Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-06-20

ZV. évfolyam. 25. ^J. szám. Pápa, 1897. június 20. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség; Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők, kiadóhivatal: Goldberg Gynla papirkereskedése Főtér. Laptulajclonoi: rlr*. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy liéla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hir(iptésfk a lctrjntányoHabban felvétetnek. A lap ára: li«ész évre (> frt. félévre 8 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára lő kr. A Vízvezeték megSZaVaZVa. fe] nem szólalt, disszonáns hang a határozat v

, • w . w,. A

.. , . . , egyhangúságát nem zavarta, s a képviselő\ arosi képviselőtestületünk a mult hé- . , • : , 1 , „ , testület ezúttal is fényes tanújelét adta annak, ten tartott közgyűlésen végleg elhatározta t ., , ' " T

+ ^ hogy mikor a polgárság igazi vitális érdért vizmu létesítését. 1 * G E liatározat felett nem lehet egyszeri napirendre térnünk s minden megjegyzés nélkül átsuhannunk álljunk meg egy pillanatra, s jegyezzük fel az 1897. évi június 12-iki dátumot, mely városunk fejlődése történetének mindenkor kiemelkedő mozzanata, s előrehaladásának egyik korszakos határnapja leend. Lehet, hogy a viszonyok kényszerítő hatalma, az utolsó év szomorú egészségügyi viszonyai hozták létre vagy legalább siettették e határozatot, de nekünk a képviselőtestület tagjai előtt kell meghajtanunk zászlónkat a közgyűlésnek emez örökké emlékezetes, egyhangúlag hozott határozata alkalmából. Bármennyire megérett is a vizkérdés a vizmű megvalósítására, bármii} sürgős szüksége is volt az most már városunknak, az érdem mindenek felett a képviselőtestületé, s nekünk feltétlen tisztelettel kell meghajolnunk amaz áldozatkészség előtt, mely ezen, immár városunk létfeltételét képező kérdést a megoldás stádiumába juttatta. Örömmel jegyezzük fel, hogy e határozat hozatalánál a vizmű létesítése ellen senki keiről van szó, akkor semmiféle anvagi áldozattól, a város legsúlyosabb megterhelésétől sem riad vissza. Nem rekriminácio gyanánt akarjuk felhozni, de tény az, hogy még esak rövid néhány évvel ezelőtt is bizonyos makacs konzervativizmus, minden reformtól való irtózás és főleg a város anyagi megterhelésével járó kérdésekben való szűkkeblűség jellemezte képviselőtestületünket. Az utolsó pár év örvendetes irányváltozást teremtett képviseletünkben, s a legrövidebb idő óta városunk áldozatkészsége, sőt mondhatjuk bőkezűsége a kulturális és közgazdasági alkotások egész sorát hozta létre, s városunkat páratlan gyorsasággal vitte előre. Régebbi már-már visszafejlődésnek indult intézeteink uj életie "keltek; nagy fontosságú és városunk életében nagy szerepre hivatott uj intézmények keletkeztek gyors egymásutánban a képviselőtestület egy-egy határozata nyomán, mely azokat jelentékeny anyagi eszközökkel ftlsegitette vagy létre hozta. Nemcsak a képviselőtestületben, de városunk egész közönségében a régi konzervatív irányt reformatorius szellem váltotta fel, s ma már az egész közhangulat oly üdvös fordulatot vett, hogy nem kell minden nagyobb szabású reformalkotásnál azon első kerékkötő kérdésnél fennakadnunk : van-e pénz ? Polgárságunk ma már nem irtózik oly erősen a pótadó emeléstől akkor, mikor városunk előrehaladásának fontos érdekei forognak kérdésben. Öt évvel ezelőtt még alig akadt volna oly bátor ember, a ki városi közgyűlésünkön fel mert volna lépni azzal az inditványnyal, hogy közel 200,000 frt költséggel vízművet létesítsünk; s íme most — noha az utolsó •)—4 évben a csornai vasútra, iskolákra s aszfaltra több mint egy negyed milliót költöttünk el — a közgyűlésen a vizmű elkészítése, a költségek nagysága, s általában az ujabb pótadóemelés ellen egyetlen hang nem emelkedett. ürömmel üdvözöljük e határozatáért városunk képviselőtestületét. lia- ily szellem uralkodik képviselőtestületünkben, ha a város életbevágó szükségleteinek kielégítésében és továbbfejlődésünk feltételeinek megteremtésében képviselőink mindenki ir ily tiszteletreméltó bőkezűséget és áldozatkészséget tanúsítsanak, akkor nyugodtnk lehetünk az iránt, hogy városunk jövője jó kezekbe van letéve. A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Bölcseség. Olvastam a bölcsek könyvét, Ismerem a könyvek bölcsét, Bolond bölcsek, bölcs bolondok, Xálatok én többet mondok ! Mit sem ér a bölcseségtek, Ahhoz biz' én jobban értek ; Legbölcsebb • az, a ki szeret, Minden tudás szívből ered ! Bolond bölcsek, bölcs bolondok, Értsétek meg a mit mondok ! Bölcseség csak szívbe' támad, Kiivessétek a példámat. 6. m. A szőke apród. Irta: Kóbor Tamás. A szőke apród volt az operaház egyetlen baliája, a kinek nem udvarlója, hanem annak rendje és módja szerint eljegyzett vőlegénye volt. A legszebb tagja volt a korpódi balletnek s az operai előadáson őt rendelték ki első apródnak. Az apród fehér trikójában, kék selyem köntösében s hullámzóan leomló szőke hajával a legelragadóbb jelenség volt. Minden látcső az ő gyönyörű arcának szegeződött, melynek szenvedő, szinte bús kifejezésével sajátságos ellentétben volt nagy kék szemeinek J indulatos, olykor haragos nézése. Ilyenkor az ő vőlegénye fogcsikorgatva állt a jobboldali földszinti bejárat oszlopához támaszkodva és látcsővel követte minden mozdulatát. Knnek a látcsőnek szóltak a szőke apród haragos tekintetei. Ez a látcső és ezek a szemek folyton civakodtak egymással. — Már megint kacérkodói'! Nem kértelek-e, hogy ne szépitsi

1 magad annyira. Hogy iparkodjál a tömegben eltűnni, hogy ezek a frivol arcok ne kéjelegienek látásodban '! Oh, hogy nem verhetem mindegyiknek a szeme üregébe az ő átkozott látómasináját. A kék szemok pedig dacosan villoglak vissza. — Mi közöd hozzá'! Táu nem tudod, hogy ballerina vagyok'! csak nem csúfítom el magamat, mikor az a kötelességem, hogy .szép legyek ! Hogy ezeknek tetszem V Mi közöd hozzá ? Megfizették az árát, joguk van. hogy engem nézzenek. Es én szépíteni fogom magamat és kiállók az első sorba, mert nem akarom, hogy társaim közül valaki elembe vágjon és elbalászsza előlem az apródot. Ha to dühös vagy miatta, ne jöjj a színházba. Csodálatosan jól értették egymást, igy, a szemíik villanásából. A fiatal ember reszketve az izgatottságtól rohant a színpadra és várta a menyasszonyát. Ökölbe szorított kezekkel rohant feléje, mintha megakarná verni, de midőn a >/őke apród mereven, büszkén szegezte rá szeméi, a fiatal ember meg volt babonázva. Alázatosan, féléukeu közelgett hozzá forró csókokkal borította a feléje nyújtott kezet. A szőke apród királynői méltósággal engedte csókolni a kezét, aztán odavezette őt a színpadi coutoir egy zugába. - Ülj le. — (íiza, (íiza, meddig tart még a komédia ': Istenemre mondom, már nem bimm tovább. A büszke, hideg tekintet ilyenkor meglágyult, valami szivbe hasogató szerető melegséggel nyugodott a fiatal emberen. — Edes barátom, nem lehelek róla. Terhemre van ez az élet, de véges-végig kell állnom, ezt a küzdelmet, vagy a mi boldogságunkból sem lesz semmi. A szőke apród földhöz ragadt szegény emberek leánya, a kinek keresetéből táplálkozott még négy neveletlen gyermek. A fiatal ember pedig egy előkelő özvegy asszony egyetlen lia, büszke, szigorú erkölcsi felfogással, a ki hallani sem akart róla, hogy lia egy ballerinát vegyen nőül. — Ha egy szegény varróleányt akarsz elvenni, semmi kifogásom. De egy ballerinát. a ki naponta PÁPAI LAPOK