Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-10-25

vállalta a sóbánya utalványokkal kapcsolatban | forgalomban levő államjegyeknek a saját költségén való beváltását; s a még kiút levő llü millió forint állam j*gy a két állam részéről 30 és 70%-ban fog beváltatni. Nemsokára ötkoronás ezüst pénzek fognak forgalomba hozatni. A kvótára nézve megjegyzi, hogy a közvélemény tendenciózusan téves irányba lett vezetve, mikor mindig csak a felemelés ellen irányították a figyelmet, mely egész röpszóvá változott. Nem helyes az osztrákok merev álláspontját utánozni, mert elvégre is nekik is kell engedni. De nekünk pedig az egész kiegyezés összeredményét kell nézni. És ha az összeredménynek előnyei, megnyert kedvezményei, a régi kiegyezés hibáinak, hátrányainak lehető megszüntetése kedvezőbb, előnyösebb helyzetet teremt, akkor megterhelésről nem lehet beszélnünk. A kapukulcs. Példával illusztrálja. Ha egy fiatal újságíró, ki mindig csak éjjel mehet haza, lakásáért Budapesten évi 360 frtot fizet és egyszerre felemelik azt 370 frtra. Ez kvóta emelés. De ha a házi ur ezért odaadja neki a kapukulcsot is, úgyhogy ezentúl nem kell neki mindennap a házmesternek külön 10 krt fizetni, — ez előny, ugy hogy a kapuknlcscsal még jövedelemre tett szert a felemelés dacára. Reméli, Bánffy báró meghozza a nemzetnek a kapukulcsot is. Bízik a Báuffy kormányban, hogy mint eddig, ugy ezentúl is megtudja óvni az ország igaz érdekeit. Szóló mindenesetre elónyösebbnek tart egy tisztességes kiegyezést ós vámközösséget az önálló vám ismeretlen kísérleténél, tetszelgös jelszóknál. Előnynek tartja szóló, ha ki lesz kötve, hogy Magyarország a külföldről, Boszniából, sőt Ausztriából is behozott fogyasztási tárgyakra a pótléknak megfelelő adót vethet ki. Előuynek tartja, ha ezentúl nemcsak a szeszre, de a sörre, cukorra, petróleumra kímoudatik, hogy a fogyasztási adók után az adó azon ország pénztárába folyjék be, mely azt fogyasztotta. Az állami közigazgatás. A jövő országgyűlés másik teendője az állami közigazgatás. E reformot az egységes magyar állam érdeke követeli s e reform a szabadelvű pártnak régi tartozása, a melyet a Bánffy-kormány közmondásos szerencsés keze meg is fog valósítani. A nemzet intelligens fiatalságának is érdeke ez. De az önálló államé is. Mi a 63 megyecimer helyébe csak egy címert akarunk minden, mint a megölt Remény, s az ennek helyéhe toppanó Kétségbeesés. A játéi országúton egy béresszekeret értünk utol, tele Yolt rokkant honvédekkel. A szekér fölött ponyva. Belenéztünk. Uram Istenem ! négy maródi honvéd feküdt benne elevenen még, de az ötödik halva! . . . Szivünk összecsavarodott, s nagyobb fájdalom fogott el, mint a haza elvesztésén, mert ily szomorú elhagyatottság, még sohsem tünt fel előttünk. Mindnyájan zokogtunk, siratván szegény b aj társunkat. Mit csináljunk ? Végre abban állapodtunk meg, hogy testvérünk szentelt földbe temettessék, a legközelebbi faluban, kiadván a béresnek a parancsot, aki. szinte velünk érezvén, megígért mindent. Egyik bajtársunk azt indítványozta, hogy temessük el azonnal az árokba, de ebbe nem egyeztünk bele. Lmiét beteljesült ax ének jósszava: Kilökték a holttestet az utcára, nincsen aki végig-végig sirassa. — Szegény magyar ide s tova tétova, saját háza előtt megy el koldulva ! . . . Nem volt puskadurranás, sem' ágyudurranás, hanem csak ily parancsom : — Imához ! .... és térdre estünk és imádkoztunk a megholt lelkeért. Az a komisz nap pedig még szebben sütött, mint az előtt. Szerettünk volna ehelyett egy világdontő, sötét felhőkkel bömbölő vihart látni, mély velünk együtt mindent elsöpörne e cudar világ színéről. Kettéhasítani a földet, s ezen hasított förgetenni, de ez a címer aztán rajongásunk méltó tárgya, közszabadságaink igaz biztos-palladiuma: ez az egységes magyar állam címerpajzsa. Egyházpolitika. Az egységes magyar állam érdeke követelte az egyházpolitikai intézmények behozatalát is, mélyeket megszüntetni többé teljes lehetetlen. Nem tette ezt még a klerikális kormány sem Belgiumban. Ámítás a néppárt állítása, hogy az a katholikus, a ki megszavazta azt, megtagadta egyházát! Ez állítás a legnagyobb mértékben sértés az apostoli királyra, a katholikus egyház legfőbb kegyurára, ki azon törvényeket szentesitette. Ha a néppárt állítása igaz lenne, akkor a római szentszéknek régen meg kellett volna szüntetni minden barátságos viszonyt a magyar királyi házzal, pedig a szentszéknek ez eszeágában sincs, mint a hogy a legjobb barátságban él minden más európai országgal, a hol a polgári házasság és egyéb szabadelvű intézmények rég be vannak hozva. Ideje, hogy az országban vallás-béke legyen. A ki ezt feldúlja, bünt követ el. A szabadelvüség nevéhez vannak kötve e nemzetnek legszebb, legdicsőbb diadalai: szabadelvűek voltak e nemzetnek legelső, leghívebb, legnagyobb fiai. S az a párt, mely e szabadelvű nevet nem csak névleg bírja, de azt hűséggel, odaadással szolgálja királyáért és hazájáért, az a párt megérdemli, hogy e nemzetnek impozáns többsége újból reá bízza államának, népének sorsát. Szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták Fenyvessynek beszédét, melyért Baranyai Zsigmond ós dr. Kende Ádám mondtak Fenyvessynek zajos óljenekkel fogadott szép beszéddel köszönetet, kinek megválasztatását teljesen biztosra veszik. Választási mozgalmak a megyében. Megindultak és javában folynak a választási mozgalmak az egész vármegyében. Az ugodi kerületből, melyet eddig 15 éven át Fenyvessy Ferenc képviselt, botrányos dolgokról tudósítanak. Leirhatlan az a lázítás, fenyegetés, melylyel a néppárt ottani kath. lelkészei a kath. népet lázítják. Lukácsok János ugodi plébános, a ki még csak pár hóval ezelőtt nagyhangú „liberális" volt ugy, hogy paptársai külön nyilatkozatban minden barátságot megtategbe bekéritnünk magunkat testestől, lelkestől, még a föltámadás reményét is elvetve ! De a sors, ránk sem hederintett . . . Elnevettük magunkat:, mikor Soporsza falu végén egy kereszt alatt üldögélő koldus felénk nyujtá száraz napbarnított kezét s hangosan köuyörgött alamizsnáért, szépen zengedező tótnyelvén . . Tőlünk ! Kik koldusahbak voltunk nálánál I — Tu málé ! . szólt egy társunk hozzá, nyomván a tenyerébe egy garast, mely valamikor 30 krt ért, de az 1811 -ki devalválás után csak két krajcár becscsel: épp'annyival devalválódott előttünk a német is. — Adjon Isten százezer annyit érette, orditá a koldus. — No pajtás ! te már úrrá lettél, nem illesz többé közibénk — ha Jókai „Uj földesúr"-a 4kron szerezte millióit, ezek alapját már te is leraktad . . . Odább egy cigánycsapatra bukkantunk. Vígak voltak az istenadták. E nyersterményei az emberiségnek oly bútlanul. növekedvén föl, mint a sárgarépa, vagy káposztafej, sohsem néznek az égre, honnan az áldás jön, mint nem néz a disznó a fára, honnan a makk hull, elég az neki, ha azt a földről fölszedheti, — vígak voltak mint a madár az ágon, s bennünket meglátva, kezűkkel integettek és sátorukba hívogattak, a kis rajkók pedig egészen Ádám kosztümben, érthetlen barátsággal körülöttünk ugrándoztak, mintha, csak ismertek volna, azért aztán tréfásan mondám társaimnak : gadtak vele, most, mióta Molnár apát nála járt, egyszerre megfordult és most a feszületre esketteti meg a kath. választókat. A napokban pedig Jákón arra heccelte a választókat, hogyha a kormánypárt jelöltje hozzájuk jön', „tépjék ki gaz máját", üssék agyon! A néppárt jelöltje Orbán János, volt gyógyszerész-segéd, a kinek, a „Vasvármegye" állítása szerint, bárói címbitorlás miatt kellemetlen affairja támadt a hatósággal, demagóg módon igér mindent és letérdepelve imádkozik beszédje előtt és után. Mindezen lelketlen izgatás dacára a szabadelvűek jelöltjét, báró Pongráez Anseltnet eddig mindenütt lelkesedéssel fogadják. Báró Pongráez, Ihász Lajos nagybirtokos, Jákói Géza urod. erdőmester, Barthalos István ügyvéd társaságában utazza be 42 községből álló kerületét. Ha a függetlenségi szabadelvűek kitartanak a szabadelvünk jelöltje mellett, báró Pongráez diadala biztos. Fájdalom, az utolsó percben sikerült a szabadelvűek ellenségeinek egy másik liberális jelöltet fogni Borbély ügyvéd személyében, a ki fellépésével megbonthatja a szabadelvűek táborát és győzelemre segíti a — néppártot. Somlyóvásárhelyen dr. Bamberger Bélának, a komoly közgazdasági írónak, mindinkább növekszik a pártja, bár Esterházy Ferenc gróf, a néppárti ismert vezér, nagyban terrorizálja a népet az antiszemita Meszlényi Pál mellett. Komjáthy Béla végleg visszavonult, mert másutt lépett fel és igy most már a liberális függetlenek, a kik nemcsak névleg azok, a szabadelvű Bamberger Béla körül fognak csoportosulni, nehogy a nagy apparátussal, feszület előhordozásával dolgozó néppárt győzzön. Bamberger Bélát, ki a mult héten a devecseri járásban tartotta körútját, mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták párthívei. — Állítólag itt is raegboutják a szabadelvűek táborát. A titkos néppártiak Kenessey Dezsőt léptették fel függetlenségi programmal. Veszprémben és a veszprémi választó kerületben a szabadelvű párt jelöltje Szabó Imre, az eddigi volt képviselő, ellene dr. Rosenberg Lajos Kossuth-párti függetlenségi és gróf Zichy AVladimir nemzeti párti revizionista léptek fel. Dacára, hogy az ugronista Visontai Soma visszalépett, elkeseredéssel harcolnak a pártok. Az enyingi választó kerületben a liberális dr. Purgly Sándor kilátásai a mandátum elnyerésére nem változtak, Kossuth fferenc látogatása dacára, ki mult héten Lepsényen átutaző— Nem cigány közületek valamelyik?. . Bakásan replikázva, tiltakoztak e föltevés ellen, — aztán nevettünk. — — Hát miért ne mennénk be a sátori) , . . Mily meglepetés 1 A sátorban egy cigányhonvéd, ép fölszereléssel, — melyből semmisem hiányzott. Ölében a legsötétebb syrén, tiszta cigányver, villogó szemekkel, s korallfogakkal . . . Bennünket meglátva felugrott és szalutált . . . — Te vagy Osicsa, hogy jöttél ide ? . . . — Kérem 'lassan, ez itt menyasszonyon), ma a kézfogás, holnap az esküvő. — No Osicsa! te ugyan röviden végeztél. Épen ugy, mint a tiszavirág. Béggel születik, délben házasodik, délután szaporodik s este megdöglik. Te is igy csináltál. Tegnap még honvéd, máma vőlegény, holnap férj, azután . . ill' a berek, nádak erek I . . . A bizony. Osicsát semmi világfájdalom nem Őrölte, sőt inkább világöröm dulfc szivében kedves Dul cined ja bírásában, ki holnap az övé lesz még, pedig pap előtt, amint nyomatékkal hangoztató. Talán egyetlenegy ember volt akkor boldog széles Magyarországon ! A boldogság vágya mindenikünkben egy, de iránya mindeniknek más. Hát bizony mi bementünk a sátrakba, a cigányvajda — az örömapa—mindent élénkbe rakott,, sort, bort, pálinkát, pecsenyét. (Folyt, köv.)