Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-04-04

14. szám. Pápa, 1897. április 4 Pápa varos hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szertesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánl közlemények küldendők. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. Laptulajdonos: di". Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmén dy T3óln. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosabban felvétetnek A lap ára: Egész évre 6 ' - -AVI: frt, Télévre 3 frt, negyeiül ¥ ?yes szám ára ío kr. évre 1 frt 50 kr. — Egy Elnöki megnyitó beszéd. _ Tartotta dr. Fenyvessy Foreno elnök — a Jókai-kör 1897. évi márc. 28-iki közgyűlésén. A zenéről. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Tisztelt Közgyűlés 1 A pápai Jókai-kör a szellemi élet három legszebb s legérdekesebb birodalmának kicsiny szigete. Az irodalomé, a szinművészeté és a — zenéé. E hármas szellemi birodalom királyi géniuszának vagyunk mi harcosai. Kicsiny szigeten, szerén}'' eszközökkel bár, de a társas elet varázsát egyedül fen tar tó szellemi géniusz iránt érzett igaz hódolattal s önzetlen lelkesedéssel. E hármas szellemi birodalom egyikéről, a — zenéről szól mai elnöki megnyitó beszédem. Mi a zene? A bölcsészek és írók a legnagyobb disharmóniába?n vannak, mikor a zenének definicióját pk árják megállapítani. Leibnitz, Keppler, Euler szerint a zene csak szám viszonyokból áll és a zeneélvezet csak öntudatlan számításban rejlik. Hegel, Krause, Kant, Herder tagadják e mathematikai felfogást, de azért a pozitív definícióval adósok maradnak. Helmholtz a zene tartalmát és hatását a hallóidegekrc viszi vissza, Schopenhauer a zenében az abszolút lényeget keresi, mely azonos azon legfó'bb elvvel, melyet a bölcsészet keres. Hermes a zenét az összes dolgok rendje ismeretének nevezi. Pithagoras szerint a zenében egy egész ütegrend lakik. S alkalmasint innét keletkezett azon titokszerü képzelmeknek, a sphaeráknak harmóniája, mely a középkoron végig vonul. Mind e bölcsészeti definícióktól bizonyára nem lett a t. közgyűlés egy tagja sem bölcsebb, azon egyszerű oknál fogva, hogy mindeme definíciókból senki sem tud ráismerni magára a — zenére. ISTehéz is azt meghatározni, mert lényege, só't tartalma is — eszményi, hiszen a hang hason lithatlanul finomabb minden más művészet anyagánál. Csak azt érezzük, hogy a lelki működés hangjai e zene alatt zendülnek meg, a zenénél érezzük leghatalmasabban működni a szellemi élet láthatatlan titkos tényezőit. Definíció nélkül Luther a zenét Tsten legbecsesebb ajándékának tartja, Cyrcpnonus egy helyen a legdrágább lármának. Shakespeare pedig egyszerűen azzal vet véget a definíciónak, hogy a ki nem tudja mi a zene, annak nincs szive, nincs lelke. Es talán ez a leghelyesebb definíció. Ki törné a fejét azon. hogy a levegőt definiálja, mikor érzi, tudja, mi az, s érzi, tudja, mi lenne — nélküle. Nos, a zene szellemi életünknek ilyen — levegője. Velünk van az a bölcsőtől kezdve, a bölcsődül tói a sírig, a temetés daláig. A menyasszonyt ez kíséri az oltárhoz, az Istenhez ez uton imádkozunk. A munkásnak munkájában segítő jobbkeze, a katonának a csatamezőn buzdító fegyvere a zene! Dalba tör ki a boldogság; és megenyhül a fájdalom a bánatos zene hangjánál. — Es leirjam-e hatalmát a zenének ? A misztikus kor csodákkal köti össze a zenét. Ki ne ismerné Orpheus regéjét. Dalától megszelídülnek az erdő vadjai, lecsillapulnak a tenger hullámai, a sziklák, a kövek táncra keinek. S mikor Euridicejét a halál elragadja, leszáll utána az alvilágba, a hol Plútó Orpheus dalától ugy megindul, hogy az elrablott szép menyecskét visszaadja féltékeny urának. Az isteni Amphion Tlieba falát épité fel, mert bűvös lantja zenéjére a kövek szépen egymásután rakódtak egymásra.. Jerikó falai pedig Izrael papjainak trombitáira lehullanak. Falakat tud építeni, falakat tud rombolni a zene. A finnek népregéje szerint a partok homokja gyémántszemekké, változott, a takarmányok önmaguktól mentek be a csűrbe, a fák üteny szerint bólintgatták lombjaikat és a — medvék szájtátva, bámulva állottak meg, mikor Vajnzmonen, a finnek Orpheusa a hurokhoz nyúlt. A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Uj verseskönyvek. i. Édes anyám. Iría : Posa aj o K. Ha Pósa Lajos soha életében nem irt volna egyebet mint a népdalait, a neve fennmarad a magyar költészet történetében. Senkinek annyi dalát nem dalolják, mint az övét. Az 6' költeménye többek között a „Boszorkány-nóta", a „Csitt Csitt-nóta", a „Páros élet", „Nem kell a szőke", „Daru madár", „Egy csillag sem ragyog", „Peng a kasza", s még valami háromszáz, — bele nem számítva azokat a dalokat, a miket ragadós kezek kivettek a verseiből s körültoldozták vagy körülmetélték, a milyen többek között a „Ne sirj, ne sirj Kossuth Lajos" dal is. S ha nem irt volna soha egyebet, mint azt a sok kötet gyermekverset, akkor is örök a neve. Az idegen levegőből a hazai levegőbe hozta a gyermekeink lelkét, a germán képzelet világából a magyar képzelet világába, magyar gondolkozásba, magyar érzésbe. Századokra, örökre kiható fordulat ez, most még csak a gyermekek érzik, de azokból lesz az ember. Most egy uj kötet verse fekszik előttünk. Se nem nótáskönyv, se nem gyermekkönyv. Szól egy egyszerű öreg asszonyról, minden sorában, betűjében. Az az öreg asszony az ő édesanyja. Különös kötet, különös hangok! Müittáról és Aphroditéről zengenek ma a lantok, s minden költő bachanaliák mámorát hordja az elméjében. Az anya'! Hogyan kerül ez a szent, tiszta szó ebbe a zűrzavaros, szennyes költészetbe? Verkli, jambó, lingilangi egyvelegbe klastromból kihangzó halk apácaének. Az ember megrázkódik és érzi, hogy inget kell váltania. Pósának ez a kötete „Édes Anyám" sok beszédre fog alkalmat adni, — ez előre látható. Az Aphrodité-költészet hívei bizonyára neki esnek és széttépik, vagy pedig agyonhallgatják. De vannak hangok, a miket ha túl lármáznak is, örök zengésüek maradnak, és idő multán újra halljuk és hallgatjuk fel-feláramló zenéjüket. Ezek az igazi költészet hangjai, a mik a szivből szállottak a hurokra s nem múlnak el a könyves bolt raktárában. A kötet gyönyörű kiállításban kis nyolcadrét alakban jelent meg, és a költő édes anyjának az arcképe díszíti. — Ára 1 írt 20 kr. — Diszkotésben 2 frt. Hollandi merített papiroson számozott példány félbőr kötésben 4 frt 50 kr. — Kiadja Singer és Wolfner Budapesten. A verses könyvet a következő mutatványokkal ismertetjük: Vétesse le magát. Vétesse le magát, Edes öreg szülém! Tisztes szép arcképét Jaj dc megbecsülném. Be is csináltatnám Aranyos rámába, Tükör mellé tenném A szobám falára. Mindennap ott látnám Szerető orcáját, Mindennap rám vetné Két szeme jóságát. — Öreg vagyok már én, Édes fiam arra! Nem is illek tán én Arr' a cifra falra, Meg tán lc se tudnák Az én orcám venni; Bizony, édes fiam, Kár megöregedni. De hát a te szived Lát engemet ugy is! De hát az én szemem Kísér téged ugy is! Lapunk mai száma 10 oldalra terjed. PÁPAI LAPOK Pái)a város hainsás-ííiiralr A*