Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-06-07
Az utcai tűzcsapokon kivül 7 nyilvános szelepes kut van projektálva, melyeknek száma és célirányos elhelyezése a helyi víszouyoknak megfelelőleg jelentékeny költségtöbblet nélkül, később közelebbről meghatározható. A kutak önműködően záruló szelep-szerkezettel bírnak, a melyek a kútoszlop nyomókarjának megnyomása által nyitódnak ki és azonnal bezáródnak, ha ezen nyomás megszűnik. A kútból a viz tehát nem folyik állandóan, hanem csak addig ömlik, mig a nyomókarra nyomás gyakoroltatik. A kútoszlopban levő cső víztelenítésére, a kutak ejektor szerkezettel vannak ellátva, a mely szerkezet olyképen funkcionál önműködőlég, hogy a nyomócsőből a szelep elzárása után az alsó széles cső fagymentes részébe visszafolyó vizet a szelep kinyitásánál rögtön felszívja és a fővezetékből újonnan beömlő vízzel együtt, a kut kifolyójához továbbítja, miáltal a széles cső alsó része viztelenitődik és ujolag alkalmassá válik a szelepzárulás által visszaeső viz felvételére. Tekintettel arra, hogy ezen önműködő szerkezettel semminemű mozgó mechanismus nem tevékenykedik, működése igen megbízható és kevés javítást igénylő. A kutak a fővezetékkel ólomcső által vannak összekapcsolva, mely összeköttetés szükségesetén egy a kut talapzatában végződő k n 1 cs rúddal biró elzáró szelep által üzemen kivül helyezhető. A víznek az épületekbe való bevezetése általában ólomcsöveken át eszközöltetik, melyek a föcsövek megfúrása és megfurási csőbékók (7. sz. rajz) által lesznek összekötve, mint ez a kutaknál is történik. Jelentékenyebb vízszükséglettel biró nagyobb épületekhez szolgáló vezetékek öntöttvas csövekből fektt tendök, melyeknek a fővezetékkel való összekapcsolásához külön elágazó csövek alkalmaztatnak. Cudarság. Anglia egyik egyházmegyéjének kanonoki testülete egykor valami országszerte visszatetszést kellett baklövést követett el, mely miatt püspökük a káptalant megdorgálván, a vezérkanonok ilyként mentegetődzött : — Kegyelmes uram, a lónak négy lába van, mégis megbotlik. A püspök o mentegetőzésre imigyen felelt: — Hja kérem ! hát egy ló az egy ló, de egy egész istálló ?! Ez a történeti adoma jutott eszünkbe, mikor az „Alkotmány" c. napilap egyik legutóbbi számában a következő hírt olvastuk : — Üdvözlő Jelirat Laegernek. A veszprémegyházmegyei pápai alesperesi kerület papsága, mint tudósítónk hja, legutóbbi gyűlésén érdekes határozatot hozott. Azt, hogy Luegerhez üdvözlő iratot intéznek a bécsi szemiliberálisok fölött kivívott diadalai alkalmából. Az érdekes irat igy hangzik : Mélyen tisztelt Polgármester ur! Veszprémmegye, pápai alesperesi kerület papsága május 28-án V ászáron tartott tavaszi közgyűlése alkalmával tisztelettel, üdvözli Nagyságodat, mint a Bées városi keresztény párt vezérét, A. magyar sajtó egy része ugy tüntette ki Nagyságodat, mint a magyar nemzetnek ellenségét. Mi ezt egyszerűen nem hisszük. "Nagyságod nem lehet ellensége a magyar nemzetnek, hanem csak a nemzet azon töredékének, mely megtámadja a kereszt kultuszát, arra törekszik, hogy az apostoli keresztet Magyarország címeréből is eltávolítsa. Nagyságod Bécs városában nehéz küzdelmek után diadalra vezérelte a keresztény pártot. Mi is reméljük, hogy a kereszténység édes hazánkban is día. dallal fog megküzdeni a modern pogányság és hitetlenség ellen. Hisszük, hogy Magyarország keresztény állani marad a jövő" ezredévben is. Ezen reményünkben és hitünkben még egyszer üdvözölve Nagyságodat, maradunk igaz tisztelői: a kerületi papság. Eleinte hírlapi kacsának tartottuk e közleményt, de illetékes helyen való tudakozódásunk eredménye az volt, hogy a kérdéses gyűlés tényleg megtartatott és ott egyhangúlag hozták a fenti famozus határozatot. Hát a főtisztelendő urak nem akarják elhinni azt, hogy Lueger a magyar nemzetnek ellensége? Nagyon könnyű dolog volna nekünk azt bebizonyítani Lueger beszédeiből vett szemelvényekkel, i a trillákban hangja üdébben csengett mint valaha, de ilyen piszokkal lapunk papírját bemocskolni nem A tapsnak, s a kihívásoknak se vége se hossza nem akarjuk. Mindazáltal a főtisztelendő urak kedvóért volt. Itubos-mk ugy a játékban, mint énekben való ideiktatom Lueger urnák épen kapóra jött legújabb képességeivel régóta tisztában vagyunk, de a mit ez beszédét, melyet quasi válaszul erre a május 28-án 'este különösen drámai hévvel teli játékával produlétrcjött feliratra május 2í)-én az osztrák képviselő- [ kált, az minden várakozásunkat felülmúlta. Békési is ház ülésén mondott: „Hogyan lehet osztrák azt kikivette a maga részét az est sikeréből. Nagy Imre tenorja szépen csengett, de a legtöbb tonoristanák vánui, hogy a magyar millenium ellen állást megrögzött szokásaként a játék nála is messze ne fog]aljának? Hát nem tudja a közoktatási miniszter, hogy milyen szerepet játszőtttak az Arpádfiák első megjelenésükkel Európában ? Hogy milyen, nagy munkába került, míg az akkori magyar uraknak egy kis leckét adtak a civilizációból ? Elég baj, hogy oly soká tűrtük a milleniumi szédelgést, „Minden osztrák, a kinek keblében csak egy szikrája van a hazaliasságnak, kerülni fogja Budapestet és nem megy el amilleniémi kiállításra. „Kötelességemnek tartottam elmondani mindezt, hiteimül amaz eltévedt német testvein ogötte marad énekének. Az énekkar praeciz számai teljesen kielégítők voltak, a mit azonban a zenekarról aligha mondhatnánk. Philippo szép hegedűszólóját a kuliszszák mögött ifj. Bangó Ignác játszotta. Az operát megelőzőleg Szigeti egy felvonásos vígjátéka: „A becsületszó 11 ment pompás előadásban. Szabó Irma és Benedek remekeltek ebben; s Szilágyi és Vidor is legnagyobb dicséretet érdemeltek Holtomiglan. Ruttkay uj darabja csak közepes hatást ért cl nálunk s ez is nem annyira a darabnak, mint inkább rcimnek, kik a milleniumi ünnep eszközévé alacsonyították le magukat, nem tudva, hogy f a jeles előadásnak volt köszönhető. Főrésze volt ebmit cselekeszuck, nem tudva, hogy egy húron ben Kaposi Józsa ügyes, graciozus játékának, s Polpcndülve a zsidó magyarokkal elárulják a ka- 1 lilulS7j p onip á s hordáralakjáuak. Sziklai is gondoskoreszténységet és az osztrák nemzetet. M. i n- a k özöuség felderüljön. Békési, Bea g v a r o r s z a g g al , °- . ,„ . ,. , nedev, Rnbos és Cserényi Adel is jok voltak. d e n n é m c t, ki M. egy utón halad, né [járuló, semmiteké 11 ő, b o o s t e 1 e n." Főtisztelendő uraim! Olvassák cl még egyszer A virágcsata. Kaposi Józsa nem volt szerencsés jutalonijátéc sorokat, s kérdezzék meg újra önmaguktól, vájjon, kával, mert a darabban neki csak kisebb szerep juhiszik-eniég, hogy az Önök mélyen tisztelt polgármestere tofct, melyben nem tudta kellőleg érvényesíteni jelg Lueger uv csakugyan nem ellensége a magyarnak? tehetségét, A közönség mindazáltal igen rokonszenHáf azt az urat, a ki a magyar nemzetről, a j V esen fogadta, s a tanulóifjúság egy csokorral, szóm magyarok szent ünnepéről igy beszél, Önök jónak hathelyi tisztelői pedig szép koszorúval lepték meg. látták felirattal üdvözölni, s az Önök agyrémeiben 1 E ZC n "felül, pedig a tapsból és kihívásokból is bőven veszélyeztetett keresztyénség védelmére szövetségesül kivette az őt méltán megillető részt. A habtánc jchivni. Főtisztelendő uraim! ezt a ballépést, ezt a 1 lencinéi, azonban, nem tudta velünk elfeledtetni azt a zsenialitást, melylyel ezt elődje llontay Boriska megjátszotta. A főszerepet: Fodor Rózsát Szende Anna játszotta s a közönség az ő buesufelléptét zajos ovációval tette emlékezetessé. Minden énekszámát perbaklövést politikai nézetkülönbségek ürügyeivel igazolni vagy menteni nem lehet. Azzal a Lucgcrrel való szimpalizálás, annak a Luegernck üdvözlése, a ki ilyen beszédeket tart, az már nem pártkérdös, az nem politika, hanem az a magyarságnak, a magyar hazafiságnak kérdése. Magyar voltát, magyar hazafiságát tagadja meg s hazacekig tartó tapsvihar követte; s az előadás végén számtalanszor hívta lámpák elé. KállaiJ Lujza gyönyörű éneke is a közönség osztatlan elismerésében árulást követ el az, ki nem átallja nyíltan kimondani, ' részesült; s rászolgált a művészetét méltányoló tapliogy hazánknak esküdt ellenségével egy követ fuj. j sokra. Locsarekné Malmos Judit szerepében, exeelFőtiszteleudő urak! Önök nem hazafiak, nem i iáit. Sziklai és Habos erős próbára (ették nevelő magyarok, ha józan észszcl megfontolva hozták ezl a határozatot, A szégyen pírja ég arcunkon, ha. meggondoljuk, hogy erre a eudarságrn az egész magyar hazában csak épen a mi földicink vetemedtek. Kóstoljuk, hogy igy kell szólnunk, de még ez a kifejezés is enyhe annak az eljárásnak hű jellemzésérc, ] ( i am i m äk" rejtett tendenciáit, még Molnár Rózsik idegeinket. Békési, Szilágyi és Vidor egészítették ki a jeles ensemblet. Péntek este. A ündc siecle uj irányának, a simbolkmusnak ezen legújabb drámai termékét adták kedden, de n i cs melynek egyetlen mentsége csak az lehetne, hogy ebéd után borközi állapotban követtetett el. «. ft. Színház. (drlis.) Bezárultak ismét színházunk kapui, kitudja mennyi időre. Komjáthy társulata! drámai erővel adta végleges bucsut vett tőlünk ; a szezon utolsó jók voltak heteit Komáromban tölti, s azután a nyár vé '' Szilágyi, remek játéka sem tudta megértetni. Molnár Rózsika játékában megkapó volt az a nemes egyszerűség, melylyel minden hatásvadászat mellőzésével interpretálta Esztert. Nem keresi azokat az eszközöket, melyek hiu effektusok elérésére kínálkoznak, hanem az egyéniségében rejlő kedves bájt önti bele szerepébe. A rabbi szerepét Szilágyi megrázó lldor és Némethi/ Jolán, is A kölcsönkért feleség gén elfoglalja uj állomáshelyét: a debreceniI sacllemcs8e in , okat ncvotctfc közönségünk, mely színházat. Nem tudjuk, minő emlékekkel tá vozik városunkból a társulat, de annyi bizonyos, hogy mi nem egy élvezetes estét töltöttünk el előadásain. Az'igazgatót és társulatát uj állomás helyére közönségünk jó kívánságai kisérik. Az e heti előadásokról következőkben számolunk be .• A kremonai hegedűs. Szende Anna jntalomjátékára zsufulásig megtelt a színház, -mely eí alkalommal rég nem látott ovációknak volt színhelye. Szende Annát tisztelői gyönyörű virágajándékokkal, egy szép lanttal és egy hatalmas élővirág koszorúval lepték meg, mely utóbbinak óriási selyem szalagjain „A közönség kedvencének hódoló tisztelői^ felirat volt olvasható. A művésznő hálás is volt a fényes ovációért s gyönyörű énekével és művészi jétékával valósággal elragadta a kV,'} í újjb. A i iíl-5'.)'.)') .1•'í'ó 11 s zajos tetszéssel fogadta a darabot. Az összes szereplők clegeneiával és fesztelenül mozogtak; Komjáthy né és Szabó Irma, valamint Sziklai, bollinus és Benedek is teljesen kifogástalanok voltak. TOLLHEGYGYEL. Krónika. Manapság minden napra jut Egy kedélyes majális, Minthogyha ezer gyász után, Derülne újra ránk is. Minthogyha sírtunk volua csak, S búsultunk volna eddig : Most táncolunk ós vigadunk, Az Isten tudja meddig. [
