be ne látná azokat a i megmérhetetlen nagy hátrányokat, melyek városunkra az által hárultak, hogy annak idején Kis-Cell lett a vasúti csomópont. Ezt az annyiszor emlegetett mumust kell okulás végett városunk intéző körei elé állítanunk abból az alkalomból, hogy a fővárosi napilapok egyikében a legutóbbi napokban a következő hirt olvastuk: — «Kettős sínpár a brückt- vonalon. A budapest-bruck-bécsi vasútvonal második sinpárának kiépítését már Büros* Gábor tervbe vette, de a tervét elejtette, a mikor a marcheggi vonalat, államosította. Azóta a Becsesei való forgalom annyira gyarapodott, hogy a marcheggi vonalon ki kellett építeni a második sínpárt. Ma pedig a forgalom fejlődése máiolyan stádiumban van, hogy még ez a bárom sin pár sem képes kielégíteni a közlekedési igényeket s ezért a kereskedelmi miniszter elhatározta, hogy a budapest-hrneki vonalon kiépi'iefi a második sínpárt. Mint értesülünk, a miniszter ren(leletére a Magy. Államvasutak igazgatósága máris kiírta a pályázatot az e végből létesítendő munkálatok vállalatba adása iránt, még pedig egyelőre a kelent'öld-bicskei vonalrészre nézve. A pápa-bánhidai vasutterv kiváló fontosságát köztudomás szerint annak a körülménynek kell tulajdonítani, hogy a budapest-bécsi és budapest-gráczi vonalaknak Győrig közös részét e két útirány uapról napra növekedő, óriási forgalma oly nagy mértékben veszi igénybe, hogy ez az egy vonal azt már alig elégítheti ki. A pápa-bánhidai vasútnak az lenne bivatása, hogy az ily módon ^rendkívüli mértékben i megterhelt budapest-győri vonalrészt a nagy forgalom egy részétől oly módon szabadítsa fel. hogy a gráczi forgalmat átterelje a pápa-bánhidai vonalra, mely épen ez okból ; esetleg mint elsőrendű vasút lenne kiépi' tendő. , Már most könnyen belátható, hogy ha j a kereskedelmi miniszter a fent közölt hir; ben említett tervel teljesen megvalósítja, s a kettős sínpárt egészen Győrig kiépítteti, : ugy a bánhidai vasút létrejöveteléről belátj hatatlan hosszú időig, esetleg örökre is le kell mondanunk. Viszont azonban abból, hogy a kormány egyelőre csak a bicskei • állomásig készítteti el a második sínpárt, 'arra kell következtetnünk, hogy ez talán 'épen a pápa-bánhidai vasuttervre való tejkintettel történt; s a vonal másik, Győr ! felől eső részén azért uem létesiti a másoI dik sínpárt, mert azt hiszi, hogy az a pnpai bánhidai esetleg pápa-bicskei vasút kiépiitéscvel feleslegessé válik, sőt azt hisszük, akkor sem csalódunk, ha a kormány ezen ! intézkedésében egyenes ujjmutatást látunk a pápa-bánhidai vasút kiépítésének fontosságára, de sürgős szükségességére is egyúttal. Körülbelül a nyolcvanas évek közepe táján adták be első ízben Tarezi/ Dezső, Horváth Lajos és Hanauer Béla a kérvényt a vasútépítési előmunkálatok megtételére A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. De profundis. Lobog, lobog bús mécsemnek világa, Kicsiny szobámban egyedül vagyok. Ablakomon virul a tói virága, Dermesztő hidegben majd meg nem fagyok. Oh miért éltetsz még, én Uram Istenem ? Mért nem nynghatom már békés sír ölén ? Miért kell megérnem ennyi bús napot? Hisz, senki sem szeret, minek élek ón? •Kiket szeretek s kik engem szerétének, Mind-mind elvetted már mellőlem Uram. ."Régi barátaim rég elfelednének, Elvezetett tőlük messze az utam. Oly egyedül állok. Széles e világon Nincsen, szeretettel ki gondolna rám. Vonszolom a kinos, megunt napok terhét, Oh mikor veszel már magadhoz, Atyám ? Nagyon öreg vagyok, érett a halálra. Szívesen követném, ba jőne értem, én. Elhull keze alatt az élet virága, Jaj de nem kell néki az öreg, a vén. Elvitte azt, kit már nékem szánt a szent ég, Kit már-már én hozzám kötött is a irigy — Elete tavaszán koporsóba tették, Zokogva mondám: az Ur akarta igy. Lesújtott a végzet; a csalódás itten Letépte reményim feslö bimbaját . . . Bizalmam te benned: magasságos Isten! Segítsd elviselnem az élet baját! . . . Ha bármilyen nagyok keservim, gondjaim, A bánat keresztje ha rám nehezül, Csak repülni tudjak e hitnek szárnyain: Szeret a nagy Isten nem vagyok egyedül!.,. F. G. Adja vissza a papucsom. — A tPápai Lapoki eredeti tárcája. — Azt hitte Dalmati Olga, hogy belehal a sebbe, mit szívón ejtett Körmöczy Zoltán azzal, hogy Virágh Matildot vezette oltárhoz ép pünkösdkor, évfordulóján annak a napnak, mikor neki tett szent ígéretet. De azután Dalmati Olga boszura gondolt, érzékeny boszura, mert tudta, hogy Körmöczy Zoltán csak pénzházasságot csinál, partit, mire adósságai kényszeritik. Két év előtt hevesen udvarolt neki Bartos Károly, Zoltán jó barátja. Ez nem nézhette jó szemmel, hogy őt kiakarja ütni a nyeregből és bele kötött jó barátjába. Károly megértette a sértés célját ós kihivatta KörmÖczyt. A kötekedő pórul járt. Három hétig hordta füle tövén a kötést, mely idő alatt Bartos még zavartalanabbul, az igaz, még eredménytelenebbül udvarolt Olgának. De a két fiatal emberből halálos ellenség lett. Zoltánnak ez ellenfelét akarta most boszujaul felhasználni. Kezdte szívesen fogadni udvarlását és Oknet Clairje szerint cselekedve Körmöczy esküvője előtt el is jegyeztette 1 magát Bartossal. De azután kétségbeesetten gondolt arra, hogy mit cselekedett. Bánta elhatározását, szerette volna Bartossal való viszonyát széttépni egyszer és mindenkorra, a jegygyűrűt visszadobni s a könnyenhivő embernek arcába kacagni: „Maga bolond, menjen, hisz én ki nem állhatom magát. Megtette volna, de félt, hogy kacagni fog rajta a világ. Mit törődött ő a világgal! De azt is tudta, hogy a világgal együtt fog kacagni Körmöczy Zoltán is. És ez a tudat tette erőssé Dalmati Olgát és kényszeritette, hogy az oltárig hazudja a szerelmet Bartos iránt, mellyel Körmöczy irányában viseltetett. De mikor kilépett a templomból ós férje a kocsiba segité, elhaló hangon suttogá neki: — Nagy bűnöm van, meggyóntam, de érzem, hogy nincs reá bünbocsánatom. A férj részvéttel, szeretettel kérdé a feloldhatatlan vétket s Olga kétségbeesetten súgta oda Károlynak a gyilkos szavakat: — Még mindig szeretem Körmöczy Zoltánt. A férj kissé megszeppent, de nem hatottak öldöklőleg a szavak, flegmatikusán feleié: — Majd kiveri kis fejecskéből!