Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-04-11

•ér felrobban. Ha a külső levegőbe kiömlik s annak Vso részét teszi is, szintén nagy veszedelmet okoz, mint történt ez is Berlinben, mely robbanásnak valószínű oka az volt, mivel e gázzal experimentáltak. Mihelyt továbbá 2-2 atmosfera nyomás alatt van (1 atmosfera nyomás -— 1033 gr, vagyis ily sulylyal nehezedik a külső levegő a tárgy minden uégyzetcentiméternyi területére) szintén explodál. Már pedig az utóbbinál sokkal nagyobb nyomás alatt van a közönséges világító gáz a gazometerben. Fennti bebizonyított, illetve kísérletileg igazolt dolgok nagyon kétségessé teszik az aeetylen előállításának biztonságát, úgyszintén a közönséges életben való használhatóságát. Egy oly veszedelmes gáz, mely folyósítva ép ugy ront szét épületeket, mint a robbanó gyapot, nem tanácsos a mindennapi használatra. Felmerül most tehát a kérdés, hogy mi volna az energia átalakításának az a módja, melylyel kis helyen, olcsó és szép fényt tudnánk előállítani, s melylyel semmi tisztátlanság nem járna? Azt hiszem, erre csakis néhány évtized múlva fog felelni a természettan, mert a világítási problémák általános megoldására szükséges az elektromosság, különösen a váltakozó áramoknak hatalmasabb fejlődése. Maxwel és Faraday elmélete után ugyanis 1887-ben Hertz bonni egyetemi tanár oly elektromos hullámzásokat létesített, melyek másodpercenként több milliószor váltakoztak. Ha igy kísérletileg megtudjuk mutatni, hogy a fény nem egyébb mint elektromos rezgés, akkor igen szapora, másodpercenként millió és milliószor váltakozó árammezőben világítani is lehet zárt légüres térrel. Tesla Miklós fényesen igazolta ezt 1892-ben Parisban, a párisi üzikai társaság előtt s ezzel többek között óriási feltűnést keltett. A mint ugyanis egy másfél méter hosszú légritkított zárt üvegcsövet egy oly térbe tartott, melynek egyik része a szapora váltakozásu árammal, másik a földdel volt összeköttetésben, a hosszú üvegcső igen szép fehér fényben tündöklött. Tesla, a kitűnő elektrikus e kísérlet után ki is jelenté, hogy ez a „jövő világítás csirája." Itt még csak az a fő, hogy ily szapora váltakozásu áramokat egyszerű készülékek segélyével az illető helyen tudjunk előállítani. Lényeges az is, hogy ily áramok 5—6000 volt feszültség mellett sem veszedelmesek, holott a másfajta elektromos áramok '/,„ rész feszültség mellett is halált okozhatnak. E legutóbb említett fény tiszta világos, ártalmatlan. A XX-ik század fizikájának egyik feladata ezt gyakorlatilag jói és olcsón megvalósítani. Makay István. IRODALOM. „Románcok". J. Virág Béla ismert fővárosi iró és költő egy évtized óta irt és elszórtan megjelent románcait egy kötetbe összegyűjtve neves festő ismerősei illusztrációival húsvétkor adja ki. A könyv ára fűzve 3 korona, diszkötósben 5 korona, mely összeg báró Glaubitz Alfonz cimíre (Budapest, VII., Garay-tér 11.), a ki kegyes volt hathatós támogatásával a könyv megjelenhetósét elősegíteni, küldendő be. A Divat Újság negyedik évének 7. szamát ma küldte szót a kiadóhivatal. Valóban bámulatos ennek az újságnak a tarkasága, sokfélesége. Nyolcoldalaa főlapján ötvenhárom nagy képpel ábrázolja a tavaszi divat újdonságait, melyek közül különösen kitűnik a sok ízléses köpeny. Minden képhez bő magyarázó szöveg járul. Élénken ós könnyen érthető modorban oktatja az olvasót a ruhadarab elkészítésére, a miben nagy előnyére van a nagy, duplaoldalas szabásmintaiv, melyet a Divat Újság minden számához mellékelnek. A hónap első számához mellékelik rendesen a nagy, négyoldalas kézimuiikalapot és a szines divatképet. Az előbbi különösen gazdag tartalrnu, A most annyira kedvelt abroszteritők több mintáját, csipkét, asztalteritőt, paplant és függönyt hoz, a horgnlás, hiinzés, rátét1 munka, lapos- ós keresztöltós olyan bő és alapos ' magyarázatéval, Ingv r-sak'i~yan csodálkoznunk k"ll .i H/i-i kcs/túv^ i a

0

y rurcinn'-n, meh tvt az apróit ^ kos, de nagyon szép és hasznos munkákat ismerteti. Szines divatképen egy rézsutkapcsolt ruha mellett négy gyönyörű kalap van, kettő közüle nyári szalmakalap. A színes divatkép túlsó oldalán négy szép hajviselet van, különösen a menyasszonyi frizura feltűnő, mely csiuosságánál fogva nagyon el fog terjedni. A bő divatrészt a lap szerkesztője, özv. Osepreghy Ferencné, a minden számhoz mellékelt négy oldalas szórakoztatóval zárja be, a melyen Rákosi Jenő szép költeménye, a Szamarak hídja nyújt épp annyi élvezetet az előfizetőknek, mint mikorTollagi Adolf, a Népszínház jeles kémikusa azt egy hangversenyen elszavalta. Háztartás-rovat, bő és hasznos tanácsokkal, tele szerkesztői üzenetekkel fejeződik be a Divat TJjság, ez a havonként kétszer megjelenő lap, melynek előfizetési ára az április-júniusi évnegyedre nagyon olcsó: postán való megküldéssel 1 frt 20 kr. Megrendelhető a kiadóhivatalban : Budapesten, Rökk Szilárd-utca 4. Az olcsó könyvtár c. kitűnő vállalat ismét három jeles művel gazdagította a magyar könyvpiacot. Ezek: A neoelönb\ Irta Andrieu Chabot. öhabot neve újként hangzik irodalmunkban, bár a franciák régóta jobb regényíróik közé számítják. A regényírás régi kedves eszközeivel elmondott történet szinte izgatóan érdekes, bonyodalmas. Ezután a regénye után azt hisszük, Chabot is a nálunk ismert és kedvelt francia irók közé fog tartozni. A terjedelmes könyv 6(J kr. A férfiak forradalma. Trta Besant Walter. E regény, mikor évekkel ezelőtt Angolországban megjelent, valóságos irodalmi esemény számba ment. A nőemancipáció napirenden levő kérdését állítja elénk a komikum, a gány oly éles fegyvereivel támadva azt, amint kevés Írónál olvastuk mostanában. A regény fordítása Hegedűs Pál kitűnő munkája, hasznos és érdemes munka. Ára 60 kr. Szegény Pilicoddy. Morton kitűnő bohózata, mely a Vígszínházban "oly sikerrel került színre, most könyvalakban is hozzáférhető lett. A műkedvelők használatára is igen alkalmas könyv ára 20 kr. „Az 1848—49-iki Magyar Szabadságharc története" cimü nagyszabású illusztrált munkából most jelent meg a 78. füzet, a melyben Gracza az aradi vár megvételét, a jul. 2-iki komáromi cuatát s ezzel összefüggő eseményeket beszéli el. Igen érdekes a füzetnek a Görgei megsebesülésére vonatkozó része. Ebből megtudjuk, hogy Görgei egy szótpattanó gránátszilánktól kapta a sebet, amelyről egész legendakör alakul. Az alapvető nagy munka most már gyorsan befejezéséhez közeledik; remélhetőleg 5—6 füzettel véget ér. A Szalay-Baróti Magyar Nemzet történetének (Lampel R. Wodíaner E. ós fiai bpesti kiadócég kiadásában), mint a nagyszabású milleniumi emlékmű harmadik kötetének utolsóelőtti (59.) füzete egészen a dicső emlékezetű szabadsághősnek, II. Rákóczi Ferencnek van szentelve. Régi magyar dicsőségről olvasunk a hazaszeretet ama utolsó lángjával, melynek fénye után csakhamar bekövetkezett a hosszu-hosszu sötétség. I. Lipót császár-király 49 évi uralkodása után sirba szállt s fiát I. Józsefet koronázzák meg nagy pompával. De hiszen ismerjük hazá.nk történetét amúgy is; ós mégis minnannyiszor gyönyörködünk benne, a hányszor Szalay-Baróti Magyar Nemzet történetéből veszünk egy-egy ujabb füzetet s azt végig olvassuk. Az 59. füzet sem fukarkodik különösen az illusztrációkkal. Az egyik külön műmelléklet a szent-gotthardi csatát ábrázolja egykorú rajz után, kettős nagyságú lapon. A másik II. Rákóczy Györgyöt mutatja be lóháton. TO L LH EG VG YÉ L. Adj a tótnak szállást Míg a mai fiatalság már 20 éves korában agglegénynek képzeli magát, addig János bátyánk, ki panganéttal és karddal csatázta végig a magyar függetlenségi harcot, a legutóbbi farsangban hét X-szel a hátán belement Hymen nyaktörő jármába ' és megházasodott, vévén magának egy csinos, szem' re való, 23 éves pesztonkát feleségül, mely vitéz ' p.«plnlrp.dp.l; ilyen korban bizony egy első korosztályú ak is becsületére vált volna. János bátyánkat, a ki feleségével itt lakik nem messze egyik Sopronmegyei községben, mult vasárnap nagy szomorúság érte. A ficánkoló menyecske ugyanis kijelentette előtte, hogy Budapestre utazik a rokonaihoz, mert divatos kacabajkát akar készíttetni. János bátyánk, a ki maga is szabó-ember lévén, hasztalan marasztalta a menyecskét, hasztalan mondotta, hogy majd összetákolja ő azt a kacabajkát különben, mint akármelyik elsőrangú hölgyszabó, a menyecske nem tágított, vasárnap felült a csornai masinára és elutazott Budapestre egyedül a — rokonokhoz. János bátyánk, a ki különben a zöld ördög szemeivel néz féltékenységében fiatal féleségére, bujában, bánatában szintén a csornai masinára vetette magát és bejött Pápára — feledni. Itt először a kálvárián imádságban keresett enyhülést s miután ez sem hozta meg neki a várt, óhajtott nyugalmat, betért egy becsali vendéglőbe, hol sziverősités céljából somlainak csúfolt italékokbau gyönyörködött. Késő este volt, mikor kidobták János gazdát a butikból s megtudva azt, hogy Pápáról csornai vasút estenden nem döezög Csorna felé, eszébe jutott egy derék izraelita család, a kivel jó viszonyban volt akkor, mikor még egy községben laktak, most azonban végleg Pápán telepedtek le. Elvezettette magát az izraelitához a Pordányba. A jószívű izraelita, habár magának sem volt több egy szobájánál, szívesen fogadta vendégnek régi ismerősét, ha a közös szoba kényelmével megelégszik. János bátyánknak semmi oka sem volt a válogatásra, a buzgalom kezdte már különben is erősen mrgszállani s alig hajtá le fejét, az igazak álma azonnal megkörnyékezte Őt és kezdte húzni istenigazában a lóbőrt. A jószívű zsidóember pedig tűrte önmegadással a kellemetlen éjjeli látogatót. De bizony sem ő, sem felesége nem hunyhatták be szemeiket a nagy hortyogás miatt. A lámpát tehát a kétes homályig lecsavarva próbálkoztak szenderegni. Az öreg éjfél alig ballagott át a házküszöbön, János bátyánk kezdte magát tiszta józanra kialudni. A mint az álom elköltözött szemeiből felcihelődött és a kétes horaályu szobában azt hitte, hogy saját lakásán van odahaza. — De mi ez ? . . . dermedve áll meg a szomszédos ágy előtt, a hol egy alak pihent, melynek bajusza is volt és egy niápik, bajusztalan. Hogy a bajusztalan az ő kedves oldalbordája, abban egy percig sem kételkedett, csupán az gyötörte, hogy ki lehet az a másik, melyiknek bajusza is vau. Tüzes vére azonban nem sokáig engedé őt gyötörni. Elkiáltotta magát: — Adjátok ide kardomat, had szúrom agyon azt a bitangot, ki családom becsületét beszenynyezte ... S ezzel sem szó, sem beszéd, felragadta az ajtó sarokból somfa botját és elkezdett vele rettenetesen hadonázni ugy, hogy a szegény házigazda rémületében kedves élete párjával együtt a legkétségbeejtó'bb óbégatásba tört ki, de a rettenetes Othello minderre nem bírt magához jönni, csak hadonázott olyan mértékben, hogy a házigazda és feleségének hátát már több kék folt fedte akkor, mikor teljes neglizsében az utcára menekültek. Itt azután a szomszédok segedelmével a hadonázó Othellónak tarkójára egy sajtár vizet öntöttek hamarjában, mire az öregnek lehűlt a vére és lehűlt egyúttal a hadonázó kedve is. A lebütött öreg honvéd és tisztes szabóiparos bocsánatkérések közt búcsúzott el izraelit* ismerősétől a rendőrség előtt, a hová János bátyánkat még az éj folyamán garázdaságai miatt bekísérték. Bors.