Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-08-23

éffolyam. 34. szám. Pá|»a, augusztus S 3. PÁPAI LAPOK. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesültnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap. j Laptulajdonos: Előfizetések é s hirdetési dijak Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. i Kiadóhivatal: 1 Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. j d.r\ Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: K.öf merí(1 y Béla, a lap kiadóhivatalához detések a legjután A lap ára: Egész évre évre 1 frt 50 kr. — küldendők, hol ís a hir­yosabban felvétetnek. 6 frt, félévre 3 frt, negyed­Egyes szám ára 15 kr. Pápa város 1897. évi költségvetési előirányzata. A költségvetési előirányzat megjelenése alkalmából, szellőztettük lapunk legutóbbi számában a városi pótlék emelésének ügyét, s ugyan abban Ígéretet tettünk a költségvetés ismertetése iránt. Ezt az Ígéretet beváltandó fogtunk tollat s vázoljuk városunk jövő évi háztartásának képét, a következő vonásokkal: B c /étel I. Pénztármaradvány 56000 frt — kr. II. Állandó jövedelem 22091 > 64 > III. Változó > 23914 > 95 >. IV. Rendkívüli > 10000 » — > Összesen: 111996 frt 59 kr. Kiadás I. Közigazgatás 30766 frt 69 kr. II. Adó 2400 » — > III. Kölcsöutörlesztés 11500 » — > IY. Tanügy 20679 > 97 > Y. Jótékonyság 7780 » 40 > VI. Tűzoltás 1330- > — > VII. Amerikai szőlő telep 900 » — » VIII. Átkelő katonaság 400 » — > IX. Épületek fentartása 2000 > — » X. Faiskola 500 > — » XI. Járdák S840 » — » XII. Katonai lakbérek 1400 » — > XIII. Közegészség és tisztaság 1600 > — > XIV. Községi adóleirás 1 500 > — > XY. Tapolca meder és hidak 100 frt — kr. XVI. Újoncozás és előfogat 100 > — > XVII. Uradalomnak 43 » 44 > XVIII. Utcavilágitás 2700 > — > XIX. Városi lófogatok 1700 » — > XX. Városi színház 300 » — > XXI. Vegyes kiadások 5120 » — » XXII. Rendkívüli kiadások 55800 > — » Összesen: 157.465 frt 50 kr. Ha összehasonlítjuk a bevételek és kia­dások főösszegeit, arra az eredményre jutunk, hogy szükségletkint J57.465 frt 50 kr, fede­zetként pedig csak IT1.996 frt 59 kr mutatko­zik, a hiány tehát 45468 frt 91 krnyi összeg­gel jelentkezik, a mely hiány községi pótlék­kal kell fedezni; az 1896. évi előirányzatban a községi adó 35992 frt 54 krral szerepelt, nagyobb lesz e szerint az 1897. évi községi adó összege majdnem 10000 frttal. Ez a legfontosabb, de egyszersmind a legkevésbé örvendetes eredménye az 1897. évi költség­vetésnek. A rendkívüli magas eddigi költségvetéseink­ben ismeretlen községi adó összeg mellett szembeszökő a költségvetés mindkét részének nagy összege. A míg eddig ugyanis, a 100000 frtot soha sem érte el kiadásaink főösszege, az 1897. évi összeg a 150000 frtot is meghaladja. E jelenség azonban csak átmeneti s a bevételben a kölcsönből fennmaradónak elő­irányzott 56000 frt (pénztári maradvány), a kiadásoknál pedig a XXII. cím alatt beillesz­tett 55800 frt duzzasztja fel a jövő évi ház­tartás arcát. Ha az 56000 frt, illetve 47600 frt pénztári maradványt — azért 47600 frtot, mert 1896. évre is lett 8400 frt p. m. előirá­nyozva — leütjük a 111996 frt 59 kr elő­irányzati főösszegből, marad aTCllI. ós IV. fejezetek alatt előirányzott, vagyis a szorosabb értelemben vett városi jövedelmekre 64396 frt 59 kr, mely összeget egybe vetve az 1896. évi előirányzat 58626 frt 36 kr összegével, mutatkozik 5770 frt 05 kr magasabb bevé­teli előirányzati összeg mintsem 1896-ra volt. Kutatva e magasabb összeg eredetét azt találjuk, hogy ez a II. 3-uál (ház és boltbé­rek), a II. 4-nél (korcsma épületek), a IV-uól (rendkívüli jövedelem) magasabbra mért elő­irányzati összegekből állott elő. A kiadások 157465 frt 50 kr főösszegét, összehasonlítva az 1896. évi előirányzat 94618 frt 30 kr főösszegével, 62847 frt 20 kr emel­kedés mutatkozik. Ebből a 62847 frt 20 krból a rendkívüli ós helyesebben átfutó kiadások számlájára kell 52800 frtot írnunk, vagyis azt az összeget, a mely a tanítóképző ós polgári iskola épitési költségeire van elő­irányozva. Számitáso.i kivül hagyva ezt az 52800 frtot. még mindig 10047 frt 20 krral maga­sabb az 1897. évi előirányzat az 1896. éviuél. Költségvetésünk szükségleti részében tehát A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. • Emlék^versek. I. — W. 0. legyezőjére. — Mikor reá tekint a nap a földre : Fényes, színes lesz akkor a világ ; Egy nő szív a férfi szívnek napja, Iia ez fel tudja fogúi sugarát. Aki szivének élhet, azt az Isten Kincseivel ellátta gazdagon. Fény és szinrjompajátszik körülöttem, Ha ugy felőled elgondolkodom . . . II. — B. 0. legyezőjére. — J3iz' ugy, én már azt gondoltam : Mikor újra viszont látlak, Elér az a sors, mi sorsa Valamennyi szép leánynak. Szép aranyos fej kötőbe Kötik fejed akkorára, Mert hát ugy van, hogy a szikra Ä födelet eltalálja. Ámde jó, hogy jó magam is Ilyen éppen megmaradtam, Mert a szikra sok' se tudni, Hogy s miképen, merre pattan. Pap Zeltán. Az ihászi-i csata okmánytára. i. Édes Öcsém ! Csak most vehettem időt arra, hogy egyet s mást a csornai és ihászi-i ütközetekről — a mint em­lékezetemből összeszedhettem — neked megírjam. Naplót — elég hiba — hogy nem vezettem, ennél fogva csak is oly szük-körre szorítkozom, a mi sze­meim előtt folyt le, s a miről biztosan emlékezem. Kmetty dandárja 1849 június 12-én ugy 5—6 óra körül indult Marcaltőre két üteg ágyúval, u. m. : König százados 6 ágyúból álló lovas és Traub Kálmán főhadnagy 8 ágyúból álló gyalogü­tegjével — tehát 14 ágyúval. — Estve érkeztünk Marcal tőre, ott pihenést tartván — éjjel megindul­tunk Csorna felé — s reggel a mint már világosodni kezdett beértünk Szili-Sárkányba (ugyhiszem vagy emlékezem, hogy a Csornán inneni s vele határos község Szili-Sárkány), itt az észak a délnek elnyúló falu derekát már túlhaladva egy keletnek nyiló ut­czából egyszer csak reánk bámul néhány Kaiser­Uhlánus, s rögtön megfordulva nyargaltak vissza s az erre nem is számított gyalogságtól utánnuk eresz­tett néhány golyó mi kárt sem tett bennük de rögtön huszárok vágtattak utánuk — és szinte a falu északi végénél is keritőleg terelték kelet felé, nehogy idejében hirfc vigyenek Csornára. Igy tör­tént, hogy mire az ellenség Csornán megtudta a tá­madást — már akkor mi egy félkörben — u. m. nyugot, dél és délkeletről körbe vettük, s csak ak­kor hallottuk a városban a riadó dobolást és trom­bitállást. Megemlítendő itt a 45-ik zászlóalj Őrnagyja Mikovinyi, ki lováról leszálváu puskát ragadva, ve­zette zászlóalját a temetőnek, — hogy itt erős és tartós küzdelem folyt, melyben Mikovinyi őrnagy is maga térdkalácsára golyót kapott, — az igaz, de az nem áll, hogy „majdnem megverettünk" ; mert bár az is igaz, hogy a Vilmos huszárok, kik között sok ujjouc volt, az első ízben kirontott Császár-piká­sok ellennében, nem állták meg a sarat, s a roham­ból visszareteráluak — de visszareterálnak az uhláne­rok is, mert már egy zászlóallj közel volt és 4 ágyú jobbról, 4 ágyú balról fenyegette őket, de még kevés számmal is voltak. Néhány perc múlva meg­sokasodva, egy pár divisió lehetett — ismét kiro­hantak a temetőtől keletnek nyiló utcából — ez volt az első ütközetjök, a levert olasz háborúból akkor tájt érkeztek Magyarországra — no megpu­colták őket a vén nádor huszárok s többé ki sem mertek jönni, de nem is lehetett már azután, mert bent a temetőben, és a házaknál és házakban és az 34.

Next

/
Oldalképek
Tartalom