Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-03-22

4. PAPAI LAPOK 1.896. március 23. végre is az óhaj teljesült ós a fürdőház felépült részvényekből 1893. évben. Köztudomású, hogy az építkezés ós annak egész sorsa a részvénytársaság derék és önzetlen, buzgó elnöke, Bermuller Alajos kezeibe volt letéve ós ő feladatát, a személyéhez fűzött reményt teljesedésre is vitte, a mennyire a részvényekből összejött építkezési tőke, a rendelkezésre állott helyiség ós a fönforgott viszonyok megengedték és lehetővé tették. Sajnos, hogy városnak és vidéke közönsége nem látogatna a fürdőt annyira, mennyire a köztisztaság és közegészség igényei, ki kell mondanunk, megkövetelnék, és az is igaz, hogy okosan, vigyázva használt fürdés sok betegségnek elejét venné ós sok betegségből gyógyulót gyorsan megerősítene, s hogy mégis városunk ós vidéke társadalma nem igen használ fürdőt, holott otthonaikban sem teszik azt, az egyes embereknek is ós a közegészség ügyeket kezelőknek is lehet ebben hibája és közönye. Mindez oda juttatta a fürdőház sorsát, hogy a részvényesek kozul azok, kik befektetett tőkóik kamatjait sajnálják ós türelmetlenek s a közérdek iránt áldozatot hozni nem hajlandók, a fürdő részvénytársaság legközelebbi közgyűlésén keresztül akarják vinni, hogy a fürdőház adassék el. Ezt a részvényesek többsége megteheti az igaz

; de talán még sem helyesen teszik, városunk közérdeke s a fürdőház létesítésekor elfoglalt álláspontjuk iránti következetesség szempontjából. Mert egy oly városban, mint a mienk, magán tulajdonba bocsátani egy fürdőt, egyenlő annak előbbutóbb megsemmisítésével. Egyedüli helyes útnak azt tartanánk : a részvényesek áldozatkész tagjai, vegyék meg azok részvényeit olcsón, kik a fürdő eladását erőltetik, mert a vételárból sem kaphatnak nagy részvény jutalékot. Es a részvényesek vagy adják ki elfogadható bérért újra a fürdőt, vagy pedig, mi még helyesebb lenne, kezeljék azt házilag. Végre egyet jegyzünk meg : ha más városok, mint például Komárom is, tudott áldozni több mint ötvenezer frtot egy modern közfürdökázra, talán városunk is hozhatna szép fürdőházunk fentartkatására valami áldozatot ! Ipartestületi közgyűlés. — 1S96. márc. 16. — A pápai ipartestület ez évi rendes közgyűlését március hó 15-én d. u. 3 órakor tartotta meg a városháza nagytermében Néhmann Gábor testületi elnök elnöklete alatt és a tagok élénk részvétele mellett. A gyűlésről a következő tudósítást adjuk : Elnck üdvözölvén a szép számmal megjelent tagokat, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja és a jegyzőkönyv hitelesítésére Bestnbach Károly, Altstadter Jakab ós Legény Ferenc tagokat kéri fel, Ezután következett az elnöki hosszú, tárgyilagos és szép jelentés, melyet terjedelménél fogva, sajnos nem hozhatunk; a jelentós felolvastatván, éljenzóssel tudomásul vétetett, A testűlet mult évi számadása, és a számvevők jelentése a folyó évi költségvetés megállapítása után, tudomásul vétetett, . Az ipartestületi betegsególyzö pénztár mellé ?0 közgyűlési kiküldöttül az első 20 elöljárósági tag választatott meg. Ugyancsak a betegsególyzö pénztár mellé megválasztatott rendes biz. tagnak Hajnóczky .Béla ós póttagnak Altstadter Jakab. Következett ügyész, jegyző, 30 rendes, .1.0 póttag és 3 számvevő választása. Valamennyien egyhangúlag választattak és pedig •. I. 1/gyéiZ: dr. Hirsch Vilmos. II. Jegyző: Nagy Károly. III. Elöljárósági rendes tagok: Altstädter Jakab cipész, Besenbach Károly építő, Bikky Sándor kocsigyártó, Böhm Samu esztergályos, Bornemisza József csizm., Bódai István kárpitos, Böróczky Ferenc kalapos, Braunstein Márkus szabó, Csík Károly szabó, Deutsch Dávid sütő, Biensztman Tamás szobafestő, iij. Edelónyi József kovács, 'Ferenczy Pál kádár, Fixmer Péter borbély, G-yuk Nándor aBztalos, G-aál Gyula mészáros, Hercz Béla órás, Horváth József ács, Huppan István fazekas, id. Kléva Márton csizm., Kelemen János csizm., Legény Ferenc csizm., Lóskai Béla csizm., Lővinger Rafael cipész, Mayer Adolf könyvkötő, Marton Antal cipész, Szeglethy József szíjgyártó, Szabó Pál bognár, Schnattner Géza hentes, Trauner Lipót lakatos. IV. Póttagok: Készei Ferenc szűcs, Bárka József rézműves, Singer Jakab aranyműves, Andrasits Boldizsár takács, Kocsis Károly kőmüvea, Szvoboda Ede bádogos, Kléva József csizm,, Hédii Imre szabó, Füstös István csizm., G-lück Miksa cipész. V. Számvevők: Kluge Károly kékfestő, Hajnóczky Béla sütő, Hódly Antal szabó. Végül elnök és Fixmer Péter indítványára elhatároztatott, hogy azon tagoknak, kik tagsági dij hátralókban vannak, tanoncai b.^szegődtetni és felszabadittatni nem fognak. A mivel aztán több tárgy nem lévén, a gyűlés feloszlott. TOLLHEGYGYEL, Krónika. Körmendy ur, Ön énnekem Igen kedves barátom, Kivált ugy hét vége felé Nagyon szeret, azt látom. Jó messziről már üdvözöl S megáll velem az utcán; És elcseveg, s többek között Kibúj' a szeg: no kész mán? Hát persze kész a krónika! Már hogyne volna készen; Lesz benne mindenféle, sőt Emberhalál is lészen. Hát első sorban az a hír, Hogy volt egy nagy mulatság, S a felserdült bakfisokat A mamák bemutatták. Volt persze „Kérem", „Óh igen" „Jaj nem" meg ilyes-fóle: Hisz' ösmerjük, mi jó fiuk, Mi a bakfis beszéde. Volt olvadás ós nagy hatás, Hevült egy pár szivecske, Öreg, gyerek, nagy éa kicsiny, Mind mulatott az este. A mama persze tervezett, Ó-bort ivott & táti, A lányka, ah! meghatva volt, Mert udvarolt a bácsi. Mert tetszik tudni, nem csak az A bácsi, ki tubákol, Bácsi az: ki nadrágosan Jelenhet meg akárhol. De ez csak közbe vetve volt Itt általam beszélve, Ne gondolj semmit, mert: boni Sóit qui mai y pense, A tanár ur az szónokolt, Diák a -szépet tette: A mama búsan gondola: Bár megfordítva lenne. Négy sorban voltunk franciák, Heringek tömkelegben, — No mondja meg most bárki is, Jobban mulatnak Pesten ? Óh nem! Könyörgöm, nem lebet! Ott nem mulat igy egy sem, Ott nincs annyi össz'ütközés, Nincs annyi tiprott fcikszem, S ezért Önöknek köszönet Kedves diák barátim, Jó mulatásért, hálául Kidukál jó tanács; im : Diák urak, diák urak, Bundába járni nem jó; Mert tavasszal sok kutya jár . . . S bundába kutya nem jó. No, ugy-e, hogy ez jó tanács? És bár sokan nem értik, Tudom, hogy magyarázatát, Önök majd mégse kérik, Városházán tanács-urak Hírlik, hogy hajba kaptak, S pénzt telekért sem CsajthaySem Voytának nem adtak. Hja! tudjuk, hogy: parturiunt -— Van hü hó óriási , . . — No mi az már szedő gyerek ? ! Elpusztulj, hallgass, ácsi! Városházán azon felül Móg katonát is fognak, Osak bajban aztán legyen is Védője sok e honnak. ... És krónikámat már bizony, Tán' jó vón' befejeznem, Hogy ha az az ember-halál Nem nyomná móg a lelkem. Egy gyermek halt meg Vaszaron, Hogy anyját megkímélje . . . Mily rossz apa! — mily rossz anya! S mily jó az anya férje! S hogy vig legyen a vége, móg Hangverseny is lesz, — óh! óh! , . . — Presfcissimo grandioso, Allegro confuoco! Oedlpus. VEGYES HIRBK. | f. Özv. gróf Stockau Frigyesné. | Váratlan nagy gyász érte Esterházy Móric gróf úr 0 Excellentiájának magas családját. Anyósa özv. Stockau Frigyes grófné, szül. Chorinszky Matbild grófnő mult kedden virradóra agyszólhüdésben meghalt. A boldogult grófnő, ki ezúttal ismét huzamosabb idő óta városunkban, a várkastélyban időzött, csak pár napig érezte magát rosszul, de vasárnap reggeltől már eszméletlenül feküdött. Körülötte csak veje volt, Esterházy gróf 0 Excellentiája, ki véletlenül érkezett meg egy napra Pápára, s ki persze azonnal táviratozott nejének, a grófnőnek ós a családtagoknak, kiket azonban a haláltusát vivó anya nem ismert meg. Városunkban a gyászhír villámgyorsan terjedt el és az első pillanatban alig akartak hitelt adni a halálhírnek, mert hiszen, még csak e napokban sokan látták a boldogult grófnőt ugy a városban istenitiszteletre menni, mint imádásig szeretett gyönyörű kis unokáival a várkertben sétálni. Általános volt az a közszeretet is, a melyben a boldogult grófné a társadalom minden osztályában részesült. Egész lénye maga a határtalan jóság és szivnemesség volt. A szegények nagy pártfogója. A közrószvót jelét közintézeteinken is a gyászlobogók hirdették; igy a városházán, a megyeházon, a bencések gymnashimán ós rendházán, az ev. ref. főiskolán, a Casinón, a plébánián, a r. kath. isko'a épületén stb. Az első beszentelós Pápán szerdán d. u. ment végbe a várkastély kápolnájában. A beszentelósi szertartást nagy segédlettel Néger apát esperea végezte.Alegkö.zeiebbi családtagokon kívül megjelentek a beszentelesen : Esterházy Ferenc gróf