Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-04-25

lyal egy nagyobb szabású vállalatot indított meg,'a „Hazai qkmanytar^-t 1865-beu. E vál­lalat kiadványaiból hat nagy kötet jelent meg. A történelmi társulat megbízásából pedig •mint szerkesztőtárs 1871-től kezdve a „Zichy család okmánytár"-át szerkesztette, melyből 4 kötet jelent meg. Az ügyvédi vizsgát 1865-ben letévén, 1868. máj. 17-éu képesittetett a váltóügyek vitelére is. Ekkor véglegesen szülővárosába tette át lakását, s a közéletben tevékeny szerepet vitt. Az 1869-iki képviselőválasztás alkalmával mint a balközéppárt ügybuzgó vezére működött, végig harcolva ama küzdelmes pártvillongás nehéz napjait. Ekkor kereste fel őt szülővárosa először megtisztelő bizalmával, s méltányolva kitűnő képzettségét s buzgó tevékenységét, megválasz­totta őt főjegyzőjének. Ez állomáson a város rendezésekor is megmaradt mindaddig, mig onnan a megye szolgálatába nem lépett át. Neve ez időben már széles körben ismert -és tisztelt volt. Tehetsége, képzettsége a megye vezérférfiamak sorába emelték őt, s 1875-ben a nagy-vázsonyi, 1878 bau pedig a veszprémi választó kerületek keresték fel őt, s jelölték ki képviselőjükül a szabadelvű párt részéről. Megválasztatása azonban nem mehetett keresz­tül az ellenpártiak heves akciója miatt, a mi uq;yau legkisebb homályt sem vetett nevének fényére. 1878-ban a megye választóközönsége őt a főjegyzői székbe ülteté, s 1880. dec. 31-től az alispán Bezerédy Gyula halála után helyettes alispánként működött. Tehetségére a kormány is figyelmessé lőn s érdemeit méltányolva, az 1880-ik év vesével a belüg} miniszter — az egye­sült országos ,.közigazgatási enquet"-ra az or­szág jelesei közt őt is meghívta. 1886-ban pedig koronás királyunk „királyi tanácsosi" címmel tüntette ki. 1881. március 8-án a megye választó kö­zönsége nagy lelkesedéssel és egyhangúlag alispánná választotta őt. A „Pápai Lapok" volt az első, mely nyíltan mellette foglalt állást, pedig Csapó Kálmánnak már akkor nagy pártja volt még Pápán is, a ki mégis visszalépni kényszerült. E szép és magas állást, általános tisztelet és szeretettől környezve, haláláig köz­megelégedésre viselte. Irodalmi működésének eredményei a már említetteken kivül : Veszprém városának törté­nelme, melyet 187ö-ben kezdett megírni. stratagéma a török szultán jelenlétében lett bemu­tatva az „aranyszarv" Öbölben, a hol a mentő' de­reglye harminchat embert hozott el egy hajóról viharos tengerben. Nevezetes részét képezi a találmánynak a mentő dereglyét vizrc szállító készülék. Mig a mostani mentő' dereglyék vizre bocsátásához 15—20 perc kell, s akkor is ugy kell a menekülőknek kötélen leereszkedni, vagy leugrálni a dereglyébe, addig a hazánkfia által szerkesztett készülékkel a mentő de­reglyébe már a hajó födélzetén beülhetnek, s akkor azt egyetlen ember egy perc alatt vizre eresztheti. Ez a készülék ugy a hajókon, mint a parti mentő állomásokon alkalmazható, A hajó mellvédé ott ki \an vágva, a kivágás helyén pedig több egy­más mellé helyezett, egy tengely körül forgatható, keret van alkalmazva. A tengely a hajó oldalfalára szerelt konzóltartók vágányában függélyes irányban eltolható s ezen tengelyt felül egy szög tartja fogva, melyet a hajó oldalfalára szerelt emeltyű segélyével a tengely alól ki lehet húzni. Ha a keretuek a felső helyzetében való biztosítására szolgáló horgot kikapcsolják, a keret a tenger felé kiugrik a rajta levő mentő csónakkal együtt. Ezen helyzetében a kiugrásba szerelt tengelyre ágyalt görgő (csiga) a tartó függélyes vezető fölületére fekszik. Minthogy a keret és az azon függő csónak súlya a görgőt a A nagyszorgalmu ivó Veszprémmegye kime-J ritő monográfiáján is dolgozott nagy .kedvvel; s megbízásból Nagy Imre, Kómer Flóris és Nagy Gyula barátaival együtt Zalavármegye mono­gráfiáját is készité. Fontos hivatalával járó gondjait s irodalmi működésének fáradalmait boldog családi életé­nek kedves örömei tették könnyűvé 1867.. nov. 11-ikétől fogva, mikor megnősült, elvevén a bájos Molnár Juliska úrhölgyet. E jeles és tevékeny férfiút egyháza is felkereste bizalmával, s 1868-ban a veszprémi egyh. megye világi aljegyzővé, 1869-ben főjegy­zővé, 1872-ben tanácsbiróvá és eni. ügyvéddé választotta meg; 1870—1879-ig az e, kerületi gyűlésen képviselte egyházmegyéjét. Apja halála után pedig az egyházmegyei gondnoki díszes állás is reá ruháztatott. Majd a dunántúli ev. ref. egyházkerület, is kezébe adta a jegyzői tollat, melyet a mult évig mint egyházkerületi világi aljegyző, azóta pedig mint világi főjegyző, nagy szorgalommal és buzgón vezetett. Az egyház­kerület bizalma mindkét zsiuaton képviselőül küldötte, és az egyetemes kouventnek, úgyszin­tén a pápai főiskola igazgató tanácsának is állandóan tagja volt. * Mély megdöbbenéssel és részvéttel őriz­tette az egész várost azon távirat, mely Véghely Dezső, kir. tanácsos, Veszprémmegye alispánjá­nak halálát jelentette. Még csak pár nap előtt ott sétált Abbázia pompás korzóján, szívélyesen üdvözölve számos ismerősét, a kikben azonban már ekkor is borús sejtelmeket ébresztett Vég­helynek kinézése. Sápadt arcán és nehézkes járásán az emésztő kór meglátszott, de senki sem hitte, hogy a katasztrófa ily hirtelenül következik be. Véghely egyike volt az ország legismertebb alispánjainak, neve mint történetirodalommal foglalkozóé a tudományos világban is becsült volt. Mint fiatal ügyvéd, Veszprém városának volt főjegyzője s innét a megyéhez lett meg­választva főjegyzőnek; Bezerédj alispán halála után 1880-bau a megürült alispáni székért heves küzdelem volt, pályázott rá Csapó Kálmán volt orsz. képviselő és Véghely, a kinek pártján főleg a pápaiak, élükön Esterházy Móric gróf, Fenyvessy Ferenc és a Veszprém városiak élén Rozsos István, Szabó Imre állottak, Véghely Dezső győzött és azóta a vármegye minden tény­kedésében elsőrangú szerepet vitt; alatta épült fel az uj diszes megyeház és Véghelyt bízta meg tartóra nyomja, a keret mindig a kellő helyzetben marad, mig a fékezőt uem csavarják, mely által az, a csónakkal együtt gyorsan a viz színére ereszkedik. Ezzel el van érve, hogy a hullám nem csaphatja a meutő dereglyét a hajó oldalához. A mentőcsónak szerkezete olyan, hogy azt a hullámcsapás vízzel meg nem töltheti. Kettős oldal­falai vannak, melyek ivben vaunak meghajlítva. Feneke oly szerkezetű, hogy a csónak fel nem for­dulhat még ellenkező áramlatu hullámtorlatok közt sem. Az oldalfalak üregében két fogas ív mozog, melyekre a burkolat van szerelve. A fogas ivekbe egy-egy fogas kerék fogódzik s a legegyszerűbb gépezettel hajt ember-erőre alkalmazott csavarkclepet, mely a dereglyét evezők helyett mozdítja előre. Te­hát a hullám a csónakba nem csaphat be: az eve­zősöket le nem sodorhatja, a katlan tüzét ki nem olthatja, mert ennek csavarkelepét emberi karok hajtják. Az egész mentő dereglye hasonlít egy be­zárt dióhoz. Feltalálója megérdemli az egész művelt világ elismerését, — még talán a mienket is : hisz nekünk is van egy darab tengerünk, s egy néhány félteni való emberéletünk. („Nemzet".) a megye a millennium emlékére a vármegye monográfiájával, mely így tehát más kézre vár. Véghely a mult évben kezdettel beteges­kedni, de Almádiban a hol szép villája és szőlője van, jobban érezte magát. Mult hó végén, sürgősen Abbáziába küldték orvosai, a hol csütörtök délelőtt meghalt. Véghely váratlan halála nagy részvétet keltett az egész megyé­ben. A gyászhírt azonnal tudatták a Bécsben időző főispánnal, Esterházy Móric gróffal, a ki táviratilag fejezte ki részvétét az elhunyt alispán özvegyének, a ravatalra „szeretett alispánjának" feliratú koszorút küldött és el­rendelte, hogy az urodalmat Weber Rezső jószág­igazgató, Galamb József urod. ügyész és Jákóy Géza erdőmester képviselje a temetésen. Városunkban a megdöbbentő szomorú gyász­hírre a városházán, a pápai járási szol gabiró ságnál és a főiskola épületeire stb. kitűzték a. gyászlobogót. Tömérdek részvéttávirat és gyász­koszorú küldetett Pápáról is a gyászoló család­nak. A dunántúli ev. ref. egyházkerület Pápán adta ki a gyászjelentését. Gyászlapot adott ki a családon kívül a vármegye közönsége, tiszti­kara is. Az elhunyt derék családfőt özvegyén kivül gyermekei: dr. Véghely Kálmán megyei Ill-ad aljegyző, Sárika, férj. dr. Cseresnyés Józsefné, Flóra, Dezső és Zoltán, és a nagyszámú rokon­ság gyászolják, a kiknek részvétét enyhítse az oly impozáns módon nyilvánult közrészvét. Temetése a megboldogultnak Veszprémben, f. hó 26-án hétfőn d. u. 3 órakor lesz, melyen városunkból is számosan résztveszuek. Tisztújítás városunkban. Mozgalmas élet volt a mult héten a város házán, de az volt az egész városban is, mert mindenkit a városi tisztújítás iránt való érdek­lődés foglalt el ; mindenki csak a tisztujitásról beszélt ugy otthon, mint a házon kivül. S/ierdáu a városi képviselők előértekezletet tartottak a tisztújítás kérdésében ; az értekez­leten előadottak kellő tájékozást nyújtottak a választás alá eső egyes tiszti állások jelöltjeire nézve és egyúttal előkészítették az útját annak is, hogy a város képviselőtestületének pénteki rendkívüli közgyűlése oly nemes és valódi elis­merésre méltó áldozatkészséget gyakorolt azon tényével, midőn két kiváló, derék, érdemekben megőszült, nyugalomba vonuló tisztviselőjének : Osvald Dániel polgármesternek, a Ferencz­József rend lovagjáuak — a ki életének 79 évé­ből 33 évet szentelt a városnak, a város köz­ügyeinek a legbecsületesebben — és Szvoboda Vencel gazdasági tanácsosnak — a ki meg 71 éves létére 36 esztendőig volt városunknak hű­séges tisztviselője — egész fizetésüket nyugdíj és kegydij címén egyhangúlag megszavazta. A közóhajnak ezen egyhangú megnyilvá­nulását csak is az elismerés és dicséret babér­koszorújával koronázhatjuk meg, mert arra való­ban méltó, mert olyan képviselőtestületre igazán büszkék lehetünk, a melynél a harmonikus ösz­szekötő kapocs nemcsak a város felvirágoztatá­sára irányuló egyöntetű törekvésben nyilvánul, hanem ezen felül a nemes érzés, a jó sziv is egyformán megvan benne, hogy az érdemet hozzá méltó módon tudja megjutalmazni. Ugyancsak pénteken volt a városi képvi­selőtestületnek alakuló közgyűlése, tegnap pe­dig a tisztújítás ment végbe. Polgármesterré városunk derék rendőrka­pitányát Mészáros Károlyt választotta meg egy­hangúlag a képviselőtestület közbizalma. A vá­lasztás valóban érdemes férfiura esett, mert az uj polgármester minden tekintetben hivatott fontos állásának betöltésére, mert ő — s erről mindenki meg van győződve — a legnagyobb erélylyel fogja vezetni a város ügyeit, és csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom