Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-07-12
2. PÁPAI LAPOK. 1896. július 12. létszám az egyes, osztályok közt következőleg oszlott meg: I. osztályban 54, IL-bau 53, III.-bau 25 és IV.-ben 36. A növendékek előmenetele általában jó és az I. osztályban 3, a IL-ban 7, a Ul.-bau 2, a IV. ben 7 növendék nyert általános kitűnő osztályzatot. Mint rendkívüli tárgy a francia nyelv két tanfolyamban és a zene adatott elő. Városunk címere. A történelmi társulattól városunkhoz a városi címer megállapítása ügyében következő átirat érkezett : Folvó évi 4028. szám alatt kelt szives megkeresésére van szerencsénk értesíteni, hogy Pápa város címere és szinei kérdésének tanulmányozására s e tárgyban véleményadásra Tagányi Károly urat, mint kiválóan szakértő tagtársunkat kértük fel, kinek az országos levéltárban is tett kutatásai eredménveképcn a következőket közölhetjük a polgármesteri hivatallal : A in. kir. Országos Levéltárban volt pápai pauliuusok iratai közt 1 (538-tól 1770-ig f) drb jól conscrvált Pápa városi pecsét őriztetik. E pecsétekből Ítélve, melyek egy és ugyanazon pecsétnvomólól származnak, Pápa város címere : jobbra dulö paizs, két kérészbe tett liliomos korniánypáleával, a mint ezt már Csorna ur is helyesen sejtette, nem pedig két pálma-ág, a hogyan a beküldött pocsétlenvomatok ábrázolják. Címertartó gyanánt a paizs mellett közvetlenül papi ruhába öltözött férlialiik térdepel s két kezét imádságra teszi össze. Hogy ezen alak ki és mi légyen, azt a régi pecsétekből kivenni ma már nem lehet, de bogy nem nő, mint a város ujabbkor! pecsétlenyomatai mutatják, az határozottan állítható, Nagy valószínűség szól a mellett, hogy a címertartó alak a város védő szentje, István első vértanú, s ez a föltevés majdnem teljesen bizonyossá válik az által, hogy a térdeplő alak födetlen feje fölött három csillagból álló vértanúi korona lebeg, mig fölül jobbról (hcraldikailag véve) balra fordult, félhold, balról pedig hatágú csillag látható a sarkokban. A mi a szinek megállapítását illeti : a liliomos korniánypálcáról bizonyos, hogy az csak arany színű lehel, de már a paizs mezejéről csak találomra állítható, hogy vörös színű, a menynyiben aranycimer-alak leggyakrabban vörös mezőben lordul elő. A térdeplő alak ruházatát ugy kellene festetni, a hogy a katholikus egyház szent István első vértanút rendesen ábrázolni szokta; a régi pecsétekből bizonyos csak az, hogy az alak derekán alul fehér papi ing látható s lábain csizmát visel. Végül a szokott három kis csillagból képezett vértanúkoronán (kör) kívül,- a félhold ezüst, a hatágú csillag arany. Uj pecsét megállapításánál célszerű lenne, mint ezt már Csorna ur is hangsúlyozta, ha a pecsét mezeje jobban kitöltetnék, s e végből a cimerpaizs — mint úgyis legfontosabb rész — a mostaninál kétszerte nagyobb alakban ábrázoltatnék, ugy hogy a térdeplő alaknak csak feje s imádságra öszszetett kezei emelkednének a paizs fölé, miáltal annak címertartó szerepe is jobban kitűnnék. A mi végül az ujabb pecsétlenyomatokon a paizs fölött olvasható .1439 évszámot illeti, az, mivel a régi pecséteken nincs meg, egyszerűen elhagyandó lenne. Ez annyival inkább megtehető, mert ezen évszám nem azt jelenti, hogy címerét a város akkor kapta, hanem 1439-ben nyerte Erzsébet királynétól és Albert királytól legelső szabadalom-leveleit, melyeknek elseje gr. Teleki Józsefnek „Hunyadiak kora" cimü munkája X. köt. 76—78 lapjain olvasható. Ha a város t. közönsége ezen évrzámhoz ragaszkodnék, akkor azt az újonnan megállapítandó pecsétnek köriratába vegye föl, a mint ez szokásos is. Kiváló tisztelettel Budapesten, 189(5. július 2-án, az elnökök távollétében Szilágyi Sándor sk. titkár, Nagy sk. jegyző. Levél a kiállításból. —, július 7. A július hónap vége és a július eleje, mintha csak a kalendárium más részéből tévedt volna ide, nem valami jó időt hozott a kiállításnak. A pompás kis bagolyvár, a melyben a kiállítás meteorológiai állomása tanyázik (tehát itt csinálják a kiállítás időjárását), nem valami nagy népszerűségnek örvendett. Állandóan fehér zászló lebegett az ormán, a mi tudvalevőleg nem éppen kellemes hírnök, dacára ártatlan színének, mert esőt jelent. Néha a fekete zászló váltotta fel, a melynek még rosszabb a jelentése: vihar és égiháború közeledését hirdeti. S dacára a rossz időjárásnak (a melynek egyelőre vége szakad, mert ma már a piros fehér zászló azt hirdeti, hogy: tartósan jó, száraz idő várható), az ezredéves kiállítás látogatottsága nemhogy csökkent volna, de egyre emelkedett. Tizeunégy-tizenötezer napijegyes látogató járta be hétköznapokon, harminc-harmincötezer ünnepeken és yasárntip. S mikor ezt az örvendetes dolgot konstatáljuk, újra a vidéki közönség dicséretét zengi az ének. Mert ezeknek a látogatóknak majdnem kilenctizedrésze a vidékről toborzódik. A pesti ember kényelmes és lusta, s azt gondolja, hogy nyugodtan kilesheti a szép napokat, mikor a kiállításra megy, mert hisz úgyis itt marad, de a vidékről felzarándoklókat se jégeső, se villámhullás nem tartja vissza, hogy megnézzék az ezredéves kiállítást, ezeréves multunk és erős jelenünk kincses tárházát. Az egész ország tudja ma már, hogy önmaga ellen követ el halálos vétket, aki késlelkedik a kiállítást megnézni. Tudják ma már mindenütt, — hisz szavahihető tanuk hirdetik országszerte, — hogy büszkesége ennek az országnak csudaszép kiállításunk, s ráfogás, rágalom, félrevezetés, amit drágaságról, lakáshiányról nyíltan és titokban hirdettek ellenségeink. S mennyire fog még szaporodni ez a tudat, ha a háromezernél több tanár és tauitó, aki kongresszusra Budapestre gyűlt, hazatérve ugyanannyi apostolává lesz az ezredéves kiállításnak? De erről beszéljenek ők maguk. Itt csak egyetmást mondjunk el futólag, ami az ezután érkezőkre vonatkozik. Ünnepek és mulatságok. A jövő héttől kezdve hétről-hétre egy-két nagyobb ünnepségre készülnek a kiállításon. Sokféle nagy, pompás látványosságot terveznek, melyek mindegyike bizonyára sok ezer embert fog a fővárosba hozni. Lesznek a többek közt diszfelvonulások, virágkorzók, virágcsaták, kivilágítások 90,000 izzólámpával, nagy katonai takarodó. 8 katonai zenekarnak együttes hangversenye, művész-este Pálmay Ilka és Kopácsy Juliska közreműködésével, monstrehangversenyek és dalelőadások a tavon, még pedig külön hölgyés férfikarra, velencei éjszakák stb, stb. Minden hétre jut majd egy-két ilyen nagyobbszabásu ünnepség, ugy, hogy bármikor jöjjön is a vidéki ember a fővárosba, mindig jókor érkezik, hogy egy-két ilyen ünnepélyen résztvehessen. Mikor aztán az az asszony rájött a Bánóczy uram alakoskodására s kezdett egy kicsit — melegedni, akkor otthagyta. Megszökött, mint valami tolvaj cseléd. S a hiúságában bántott asszony annak is kiáltotta ki. A családi pergamentek között van még az a telistcmplizctt körözó'lcvél, a miben igen szép német okossággal van megírva, hogy: „Johann Mikes lakai" egy öl magas, arca rendes és hogy különös ismertető jele „nem tud beszélni" (értsd németül). A köröző levél szerint ékszereket emelt el Reichsratb Paivtofcsek ur Ő méltóságaiktól. Természetcsen eredménytelen volt a nyomozás, pedig ismerte bravúrjairól mindenki széles Magyarországon, sőt a köröző levelet is meg tudta szerezni emlékül a szolgabirájától. A mint kiheverte az arca a bécsi kalandot s lassankint kiserkedt a bajsza, újra hallatott magáról. Elvette az öreg Borcsát, a ki dehogy is énekelt holdfényes német dalokat, — a mit jól is tett, mert kellemetlen baritonja volt, de még ámorgödrócske sem mosolygott az arcán, de a csömört jól kitudta gyömöszölni a hátából. Elég jól érezte magát ebben a szokatlan uj állapotban, pedig messzi kerülték a régi ismerősök a háza táját. Végre azonban kezdte észrevenni, hogy sehogyan, sem járja ez. híj asszonyt hozott a házhoz, az öreg Borcsa meg kihurcolkodott a cselédházba és nincs sehol megírva, hogy elemésztette volna a bánat. Azután nz első egyetlen fia keresztelőjén megütötte a szél. Mindezt a tréfát őt esztendő alatt követte el. Ez hát volt valami. Bánóczi Mikes Menyhért ur keze lesiklott ámulatában a pergamcntről, a mire az incselkedő zizzenóssel tekercsesé kunkorodott. II. Ettől a. naptól kezdve annak a sárga pergamentnek cirádás betűi fonták be az álmát. Dörmögött jó ideig, hogy ímhol elplagizálta előle tisztes őse ezt a nagyszerű programmot. Megpróbálkozott később ő is valami nagyobbszerüvel. De az ostoba civilizáció tönkretette az élvezetét. Nem kísérletezett jó ideig. Behúzódott vértesaljai udvarházába s körülbelül 10 évet átdorbézolt. Mikor az a kevés haja is kezdte meghagyni a színét, a mit ki nem téptek a borgőzös éjszakák, — csak felébredt benne a Mikes-család tradiciózus kísértése: Asszonyt, asssonyt.! Megkérte a főispán leányát, a ki akkoriban került ki valamelyik „Sucre Coeur"-hől. Ez a kis bakfis illedelmes pukkedlit rögtönzött előtte és bácsikának szólította. Erre aztán elment a kedve a fiatal leányoktól. A fiatal özvegyek átkozottul szentimentálisak voltak.s a javakorabeli Buráné kellemetlenül köhécselt s e mellett télen nyáron legyezte magát (nem is szólva a Heine-idézetekről s az ötféle kaliberű mopszlikról). Megszökött a megyéjéből, Erre az időre esik, hogy nagyon kellemesnek találta, sima képű ficsurok lakktopánjait silányra taposni és másnap a budai hegyek között átlikgatni a kalapjukat ugy, hogy a golyó össze se borzolta a kikent frizurát. Rövidesen az agglegény gavallér allűrjei összekuszálódtak a tradíciókon megizmosult romantikával. Beleunt mindenbe. Afrikázott egy ideig, mikor aztán tüdeje szaturálva volt hamisítatlan Sahara homokkal, hazajött Európába s valami német városkából megszöktette az orfeum primadonnáját. Egy füstös éjjeli kávéházban ismerkedett meg vele. A társaság Cérna nevű Herkulese olvadozott a knikebejnos poharak közt s megcsukló hangon perorált az emberi jogokról, a szerelemről. Bánóczy Mikes ur egy friss knikebejnt töltött a „Herkules" inggallérjába. A chansonette mosolygott. Bánóczyuramat az a mosolygás meg a szeme is megzavarta. Rendelt az elázott Herkulesnek két üveg serrit és ott hagyták emberi jogaival s a szerelem problémájával s egy — bölcsővel. Akkor aztán visszament az 6' ócska kastélyába s a kis Ernőt lovagoltatta a térdén. III. A gyereket kicsapták a piaristák. Bejött a doháuymonopolium. A gazdatisztjei szörnyű frivolitással lopták. Megunta az életet. Beleásta magát a heraldikába s idővel ő is olyan bizarrá lett, mint azok a mordképü heraldikai