Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-07-19

XXIII. évfolyam. 39. szám. Pápa, l$9o. julins 19. ^^^^ IP^^ I L 0 Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények kiíldpiidők. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkcceskedése Főtér. Laptulajdonos : djr. Fenyvessy Pereno. Felelős szerkesztő : Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a legjutányosahban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. -- Egyes szám ára 15 kr. k állami képezde fc lÉiisiá kiférő Városunk képviselőtestülete megho'zta határozatát, hogy a. képezde helyéül megveszi a í'öldmivesiskoIával szemközti földbirtokból a kivánt területet a kül-város déli végén; a leányiskola helyéül pedig megveszi 'a leül városban i Osajtay-telket a Jókai Mór utca uyngoti során. Most, mikor végre elhatározó lépés törtónt ezen intézetek elhelyezésére, most, mikor tehát az eddigi örökös bizonytalanságból végre egy határozó lépés törtónt, ós ahány városi képviselő volt, azoknak a helykérdés előzetes tárgyalásai folyamán oly sok felé szótágazó véleménye végre is a megszavazott helyekre irányult: lapunknak kötelessége, városunk közérdekei iránti buzgóságból, szemlét tartani és véleményt mondani, ezen miudeuesetre fontos kérdésekben, mielőtt tényleg az építkezések megkezdődnének. Azt mindenki tudja, hogy a város építészeti, valamint tanügyi és forgalmi érdekei azt tették volna kívánatossá, hogy mindkét intézet ne a város északi vagy déli végén, hanem a belvárosban, vagy annak közelségében legyen, de a fővoualon, ne félreeső városrészen. Ki tehet róla, kit okozhatunk érte, hogy a belváros belsejében soha nem szereztünk csak egy fundustis a város tulajdonául mást: mint a szűk városházat, a talpalatnyi kis régi cédulaházat ós a félreeső városmajort s legutóbb a Korona-vendéglőt. Ezekből következett, hogy mindkét tanintézet helyéül két-két t«lek jöhetett számításba. Leányiskolául vagy a Voyta-Hets, vagy a Csajtay fundus, kópezdéül a város északi vagy déli vége. A kérdés eldűlt elég sok vita és tanácskozás után ugy, hogy az utóbbiakra szavazott le a többség. Bölcs volt-e ezen határozat, vagy nein 'l akármennyit vitatkoznak is fölötte az emberek, a többség alkotmányos határozatát csak egy körülmény változtathatná meg, ha valamikép lehetne a tanító kópezdót a városban a Csajtay telken felépíteni, miként ezt a város sok polgára kezdetben szerette volua. Mert ez esetben a polgári leányiskola helyéül minden percben megszavazná, felajánlhatná a város képviselő testülete egyhangúlag a Voyta-Hets telket, mely ma már — egész helyesen — tulajdonául ugy is meg van szerezve közcélokra, és pedig tulajdonkeppen első sorban éppen leányiskolái célra. Akkor ez volt a többség közvéleménye. Mi az tehát, a mi most elbírálható, mielőtt az építkezést tényleg meg nem kezdik, mielőtt bármelyik helyen a fundamentumot lo nem teszik? Abban, hogy a polgári leányiskola a üsajtay-telke.n épül föl, a Yáros nagy közönsége is bele nyugodhatik, mert végre is szép hely, nem drága, a belvárostól sincs nagyon távol, a legszebb utcavonal yezet oda, messze volta csak a valamivel közelebbi VoytaHets telekhez viszonyítva emlegethető, de mely utóbbi hely sokkal nagyobb értékű és nagy szükségünk lehet még reá más célra is. De az már nehezebb kérdés, hogy a tanító képezde csakugyan jó helyen lesz-e oly nagyon távol a város déli végén, a földmives iskola mellett? Nyíltan kijelentjük, hogy tauügyi szempontból, mely ülőttünk egyik fő kordás, jobb hely ez, mint lett volna a vasútnál a dohánygyár melletti. Ez utóbbi, ha a tulajdonos urodalomnak közügyeink iránti áldozatkészségéből bizonyára megszerezhető lett volna is, inkább kereskedelmi és forgalmi pont, semhogy tanintézetnek való volna. Ehhez jön még a dohánygyári szomszédság. Vitathatja valaki az ellenkezőt, de azt hisszük, kevósbbó van igaza, mint azon álláspontnak, hogy tanügyi szempontból jobb hely a Löldmivesiskola melletti fundus. Van azonban nehézség, mely aföldinivesiskola melletti hely elíen is fönforog: a város közönségének, a gyakorló iskolai kisgyermekeknek, valamint a képezdei tanároknak ós bejáró tanítványoknak is az intézethez könnyen vagy nehezen hozzá juthatása, mint szintén döntő körülmények. Nyíltan tci nondjnk, csak e tekintetben aggódik mindenki, aggódunk magunk is, aggódnak azok is, a kikről talán sokan ellenkezőt hiszuek, a képezdónek a löldmivesiskola mellé helyezése miatt. De ezen aggodalom fenn állott a vasúti melletti elhelyezés iránt is. Az lehet tehát ezek után egyedüli kérdés, hogy: döntő szempontnak tartjuk-e azon tisztán gazdaságtan tanulási szempontot, melyet a földmivelési minisztérium a cultusminiszterhez intézett ós városunkkal is figyelembe vétel végett közölt átirata eléggé jól megindokolt, s melynek hatása alatt kész megA PAPAI LÁPOK TÁRCÁJA. Itthon. Hogy odakünn rneBsze jártam, Sokat éltem, sokat láttam, Merre utam elbolyongott, Átöleltek pálmalombok. Narancsliget inte árnyat, Hol enyhet lel, aki fáradt. Majd — himbált a zajgó tenger, — Lelkem gyakran rajt mereng el — Illatárban, verőfényben, Szép lányokban, menyecskékben, Aranj'Szinü tüzes borban, Kivettem a részem sorban. — Volt utamban olyan város, Mely szomszéddal nem határos, Vizén épült, még sincs vize, — Már mint ivó — furcsa biz e, Hol nem találsz egy szamarat, — Mely rád rúgja itt a sarat — Elpihenni: gondolám ott, És kikötém gondolámat. Venézia : szép Velence ! Tündérálom, mely teremte. Mennyi pompa . . mennyi márvány .. Elhalványul a szivárvány ! — Hát & csodás Miramare ? ! Ho' a Karszt, egy édent zár le ; Hol virágot nem kell tépnem, Magától hull minden lépten. Mégis . . éríém mégis titkon, Valamit elhagytam itthon. De, hogy mi ae a valami: Nem lehet a«t kimondani! Olyan fájó, mégis édes, Hallgatna is — oly beszédes, Mely elkísér — mint az árnyék, Bármerre és bárhol járék, Északról — le forró délig, Velem marad véges-végig, Ott, hol a tél nem ér véget, Vagy öröknyár heve éget, Tenger keblén, zajgó habban, Lombnélküli sivatagban, .Fészket rejtő hűs berekben, Hol a szellő félve lebben, Napnyugatról — napkeletre, Ismeretlen ködbe veszve . . . Aki ezt a sebet birja : Nincsen annak balzsam-irja! — És midőn a havas Alpok — Melyek nyarat sohse látnak — Elbolyongó utam állták, Visszavágytam hozád : Kárpát! Ide, itt: hol minden romra Annyi vér — és könyü ornla . , Visszahívott az az emlék : Melyből annyi dal szülemlók . . Az a csillag: melyet ketten Ugy elnéztünk önfeledten .. Az a fájó, titkos bánat, Melyre gyógyír sohse támad, Mit sl nem úz semmi mámor — Sohse többé — legyek bárhol! Visszahívott lombos tölgyed, Gyöngyvirágot termő völgyed, A magyar szó, a magyar dal •. Hol a ménes delel, nyargal, Az a délibábos róna .. Pásztor-tüzek tilinkója: Mely elsírja az én titkom . . Itthon vagyok .. újra itthon I Sooi Lajos. Konstantinápolyt an. — A »Papai Lapok« eredeti tárcája. — Irta: Lampórth ftéza. — Igen, édes Elza, ez a mesék tütidérvilága, a mythikus Keletről idevarázsolt káprázatos Ezeregy éjszaka . . . Tudja, a minőről mi álmadoztunk bolondos gyermekszívvel, a minőt látni véltünk bohó gyermekszemmel, valamikor , , . valahol . . Emlékszik reá? — akkor, a mikor én még Horatiusból citáltam s játszva vezettem le a pálcám-hegyó29.