Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-07-18

képezde a legszerencsésebb pontján fekszik hazánknak, hanem azt is mutatja, hogy a most mult első tanévben elért fényes erkölcsi és tanítási sikerek is (a mikről legközelebb nyilvánosan is e lapokban beszámoluuk) valóságos magnetikus vonzerőt gyakorolnak a gyermekeik neveltetését s nem csupán taníttatását szivükön hordó szülőkre. A 76 tényleg elfogadott folyamodvány tulajdonosai közül 41-en a polgári iskola, gimnázium, főreáliskola IV-ik, V-ik, sőt Vl-ik osztályát is többen s nagyobbára kitűnő általános osztályzattal végezték. 35-en felvételi vizsgálatra utasíttattak. A fölvételi vizsgálaton (jun. 29-éu) a 35 közül megjelent 34. Ezek közül kitűnő osztályzattal tette, le a vizsgálatot d, jeles osztályzattal 11. jé) osztályzattal 9, elégséges osztályzattal 5, elégtelen osztályzattal 6. Felvétetett tehát a vizsgálatot kiállottak közül 28, elutaztatott 6. A 28 fölvett közül 2 csupán fölvételi vizsgálatott tett, de a képezdébe nem jön, hanem kint marad, mint magántanuló. Igy a fölvételi vizsgálatot tett 34 növendék közül tényleg 2(5 fog bejönni, a mely szám a 41 teljesen kvalifikáltak számához adatván, az I. osztályba 67 növendék vétetett föl. Ide számítva még a 4 ismétlöt. ennek az osztálynak jelenlegi, papiroson levő létszáma 71. y minthogy ennyi növendéket egy osztályban — az erkölcsi és szellemi siker kockáztatása nélkül — ne.velve-tanitani képtelenség: e hó 10-én jelentést tettem e kellemesen meglepő körülményről, minek eredménye az lön, hogy a párhuzamos osztály fölállítása, azalatt a PM tetei alatt, ha ,.az igazgafé áldozatot hoz • tanóráinak •makszimumál már mostan kiadja s a mindenirányu sikerért jótáll,*' rögtüuöseu kimondatott. Az áldozat és jótállás készséges felajánlása után azt az ígéretet kaptam, hogy a tanításban való segítségül egy tanerő „megbízott" címmel fog képezdénkbeu egy évre kiküldetni a szám mértan és természettudományi szakra. Elértük tehát azt, a mire példa még nem lordnlt elő sehol ; a mit - megvallom — magam is csak álmodni tudtam, hogy tanitóképezdénkben a küszöbön álló tanévben két — s külön-külön is nagyon népes — 1. osztály nyilik meg. A mely intézet igy kezdi pályafutását, az nemcsak helyére méltó, de kell, hogy elhelyezése is méltó legyen hozzá. A rokonszenves társadalmi viszonyok voi.zzák ide a tanulók seregét; nem lenne tehát körültekintő cselekedet, ha egy ily kolosszális népességű intézet — bármiféle okból — ettől a nemes és hazafias társadalommal való állandó és alakító érintkezéstől — bár rövid órákra is — megfosztatnék. Keservesen boszulná ez meg magát első sorban — a városon, másodsorban pedig a társadalmi folytonos érintkezés hiányában soha ki nem formálódható, esetlen növendékek pusztai lel műveltségében. Óvjon az ég mindegyiktől! Pápa, 1897. évi július 16-áu. Szováthy Lajos, igazgató, Városi közgyűlés. — Pápa, 1897. július 14. — Szerdán, e hó 14-én délután 3 órakor a városházán közgyűlés volt, a melyen Mészáros Károly polgármester elnökölt. Dacára, hogy nem volt meleg, a közgyűlési terem félig sem telt meg városi képviselőkkel, a kik mindössze 38-an jöttek meg a gyűlésre, a városi tanács tagjai közül pedig 7-eu voltak jelen. Két megemlítésre méltó dolog törtónt a közgyűlésen; az egyik, hogy buzgó városi főjegyzőnk a mult ülés jegyzőkönyvét kitűnő tollával oly hosszasan találta megírni, hogy a jegyzőkönyvnek felolvasása csak 20 percet vett igénybe (De meg is éljenezték, a mikor a felolvasást befejezte); másik pedig az, hogy a közgyűlés napirendjéhez senki sem szólt és a gyűlés is csak 20 percig tartott. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőkben számol be: Pont 3 órakor még egyetleuegy városi képviselőt sem lehetett látni a városháza nagytermében, csakis Kemény Béla v. jegyző várta figyelő állásban az érkezőket, hogy a megjelenteknek alibijét igazolja, egyik-másik v. képviselőnek pedig absentiát írjon be. Sok dolga ezúttal nem akadt, mert hát a városatyák uem valami nagy érdeklődést tanúsítottak a gyűlés iránt és nem tömegesen, hanem csak egyenként és -kevesen jöttek. Egynegyed négy volt, a mikor Mészáros Károly polgármester a közgyűlést megnyitotta és a v. képviselőtestületet üdvözölvén, Baranyai János, dr. Kapossy Lucián, dr. Kende Ádám, Lippert .Sándor és Vujdits Károly v. képviselő ket kérte fel a jegyzőkönyv hitelesítésére. Elöszöi- Lamperth Lajos főjegyző felolvasta a június 12-iki közgyűlés hosszas jegyzőkönyvét Utána a polgármester bejelentette, hogy a vízvezeték kiépítése tárgyában a szerződés meg kötéséhez szakértőt kért a földmivelésügyi minisztertől, a ki leiratában tudatta, hogy Barkas Kálmán kultúrmérnök jön Pápára, a kit a polgármester értesített, hogy a vízvezeték ügyébeui tárgyalások e hó 19. 20 és 21-éa lesznek. Jelentette továbbá a polgármester, hogy a yárosi részleges tisztujitás napjául alispánunk f. hó 22-ikét tűzte ki. Indítványozza, hogy a meuuyiben a kandidáló bizottság eddigi tagjai Hanauer Béla és Horváth Lajos v. képviselők bármely okból a tisztújító közgyűlésen uem jelenhetnének meg, a kijelölő bizottságba Barthalos István és Bermüller Alajos v. képviselők küldessenek ki. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Végül bejelentette a polgármester, hogy városunk orsz. képviselőjétől dr. Fenyvessy Ferenctől vett értesülés szerint a kormány nem ad a városnak kamatnélküli államkölcsöut a vízvezeték kiépítésére, miután elv, hogy erkölcsi testületeket ilyen kölcsönökben nem részesít. Napirend előtt Néhman Gábor v. képviselő tett indítványt, hogy az iparos tanonciskoláuak az óvoda telkén leendő felépítésének ügye tűzessék ki a legközelebbi közgyűlés napi rendjeié. Elnöklő polgármester válaszában kijelenti, hogy az indítvány, miután a közgyűlés e, kérdésben legutóbbi közgyűlésében már határozatot hozott, a városi szervezeti szabályzat s/erint, csak 3 hó múlva tárgyalható újból. Majd Lamperth Lajos főjegyző szólal fel és megnyugtatja indítványozót, hogy a közgyűlés a tanonciskolának a rajziskolával együttesen való elhelyezését nem vetette el végleg, mert eui.

v

ek kivitele tervben van és megvalósítása rendelkezésre álló helyiség hiányában csak idő kérdése. Ezután Turczy Dezső v. képviselő terjeszti elő interpellációját, hogy a vízvezeték építésére vonatkozó szerződés addig ne köttessék meg, a mig a mellékkiadások is véglegesen és precíze megállapítva nem lesznek. Ugy tudja, hogy e címen 25000 frt vétetett fel; felvilágosítást kér, vájjon minő kiadások foglaltatnak ezen összegben. Hosszabb beszédben felel Mészáros polgármester és a kért felvilágosítást megadva, oda concludál, hogy az indítványozó által felhozott okokból nem látja a szükségét annak, hogy a vízvezeték létesítése hosszabb vagy rövidebb időre is elodáztassék. A közgyűlés a választ egyhangúlag tudomásul vette. Tűrhetetlen meleg volt egész uton; dacára, bogy hajnalban indultunk, mégis déleló'tti tiz órakor kötöttünk ki a homokos parton. Nem kis mértekben járult hozzá az a meleg fogadtatás, melyben részesültünk a Pogány-familia és a velük együtt kirukkolt helyi érdekű ismerősök részéről. Vidáman és zajos burrázások közt tértünk be Pogányok portájára, valósággal újjászületve a falusi lak kellemes, hűs levegőjében. „Ilonci néninek" rendkívül imponált a Tárniczky fél-angolosra sült válla és karjai, melyen a szúnyogok és vizi-bögölyök szemenszedett tatovivozást eszközöltek. Kékesbe játszó fekete bajusza és korszakába érdekesen díszítette bronzszínű arcát; szemei pedig, mintha az egész uton bőségesen reánk irányult napsugarakat magukba gyűjtötték volna, gyújtottak és perzseltek szemmelláthatólag . . . Figyelmeztettem is a kis nénit, bogy az a könnyű nyári foulard-ruha komoly veszedelemben, forog, de Ő megfenyegetve engem puha kis k.acsójának mutató ujjacskájával, bájos mozdulat kíséretében biztosított arról, hogy ruháját sem félti . . . Persze ki tehet arról, bogy rövid idő multán nem a könnyű foulard ruha, hanem annak védpaizsa alatt lázasan dobogó tizenhat éves szivecske vetett lobbot ... V Mérhetetlen keserűséggel szivemben tapasztaltam, bogy ílouci rám sem hederít, mióta a bronzarcu Támiczky csapta körülötte a szelet. Bosszúságomban uem álltam be a teuniszezők közé, hanem a mamával foglalkoztam. Később, — természetesen Akos indítványára — csónakázni mentünk, s bármennyire hívogattak, nem ültem a „Pzélvéss

u-be, melynek kormányát a kis hírtelen tartotta . . , Néhány evező-csapás után általános lett a jókedv, mely reám is elragadt; tréfálkoztak és kacagtak mindenfelé ; bogy is ne, mikor annyi „rákot fogtunk" a lapátjainkkal. A „Szélvész" jóval előttünk járt, mert a malmokat akarták megkerülni s előbb akartak visszaérkezni, mint mi; csak nem engedik magukon azt a szégyent, hogy a „Szélvész" másodiknak érjen partot. Lassankint besötétedett és a mamák kiadták a jelszót a visszatérésre; észrevettük azonban, bogy Ilonciék még mindig a malmok körül dángubáznak, látszólagos ügyetlen kormányzással palástolva makacskodásukat. Visszatérőben azután rettenetes dolog történt. Ilonci virágcsokra a vízbe esett, mit látva a lovagias Tárniczky, minden tétovázás nélkül utána ugrott, hogy kihalássza! Szerencsétlenségére a viz sodra a malmok felé vitte s minden erőfeszítés dacára a kerekek közé került. ... A csónakban ülők nem siethettek segítségére, mert a csónak maga is rendkívül veszedelmes helyzetbe került, melyből emberfölötti erőlködés után szabadult. Több órai izgalmas és szorgos keresés után ráakadtunk Tárniczkyra — élettelenül! Szomorúság tanyája lett a röviddel azelőtt vidámságtól visszhangzó kis falusi lak. Ilonci vigasztalhatlan volt, meg akart halni, sürün omló könyzápor közepette folyton azt hajtogatta, hogy egész életén át vezekelni fog és e célból zárdába megy . . . Mindnyájunkat mélyen meghatott a tragikus eset és szomorúan tértünk vissza . . . * Néhány hónap múlva nagy meglepetésemre kit látok a Jurista-bálon — Iloncit a kis apácát, a mint egy ábrándos kékszemű szőke ifjúval ropja a cigány előtt nekipirult arccal és villogó szemekkel . . . Dr. Hódy Lajoi.