Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-08-30
állapitsunk-e meg a lakhelyiségek, marha állomány, ipari célok stb. tekintetbe vételével, vagy pedig fedezzük az egészet pótadó utján, a 15,000 írtnak megfelelőleg 15°/ 0 pótadó emeléssel? A vizdijakkal való fedezés mellett szól az, hogy némi méltánytalanság látszik abban, ha egy magánzó, ki két szobában lakik s nem főzet otthon, esetleg tízszerte többet fizet vízért, rauit az a földmives, kinek két szoba]án és konyháján kivül barmai is vannak ; de másrészt a pótadó mellett szól az, hogy a viz nem fényűzési cikk, mint a cukor vagy szesz, hanem életszükséglet, s igy nem szabad azt drágává tennünk, már pedig vizdijak mellett megeshetnék, bogy valaki többet fizetne vizért, mint a mekkora összeget adóban fizet; mint szintén a pótadó mellett szól a progressiv! tás elve is, mert az kétségtelen, hogy egy ember, kinek 2000 frt jövedelme van, könnyebben fizethet 30 frtot, mint az, a kinek 200 frt jövedelme van, 3 frtot. Különben is városunk adózási viszonyai, olyanok, bogy 15% emelés csak 6 egyénnél s illetve intézetnél okoz 100 írtnál több kiadást, s adózóink legnagyobb része annyi egyenes adót fizet, bogy a 15°/ 0 emelés 10 írtnál többet nem tesz ki pó tartójánál. A pótadóhoz kell tehát nyúlnunk és pedig oly mértékben, begy emelni kellene a pótadót 15%kal ; emelni még az esetben is, ba a regálé kártalanítási kötvényeket adná el a város, mert akkor ezek |ovodelme megszűnnék a város bevételét képezni, s igy ha a vízvezetéket létesiteni akarjvik, nincs más mód, mint a pótadóemeléshez fordulni. Meglehet, bogy sokan kétkedőleg rázzák fejüket s számítgatják, hogy a városi tanács által proponált öá-Sffj, pótadóhoz ujabb 15%, kerek száminál 69 oj 0 , s ez ily szegény városnak mint Pápa, sok. Magam is azt mondom, bogy sok ; szerencsére azonban nem okvetlenül szükséges, hogy a pótadó százaléka ily összegben legyen megállapítva, s e mellett á év múlva a pótadónak kerek 1.2%-kai csökkenése kétségtelen. A „Pápai Lapok" aug. hó 16-iki számában volt szerencsém kimutatni, hogy a 'városi tanács helytelenül proponált 53.8 %-ot, s hogy a pófcadó a ]ovö évi költségvetés keretén belül körülbelül 48%-ban lesz megállapítható. 4.8% és ujabb 15% pedig nem 69, hanem csak 63%, a mi még mindig tekintélyes összeg ugyan, dc a városi tanács által proponáltnál már csak 9%-kal több. Meglehet, bogy ez a 9% is csökkenik. Ha a Walser-féle részvénytársaság nyeri el a vizmű elkészítését, ez esetben a részére fölvett 1.500 frt kifizetése a szerződés értelmében elmarad, s igy itt másfél % megtakarítás eszközölhető; ugy hogy ha jövő évre a kérdéses 1500 frt a költségvetésbe beállítandó is, 98-ra a pénztármaradvány annyival nagyobb s igy a 98-iki s következő költségvetések szükségleti része — ceteris paribus — ennyivel csökkenthető lesz. Három év múlva pedig, vagyis 1899 végén, megszűnik a hitközségeknek adott összeg 100%-nyi emelése, a mi kerek 7% csökkenést jelent; megszűnik az aszfaltjárda után fizetendő 5800 frt (több nimt 5%) más szavakkal: bárom év múlva, ha a vízvezetéket megvalósítottuk is, nem. lesz több a pótadó — föltéve, hogy ujabb nagyobb terheket nem vállalunk magunkra — 50%-nál. 50%, s birtokában leszünk nemcsak azoknak a kulturális intézményeknek, melyek megvalósítása a millenium esztendejében öltött testet; de lesz jó egészséges ivóvizünk is, lesznek pormentes, jól öntözött utcáink, s tűzveszélyek alkalmával nem kell remegnünk a vízhiány miatt, mert a minden utcán kellő távolságban meglevő tűzcsapok elégséges fegyvert szolgáltatnak a tuz romboló ereje ellen. A vízvezeték tehát 15 % pótadóemelést eredményez. Mondhatnék itt is — és pedig a realitás elhagyása nélkül — kisebb összeget, mert hisz azt a méltányosság hozza magával, hogy azok, kik gyári vagy ipari s egyéb célokra nagymennyiségű-vizet fogyasztanak, továbbá az adót nem fizető, de sok vizet szükségló' intézetek méltányos átalányösszeget fizessenek, a mi a pótadó %-ának csökkentésére szolgál — de maradjunk meg csak a 1.5%-nál. Tehát a ki 10 frt állami adót fizet, (álltami egyenes adót s nem összes adót értek; az állami adó az öszszesnelc körülbelül fele) a vizért fizetni fog 1 frt 50 krt, a 100 frt adót fizető 15 frtot, s ezért az árért van vize és pedig tiszta, fertőzetlen vize, minden házi szükségletre bőségesen. Tessék utána számítani, mennyi pénzbe kerül most a viz, ba ugy kell hozatni pénzért, s mennyi időbe — a mi megint csak pénz — ha ugy kell hozatni cseléddel ; s tessék tekintetbe venni, hogy ha valaki házába nem vezeti is be a vizet, a minden utcán meglevő kifolyó kutakból időveszteség nélkül hozathat elegendő mennyiségűt, s ha mindezeket jól felszámítjuk, ugy találjuk, hogy lakosságunk nagy része pénzügyileg is nyer a vízvezeték létesítése által, mert a 15 % adóemelés kevesebb, mint a mit most vizhozatás ebnen kifizet. Végre még egy ellenvetésre kell kiterjeszkednem, a melyet, épen pénzügyi szempontból szoktak felhozni a vízvezeték létesítése ellen. Megengedik némelyek, hogy a vízvezeték nem csak szükséges, de ki is vihető, hanem — hozzáteszik — hogy a vízvezeték csatornázás nélkül nem ér semmit, a csatornázás pedig felülhaladja városunk pénzügyi erejét. Ez ellenvetés előtt nem hunyok szemet, s elismerem, hogy az volna az ideális állapot, ha a vízvezetékkel együtt a csatornázást is megvalósithatnók. De a reális élet nem mindig nyújt alkalmat ideális célok megvalósítására, s ha valaki a czélok összeségét megvalósítani nem képes is, törekedhetik, sőt kell is törekednie az egyes elsőrangú fontosságú célok megvalósítására, s igy városunknak is a vízvezeték kiépítésére, a minthogy akárhány város van, hol a vízvezeték mellett nincs meg a csatornázás. Miért kell a csatornázás a vízvezeték mellé ? — Azért, hogy az elhasznált nagyobb vi'/.menynyiséget levezesse : ez pedig télen nyilt csatornákon nem érhető el, mert a viz megfagy, s az utcán és udvarokon mindenütt jégkéregek képződnek. Föltétlenül igy vau ; ele nézzük csak az előnyöket és hátrányokat. Az évnek % részében — márciustól november végéig — nyilt csatornák is elvezetik a vizet, s csak '/i része (december—február) az, a hol ez a nehézség jelentkezhetik; az előny tehát — • még ha a vízfogyasztást egyenlő .nagyságúnak veszszük is a téli és nyári hónapokban — ugy áll a hátrányhoz, mint 3 az l-hez. De olyan feltétlenül igaz-e az az állítás, bogy a téli hónapokban a helyzet kellemetlenebb lesz a mostaninál ? Hisz a szennylé most is az udvarokra és az utcákra öntetik, a hol most is megfagy, a mi azt hiszem köztudomású, és ha a házi urak és lakók kénytelenek lesznek a jeget íolvagdalni az udvaron és az utcán, nem fogják a vizet télen jövőre sem nagyobb mértékben fogyasztani, mint amily mértékben fogyasztják most, vagyis a vízvezeték berendezése e tekintetben sem okoz a mostani állapottal szemben rosszabbodást. És ezzel végére értein czikkemnek, melynek hosszúságát mentse ki az ügy fontossága; végeredményül legyen szabad ismételnem azt, a mit a városi és részvénytársulati kezelés szembeállításakor föntebb mondtam: a részvénytársulati berendezés és kezelés körülbelül %yAsX többe kerülne a lakosoknak, mintha a város maga építteti ki a vízvezetéket, s ha egyéb szempontok nem volnának is, ez az egy elegendő arra, hogy a város ne engedje ki kezéből ezen, jövő fejlődését biztosító intézmény létesítését, hanem létesítse azt a föntebb rajzolt módon, maga. Dr. Antal Oéza. Csak azért is, (drhs.) Lapunk olvasóinak bizonyára még élénk emlékezetében van az a cikksorozat, melyet nemrég a pápai izr. hitközségi iskolaszéknek a bibliafordítás ügyében követett magyarellenes és hazafiatlan eljárása miatt közrebocsátottunk. Azóta a hitközség a május 10-én tartott millenáris emlékünnepen hazaíiasságáuak fényes tanújelét szolgáltatta, s ekkor azt hittük, hogy az ujj mutatás lesz a hitközségi iskolaszék tagjainak is, s azok is megemberelik: magukat és felhagynak retrográd politikájukkal. Sajnosán csalódtunk ! Ennek az iskolaszéknek mnn imponál senki, még maga a hitközségi elöljáróság sem ; ezeknek a magyar nyelv csak Hekuba. Folyó hó 22-én ugyanis az izr. hitközségi iskolaszék ülést tartott, s azt a hallatlan felháborító határozatot hozta, hogy Pfeiffer Mór tanítót egy eddigelé állásával járt 50 frtos javadalmazástól megfosztja, h a a jövő tanévben a biblia magyarra fordításával fel nem hagy. Hát bizony a mi tanítóink egyike sem rendelkezik Wanderbilt vagy Botschild vagyonával, s a hitközség sem ad nekik miniszteri fizetést; egy 700 — 800 frtos fizetésű tanító költségvetésében 50 frt az nagy rubrika, melyről már családjára való tekintettel sem mondhat le egykönnyen. A szegény tanítónak mit volt mit tennie, meghajolt az erkölcsi testülethez épen nem illő presszió előtt, s kijelentette, hogy ezentúl ő is németre fogja fordítani a bibliát. Nem kívánunk ezúttal annuak megítélésébe belebocsátkozni, hogy vájjon törvényes alapon nyugszik-e az iskolaszék eme határozata; ez az illető tanítónak magánügye, melynek orvoslására módjában lett volna esetleg az illetékes helyre fölterjesztéssel élni; de van a dolognak egy ennél reáuk nézve sokkal fontosa!)!) oldala, melyet a nyilvánosságot szolgáló m agy ar sajtó hallgatással nem mellőzhet. Nem volnánk méltók a magyar sajtó nevére, ha megbotránkozásunkat a gyalázatos határozat felett elfojtani tudnók." Midőn az iskolaszék eme felháborító eljárásának regisztrálásával hírlapírói kötelességünknek eleget teszünk, lehetetlen restelkedésünknek és sajnálkozásunknak kifejezést nem adunk a felett, hogy a magyarság ezredéves örömünnepeinek felemelő hangulatába a hazafias hitközséggel szembehelyezkedő iskolaszék hazafiatlan ténye ily sértő disszonantiát hozott. Hát mind az, a mit a május 10-iki szép ünnepélyen hallottunk, esak üres, tartalom nélkül való kopott frázis, a hazafiasságukra, magyar voltukra való önérzetes hivatkozás csak ámítás lett volna ? Hát azok a nemzeti színű lobogók és drapériák, melyek a millenáris üunepen az izr. templomot és iskolát elborították, azok mind csak hiti Poterakinfalak voltak tán, mely mögött a magyar nyelv üldözéséből sportot üző pangerraan törekvések üthetnek tanyát ? Nem hisszük, nem hihetjük, hogy akad a bitközségnek, a hitközségi képviselőtestületnek józan tagja, ki az iskolaszék e szerencsétlen határozatával a közösséget meg ne tagadná, s el ne Ítélné az iskolaszéket a magyarság ellen elkövetett ezen ujabb merényletéért. Rajta t. iskolaszék! folytassák csak tovább germanizáló törekvésüket, ez Önökhöz méltó bevezetése volt a magyarság második évezredének; ily módon majd a második millenniumra a magyar geuiusnak most emelt összes emlékek helyén Q-erinánia dicső szelleme fog uralkodni. Millenáris emlékünnepély Pápán. Lélekemelőén szép és lelkes hangulatú volt az ünnepély, a melyet a pápai izr. iparosok gyám. egylete hazánk ezeréves fennállásának örömére rendezett. Örömmel láttuk, hogy derék iparosaink a kenyérkereset tusája mellett az eszmékért való harcban is megállhatják
