Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-12-25
53. s%áin Pápa. IQÍKi. december 25. ^^^V l^/^V I L ÍÍAL IP 0 Pápa, város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 9Ö9., hova a lapnak sza n tj^zlemfenv&k küldendők. Goldberg 'qdése Főtér. Lap tulajdonos: cli\ Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy 13 él a. Előfizetések és hirdetési dlj?.k a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a leííjutáryosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. -- Egyes szára ára 15 kr. Karácsony ünnepén. Fényes ünnepet ül ma a keresztény világ, mert ezen a napon született a, kereszténység Megteremtője, az emberiség Megváltója : a, Jézus .Krisztus. Szelíd örömtől sugároznak az arcuk, ünnepi ihlettséget érezünk lelkünkben ez áldott és magasztos ünnepen, kivetkőzünk a mindennapiság közönséges ruhaíoszlányaiból és ünnepi köntöst öltünk magunkra; áhítattal hallgatjuk a templomokban zengő öröméneket, mintha a betlehemi pásztorok énekét hallanánk: » Dicsőség magasságban Istennek, az embereknek békesség és jó akarat, c Két ezredéve már, hogy beteljesült a betlehemi mezőn megjelent angyalnak égi szózata ; két ezredéve már, hogy a betlehemi jászolban született az a történelmi magasztos személy, aki. születésével általános örömöt okozott az egész emberiségnek, aki megállította egy időre a világtörténelem futását, rj s aki isteni, magasztos eszméivel uj irányt adott az emberi életnek, megteremtette és rendszerbe foglalta az erkölcstani elveket, lerombolta a jjogány zsarnokság birodalmát, hogy annak helyére felépítse azt az országot, melynek alapja az emberi jog és az egyetemes emberi szabadság, fénylő na,pja pedig az egyetemes emberszeretet, mely az egész emberiséget árasztja el áldó sugaraival. Jézus tehát megteremtette a szeretet vallását, Isten akaratából ujjáalkotta az erkölcsi világrendet, a pogány politheismusnak és önkénynek véget vetett, a rabszolgaság békóit összezúzta, s jogot és szalagot biztosított isteni eszméivel az egyetemes emberiség számára. Jilzt az országot méltán nevezte azután Jézus az Isten országának. Ennek felépítésén fáradozik két ezredév óta az emberiség, s vájjon Jézus akarata és eszméi szerint teljesen felépült-e az? Ma is látunk az emberiség társadalmaiban a pogány világ maradványaiból, látunk itt-ott az állami és társadalmi intézményekben zsarnokságot, látunk szeretetlenséget és gyűlölséget az emberek között, nem találjuk a teljes jogegyenlőséget és szabadságot. De mégis, ha visszapillantunk a múltba, a világ-történelem mezején viszszamegyiink a kereszténység kezdetéig, bár lassú, de óriási fejlődést és haladást találunk minden téren ; Örömmel látjuk, hogy a krisztusi eszméktől áthatott emberiség a nagy feladatok megoldásában mily nagy arányú haladást tett a tökéletesedés felé ; látjuk a szeretetnek köztudattá válását, az emberi jogoknak és szabadságnak rendszeres érvényesülését és intézmények általi biztosítását. Gyönyörködünk a keresztény eszmék diadalában; e diadal teszi minden évben nagyobbá Jézus születésének megünneplését. Karácsony tehát a szeretetnek, a családias érzésnek ünnepe. Örömmel ünnepeli e napot család, társadalom egyaránt. A szeretet kapcsa által összefűzött családok karácsonyfát állítanak, gyertyákat gyújtanak rajta, s ezeknek fényénél fejezik ki örömüket a »kis-Jézuska« által hozott ajándékok felett, s megzendül az öröm- és hála-ének is; mindegyik gyertyaláng a szeretettől nyeri fényét, mindegyik ajándék a krisztusi szeretet kifejezése és ápolása. A társadalom, az ebben alakult jótékonycélu egyesületek pedig ugy ünnepelik a karácsonynak magasztos ünnepét, hogy a szeretet által teremtett humanizmust gyakorolják a szűkölködő embertársak irányában ; atyjukká szegődnek a síró árváknak, felruházzák a ruhátalan szegényeket, alamizsnát adnak az éhezőknek, a szenvedők sebeit gondosan bekötözgetik, a nyomornak könnycseppjeit letörlik. Karácsonyfát állit a társadalom is, az emberbaráti szeretet tauuj eleit rakja reá ékességül és az áldozatkészség oltárlángjainak fényénél osztja ki azokat a szegények között, hogy ezek is méltókig ünnepeillessék a szeretet és béke ünnepét, s hogy az ő lelkük se maradjon a szeretet ihletsége nélkül. íme, igy ünnepli a Karácsony szent A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. KARÁCSONYKOR. Valamikor, régesrégeu, Szép csillag tűnt föl ei égen, S beragyogva a világot, Betlehem fölött megállott. Messze földről fejedelmek Fölkészülnek, útra kelnek ; S utjok éppen ott ért véget, Hol az a szép csillag fénylett. Leborulunk a királyok, Ég felé száll h(i imájok ; A kit vártak, ime ott van, Benne fekszik a jászolban. A szép csillag égi fénye Ott ragyogott a sötétbe' ... S gazdag, szegény, özvegy, árva Megnyugodva nézett rája. És a ki h i a x most is látja, [ — SíétBUgárzik a világba A nagy siellem, az égi fény, Megváltónk, — az örök remény. Ó, él a fény, tó'le szivünk Áttnelegül és — s t e r e t ii n k, S hol szeretnek, ott a béke Lesz ÍI háznak hű vendége. Szivem örül, — s igy ünnepen Felhó' jelen meg lelkemen : — Oda, vájjon mikor jutunk, A hol ragyog betlehemi Szép csillagunk ?! . . . Pereszlényi Zoltán. Téli rege. A Eeőthey gróf család csak nyáron át lakik ősei kastélyában, mely gyönyörű rengeteg közepén fekszik, fél órányira a falutól. A telet rendesen Bécsben töltik, s ilyenkor a caaládi kastély hosszú sor ablakán le vannak bocsátva a fehér yásion függönyök, nincs oda benn senki, csak az ősök füstös képei a falon, kiknek régi dicsőiégét büszkén hirdeti az ódon kőcímer a kapu fölött. A földsiintnek aconban mindig van lakója. Locskay Ákos jószágigazgató lakik ott családjával. Az alacsony, bolthajtásos ebédlőben barátságos meleget áraszt a nagy cserépkályha. A vastag falba vágott ablakmélyedés olyan tágas, mintha külön kicsi szoba volna. Ezüsthajú Öreg asszony ül ott, kötéssel a keiében. A vasrostélyos ablakon át Lapunk mai száma 10 oldalra terjed. kilátni az erdőre, hol a tiszta fehér szüzhÓYal borított százados fák mereven nyúlnak ég felé, szélterjesztve kopár ágaikat. Az öreg asszony jó ideje ül már ott, elmerülve gondolataiba, mikor sxőke fürtű kis leány szalad be a szobába. — Nagymama ! mikor jön a krisztkindli ? ' A nagymama abbahagyja a kötést s leyeszi szemüvegét fáradt siemeiről, aztán ölébe vonja a gyermeket és reszkető kezeivel végig simítja annak rózsás két orcáját. — Majd estére, gyermekem. S ha jól viseled magad, meglátod csak, mennyi sok szép mindent hoz neked. Ez az öreg asszony és cz a kis lány képezik Docskay családját, mióta nejét elvesztette. Az egyik édes anyja, a másik gyermeke. — Hajas babát is kapok ? Nagymama ! — Azt majd meglátjuk estére, addig türelemmel kell lenni. — Azt mondta a dada, hogy az Edith grófnő krisitkindlije is küld nekem játékot, meg cukrot. Bizony ! Edith grófnő is kap krisitkindlibe egy vén herceget és nem fog többet nyáron ide jönni, mint tavaly, mikor a papával mindig együtt lovagoltak az erdőn. Bizony ! És fontoskodva bólint a fejével. — Majd megmosom a dadának a fejét, csak bolondokat beszéljen neked,
