Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-07-04
tanitóképezdéknél, hol az ifjúság nagy számmal bent lakik és megkívántatik, az épülőinek teljes szabat! és emelkedett helyen .állása. Ezen indokok mellett háttérbe szorul minden más felhozott és képzelt helyi érv, mert egy város igazi érdeke csak az lehet, hogy közegészségügyi szempontból minden tekintetben megfelelő legyen e nagyszabású állami tanintézet épülete és a kormány egyél) érdekeknek is figyelemre méltatása mellett a közegészségügyi követelményekre fektet főképen súlyt, ha látja, hogy a többi érdekek sem szenvednek csorbát. Így tehát az állami tanitóképezdei telekkérdést is befejezettnek tekinthetjük és e részben is megnyugvással nézünk eléje it képviselőtestület határozatának. Tudjuk, hogy ezen iskola telek k erdeieknek ily módon való ujabbi megoldása némi ujabb anyagi áldozatokkal jár, deazthisz-./ük, hogy ezen kérdések tárgyalásánál meggondolatlan és rosszul felfogotttakarékoskodás i,i ni fogja még további évekre hátráltatni jelzett állami tanitézeteink felépülhetését, sőt egyiknek, vagy másiknak teljes elvesztését. Városunk egészségügye. - iLíjji'iih^i'si'k Mith'itii István inná? ur e cimü cikkeire. — (Vége.) Mikay tanár ur 5 félében keresi városunk ruhsz egészségének okát; az irmodora és argumentációja legalább ezt mutatja: a) a földrajzi méret. 10 a légköri csapadék, c) a taiaj minősége, di folyó közelsége vagy távolsága és e) a mesterség. Ezek közül az első kettő teljesen jó, tehát nem is igen ad okot a megbetegedésre ; a talaj, mint már kifejtettem, Pápán igen rossz ^s sok betegségnek az okozója; a folyam közelsége vagy távolsága —- nálunk csak a Dunáról lehetne szó — teljesen közönyös; a mesterség A kötet első ciklusa hazahas versek érdekes gyűjteményét foglalja magában. (Haza. Szabadság.j (Idák és alkalmi költemények, a melyekben nyoma sincsen a póznak, az eget ostromló páthósz hangjainak, de a melyek mégis tele vannak a haza, a magyar föld lángoló szeretetével, tele erős nemzeti érzéssel s a magyar történet dicső példáiért rajongó lelkesedéssel. Ez ódákban nem találjuk meg a ma is még szokásos deklamáló koturnust, a nagy frázisokat, s Li)H[>i'rth az ö hazafias költeményei számára csak épen ugy a faluból, az igénytelen nópéletbol meriti a a hangulatot, az ihletet, mint idylli költeményeihez. Gyönyörű példája ennek a kötet első darabja, a „Honszerelem" cimü költemény: „Százszor lefestették, ezerszer leírták, Igaz képét adni hejh! de mégse bírták: Híven lerajzolni soh'se tudta senki, Tétováz a lant csak, ha a nevét zengi. Nem mintha tán költő, ihletett, nem volna Hiven, melegen ki megzöngje, dalolja : De a honszerelem — ez a fájó titka — Mint a fehér holló, manap olyan ritka ! Kerestem hajh! ón is —de sokfelé jártam Végre rátaláltam, mikor nem is vártam ; Mikor nem is vártam, a hol nem is sejtem. — Oh! ha a mit láttam, hiven leföshetném!" S most elmondja egy öreg paraszttal való beszélgetését, ki a sors legsúlyosabb csapásai után is megőrzi a magyar földhöz, a hazai röghöz való erős ragaszkodását; még a fia is elment jobb hazát ke! vagy helyesebben a foglalkozás gyakran szoros ( összefüggésben van a betegedéssel. | Hiányzik tisztelt tanár ur cikkeiben a rendszer, min nem is lehet csodálkozni, nem lévéu ő szakember. A fentieken kivül beszél még a vizről, a levegőről és ezeknél több igen helyes megjegyzést tesz. Csakhogy ezen megjegyzései nem ujak és már régen ismeretesek. Mindenki tudja, hogy kellene Pápán csatorná' zás és vízvezeték, de e mellett még sok más, miket már fentebb emiitettem, de még mindez is korántsem meriti ki a szükséges reformokat. Minden város közegészségügye függ a következő fontos tényezőktől: a talaj, a levegő, a viz, a város épitési módja, van-e benne sok nyilvános és magánkert, utcái szélesek-e vagy szűkek, a házak épitési módja, a lakás, a csatornázás, a táplálkozás, a ruházat, a műveltségi fok, a hatóság hogyan hajtja végre a törvényeket és rendeleteket, a köztisztaság, a vagyoni állapot, a szegényügy rendezése, kórházak és ápoldák, a lakosság foglalkozása, iskolák és nyilvános intézetek állapota, a társadalom állapota és még több más apróbb tényezőtől. Én ezek mindegyikének állapotáról már ismételten és kimerítően egyenként irtain és igy már nincs szükség arra, hogy azt ismételjem. Igaza van tisztelt tanár urnák abban, hogy a dohánygyárba nem volna szabad befogadni oly leányokat, kik a 14-ik életévet még be nem töltötték. Azt hiszem, hogy erre ügyelnek is. De ha ugy látszik, hogy sokan még nem iiy idősek, ez csalódás, mert van igen sok 14 éves és idősebb, ki fejletlen és ez fiatalabbnak látszik. A dohánj gyári munka igen sok veszélylyel jár, azért helyes volna a munkásokat megválogatni. A kinek gyenge a testalkata, az a dohánygyárban betegséget és sokszor korai halált szerez. De a praktikus élet nem engedi meg a válogatást, mert hol kap az állam különben ezer munkást? Még jelenleg sincs meg ez a szám, mert ugy hallom, hogy most még csak 750 körül van a létszám. A dohánygyárakra nézve vannak bizonyos közegészségi szabályok, melyek a megbetegedést lehetőleg meggátolják. Mivel a dohánygyár kincstári tulajdon s külön orvosa is van, hiszem, hogy ezek a szabályok be is lesznek tartva. Igaza vau abban, ha azt követeli, hogy az ' resni, s elmentek többi ismerősei is mind, kik — úgymond — : „Csalogatnak hivnak: menjek velük ón is. Jó mód van ott, mondják, megélni ott szépen: Itt maradok én, ha magam, ha szegényen 1 Mert a szivem táján azt súgja valami: — Nem is tudom én azt, nevéről mondani, — Itt etted meg öreg, a kenyered javát Ne keress te másutt, nem találsz te hazát: Melyért vérét ontá harcban annyi ősöd. Hol minden fa, bokor meghitt ismerősöd : Maradj hü e földhöz, hü volt az apád is, Itt borult a hant rá, itt. boruljon rád is .. ." Ilyen egyszerű képekkel operál Lampérth hazafias költeményeiben is; az ódaköltészetünkben már hagyományossá vált nagyhangú szólamokat ily módon helyettesíti a magyar nópéletbol vett eredeti motívumokkal. A másodk és harmadik ciklusban levő versek (Szerelem. Élet. ÁlomO egy gyengéd poéta-lélek igaz megnyilatkozásai cikornyátlan, sokszor szinte naiv őszinteséggel. Tarka virágokból kötött szép csokor, mely soha el nem hervad. E versekben hiába keresnénk mázsányi súlyú tartalmat avagy filozofikus mélységű gondolatokat, a minthogy hazafias költeményeiből is hiányzik az ódának magas szárnyalása; mindazáltal a kötetnek alig vau csak egy oly darabja is, melyre azt lehetne mondani, hogy az mindennapias, vagy pláne alantjáró gondolkodású elmére vallana. • Minden egyes versében van valami, a mi megkapja az olvasó figyelmét majd a gondolat ötle! uj építkezéseknél a hatóság ügyeljen arra, hogy I az uj lakások egészségesek legyenek. Eddig a hatóság ezt nem teheti, mert még most sincs építkezési szabályzatunk, bár én egy ily szabályzat megteremtését már ezelőtt 25 évvel hoztam indítványba, mit azóta már 2 izben ismételtem, de ugy látszik, hogy erre még nem vagyunk eléggé érettek. De tény az, hogy az ujonuan épített lakások megfelelők, mert a modern ember szeret szépen, egészségesen lakni. Rektifikálni akarom azon állítását is, hogy nálunk a gyermekek legtöbbnyire gyoworhurutban halnak el. Helyesebb lesz e helyett gyomorbélhurutot mondani, mely baj mindig a helytelen táplálkozásból ered. Kagályos betegség esetén azonnali dezinficiálást követel, mi uem volna helyes; ezt csak a beteg felgyógyulása vagy halála után lehet végezni. Az egészségügyi bizottság csakugyan megfelel feladatának, mit a törvény reá mért, csakhogy tanács és közgyűlés nem teljesíthetik mindig azt, mit ez javasol, mert nincs meg arra a pénz, Enuek hiánya egyik főoka városuuk nagy halandóságának. Az emiitett intézkedések által lehet kevesiteni a halálozást, de nem egyhamar lehet elérni az évenkénti 2—4% szaporodást, mert ehhez még más is kell; főtónyező ebben a születések száma ; de erről most nem irok. A mit igen tisztelt tanár ur a jótékony egyletekről, betegsegélyző pénztárakról és ezekkel kapcsolatban egy városi közkórházról ir, arra oly sok észrevételem van. hogy ezek megírása egy jó hosszú cikket vagy cikksorozatot igényelne, mire más alkalommal taláu visszatérek. Dr. Lőwy László. A kath. autonómia. A kongresszusi képviselőválasztásra jogositott szavazók összeírását városunkban is befejezik holnap. Azt hittük, hogy közel két ezren lesznek a választók s a szavazásra jelentkezők száma még nem érte el a kilenc százat. Mindenfelől jönnek a kíváncsiak kérdezni : ki hát a jelölt ? A múltkori cikkemben jeleztem, hogy a papság hallgat s igy még aligha vau jelöltje. Az „Alkotmány" cimü napilap cikkéből, melyre a „Magyar Újság" feleletét másutt találják olvasóink — azt tudják meg, hogy a pápai választókerület jelöltje'gróf Esterházy Ferenc. tességével, a forma kedvességével, naiv egyszerűségével, majd pedig falusias frisseségével, kedélye melegségével. Lampérth fogékony minden benyomás iránt, a nincs oly csekély jelentőségű mozzanat, mely alkalmas ne volna arra, hogy benne költői gondolatokat ébresszen. Megénekel oly tárgyakat is, melyek mellett a mai poéták már lenéző, kicsinylő megvetéssel haladnak el a mégis talál bennük uj momentumokat; a szülői ház, egy-egy ünnepnap, egy sirhalom, harangszó, virágszál, patak, madarak dala, anyai szeretet és — a mit talán először kellett volna említenem, mert legtöbbször veszi tollára — : a szerelem —; mind mind hálás thémák ö előtte, s soha sem ugy ir róluk, hogy gondolatait elcsépelteknek talál hatnók. Lampérth versei a legkülönbözőbb, legellentétesebb hangulatok szülöttei. Az egyik lapról a boldog szerelsm vidám dalnoka szól hozzánk, s egy lappal odább már elsiratja, eltemeti boldogságát, melynek ege a rá következő versben ismét derült tényben ragyog. E versek annyira magukon viselik ós visszatükrözik fiatal szerzőjük csapongó gondolkozásmódját, az alig 22—23 éves ifjúnak minduntalan szeszélyesen váltakozó kedélyvilágát, hogy valami, az egész köteten végigvonuló individualizmust bennük aligha tudnánk felfedezui. De hisz a kik Lampérth Gézát személyesen ismerik, s még csak pár év előtt mint serdülő fiatal embert látták közöttünk, ezt nagyon természetesnek kell, hogy találják nála, ki csak most lépte át az ifjúkor határát,