Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-09-13

XXIII évfolyam. 37. SZaiU Pápa, 1896. s/epteiiiliei' 13. Pápa város hatóságának cs több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papírkereskedése Fölét'. Antal Gábor püspök. Fényes ünnepség színhelye ma városunk. Egy minden tiszteletre méltó vallásfelekezet iktatja he magas állásába a közszolgálat téren egyik legnagyobb fériiát, a vallás és erköcs hivatott őrét, a magyarországi »evangeliom szerint reformált egyház« egyik egyházkerületének ujonan választott püspökét. A fényes ünnep alkalmából kiváló vendégek jelennek meg városunkban, hogy a nap nagy jelentőségét illusztrálják és hogy részt vegyenek a dunántúli ev. ref. egyházkerület .ünnepi örömében. Hát mi távol maradhatnánk-e, a kiké volt, s a kiké — bátran mondjuk — ma is az ünnepelt férfiú?! Hát mi ne adnánk-e kifejezést szivünk igaz örömének, mikor hírében meggyarapodva, tekintélyben magasra emelkedve látjuk azt a férfit, a kinek szűkebb körben s épen városunkban kifejtett eredménydus munkásságához oly sokszor igaz örömmel gratuláltunk ?! Mi, pápaiak nem maradhatunk távol; mi ott vagyunk, nekünk ott kell lennünk, mert visz a hálás emlékezet; visz az érdemet legalább elismeréssel jutalmazó jóravalóság. Nekünk ott kell lennünk, mert szivünk csakugyan azt súgja: »öräljetek az Laptulajdonos : dr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy Béla. az örülőkkel.« Ott kell lennünk, mert városunkban - hála a szeretet áldott szellemének — nem ütötte még fel fejét a visszavonás, minek legnagyobb átka az, hogy az örömpohárból is ürmöt iszik. A legszívesebben mondjuk a hozzánk jött uj püspöknek, főtisztelendő és méltóságos Antal Gábor urnák: »Isten hozott.« Szivünk igaz melegével üdvözöljük őt, mint a szeretet vallásának fölkent papját; a hamisítatlan humanismusnak, az igazi felebaráti szeretetnek ihletett apostolát, ki már eddig is, közelebb a mult hóban az ország különböző vidéken, neves helyein megjelent ennek képviseletében, s a ki jöYŐre is ennek apostolaként fog szélylyel járni dunántúli egyházkerületében. Üdvözöljük benne a becsületes, céltudatos, kitartó munka emberét, ki fényes képességeit nem rejti véka alá, de azon van, hogy mások szemei is fölnyíljanak s világosan lássanak az ő fényénél és nyomdokiba lépve vigyék előre a közjót. •Szívesen üdvözöljük jő kivánatunkkal, tartsa meg Isten munkaerejét, egészségét teljes épségben, az évek bosszú során át, hogy megkezdett nemes munkáját a nála, megszokott fáradhatatlansággal végezhesse és láthassa gyümölcsét is hív szolgálatának. Előfizetések és hirdetési dlj?.k a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a lesrjulányosabban felvételnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. A Jókai-kör millenáris ünnepe. — 1896. szeptember 6. — Verőfényes derült volt az ég és a napnak a kora reggel látható felhőkön átszűrődő sugarai szinte együtt örvendeni látszottak az ünneplő várossal. A millenáris ünnepsógekuek egymásra következő hosszú sorozata nemcsak, hogy ki nem fárasztotta közönségünket, sőt városunk millenáris ünnepeinek ez utolsója lelkesedósben leggazdagabb, fényben legnagyobb és tanulságaiban is legkiválóbb volt. A Jókaikör, .aidőn hazánk ezer éves fennállásának akart ünnepet szentelni, nagyon helyesen tette, hogy nagyjaink iráut tartozó hálánk és kegyeletünk emlékének szentelt áldozatot; igy érhette el azt, hogy annyi sok ós szinte már sablonossá vált millenáris ünnepély után nemcsak, hogy egy fényes sikerű ünnepélyt tudott rendezni, de egyúttal uj momentumokat hozott az ünneplések progrannnjába, olyanokat, melyek lelkünkben újra meg újra felüdítik a haza iránt való szeretetnek, a magyar voltunkra való önérzetes büszkeségnek kimeríthetetlen forrását, az ezeréves emlékünnep keretébe legjobban beillő hangulatokat. Köszönet érte a Jókai-körnek, mely e fényes ünneppel a millenáris év egyik legszebb napját hozta létre. Már a kor* reggeli órákban volt az ünnepély kezdete jelezve, midőn is a nemzeti színű zászlókkal dinan feldíszített városon végigment a tata-tóvárosi tűzoltó zenekar és ébresztővel A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. SZERETLEK. , , . Szeretlek téged miként szereli A galamb pelyhedző fiát, S a nap hevétől hervadó virág A regg üdítő harmatát. Szeretlek, miként zsongó méhecske Az ébredő kikeletet, Mint a dalos ajkú kis csalogány Az illatos zöld ligetet. Szivembe Istenem s hazám után Első helyt foglalja képed. Nincs földnek s tengernek annyi kincse A mi pótolhatna téged. Szeretlek, s mert a szent szeretetre Te általad tanittatám, Azért tudlak oly forrón szeretni Én édes, drága, jó anyám... Zalai Margit. A fogadás. (Bandi és Mici.) Irta: D. Jenő. Bandi: Csókolom a kezeit Micike ! M i c i: Na hát maga már megint miért ilyen szomorú ? Bandi: (sóhajt) Baj ran kérem alásau. Mici: Talán bizony párbaja lesz? B a n d i: Nagyobb annál! M i c i: Hát talán megint ellumpolta abavi gázsiját? Bandi: Még annál is nagyobb I Mici: De hát az Istenért mondja már meg, mi az a rettenetes baj ? B a n d i: Rettentő, iszonyú kérem; sorban pártolnak el tőlem a fiuk, itt hagynak magamra. Most egy hete Pista házasodott meg, ma már megint Béla is jegyet váltott. M i c i (nevetve): Na hiszen ezen a rettenetes bajon könyen lehet segíteni . . . kövesse maga is a példájukat! Bandi: Nem lehet kérem . . . nem merek belekapni. M i c i:IIát hogy lehet valaki ilyen nagyon gyáva ? Bandi: Nem vagyok gyáva, de tudja az Isten, félek . . . nem merek beszélni. Mici: Kell is ott beszélni . . . ! Egyszerűen elmegy ahhoz a lányhoz, a kit szeret, odaáll elébe s azt mondja neki : Nagysád én magát szeretem s ha maga is szeret, vagy vonzódik hozzám egy kicsit, akkor legyen az én kis aranyos feleségem ! . . . Aztán minden meg vau, punktum! B a n d i: Punktum az igaz, de hát ha kosarat kapok : Mici: Hát akkor tovább megy és másutt kopogtat. Bandi: Könnyű ezt mondani, de én ugy érzem, hogy nagyon-nagyon a szivemre tudnám venni az ilyen kosarat. Mici: Pedig ilyenre mindig el kell készülni. S aztáu különösen maga meg is érdemelné. Bandi: Már mint én? Mici: Maga hát! . . Es tudnám is határozottan, hogy fog majd egy pár kosarat kapui. Bandi: Gondolja Micike ? M i c i: Nem csak gondolom, de tudom biztosan és még azt is merem állítani, hogy feleséget se fog kapui. Bandi: De hátha mégis kapok. Mici: De bizony nem kap, mert magának nem való feleség. Bandi: De bizony való és azért is fogok kapni, akár százat is ! Mici: Mennyit . . . ? Százat . . . ? Az ám . . . még egy felet sem ! Bandi: Fogadjunk ! Mici; Hát fogadjunk 1 Bandi: Gilt 1 Három csókban ! Mici: Hohó . . . ! I Bandi: Igen . . . ! Úgyis tartozik három 37.