Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-07-12

4, PAPAI LAPOK. 1896. július 12. iialc, hogy ti Lkon sirok, no lássa más, fáj nekem a vigasztalás, mikor ebben a kánikulás bőségben rám parancsolnak, hogy a székesfőváros olvadó aszfalt­ján sétáljak, még pedig tollhegygyei. De e keser­veim közepette „Egy gondolat éltet engemet — Önö­kért sétálva halni meg." De hát most már tényleg jó lesz indulni, mert nagyon kezd csiklandozni a költői vénám. Am álljunk meg kissé a villamos megállóján, Nini ismerősok. — Ah jó napot — jó napot. — Szálljunk fel hamar ! — Hova? — A kiállításba. — No akkor együtt mehetünk, jó lesz uramö­csém, ha kalauzol bennünket. — Ah örvendek; teljes készséggel. — Ugyan kedves uramöcsém, mondja, igaz, hogy odakint olyan drágaság uralkodik ? — Nem igaz biz az kérem, könyörülettel; csak arra figyelmeztetem, hogy olcsó hust ne tessék enni, mert ennek híg a leve, aztán ricinus olajat ne tessék inni, meri egyedül az ebből keletkező mulat­ság drága a kiállítás területén. No megérkeztünk. Leszállunk és bemegyünk. Az egész család, a történelmi csoportot óhajtotta mindenek előtt látni. Én a família igaz gyöngyét, egy 17 éves hóféhérkét vezettem. A címerekhez érünk. — Rátalál-e uramöcsém az ön családi címe­remre ? — Hogvnc — nini ez az I — Ön ugvlátszik, sokat jár a kiállításba, bogy oly jól ismer itt mindent. A kiállítás minden részé­ben oly járatos Ön, vagy csak a címerek iránt ér­deklődik? kérdi az elegáns mama. — Oh, a címerek iránt, nagyságos asszonyom, mindig melegen érdeklődtem. Az atyámnak sok pén­zébe kerültek az én címertani ismereteim. Sokat fog­lalkoztam a címerekkel, mig arra a tapasztalatra jutottam, hogy csak egy címer van a világon, mit soha som lehel a maga valóságában megismerni s ha az ember azt hiszi, hogy most már ismeri ak­kor csakhamar belátja, hogy csalatkozott. — í'gyan, miféle cimer lohet ez? — Hát a l<rauen-cim(m)er. Az elengas mama erre lorgnonjával. fixiroz. A papa igazai ad nekem. Hófehérke elragadó moso­lyával rendez tüntetést mellettem. En a mama mér­ges tekintetéből olvastam le, hogy schwuhl ist, és egy rövid terminusért esedező fiskális idázatosságá­vol .ajánlottam, hogy távozzunk a címerektől. Az egész csoportüzatot végigjárván, ozsonnára tértünk. — Hát Ön, kezdi a társalgást a bájos igaz­gyöngy, — már egész pesti emberré forrta ki ma­gát s vissza sem kívánkozik Pápára ? — Ah, nagysád, esküszöm Önnek összes élő s jövőben szüleiendő hitelezőimre, hogy néhai jó (! ?) deákkoromban nem örültem jobban tanáraim óramu­lasztó náthájának, mint most, ha pápai emberrel ta­lálkozom, vagy pápai levegőt szívhatok. En rajongó híve maradok Pápának és mindannak, a ki és a mi pápai. Örömömben, bánatomban pápai maradok. Pil­léreimet is inkább a pápai romának, mint a római pápának adom. Pápa iránti ragaszkodásomban Fenyvessy Fe­rencnek konkurrenciát csinálok, pedig ez nehéz dolog. — Ez szép Öntől, mondja a kis helyes. De jaj, nu ez . . . jön a tatár , . . egy tolakodó virág­árus lány alakjában és mit sem kérdezve, kabátom gomblyukába tüz egy hatalmas csokrot, és hölgyem­nek egy óriási mellcsokorral kedveskedik. Ö vonako­dik, ő biztatja, én pedig hüledezek és kérem annak hódolatom jeléül elfogadását. De ha az a virágáruló szörnyeteg Röntgen sugarakkal hatolt volna belsőmbe, fura dolgokat tapasztalt volna. Ks mikor az általa leért 3 frt 50 krt szó nélkül kifizettem, alighanem eltalálta, hogy nem a színlelt flegmatikus elegancia vonta meg a szót tőlem. — Mikor volt Pápán? kezdi ismét Ő. | — Óh csak a közelmúltban; tudja nagysád, az én elvem Péterrel is Pállal is jó viszonyban ma­radni, hát Péter-Pál napját magamra nézve igazi ünneppé tevém és hátat forditotttam a kiállításnak, Ős-Buda várának, • Kons tan ti napol ynak, a magyarok bejöveteléuek, az aradi vértanuknak, Kosciuskónak, Ecce homouak, Plasticonuak, a pokolnak, az ope­rának, a nemzeti és népszínháznak, a budai és vá­rosligeti színkörnek, a cirkusznak, a ballon-captifnak, a hadtengerészeti mutatványoknak, s a városligeti „U'urstli" összes lát- ős halványosságainak és elutaz­tam Pápára, hol a „jambo"-tói nem fertőzött még a levegő, hol a kedélyek nem jám-bo-vasnk és a világ nincs meg ;'rf?H-&o-krosodva. Már a várost megelőző állomásnál erőt vett rajtam a meghatottság, látva azt a magasztos helyet, melyet csalt nem régiben avatott országos hírűvé a Lu-egri bika vértől lelkesedő politika. Pápára ér­kezve, foszforeskáltam a boldogságtól, látva, hogy a tizes malom mult századbeli tüzesetérői megmaradt füstös fala végre be lett mázolva, s az ósdi híd ugyan­ott már nem látható. A város belsejében a gyönyörű épületek, a meghosszabbított aszfaltmakadám s gya­logjáró mind remek dolgok, szóval sok jót és ujat találtam benne. De régi dolgokat is láttam, így pél­dául az utcalámpák üvegburáján tatáijárás idejéből fennmaradt port, a zsemlyés sátorok végelgyengülés­ben szenvedő szánalmas csoportját, stb. stb. De most már, tisztelt hölgyeim és érdemes urambátyám engedjék meg, hogy búcsúzzam már, a nap nyugovóra száll és nekem sürgős dolgom van, — kez­deni a búcsúzást a társaságtól, — Uramöcsém, súgja a fülembe a bácsi cini­kus humorral, nem evett maga olcsó hust és ivott hozzá riczinus olajat. Egy fél tucat pulcedli és kézcsók után már útban voltam Ős-Budavára felé, és ime a kapunál kivel találkozom, városunk és társadalmunk három kitűnőségével: Fenyvessy Eerenccel, kedves főkapitá­nyunk Mészáros Károlylyul és jó főjegyzőnk Lam­pérth Lajossal. Hogy mit csináltak ezek a jó urak Ős-Buda­várában nem tudom, de hogy nem a szakállas vén müezzint tekintették a legszebb látvanyossságnak — az valószínű. Ez uraktól elváltam, rohanást tartok — min­dig előre, mignem egy mellettem elhaladó ur könyö­kével oldalba tisztel s megy tovább aimélkül, hogy a fülét billegetné. — Halló I Hallja az ur, nem tud vigyázni, vagy legalább bocsánatot kérni ? — Miért ? kicsoda mágá — mondja a meg­szóllitott amúgy foghegyről. — Hát nem ismer engem az ur ? Kérde­zem én. — Kicsoda mágá — mondja ő monokliját igazgatva. —Nincs szerencsém. — Pedig Önnek ismernie kellene engem — mondom én. — Hohó, honnan, mondja már kicsoda mágá, — olyan országos kapacitás, hogy mindenkinek ismer­nie kell? — No mindenkinek nem, de mint a „Mészárosok és hentesek" lapjának muukatársa, joggal elvárha­tom, hogy minden marha ismerjen. Isten önnel, uram. És mentünk, mintha mi sem történt volna, jobbra én, balra ő. És hogy mit csinálok most én Ős-Budavárá­ban ? No arról majd máskor csevegek. Most Isten velünk! A viszontlátásra. Bekény Méla. A város hivatalos közzétételei. 1592 1896. Hirdetmény. Pápa város alulírott polgármestere ezennel köz­hirré teszi, hogy a város képviselő testülete folyó évi június hó 30-án tartott ülésében 65. szám alatt hozott határozatával kimondotta, miszerint Osajtay Dániel pápai lakosnak Pápán a „Jókai Mór" utcá­ban levő üres háztelkét 5000 írton megveszi és ál­lami polgári leányiskola céljaira a magas kormány­nak ingyenesen átadja. Mit azzal hoz köztudomásra, -hogy ezen határozata ellen a mai naptól kezdve 15 nap alatt a fellebbezés nála a hivatalos órák alatt beadható. Pápa, 1896. július hó 8-án, Osváld Dániel. polgármester 3538 —i H96 . Hirdetmény. Pápa város alulírott polgármestere ezennel köz­hírré teszi, hogy a város képviselő testülete f. évi június hó 30-án tartott ülésében 60. sz. határozatá­val kimondotta, miszerint Kis Lajos és neje, továbbá Kovácsics József és Gábor pápai lakosoknak itt Pá­pán a ni. kir. földmivesiskola áttellenében levő szán­tóföldbirtokát az előlegesen beszerzett kötelező nyi­latkozatok értelmében összesen 5800 írtért megveszi, s ebből az állami tanítóképezde céljaira követelt 5 katasztrális holdnyi területet ingyenesen a m. kir, magas államkincstár rendelkezésére bocsátja. Mit az­zal hoz köztudomásra, hogy ezen határozata ellen a fellebbezés a hivatalos órák alatt mai naptól szá­mítva 15 nap alatt nála beadható. Pápa, 1896. évi július hó 8-án Osváld Dániel, polgármester. VE&YES HÍREK. = — Személyi hírek. Antal Gábor püspök, Őzike Lajos ó-szőnyi esperes, föisk. e. fögondnok, Véyhely Dezső kir. tanácsos, alispán és Körmendy Sándor hedrahelyi lelkész a héten városunkban időztek a föisk. igazgató tanácsülésen részvétel cél­jából. -- Törvényhatósági közgyűlés. Vár­megyénk törvényhatósági bizottsága f. hó 4-én rendkívüli közgyűlést tartott Véghely Dezső kir. tanácsos, alispán elnöklete alatt. A közgyűlés jóváhagyta V e s z p r é m és Pápa város által az első hazai takarékpénztártól felveendő 150 ezer forintos, illetve 140 ezer forintos, adósleveleket, s felhatalmazta az alispánt, hogy fellebbezés be nem adás esetén, a jóváhagyási záradékot az adóslevelekre reáve­zettesse. Zirc községnek 15,000 frtos vasúti köl­csön ügye a napirendről levétetett, mert az adóslevél jóváhagyás végett beterjesztve nem lett. — Főiskolai igazgató tanácsülés. Hétfőn időszaki ülése volt városunkban a főis­kolai igazgató tanácsnak. A gyűlésen, melyen Antal Gábor püspök is résztvett, egyházi rész­ről Czike Lajos esperes, e. főiskolai fögondnok, világi részről pedig Vég hely Dezső kir. taná­csos alispán, tanácstag elnökölt, a ki dr. Da­rányi Ignác fölclmivelési miniszter, v. főiskolai főgondnokot helyettesitette. - A tanács az igaz­gatók és iskola látogató bizottság jelentéseinek letárgyalása után a jövő évben jutalmazandó tanulókat irta össze, illetve a már elkészített stipendium javaslatot felülbírálva, módosítá­sokkal elfogadta. — Ezután a németnyelv tan­székére 3 pályázó közül dr. Kőrös Endre buda­pesti helyettes tanárt jelölte ki elsősorban és ajánlotta a kultuszkormáuynak kinevezésre. — Az állami tanítóképezde ügyében a megyei tan­felügyelő megkeresésére ugy intézkedett a ta­nácsülés, bogy a meddig az állami tanítóképző intézet végleg fel nem állíttatik Pápán, vagyis a mig ideiglenes helyiségben nyer elhelyezést, addig és pedig már f. évi szept. hó elsején -— ha az intézet I-ső éves tanfolyama megnyilik — 10 növendék számára bútorozott lakást és élel­mezést ad, természetben, ami személyenként 100 írtjával számítva 1000 frtot tenne ki. Egyúttal a tanácsülés ajánlatot tett a kultuszminiszternek, hogy a mennyiben a f. évben már felállíttatnék az áll. tanítóképezde I. évi tanfolyama, a be­iratkozott növendékek a föisk. konviktusban kaphatnának olcsó díjért, élelmezést. — Több ki­sebb ügy elintézése után a tanácsülés még az nap délután véget ért. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom