Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-11-15

1B96. november 15. PÁPAI LAPOK. 3. (ezt az Alkotmány sem fogja tagadni); s végül ha néppárti lett volna, akkor csak leszavazott volna a néppárt jelöltjére, pedig ezt sem teile. Mindezekből világosan kitűnik, bogy Esterházy Miklós Móric gróf alaposan félre van vezetve és teljesen rosszul informálva Néger apát ur politikai magatartása felöl, a ki nem azért for­dult Esterházy grófhoz, bogy az ő néppárti bit­vallásáról bizonyságot tegyen, (mert íme Néger apátnak esze ágában sincs a néppárthoz tartozni, minthogy semmi politikai érintkezést és közös­séget fönn nem tart a néppárti papkortesekkel), hanem azért fordult hozzá, hogy az Alkotmány „aljas, hazug; rágalmazó" levelezőjének azon méltatlan támadását verje vissza az őt jól is­merő Esterházy Miklós Móric gróf, mintha Né­ger távol tartaná magát minden kath. mozga­lomtól. Ez nem igaz. De a katholikus hithűség és néppárt korántsem egy és ugyanaz, mint a hogy látjuk, hogy a legmegvetettebb, leger­kölcstelenebb papok (mint Taschler és társai) épen a főkortesei a néppártnak, mig el lenben Néger (és hozzá hasonlók), a ki­ről maga Esterházy Miklós Móric gróf kényte­len elismerni, hogy „példás magaviseletű, érin­tetlen jeliemii és eréuyes kath, pap", — koránt­sem hive a néppártnak. Ez a tény. Ezt sajnál­hatja a néppárt, de mi büszkék vagyunk rá, bogy az „érintetlen jellemű, példás magavise­letű, erényes kath. papok" nem néppártiak. = Megtámadott mandátum. Mint a fővárosi sajtó irja, a somlyó-vásárhélyi mandátumot — Meszlényi Pál néppárti mandátumát — a szabadelvű párt kérvényuyel szándékozik meg­támadni és a törvény alapján ennek megsemmi­sítését petíción alják egyfelől a hallatUn terro­rizmus, felekezeti és fajgyülölség miatt, másfe­lől azért, mert a néppárt egyszerüeu elzárta az utat a kormánypárti szavazók elöl. Két falu­nak, Bolánynak és Ajka-Rendeknek liberális vá­lasztóit a választás éjjelén elzárták, majd agyon­ütéssel való fenyegetésekkel terrorizálták a megfélemlített liberális választókat. Legjellem­zőbb az, hogy a községek zsidó regálebérlöi nem mentek szavazni Bamberger Bélára, ki maga is zsidó vallású, mert a papok által felizgatott nép őket is agyon veréssel fenyegette. Igy tör­tént, hogy zsidók is kénytelenek voltak a néppárt jelöltjére szavazni. Ez egymagában elegendő ok a választás megsemmisítésére. A néppárt halotta­kat is szavaztatott s csak ekként bírt csekély szótöbbséggel törvénytelenül győzni. A pe­tíciót egyik legkiválóbb jogászunk fogja kés/i­Lenj. — L0.-;eket a tényeket kulon i.s megviia­gi'ja Barera Dáuiel csöglei birtokos és megye­bi/ottsági tag, ki a „M, U."-hoz irt levelében eg\eueseu megnevezi a devetseri szélsőbaii Kossath-párti (!) ügyvédeket, kik nagy hangon prédikáltak a szahadelvüség mellett és a nép­párt ellen, hanem azért elárulták elveiket, meg­csalták a választókat, mert vagy leszavaztak—mint Győrffy G-éza devecseri ügyvéd (protestánslétére) a néppártra (!) —vagy elbújtak és nem jöttek a li­berális zászlónak segítségére, mint Barcza, Éhen ügyvédek és Förster lörintei nagybérlő a Kos­suih-pártiak' volt elnöke. Vájjon mit szól ebhez Kossuth Ferenc? Bizonyára aligha fogja többé hithű elvtársainak fogadni a liberalizmus elta­gadóit, a kiknek elvárulása idézte elő S.-Vásár­helyen a néppárt tör vény teleu győzelmét. A pápai állami tanítóképző hivatása. A magas kormány bölcs intézkedéséből újonnan szervezett pápai állami tanítóképzőhöz neveztetvén ki tanárnak, e régi s a kulturális intézetek és in­tézmények létesítésében oly példátlan érdemeket szer­zett városba érkezve, kedves kötelességemnek tartot­tam mindenekelőtt azt, bogy mélycntisztelt elöljáró­inál s kiváló férfiainál személyes tiszteletemet tegyem s ugy magamat, valamint és különösen az uj inté­zetet és annak növendékeit részemről is szives jóin­dulatukba és kegyes pártfogásukba ajánljam. Midőn tapasztalt határtalan rokonszenvükért ezennel a magam s az intézet növendékei részéről a leghálásabb köszönetemet fejezem ki, nagy örömömre szolgál, bogy ez alkalommal, előadva az uj tanító­képző' hivatását, Pápa egész közönsége előtt is meg­jelenhetek, bogy ez nj intézetet, annak mostani s ezután leendő növendékeit szives figyelmébe s jóa­karatába nemcsak a magam, hanem az intézet egész tanári kara nevében is ajánljam. * * Feltűnő lesz majd bizonyára sokak előtt az, hogy — miként e közlemény címe is mutatja — én külön a pápai tanítóképző intézethivatásáról óhajtok szólani s uem általában a tanítóképző-intézetekről, holott közfelfogás szerint minden c fajta intézetnek egy és ugyanazon hivatás tulajdoníttatik. Igen, minden egyes tanítóképzőnek az a hivatása, bogy növendé­keit önzéstelen emberszeretetre nevelje, tudományokra s azok sikeres tanításának módjára tanítsa, szellemi és testi ügyességekre szoktassa. Meg is teszi ezt mindegyikök s megfogja tenni Isten segedelmével ténetének negyedik kötete látott napvilágot. Az iro­dalmi kritika valóban csak csodálattal állhat ezen 700 lapra terjedő' pompás kötettel aicmbcn, mely­ben a szembeötlő 4-4 remek műmelléklet és a 300­nál több szövegkép ép ugy leköti a felületes szem­lélő figyelmét, amint lebilincseli az olvasót nagy történészünknek óriási tudással é? remek stílussal megirt szövege. Négy könyvre osztva tárgyalja Fraknói a nagyfontosságú korszak történelmét. Az első I. Ulászló uralkodásával foglalkozik a várnai csatáig. A második könyvben Hunyady János kormányzása és V. László uralkodása van ismertetve; a harma­dik könyvet, mely egymaga 50 1 lapra terjed, telje­sen Mátyás király uralkodásának szenteli, a negye­dikben pedig II. Ulászló és II. Lajos szomorú or­száglását találjuk a végzetes mohácsi vészig. .Bármily nagy legyen is Fraknói ezen részletekben mint ön­álló történész, mély kutató és nagy stílista, korsia­kos művének legfényesebb részét az ötödik könyv képezi, melyben hazánk műveltségi állapotát ismer­teti 1440-tŐl 1527-ig. Ezen 150 lapra terjedő rési­ben oly értékes dolgozatot adott, mely Önmagában is elegendő arra, hoyy Fraknóit reuaissancekorbeli kul­túrtörténetünk úttörő mesterének, könyvét pedig irodalmunkra nagybecsű nyereségnek tekintsük. A munka ezen része legfényesebben van meg­illusztrálva ; nem kevesebb mint 5 Oorvin-Codex nagy SZID nyomatú és heliogravure másolatát kapjuk, s az egyéb mellékletek és szövegképek oly gaz­dagságban váltakoznak, bogy ezen rész lapozgatásu közben valósággal a történelmi kiállítás reuaissancc csoportjában képzeljük magunkat. A külső disz dolgában a tizkötetre tervezett nagy történelmi vállalat ezen negyedik kötetéről általában is ugyanezt kell mondanunk, amit az előző három kötet mindegyikéről már kijelentettünk, hogy min­den ujabb kötet az előzőket pompában, fényben, a képek gazdaságában és művészies kivitelében felül­múlja, és bogy büszke lehet a magyar nemzet arra, hogy van történelme, mely ily megörökítésre méltó, de arra is, hogy vannak tudósai és művészei, kik ily munkát képesek nz ország és világ elé állítani. .Rövid másfél év mult csak el azóta, bogy ez a nagyszerű vállalat első kötetét vettük, s akkor büsz­keséggel bár, de némi kétkedéssel néztünk a nagy feladat elé, melyet tudósaink s a kiadó társu­lat maguk elé szabtak; 711 a már teljes megnyugvás­sal ajánljuk a művelt magyar közönségnek, bogy az Áthenaeum ezen nagy történelmi vállalatát tekintse korunk egyik legnagyobbsierü s ezen a téren fel" tétlenül legremekebb irodalmi alkotásának. A kötet ára rendkívül olcsó ; fűzve 6 frt, kötve pedig 8 frt. az újonnan szervezett pápai tanítóképző is; de nem állappdik meg ennél. Általános ugyanis az a meggyőződés, bogy a mai társadalom, dacára a felkarolt iskolázásnak, nem hogy erkölcsileg nemesebb, jellem tekintetében szilárdabb lenne, hanem épen ellenkezőleg, mind a két irányban visszafejlődésnek indult. Nem bocsát­kozom e közfelfogás okainak a kutatásába, de hely­telenségét bizony ita?ii is hiu törekvés volna annyival is inkább, mert e felfogás a társadalom minden egyes tagjánál más és más alapon nyugszik s meg vagyok róla győződve, hogy mindegyike száz meg száz adatot tudna felhozni a régi jó idők dicséretére s a jelen kor intézményeinek, embereinek s társa­dalmi életének ócsáriására, kicsinylésére. Egyszóval az emberek elégedetlenek önmagukkal s éle tökön erkölcsi betegség nyomai látszanak. A pápai állami tanítóképző ki óhajt terjesz­kedni a társadalmi bajok egyike-másikának az or­voslására is. Már eredetétől kezdve a tanítóképző nagyér­demű szerveioi azon czélt tűzték elébe, bogy a du­nántúli vármegyék mezőgazdasággal foglalkozó la­kosságának érdekeit szolgálja majdan s helyzetükön oly tanitók képzésével és kiküldésével segítsen, kik a 7neUetfc, hogy tanítói kötelességüknek az iskolában a kor kívánalmai szerint tudnak 7najd eleget tenni, arra is képesek lesznek, hogy a mezőgazdaság min­den ágában a földmivelő népnek nemcsak tanács­osai, hanem mint szakképzett gazdák, jó példával is szolgálhatnak. Ezért szerveztetik a pápai állami ta­nítóképző a földmives iskolával kapcsolatosan s igy ez idő szerint e nemben az első s egyedüli intézete leaz édes hazánknak. De nemcsak a mezőgazdaság érdekeit hivatva van különösen szolgálni városunk állami tanítókép­zője. Nem c\supá7i a gyakorlati éleiben és foglalko­zásban lesz segítségére népünknek. Legnagyobb figyelmét, tanárai s tanítványai lelkesedését s külö­nös törekvését oda fogja irányítani, bogy a társa­dalmi élet szellemi s erkölcsi bajait kikutassa és a saját hatáskörében orvosija. A legnagyobb hiány mutatkozik a mai társa­dalomban mindenesetre az erős, a fedhetleu, a sai­lárd jellemű s elhatározási! emberekben. Ilyenek ne­velését tűzte ki célul maga elé az uj tanítóképző nö­vendékei nevelésében. Ugy ezen törekvésében, mint más társadalmi baj kutatásában és orvoslásában is feltétlenül szüksége van a tanítóképzőnek a társada­lom segítségére, rokonszenvére s támogatására, mert a társadalmi élet emiitett bajainak kutforrását amaz csak is ugy ismerheti fel, ha folytonos és meghitt érintkezésben áll a társadalom minden rendű és raugu tagjával egyaránt, megismeri azok gondolkozását, ér­zelmi világát, szokásait s megismeri különösen azon óhajukat és kivánságaikat, melyeket azok, esetleg mint szülők saját gyermekeik smiut polgárok a jövő nemzedék nevelésénél elérni remélnek. Kitűzött céljához való haladásában pedig a tanítóképzőt akként segítheti elő a társadalom, hogy ha uem zárkózik el tőle s vezetőitől, liaitem rokon­szenve és bizalma egész melegével közeledik hozzá­juk s meghitt, őszinte érintkezésbe lép azokkal. Al­kalmat nyújt majd erre a tanítóképző' gyakorló elemi népiskolája, a melybe annak időjén remélhetőleg a társadalom minden rétegéből, fognak ÖHSzcseregleni a gyermekek, kiknek szüleit és hozzátartozóit a ta­nítóképző külön iskolai társulattálcsz hivatva egyesi leni s a gyermekek nevelése és oktatása iránt való érdek­lődésre vezetni. Ezen szülők társulatára kíván majd a tanítóképző különösen támaszkodni s velük együtt tanácskozni a nevelés feladatairól s ezek megoldása módjáról. Nagyon természetes, hogy minél élénkebb az az érdeklődés az uj tanítóképző iránt már kezdőitől, annál több szülő bix,za majd gyermekeit az említett gyakorló iskola gondjaira s annál többen érdeklőd­nek majd azok oktatását s nevelését illető ügyek iránt. A tanítóképző a maga részéről mindent meg fog tenni a társadalom rokonszenvének a biztositá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom