Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-10-25
használni; nem festi rózsás színre azt, a mi sötét, de azt sem engedi meg, hogy — mint azt az elfogult néppart teszi — feketére fessék azt, a mi pedig dicsőségteljesen ragyogó. Mai politikai beszéde különben csak megnyitó beszéd; mert, ha szerencsés lesz szóló Pápa város követe lenni, ez esetben kötelességének fogja tartani, minden évben beszámolni, mert választóival nemcsak társadalmi és baráti, hanem politikai érintkezést akar fenntartani, mert csak ily érintkezés ád igaz erőt a képviselőnek, mint a mágnesnek, mikor vassal érintkezik. A kiegyezésről. Feltétlen hive annak a kiegyezésuek, mely egy 300 éves viszályt trón és nemzet közt megszüntetett. A nemzet históriájából vett példákkal igazolja, hogy Ausztriával való szövetségünkre szükség van. A világtörténelmet mozgató erők egészen mások, mint annak előtte, mikor kis olasz városok is független államot képezhettek. Hazánk a mohácsi vész óta a kis államok közé tartozik ; keleten vagy nyugaton kellett támogató szövetségest keresni, mert ha a török nem is fogja többé elfoglalni Budát, de a pánszlávizmus veszedelme nincs kizárva. Saját földünkön is elég bajt okoz a derék ág. ev. hitvallása polgárainknál. Kérdezzük csak meg a városunkban lakó kiváló püspüköt, hogy nekik mennyi bajuk van a panszlávokkal? Ugronék példái, mikor a „független" Szerbiára, Romániára és Bulgáriára utalnak, csak mosolygást érdemelnek, mert hiszen a legközelebbi mult uagj'on is megmutatta, hogy mennyire függetlenek például az orosztól e kis államok. Még Romániának is 15.000 embere és egy tartománya veszett el az orosz miatt, Bulgáriában pedig Sándor fejedelem, Sztambulov,- ha élnének, sokat beszélhetnének Bulgária függetlenségéről. Hogy hazánk fajrokou nélkül, tele nemzetiségekkel, szövetségre szorul, azt még maga Kossuth Lajos is elismerte, a ki egyszer Romániával és Szerbiával akart szövetséges államot alkotni. E felfogást különbeu ma már maga a függetlenségi párt sem teszi magáévá és egyszerű eu a persona! un'wrul akar Ausztriával szövetségben lenni. A persoual urióra nézve ugyau a történelem Anglia és Hauovera példájában nem nyújt kedvező példákat, de mégis helytebott fátyol egyik csücskéből legyezőt formált B oda verte a szerelmes ifjú sxeme közé azt a forró, delejes lélokzetet, mely vérpiros ajkai közül elősaivárgott. Az ifjú ember izgatott, szenvedélyes hangon rimánkodott. — Esküdjék meg, Irma, erre a vallomásra, ígérje meg nekem, hogy hű lesz fogadalmához! A csepp asszony vonásait valami hideg borulat szaladta át s a másik pillanatban már a selymes kerevet túlsó végéről nézte a rimánkodó embert. — Nem, nem, maga sokat kivan, Sándor. — Ónak annyit, asszonyom, a mennyit én is adhatok . . . A szép, tündérnő lebontja fejéről a hullámos bajerdőt, mely eltakarja arcát, vállát s lágy, fuvolaszerű haDgon kezd szólni. — Milyen bohóság az eskü emberek között.. . Mintha meglehetne szivünknek tiltani, hogy ne támadjanak benne ujabb érzelmek, vágyak, édes remények. — Asszonyom ! — Ne akarjon erkölcsbiró lenni, Sándor. Maga is szeretett s azt a vallomást, melyet nekem tett, bizonyára már másoknak is mondta. — Most az oltár előtt akarom azt ismételni, Irma. Egy életre szólóan. i — Oltár előtt ? . . Hát ott a szónak nagyobb nyomatéka van s a misztikus homályban elhangzó „holtomiglan" kiöl a szívből minden dobbanást? Az ifjú csendesen oda borult a bársonyos zsáleniti, ha a függetlenségi pártiak e programmját gúnyolódással illetik. Ezt nem' érdemelte meg, s legkevésbbé a liberális függetlenségi párt, melynek az egyházpolitika lezajlott nagy küzdelmeiben előbbre való volt a líberalismus diadala, mint az Önzó pártérdek. A kiegyezési alap a nemzet megerősödését, megizmosodását teremtette meg. A nemzetnek aspirációit ez alapon is lehet megszerezni, nem kell arra külön u. n. „nemzeti párt", mely ma, mikor benne egyformán megfér a revizionista, meg a radikális, nem egyéb politikai vegyes greizlereinél. Lelkesedéssel hivatkozik a legalkotmáuyosabb uralkodóra, a ki ez alapou nem egyszer valósította meg a nemzetnek óhajait. Kortes-vergődésnek tartja, mikor az ellenzék BáuíFyt gyengének, Bécs kézében bábnak tartja. A bécsi lapok és a közvélemény egyhangúlag máskép itél erről és Kálnoky gróf bukása az Agliardi ügyben mást bizonyítanak. A magyar befolyás nyilvánuló a monarchia vezetésében. A szabadelvű párt működése. Majd ismerteti a szabadelvű párt működését, mely a lefolyt ciklus alatt egyenesen korszakot alkotó müveket adott az országnak; ilyenek az igazságügy terén a szóbeliségre alapított uj sommás eljárás, az örökösödési eljárás és főleg a bűnvádi eljárás. Áz embryóban levő agrár pártot feleslegessé teszi az a nagymérvű gondoskodás, a mivel a földmivelési kormány a földművelés érdekeit gondozza; utal a mezőrendőrségi, telepítési, szőlők védelméről, telekkönyvi bejegyzésekről stb. szóló törvényekre s a kész javaslatokra a kötelező állatbiztosításról, a hitelszövetkezetekről, a munkás- és cselédviszonyok szabályozásáról szólókra. Vasúti hálózatunk, uj közlekedési utaink, az önálló magyar gőzhajózás, a Vaskapu stb., mind megannyi erőforrásai a magyar közgazdaságnak. A nemzeti kultúra élén pedig egy tetterős fiatal vezér van, a ki már is a nemzet osztatlan elismerését vívta ki. Az iparosok. További fejtegetéseiben Fenyvessy sajnálattal említi fel, hogy az ujabb idők küzdelmei nem engedték a törvényhozást az iparosok érdekeivel többet gouaolni, pedig e téren sürgős javításokra van szükség. Nagy baj, hogy az ipat rosokon újságírók a legkülönbözőbb tanácsokmolyra s halovány arcát fájdalommal emelte a beszélő nőre, ki ideges mozdulattal tépett le a virág állványról egy szegfűt s beletüzte a sötét hajerdő fényes zuhatagába. — Ha tudná asszonyom, mennyire fájnak bántó szavai! — Fájnak ? . . Látja, milyen bohó maga ! Itt van mellettem, hallotta vallomásom. Szeretem . . . Engedem, hogy forró, mámoros arcát kebelemre hajtsa, bogy öleljen s mégis . . . — Nékem ez, ne n elég, asszonyom. Én birni akarom önt egészen, osztatlanul, örökké, hogy még gondolatban se legyen parányi része se másnak ebez az üdvösséghez ! A csepp asszony ajaka görcsösen összerándult. — Tehát szeretné, hogy rab legyekegy férfi oldalánál ? . . — Irma ! Hevesen zokogva borult a szép asszony az ifjú karjaiba s búbánatos rezgéssel suttogta hozzá : — Ha ki tudnám ölni szivemből az elvesztett paradicsom örök átkát! . . _________ Blbó Lajos. 1849. okt. 4. Irta: Lukácsok János, III. A muszkáktól hát elváltunk, hogy írjból a németek közé keveredjünk. Ez a társaság némileg fÖlbangolt bennünket, látván, hogy hiszen maga a muszkanép nem is ellenségünk, sőt barátuuk, kit szerencsétlenségünk könnyekre fakasztott ! Ezen retkal akarnak csak segíteni. A tanácsokból elég volt. Most már tények kellenek. A hány a tanácsié, annyiféle a tanács. Németországban a gyapjú mosás kérdésében is volt egy párt, mely azt kívánta, hogy meg kell mosni a gyapjút, egy másik mely pedig azt mondta hogy new kell azt megmosni és egy harmadik, mely azt akarta, hogy meg kell mosni a gyapjat, de ugy hogy a gyapjú valahogy meg ne nedvesedjék. A minap egy- újságcikk azt a jól ismert ajánlatot tette az iparosoknak, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít. Ez a tanács helyes lehetett akkor, mikor még mannák hullottak az égből.Masikujságpedignagy bölcsen aztjavasolja, hogy dolgozzanak többet az iparosok. Ez a tanács meg épen olyan, mint mikor az orvos a levélhordónak tanácsolja, hogy — járkáljon többet. Az iparosok képesítését szigorítani kell. Szóló a szabad verseny iparelőnyeit ismeri, de a szabad levegő is szükséges,még sem tartjuk szobánk ablakait éjjel-nappal nyitva; a hid is szükséges a vizén, de a hidra karfát alkalmazunk. Ilyen szükséges megszorítás akvalifiikáció megszorítása. Nem helyesli, hogy az állam a bűnösök, a rabok által valóságos konkurrenciát csinál a fegyencipar által a becsületes magyar iparosoknak. Ezen segíteni kell. A jövő országgyűlés feladata. A jövő országgyűlés feladatkörét két irányban látja. Az egyik a közgazdasági kérdések megoldása; a másik a belügyi általános közigazgatási reform, melynek üdvös előroformja a közigazgatási bíróság intézménye. A bank, valuta, kvóta. A közgazdasági kiegyezési kérdéseknél a bankügyre nézve Fenyvessy kijelenti, hogy az osztrák-magyar banknak osak az esetben kivánja megadni az ajabb privilégiumot, ha magában a bank organizmusában intézményszerü garanciát kapunk arra, hogy az ország hiteligényeit kellőleg képes lesz a bank kielégíteni és a valuta rendezésénél a'reá váró feladatoknak megfelelni. A bank főtanácsában okvetlenül egyeulő számban kell helyet foglalni a magyaroknak az osztrákokkal együtt. A valuta végleges rendezése a lehető legjobb kezekben van Lukács László pénzügyminiszternél. Az osztrák korrmány már magára tenetes hatalmatt. az acélfegyelmen kivül, jobban tartja fön a vallásos érzület. Mikor egy muszka a szobába lép, először a szentképeken fut végig a szeme, mindegyik előtt keresztet vet, ha siáz van is, s csak mikor azt elvégezte, fordul a házigazdához, üdvözölvén őt: •— Bog z vami! — Isten kenddel ! . . . Éppen igy viselkedik a legfőbb tábornok is. Berzsenyi hát jól énekelte : „Minden országnak talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledül, s .rabigába görnyed! . . A keleti szakadárságon 9. száz év óta egyetlenegy rész sem üttetett, hódit lépésről-lépésre, s ezt nemcsak sáncokkal veszi körül, hanem dogmájával is, mely a siberiai vasút elkészültével végigrepül az egész Ázsián, fenyegetvén a Nyugotot . . . Melyik fejedelem teszi meg, amit az orosz cár ? . A legutolsó papnak is kezet csókol! . Nem a személynek, aki hitvány lehet, hanem az elvnek hódol, s meghajlik előtte. Tehát, bizonyos magas fokú megilletődéssel váltunk el tőlök. A jakéi s kolécskói végtelen síkságon barangoltunk. Imitt-amott egy délibáb, messze a láthatár végéu facsoportok, jelezvén jobbról a Nyitra, balról a Vág folyását . . . Áz uton haza szállinkozó hon.-, védek, rongyosan, éhesen. Mezei munka sehol. Kinek is volna kedve dolgozni, mikor nincs kedve élni! Az ellenség mindent fölfalt; vetőmag nem maradt, pusztított a kolera, a sáska, az ég minden haragja, de mindenek felett a világosi árulás. Sötét vol fe
