Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-12-06

Az az pardon ! hisz nem a Borsszem Jankóba írok, Hát most a városi ügyész ur azt mondja, bogy a regálé perbeli felperesek keresete nagy raffinéri­ával volt megcsinálva. Fel kell azonban tételeznünk az ügyész úrról azt, bogy a törvényszék, előtt a per­iratokban aligha volt ily magas véleménynyel arról a keresetről ; sőt a nélkül, hogy egy sorát is azok­nak a periratoknak elolvastam, vagy csak láttam volna is, a fejemet felteszem egy fületlen gomb el­len, s merőm állítani, hogy az ügyész ur egy alkal­mat sem mulasztott el, hogy azt a keresetet, a XIX. század legroszszabb, 1 egalaptalánabb, leggyen­gébb, legugyefogyottabb és legpipogyább kereseté­nek nevezze. B íme 1 most, mikor a kir. törvényszék, a kir. tábla és a kúria ezt neki elhitték, most egyszerre megváltoztatja véleményét az ügyész ur arról a ke­resetről, s azt mondja, hogy az a XIX. század leg­radmirozottabb keresete, a milyen egy században lobb elő sem lordul (Csak nem az volt talán a pe­reskedők pokoli ran'ineviája, hogy annak idején, ke­resetüket pénteki napon nyújtották be?) A város érdekében kérjük az ügyész urat, hogy ne terjessze nyilvánosan arról a keresetről való magas véleményét, mert még utóbb a kúriának is füléhez juthatna, s az azután vissza találná szívni Ítéletét, ÓB az egyeseknek ilelné oda a 100,001) frtot. Akkor pedig fucscs lesz az 5000 frtos honoráriumnak. iipropos ! Honorárium ! Talán csak nem hinc íllac lacrimae ? Mikor a mesebeli haldokló oroszlánhoz sorba odajárultak mindazok, kiknek egykoron az legrette­gettebb ellenségük voll;, s mindegyik rugóit rajtaegyet, az tudvalevőleg néma megadással tűrte e rugdalód­zásokat. Most azonban megtörténhetnék, hogy a vég­vonaglásábau levő oroszlán, — a pervesztes egye­sek, — vissza találnának rugui, s egy nullát elcsípné­nek az 5000 frt honoráriumból. Alfa. VEGYES HÍREK. — Személyi liirek. Városunk őrsi. kép­viselőjét, dr. Fenyvessy Ferencet, a képviselő­ház újból a pénzügyi bizottsághoz választotta be, a hol újból a vallás- és a közoktatási budget előadója lett. — Nagy feltűnést keltett a főváros művészi köreiben városunk képAdselőjének li 1 e n y v e s s y Ferencnek azon elnöki megnyitó beszéde, melyet a Liszt Ferenc zeueunívésíkör idei nagy gyűlésén mon­dott, a melyben volt mit kallauiok azon képviselő­társaknak, a kiknek egész lényük megelégszik a hotelbeli cigányzenével és nincs érzékük sem az operaház, sem a magasabb művelt zene iránt. — Vármegyénk téli közgyűlése hol­nap lesz Veszprémben. A közgyűlésre a hely­beli biz. tagok közül is többen lemennek. — Háziestély. A Jókai-kör f. hó 29-én tartotta első cstélyét. Mi sem bizonyítja e körnek, mely városunk intelligens elemeit irodalmi és mű­vészeti együtt működésre, hathatós önképzésre ser­kenti, életképességet jobban, mint ez első estély, mely, bár előleges reklám nem előzte meg, oly s«ép és nagy közönséget vonzott a kör helyisé­gébe, és élvezetesen összeállított programmjával elejétől végig érdeklődéssel éi élvezettel töltötte cl a megjelenteket. A műsor első száma Hannos Zoltán felolvasása volt a magyarok eredetéről. Nyelvészeti téma ! Tán a matematikáin, kívül az egyedüli, melyet igen bajos, szinte lehetetlen a nagy közönséget is érdeklő formában elő­adni. Merész vállalkozás volt tehát a Harmosé, de a mily merész volt, oly szépen is sikerült feladatát megoldania. A közönség — a hálás, mert laikus kö­zönség, — síintéii Hannos álláspontjára helyezke­dett és készséggel elismerte, hogy a magyar nyely nem a finnugor, hanem a torok-tatár nyelvek, közé sorolandó ; nem törődve avval, hogy a szegény Simo­nyi Zsigmond, ki véletlenül mint veszprémi ember is, és nemcsak Magyarország jelenleg élő legnagyobb nyelvtudósa, megérdemelte volna, hogy felolvasó az ő igen szerény véleményét figyelembe vegye, minő véleményben van a magyar nyelv hovatartozásáról, szives készséggel elismerte, hogy mi született törö­kök vagyunk. Éljenzés és taps jutalmazta az érde­kes és tanulságos felolvasást. Az ezt követő hegedű koncertben Rácz Elemér, Steiner Hugó és Rácz Gyula arattak művészi játékukkal jól megérdemelt tapsokat. Az est fénypontja a naíísor utolsó száma volt. Barthalos Olga szavalta el Vörösmarthy S*ép Ilonkáját. Csodálatos, hogy a benső érzés mily érdek­feszi tővé tudja tenni a különbet!mindnyájunk előtt is­meretes gyönyörű költeményt. Szavaló bájos megje­lenése és a művészi zongorakiséret, melyet Weber Olga kiváló precizitással szolgáltatott, csak emelték az örökké szép költemény hatását. Szűnni nem. akaró tapsvihar jutalmazta az előadókat. — A somlóvásárhelyi mandátum ellen, a néppárti Meszlényi Pál megvá­lasztása ellen erős petíciót adtak be a sza­badelvüpárti választók. Bebizonyítják a ké­relmezők, bogy Meszlényi Pál 40 szótöbbsé­gét törvénytelenül kapta meg; bebizonyítják hiteles tanukkal, hogy halottak szavaz­tak le a néppártra s hogy olyan választók helyett, kik Amerikában vannak, szavaztattak le a néppártiak. Bebizonyítják, hogy oly meg­félemlítést eszközöltek, hogy még zsidó vá­lasztókat is kéuyszeritcttek a néppártra le­szavazni, mások pedig nem mertek eljöuni a szavazásra; a kocsikról erőszakkal szedték 1; a kormánypárti választókat, kik közül kövek­kel súlyosan megsértették a kormánypártia­kat. Bebizonyítják, bogy több község plébá­nosa a törvény ellenére maga diktálta be a szavazók neveit, és a néppárti jelölt nevét; bebizonyítják hitelesen, hogy a legféktelenebb vallás elleni izgatást vitték végbe stb. A 14 pontban felsoroltak egyike is elég a meg­semmisítésre. — A petitió elbírálás végett a ház V. bizottságábii került, a mely Purgly Sándor megyebeli orsz. képviselőnket is e l fi­ad ónak választotta meg, és a megejtett sors h u z á s utján épen az ő előadói ke­zébe került a somlóvásárhelyi mandátum. — Érettségi kormánybiztos. A val­lás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter dr. 11 o 3 ­vay Lajos műegyetemi tanárt nevezte ki kormány­biztosnak a pápai ev. ref. főgymnásiumnál, a folyó hóban- tartandó ja vi tó- és pót-érettségi vizsgálatokhoz. — Makáma. Mindennemű hibát eltakar a véka, — van a ki nem tudja, mi a hipothéka. — S ha árva birtokra a kölcsönt megkapta, uj birtokos is hadd szenvedjen miatta, Mindezt — állítólag — miniszter rendelte — polgármester mondja, hát hinni kellene. — Ó, de a törvénynek rideg a betűje — Baranyai itt van, hogy azt kibetűzze — Ski törvényszö­vegben keresett oltalmat — a törvény ellene! abból ki nem bújhat. — Igy egy paragrafus a jövő ülésen — noha nem létezik, módosítva lészen. — Ebből a tanúság, ebből az a morál: — Mester soha olyat ne állíts, mi nem áll ! — Megnyílt a jégpálya. A korcso­lyázó egylet elnöksége tudatja, hogy az egy­leti jégpálya megnyílt, és az mai naptól kezdve a korcsolyázó közönség rendelkezé­sére áll. — Pápaiak diadala Budapesten. A budapesti izr. nőegylet Damjanich utczai ár­valeány házában mult vasárnap Clianuka ünne­pélyt ültek, mely alkalommal három földink ara­tott fényes diadalt. A növendékek többek közt „A c s á b i t á s" cimü túndérjátékot adták elő, melyet Rózsa Miklós irt. A csiuos gyermek­darabot az árvaház kedves kis színészei pom­pásan játszották meg, amiért sok sok tapsot kaptak. A remek előadás egy igen kedves föl­diák, Lőwy Etelka kisasszony az iatózet köz­kedvelt igazgatója, Goldberg Gyula, kiadó­hivatalunk főnöke unokabugának érdeme, ki a darabot remekül betanította. A darab énekszá­mai és? betétei kiváló elismerésben, és tetszés­ben részesültek, amihez azok szerzőjének, derék zongoramesterünk Kis Józsefnek gratulálunk. A* ünnepély végén a nagyszámú előkelő kö­zönség legnagjobb elismerésével adózott Lőwy kisasszonynak, s a sikerült rendezésben fárad­hat! an ul részes Blau Fáuui kisasszonynak az intézet bájos tanítónőjének. A közönség távoz­tával a növendékek jól megérdemelt uzsonná­hoz ültek, a hol Weisz Mária uruő, az inté­zet derék házgondnoka gondoskodott arról, hogy minden gyereknek bőségeseu kijusson a szem­nek és szájnak tetsző mindenféle jóból. Ozsonna után tánezra pprdültek az apró szentek - no meg a nagyok is. — A pápai kereskedelmi ifj. ön­képzőkörének választmánya elhatározta, hogy a télen át, vasárnapon kint előadásokat tartat fel­váltva a kereskedelmi jogról. (Előadó dr. Hirsch Vilmos), a váltó jogról (Előadó dr. Kende Ádám), Könyvi tel tanból (Előadó Schór Ármin) és szórakoz­tató felolvasásokkal. Az etaő előadás a kereske­delmi jogról f. bó O-án este ^/„S órakor a kör he­lyiségében (Hungária szálloda) tartatik meg, mely­hez a kör barátait és a tárgy iránt érdeklődőket szívesen látja a választmány. — A kanyaró- és vörhenyjárvány lefolyása - ugy látszik — kedvezőbb irányt vett. A mult héten egészben öt ujabb megbete­gedés fordult elő vörbenyben, kauyaróban pedig csak kettő. Előreláthatólag az iskolák nemso­kára megnyithatók lesznek, miért is az elemi iskolák és óvodák igazgatói most márfölhivau­dók, hogy a tanhelyiségek alapos kitisztításáról gondoskodjanak. A járványbizottság javaslatá­hoz képest az összes nyílt közkutak szivattyús kutakká fognak átalakíttatni s az eziránti, in­tézkedéseket városi tanácsunk elismerésre méltó gyorsasággal már meg is tette. Az ujabb typbas esetek száma tizenötre emelkedett a mult heti tizenhárommal szemben s bá'r eddig halá­lozás nem fordult elő, mégis a fenyegető ve­szölylyel szemben kellő óvatosságra intjük vá­rosunk lakóit. — A Jókai-kör évkönyve ez 1895-ik évről (II. évfolyam.) dr. Kapossy Lucián főtitkár szerkesztése mellett megjelent a következő tartalom­mal : 1. Elnöki megnyitó beszéd. Dr. Fenyvessy Ferenctől. 2. Titkári jelentés. Dr. Kapossy Luciántól. 3. Háznagyi jelentés. Körmendy Bélától. 4, A bo­garakról. Székely Istvántól. 5. Az ibolyáról és ró­zsáról. Németh Józseftől. 6. Szilágyi József emléke­zete. Kis Ernőtől. 7. A Pápai Jókai-kör tagjai. (269.) — A nagy mosakodó. Mohácsi Pál a való tények ujabb elferdítésével igyekszik magát a papi tisztességet, férfi jellemet ós tanári hivatást mólyen megbélyegző helyze­téből kimosni. Polémiát egy ilyen szeren­csétlen, szánandó nyomorult helyzetben vergő­dővel uri ember nem folytat. De ha to­vábbra is mosakodni fog, akkor beszélni fo­gunk, de nemcsak Pápáról, hanem — (je­gyezze meg jól Mohácsi ur !!) — Vaszarról!! — Korcsolyázó egyleti közgyűlés. A pápai korcsolyázó egylet f. hó 13-án d. e. 11 és - 1 / 2 órakor a városháza nagytermében tartja ez évi rendes, egyút­tal alakuló közgyűlését, a melyre a t. ta­gokat tisztelettel meghívja az elnökség; Pápa 1896. december hó 5-én. Tárgy: 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom