Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-10-18

43. s%ám. Pápa, 1896. október 18. XXIII. évfolyam. ^ I'ÍII»ÍI \;iroh hatóságának és több nripai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztősé" i k.n •'.]., ni .• :'.:9., hova a lapnak szn.' 1 ,, eudők. Kiadóhivatal: Goldbei'g Gyük Her. Líipl i'ajdonos: Fele','' szei'ke-sztö : Körir.<.;ndy Béla. Blnfi/etc^k rs hudclesi dijak a lap kiadc dőlése! A lap ára: évre i ft A kisiparosok helyzete. Csak nem régiben mozgalom indult meg a fuvarosban, melynek célja a kisiparosok helyzetének javítása. Sokat hangoztatott kérdés, de még eddig nem történt semmi arra nézve, hogy a kisiparos osztály jelenlegi szomorú, elpusztulásnak induló helyzetén segítve legyen A kisiparos osztály jelenlegi szomorú helyzetét főképpen abban találja, hogy hitelezni kénytelen, dacára annak, Hogy megfelelő alaptőkével nem rendelkezik. De hitelezni kénytelen, mert a társadalom azou osztály,t, melynek lételót a hitel képezi, ezt megkívánja. S ha a kisiparos ezt nem teheti, akkor ezek a gyáripar, vagyis a nagyipar felé fordulnak, mely miután hitelezni képes, megfelelő alaptőkével rendelkezvén, természetes, a kisiparosnak el kell pusztulni, mert a gyáriparral nom konkurrálhat. A szabadságharc lezajlása után, midőn bekövetkezett a nemzeti ébredés, s ezzel együtt uj tér nyilt az iparos osztálynak s megteremtették a komoly és öntudatos munkásság azon korszakái, mely a nemzeti meggazdagodás magvait hintó el. az országban, s melynek következménye nemcsak a mezőgazdaság, hanem a kisipar olyménü föllendülése volt, hogy mindenkit a. legszebb reményekkel kecsegtetett. Mert a multak árnyaiból egy művelt magyar iparos osztály emelkedett ki, s csakhamar értelmiségével, hazaszeretetével s nemzeti buzgalmával egy önálló egészet képezett s domináló szerepet játszott a kisvárosok közéletében. De a kisiparos osztály eine gyarapodásának ma már csak romjait látjuk s ha sürgősen nem segít rajta maga a társadalom, ugy nein is oly sokára a társadalom e kiegészítő része végenyószet prédája lesz. E visszaesésnek oka főképpen a mindjobban fejlődő gyáripar és a külföldi ipartermékek rohamos térfoglalása, de ezekhez hozzá lehet számítani még a szabadipart és az ipartermékekkel való házalás megengedését is. Némelyek tán azt mondják, hogy elfokodott a bajon azzal, hogy az állam részére szükséges iparcikkek szállítását szívesen bízza a kisiparosokra. A kormány e jóindulata azonban nem sokat segíthet a viszonyokon, mert előáll a gyáripar s minden nagyobb szabása árlejtésnél leszorítja a kisipart az.aránytalan küzdtórről. E domináló elemmel sikeresen csak ugy vehetik fel a küzdelmet a kis emberek, hogy ha egyrészt erejüket a szövetkezetok formájában összpontosítják, de másrészt iparkodnak azon is, hogy a, magyar kis- és kézműipar a haladás igényeinek megfelelően fej ! lődjék. A magyar kormányok mindig s főként azóta, hogy belátták, hogy Magyarország bár eminenter földművelő állani, de nem csupán az, mindig szívesen foglalkoztak a kisipar gultak vagyunk, mert nem vesszük tekintetbe Í akuttá váló kérdésével. Olt látjuk az állama folytonosan gyarapodó emberiséget, mely a \ hatalom erejét a szövetkezetek presztízseként, szabadipart és szabad versenyt az iparban és tapasztaljuk jótékony hatását a magyar kiskereskedelemben feltétlenül megkívánja; ezt ipar fejlesztése körül. Hogy az erősbiilésre koncedáljuk, de csak azon esetben jogosult — a mi véleményünk szerint — a verseny, ha hasonló természetű fegyverekkel küzd. Ma már elismert dolog az, hogy a kisipar kérdése egyik'

1 a legfontosabb napi kérdéseknek. Tudják ezt, és beismerik maguk az intéző faktorok is. Bizonyítja ezt maga a korszolgáló szövetkeze/ti ügyeket a kormányok mindig támogatlak, az annyira, a köztudatba ment át, hogy példákkal illusztrálni teljesen felesleges s a kisipar nívójának versenyképességének emelésére ez év elején szervezett egy nagy arányú hivatali apparátust. I)é a kormányok e támogatása elenyészően csekély ama nagy veszélyhez képest, mány, mely látja a kisiparos viszonyok jelen- mely felé a gyárak gépszörnyetegoi hovatulegi elmérgesedett állapotát, s segíteni ipar- vább sodorják a magyar kisipart. IIa a koA PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Ninon dalaiból, i. Varrogatnunk, öhögessüuk. Szőke lányok, barna lányuk ! Varrogatva, öllögelve Szálljanak le szivetekbe Hdos álmok, lenyes álmok. Kehéi

1 selyem ruha mellé Készül, készül könnyű fátyol. Fehér selyem, gyöngyök, ékek, Elringatnak, ugy regélnek Sobsem ismert boldogságról. Nászruhát ha varrogatunk, Köny

et senki sohse ejtsen. Ott marad a bánat gyöngye, Boldogtalan leány könye Foltot- hagy a tiszta selymeu. II. Rózsát kapott a hallgatásért Egy felesleges istennó'eske, Mert láb alatt volt, mig Cupido Arany íbualát fonta, szőtte. xV szeretemnek és li lóknak Virága lett a néma rózsa S az (Hympusou, nagy titokban Sok rózsa hervadt el azóta ! Hogy a szerelem földre szállolt, Sok titka leli a nagy világnak S meri mindenki rózsára bi/.ta, Ma már a rózsák --- kiabálnak. Hl. Ne higyj a nőnek, hogy lm rád nevet, Vagy esküvel fogadja, hogy szeret. Ne higyj uőuok hogy hu könyet ejl, Ki gyorsan sir, az gyorsan is felejt. De éjjel, édes álmai között Lesd el a szót, mi ajkára szökött. A rejtve rejlett titkok nyitja az, Mert az asszony csak álmában igaz. Szontossy Gyula. 1849- okt. 4. trta: Lukácsok Jáuos. II. Post Darios casus, post tob discriniina rar HUI azaz : annyi veszély és viszontagság után Érsekújvárba érkeztünk. Mindenütt a kocsik végtelen tömege ; egész népvándorlás, Ázsia hordái, Miugrelia j s Mongol-pusztáktól kezdve egészen a/, idevaló ''m' bérig, amazok parancsolva, emezek földig hajolva. JA cserkeszek, kék atilla, kék pantalló, dárda, kard, i karabélylyal, fekete báránybőrrel szegélyezeti vörös I alapú kucsmájukkal: a Icirelairan-abb link a világon. A legtisztább magyar typiis. Maguk is mondták : Nem érijük a magván, de ő — e-i'rkesx. í A magyar pedig : — Ez nem e-erkesz. hanem: magyar! .Mikor Erdélybe (őriek, nem akartak a magyarok ellen harcolni, meri ezeknek öltönyük, mozdulatuk, szóval egé-z magatartásuk a cserkeszekéhez hasonlított, még nyelvünk zenéjét is megértették az általános hullámzásban, inig az egyes hangok, ez apró hullámtörések olyanoknak Hintek föl, mint a mese, melyet a gyermek ábrándozva hallgat, még pedig gyönyörrel, habár esze nem is, de szive igenis érit . . . Ezt a eserkeszezredet megl izedéi lék, s vissza — Ázsiába . , . Szivem és agyam súgta : hogy ezek testvéreink . . . de egyúttal legveszedelmesebb elleneink, mert hát — muszáj szegényeknek. Társaimnak volt néhány garasa, nekem •semmim, inert a lefegyverzés napján épen napos levén én vezettem a századot a lefegyverzés helyére, a belső vár udvarára, mely most modem park, akkoron pedig golvóbabnaz, Simoni eb szívességéből, 42"