Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-10-25

•1896. október 25. PÁPAI LAPOK. kivan, s hogy az oltások rajtuk kitűnően díszlenek. Igy mi kételyünk sem lehet az iránt, hogy szüleink jövedelmezőségétől a filoxera miatt megkelljen válnunk. Az ellentálló amerikai fajok közül a leginkább elterjedtek a riparia válfajai, ezek közül első helyen áll a riparia portalis, amely faj a mész nélküli vasasagyag talajban díszlik, sima vesszőről is könnyen szaporítható, az oltást buján neveli. A márgásabb agyag talajba a vitis solonis faj való, amely egyébként megegyez a riparia jó tulajdonságaival. A rupestrísek válfajai közül mint legértékesebbet a rupestris monticolát ismerjük, amely minden jó tulajdonsága mellett még 30—35 ü

/o meszes talajban ís kitűnően díszlik, mig a vitis beiiandieri, a mely a legújabb felfedezés szerint 75°/

G mészben is megél, az oltást jól neveli, — azonban ennek hátránya az, hogy nehezen gyökereztethető. Az oltás legelterjedtebb neme ez angol nyelves párosítás, de e móllett készítik az egyszerű párosítást és a zöld oltást is, hogy melyik oltásmód a legjobb ? itt tartsuk elvül azt, hogy a tökéletesen összeforrott a legjobb oltás, a fődolog még az, hogy ehez minél olcsóbban juthassunk ! Magas kormányunk előrelátó gondoskodása ehez is megadta a lehetőséget, a midőn az 1S96, évi törvényt a szőlők felújítására nézve meghozá, amelylyel a legmesszebb menő anyagi áldozatokkal támogatja ugy az egyeseket, hegyközségeket, testületeket mint a községeket, ami egyszersmind legfőbb bizonyítékul szolgálhat neküuk az amerikai fajokon készült oltásmíívelet teljes megbízhatóságához. Városunk szőlőtelepje is már több izben lehetett szerencsés élvezni magas kormányunk hason támogatását, legújabban az arra készített' oltóház — teljes épitési ára — is fényes bizonyítéka az ö áldozatkészségének, nemkülönben a legkegyesebben kilátásba helyezett évi spgély lehetővé teszi nekünk, hogy Pápa város lakosságának felújítandó szőlejéhez az oltást az előállítási áron juttathassuk már a legközelebbi év folyamán. Pápa, 1896. okt. 22-ón. Fodor István, szőlőtelcp felügyelő. Az „Atlienaeum" Olvasótára. — Eredeti s fordított regények és novellák. — Régóta készülök írni az „Atbenaeum Olvasótárá"-ról, a válogatott jó magyar és külföldi regényeknek e gazdag gyűjteményéről, ám a sok készülődésben telt, mult az idő, kötet után kötet jelent meg, sűrű egymásutánban s ma már, ba tisztemnek teljesen eleget akarnék tenni, körülbelül száz regény és novella kötetről kellene beszámolnom. Nekünk, iróembereknek, a fővárosi élet izgalmai közt nincs sem kedvünk, sem érkezésünk regényolvasásra, látjuk nap-nap után a megjelenő regények címét, s irigykedéssel gondolunk ama embertársainkra, kik az év minden szakában élvezhetik az olvasás isteni gyönyörűségeit. Magam is azok közé tartozom, kik a fővárosban alig olvasnak regényt, hanem szép csöndesen összegyűjtik a nevesebb vagy oly névtelen írók munkáit, melyekre figyelmünket felhiyják, aztán várjuk a nyári pihenőt, mikor meghúzódunk az árnyékos lugasban, zavartalanul engedhetjük át magunkat az olvasás isteni gyönyörűségeinek. Az Athenaeum olvasótárának, — néhány kötet kivételével — jóformán csak izléseB kötési tábláit iBmertem eddig ; a falu csöndes, nyugadalmas élete kellett hozzá, hogy egyenként megismerkedjem nevezetesebb köteteivél. A nehéz, kenyérkereső munka, a nehézkes stílusú tudományos munkák után mily jól esik a léleknek a könnyű s mégis a szivet-lelket nemesítő szórakoztató olvasmány ! Oly rég nem olvastam regényeket! Oly kevés regényt olvastam a boldog diák kor óta, hogy most egysierre visszaképzeltem magamat a diák vakációk gondtalan napjaiba, mikor válogatás nélkül olvastunk össze minden regényt, a mit kezünkhöz kaphattunk. Mily nagyot változott azóta a világ ! A szépirodalom az utolsó husz esztendőnek a leforgásán óriási haladást tett. A régi irók ritkuló seregéhez, a fiatal írók egy roppant nagy gárdája szegődött, alig múlik el nap uj könyv nélkül, a regény- és novella köteteknek szere száma sincB, van miben válogatnunk, csak értsünk a válogatáshoz. 4m éppen ez, a mihez legkevesebben értenek. S mert ez igy van, az Athenaeum Olvasótárának előttem nem az a legnagyobb érdeme, hogy egy kötetét 50 krajcárral lehet megszerezni, hanem az, hogy minden kötete irodalmi becsű munka lévén, a kellőképen nem tájékozott közönség, ha bármi uton e regénytárhoz s annak egyes darabjaihoz jut, Ízlését, erkölcsét nem fenyegeti semminemű veszedelem B a mi nagyíbaságu dolog, a szülő nyugodtan adhatja felserdült gyermekeinek kezébe e könyveket, nem kell rejtegetni előlük. Az Athenaeum OlvasótáTában előkelő magyar és francia irók dominálnak, Jókai Mór nyitja meg a sort s végig oly magas a színvonal, hogy íróinkra csak tisztesség lehet, ha ebbe a társaságba bejutnak. Egy nem hivatalosan, de hallgatag megalakult irodalmi társaság ez, melynek tagja lenni minden magyar írónak ambíciója lehet és az is. Jókainak két novellás kötete-mellett nem egy ivónk szerepel több kötettel, nevezetesen: Vértesi Arnold (Fürdőn, Mézeshetek, Mindhiába); Tolnai Lajos (Csak egy aszszony. Az urak, Dániel pap lesz); ifj. Ábrányi Kornél, (Az élet tarkaságaiból, Régi és nj nemesek); Beniczkyné Bajza Lenke (Két szív harcra, Itt és a jövő életben) s a fiatalabb írók közül Abonyi Árpád egymaga hét kötet regénynyel és novellával, melyek közül, főként a Bosnyák képek méltó feltűnést keltettek. Es itt vannak e társaságban még: Bartók Lajos, Dcgré Alajos, Ambrus Zoltán, Justh Zsigmond, Kóbor Tamás, Gaál Mózes, Malonyay Dezső, Tóth Béla, Sebők Zsigmond, Margitay Dezső, Prém József, Rákosi Viktor, Vértesi Gyula, Szabóné Nogáll Janka, Márkus József, Kabos Ede, Thury Zoltán, Sziklay János, Gyarmathy Zsigáné, Bxódy Sándor, Kozma Andor, Pékár Gyula, Kazár Emil stb. Mondja valaki, hogy ez nem szép s nem előkelő irodalmi társaság ! A magyar irók mellett a franciák vannak nagyobb számmal s ezek közt főként Bourget regényeire kell felhívnom a figyelmet, melyeket nem kisebb, mint Tóth Béla ültetett át magyarba, az ő páratlanul korrekt magyarságával, mely minduntalan elfeledteti velünk, hogy idegen művet olvasunk. Bourgeten kivül Feuillet Oktáv, Daudet Alfonz, Ooppée, Oatulle Mendés, Prévost Marcel, Theuriet, Halévy nevével találkozunk s több világhirü névvel a világirodalom köréből, BjÖrnson Björnstjerne, Serao Matild, Verga Giovanni, Sand George, Thackeray, Dosztojevszki stb. nevével. Nemcsak a nevek, de aí Íróknak ebben a gyűjteményben levő munkái bizonyos előkelő irodalmi szint adnak az egész gyűjteménynek; jól esett találkoznom a nemes ízléssel, a lelkiismeretes kritikával, mely az Olvasótár köteteinek összeválogatásában nyilvánul. Mert hisz nagy íróknak is vannak gyönge, néha éppen selejtes munkái, ón azonban ilyesmit e gyűjteményben nem találtam. Nem talál, más sem. A szépirodalom művelői és olvasói hálával tartoznak az Athenaeumnak, ennek az előkelő irotlüílixü' .initiXcLiibk., liu^*^ iiixiíi iiih^yUU.UO/IÍIUUÜLI iiucotii* Sok mellett, minők „A Magyar Nemzet Története", a „Magyar irodalom története"' stb. figyelmét kiterjészté a síépirodalömra is, melynek utóbbi időben a napi sajtóval szemben nehéz .életküzdelmet kell folytatnia. A sajtóban túlságos nagy tér jut az apró, vázlatos, hevenyészett tárcáknak, a novellák egyenesen kiszorultak, csupán a regénynek maradt még hely, de itt is több a fordított, mint az eredeti, lévén amaz olcsóbb, gazdaságosabb. Ily körülmények közt szerencse az iróra is, szerencse a közönségre is az Athenaeum Olvasótára, mely olcsóságával alkalmas a legszélesebb rétegekben való elterjedésre s válogatott irodalmi színvonalon álló köteteivel nagyban járulhat a — fájdalom, — meglehetősen megromlott irodalmi ízlés javítására. Ez a két fontos körülmény tette köunyüvé nekem, hogy a nagyközönségnek jó lélekkel ajánljam az Athenaeum Olvasótárát. Benedek Elek. TOLLUEGYGYEL. Kortesviláe:. A fehér tollak előkerültek, a ludak gágognak, a ganaji plébános megérkezett. Megérkezett, fellépett, és programmbeszédet fog tartani. Hiába csodálkoznak kérem, ez komoly valóság. 0 megörvendeztette már Vaszart is elméje szülötteivel, most nekünk, pápaiaknak óhajt ugyanazokkal kedveskedni. Ott feltűnést keltett azzal, hogy Luegerhez üdvözlő sürgönyt menesztett, itt bizonnyal azzal óhajt feltüuni, bogy nem küld sürgönyt Lugeruek. Legfeljebb neki küld majd a bécsi polgármester — részvét sürgönyt, mert Lueger mindent tud, ami uálunk történik. Taschler semmit sem tud. Lueger tudja, hogy nálunk a szabadelvűsig napját a ganajiak nem tudják elhomályosítani ; Taschler ezt nem tudja. Lueger geniális ember, Taschler nem az. Lueger gyűlöli a magyarokat, Taschler talán nem ? Hiszen husz év alatt egyetlenegy bivét sem tudta megmagyarositaui. (Szégyelje magát.) Lueger vissza tudta hozni az egész középkort minden sötétségével együtt Bécsbe, Taschler legföljebb egy kis középkori tortúrának veti alá azokat a szerencsétleneket, akik programmbeszécljét meghallgatni elég bátrak lesznek. Pedig magam is kíváncsi volnék — tekintet nélkül az esetleges kalamitásokra — a ganaji programmbeszédet meghallgatni. Már csak összehasonlítás kedvéért is. Mert vasárnap mi is hallottunk egyet. Vájjon Taschler is tudja-e majd annyi szellemmel, — s a mellett annyi igazsággal — traktálni híveit, mint Fenyvessy tette? Vájjon ö is tud-e majd oly szívből eredő kacagást provokálni, mint a minő a kapukulcs meg a kvóta, az iparosok meg a beteg levélhordó hasonlatára felzúgott? Valóságos virtuozitással kezeli Fenyvessy a választókat. Beszél az ő nyelvükön — ne tessék félreérteni, nem pórias nyelven, hisz városiaknak szól! — hanem nem vezet elvont, száraz okoskodás unalmas sivatagján át, mondhatnám az egész beszédje egy nagy oázis. Sivatagszerü rész ott nincs, a legbonyolultabb és legnehezebb kérdést is könynyen érthető, kellemes formában tudja előadni. Hát Taschler ur, önnek nehéz lesz a szerepe. De azért mint a rákosi nemes mondta B. H.-jában : „Jézus nevében, előre!" Más is bukott már meg s néppárti pláne megbukik most elég. Egygyel több vagy kevesebb : kicsire nem nézünk. A kicsapott patikus sorsában, miért ne osztozhatnék Taschler is? Pedig az dolgozik ám erősen. Annyira van már, hogy Biró Vince örökös és ősjogu függetlennóppártí ellen biztosra veszi a győzelmet. Kár, hogy egy sokkal erősebb ellenjelöltje is van. Pedig mióta az ugochak versből tudták meg, hogy micsoda jeles család az a