Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-05-02

XXIV. évfolyam. 18. szám.. Pápa, 1897. "iiiájiis 2. Pápa város hatóságának és több ->ápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők.' Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. Laptulajdono? : dr. Penyvesiij- Ferenc. Felelős szerkesztő : ItörnűiencLy I3éla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hir­detések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Kgész évre 6 frt, félévre 8 frt, negyed­évre 1 frt 50 kr. -- Egyes szám ára .15 kr. Uj aera. A közvélemény már évekkel előbb ki­jelöli az uj polgármestert. Kutat . . . ösztön­szerűleg keres, megfigyeli polgártársainak legkisebb cselek vényét, s mikor szüksége van egy vezető emberre, már minden habo­zás nélkül, minden, ellenmondás nélkül pajzsra emeli egyetlen jelöltjét. Ilyen egyetlen jelölt volt a legutóbbi polgárniestei-választás alkalmából város unk közbecsülésben, álló, szorgalmas kapitánya: Mészáros Károly. Már külsőleg magán hordja alkotó erejét. Ez is imponál, hódolatra késztet. A sors a szellemet harmóniába hozta tuda­tival, képességével. Közülünk, az egyszerű, szerény nép sorából emelkedett a polgármesteri székbe. Ismeri a küzdelmet, megtanult dolgozni s kora ifjúságában felismerte a verejtékes munka édes gyümölcsét. Az ilyen embert örömmel üdvözölhetjük polgármesteri székóben. Az uj polgármester székfoglaló beszé­dének dióhéjba foglalt magvas tartalmát itt adjuk: „15 évi szolgálat után szebb elismerést nem kaphatott, — úgymond — mint hogy polgár­mesterré választották. Ezért köszönetét nyilvánítja és kijelenti, hogy Pápa város felvirágoztatásán ezentúl még hatékonyabban fog működni. Kijelentette továbbá, hogy a kezeibe letett jogokkal élni fog, a kötelezettségeket nemcsak maga fogja megtartani, de a városi tisztviselők működésére is felügyel és oda fog törekedni, hogy azok is a törvények korlátai között a polgárság érdekeinek előmozdítására törekedjenek. A v. tanácsnak ő lóvén a feje, oda fog töre­kedni, hogy a v. tanács ép oly nehéz, mint fontos •feladatának mindenkor méltóképen megfeleljen. A mig egyrészről teljes tiszteletben fogja tar­tani a törvényhatóság és v. képviselőtestületnek ellenőrzési jogát, másrészről őrködni fog, hogy Pápa városának törvényben gyökeredző önkormányzati jogai épségben fenntartassanak. A vallásfelekezetek közti békés együttélésinek ápolása kiváló gondját fogja képezni. Pápán a vallás­felekezetek mindig jő viszonyban voltak egymással és kétséget sem szenved, hogy közügyeink rovására esnék, ha ezt a jó viszonyt kellő egyetértés és sze­retettel nem igyekeznénk fenntartani a jövőben is. Városrendezési politikánk még eddig nem volt, mert nem készült el az építkezési szabályrendelet. Sürgősnek tartja, hogy ez alkotmányos tárgyalás végett mielőbb a képv.-testuhit asztalára kerüljön. Tengeri kígyója város -díiiak a vizkérdés meg­oldása, Közegészségügyi tc...bitetekből szükségesnél tartja ennek sürgős megvalósítását. Számos kérdés vár megoldásra. Azokat nem számlálja el egyenként. Egyet azonban már most megígérhet, hogy a város jól felfogott érdekét soha szem elől téveszteni nem fogja. Minden igyekezete oda fog irányúini, hogy a város haladása, ugy az ipar és kereskedelem fellendülése, valamint a gazda­közönség érdekeinek fokozatos fejlesztése testté váljon," K beszéd után bátran írtam cikkem homlokára: «Uj aera». Igen is uj aera. Síacaulay szavai jutnak eszembe, ki a vezető szerepre választott egyénben mindig egy hőst, egy hadvezért lát, ki az elhanya­golt elveket isnlét pártfogásba veszi, meg­töri a nyugalom csendjét. Uj polgármesterünk tehát meg fog fe­lelni hivatásának és sok üdvös reformot fog vasszorgalmával, fáradhatatlan tevékenysé­gével megvalósítani. A vajúdó tervek keresztülvitelét elő­segíti. Az uj aera alkotásai között ott lesz a vízvezeték. Nélkülözhetetlen, hogy egészség­ügyi viszonyaink mielőbb megjavuljanak ; sürgető szükségünk van erre, hogy a kor­ral haladó civilizált városok sorába emel­kedjünk. Mészáros Károly liberális gondolkodá­sával, szabadelvit érzületével elsimítani, el­oszlatni igyekszik majd a társadalmi válasz­falakat. Városunk társadalmi életét uj irányba tereli. Sarokba dobja az ósdiságot. Polgárunknak valódi, mestere lesz. Mes­ter, ki belátja saját hibáit, emberi gyarló­ságait s figyelembe veszi polgártársai egész­séges eszméit, hasznos indítványait. Önzetlen. Első a város érdeke. A suh­jectiv előnyök mellőztetnek. A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA, Költemények.*) Irta: Zempléni Árpád. Tavasz. En pórleány alakba látom, A mint hajnalra beköszönt, Ponyvába összegyűrve, háton, Hoz íü, levél s virág özönt. Mezítláb jár, szoknyája kurta, Dalol, bár nem tanult zenét, S a nap még iöl se kelt, mikorra Megfeji három tehenét. Nem a kalap a fő, tubicám, Sem a „jónap", hanem a leány. Ha nincs a ki szívből fogadja, Gyászt köthetünk arr a kalapra. A kalap. Elvitte a szél a kalapom, Hajadonfőt álltam a napon, Nevetett a rózsám mögöttem : Ugy kell nekem, mórt nem köszöntem! Ne nevess ki rózsám, kis hamis, Köszöntlek ón kalap nélkül is. Megmarkolom egyik fülemet, Megemelem buksi fejemet. *) Mutatványok szerzőnek <Uj Versek* cim alatt most megjelent verskötetéből. Három csók. Csókolom •— a szádat, Piros két orcádat, Sose légy bús ! én miattam Sose érez vádat. Csókolom a szemed, Ne láss csak engemet! Ebből a nagy szép világból Csak ón legyek a tied. Csókolom a füled: Senkim sincs kívüled, Hallgass szómra, esdő szómra, Meghalok nélküled! Frici. — Egy fotográfus naplójából.— Bejártam a világot. Voltam Parisban, gyönyör­ködtem a franciák könnyüvérüségóben, Londonban megbámultam az angolok különcségót, Cairóban, Nápolyban az első fényképészeti műtermekben meg­fordultam, mint asszisztens. Láttam megtestesülve a milói Vénuszt, Tizián Madonnáit. Fürdött a lelkem a gyönyörben, addig, addig fürdött, mig a sok, sze­met, testet, lelket kápráztató látványban, élvezetben egy nyomorult, aljas, közönyös hűtlen páriává tör­pültem. Közönyös! — Közönyös minden iránt, a mi szép, a mi isteni . . . Oh, láttam asszonyt, Éva utódját, a ki előtt le­akíirtam borulni: imádni őt, csókolni a ruhája szegé­lyét, a lábanyomát. Azt hittem, hogy nem létezik számomra más többé a földön. De meddig tartott az a rajongás ?--Másnapig. Te, te nyomorult hotelen sziv . . . Nekünk fényképészeknek különös egy szeren­csét adott a természet. Megláthatjuk a nőt, leányt, asszonyt mindenféle alakban, csak egyetlen egy sza­vunkba kerül. Fel kell ébreszteni a nő hiúságát , . . A szemtelenségig vizsgálhatjuk az arcát, a teste formáit. Oh Röntgen, te még a lelkükbe is belehagysz majd pillantani. Mosolyog a nő észbontóan, harago­san, bájosan, szelíden, édesen; komoly — ha ugy akarjuk. Ringatja testét erre-arra, mint a sudár tölgyet a szól, a vihar. Ül, áll — a hogyan köve­teljük. Vájjon társaim, kollegák, nem kacagtok-e, nem szeretnétek-e hangosan kacagni a hatalmato­kon ? Én igen . . . Igen . . . Igen . , . Kacagom, hangosan kacagom a hatalmat, a nő Pápa város hatóságának és töhh ^Am* i e líííllíi-viflólri amrnuiilot.n<i1r inocwiloMfaitt IriW.Inn\r*»

Next

/
Oldalképek
Tartalom