Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-08-09

4. sen ismert fiatal poéta irta a szöveget. A zongorára ós énekhangra letett csárdás Munkácsy arcképével jelent meg és kapható Valentin Károly fia zeneműkereskedósében Pécsett, mely cég 1 frt utalványozása mellett bárhova megküldi. TOLLHEGYGYEL. Pápai séták. — CsevogíB. — Jammo, jammo, neoppa janimo ja Jammo, jainmo, neoppa jammo ja Funikuli, funikula, funikuli funikula Neoppa jammo ja, funikuli funikula! ... De ne tovább . . . ! jaj lelkem, kedves szerkesztő uram, végem van . . . ezt én tovább ki mini bírom . ... csak az Itália kék ege alól ide csődített muzsikális Babó Emilek éspolyfon Dániel Józsik garázda funikulájukkal alaposan megzavarták lyrai emésztési szerveimet úgyannyira . . . hogy levegőt kell változtatnom. Engedje meg tehát, hogy a Pápai Lapoknak általam Budapesten viselt képét egy pár hétre felfüggesszem és az ezredév fáradalmait redakciónk vadonatúj (? !) bőrdivánján (??!!) kipihenhessem addig, mig Budapesten kidobolják — hogy a „jambot" ne dalolják. Körülbelül ezt a levelet menesztettem néhány hét előtt a székes főváros ká- és funikulai égöve alól szerkesztőmhöz, a ki is nagy kegyesen kiutalványozta ... a jól megérdemelt nyugalmat. De alig hog} hazaérkeztem, megjött már a parancsolat, violaszín pecsét alatt és nekem el kellett indulnom az első hivatalos sétára. De hova és merre menjek . . . ? a gráfutra? . . . nem, ott Zichy Jenő gróf apródjait, a mester inasokat kizavarhatnám a vonalpénzelés nemes játékából . . . a ligetbe? . . . nem, ott még mindig Dánia— —z'Uk az árok mentén a kivetett hagyma és egyéb szár.. .,a korzóra?.. .no oda legkevésbé lehet menni, mert Niko Tini kisasszony és 699 kartársa négy-öten is kapaszkodnak egy-egy sorba, valóságos jerikói falat képezve és szorítják le a járó-kelőket a járdáról hangos kacagás kíséretében. Halló, megvan . . . megyek városunk saját külön kertjébe, melyben a legszebb élő rózsák tenyésznek és fejlődnek. En a társadalom legeröseíib várának logyanis a nőket tartom és a helyet a hol a társadalom részére ilyeneket nevelnek, nagyralecsülöm. Nekünk van ilyen várunk és ha a város volnék, a legszebb telekre építenék részére nem palot-Ái, nem „Schlösse hanem Bimfoi. E vár a leányegylet. Az ennek a várnak kertjében fejlő virágokat nem egy „puskás bácsi" őrzi, hanem egy „kardos néni" és jaj annak, a ki avatatlan kézzel egy ilyen virághoz nyúl. Együtt láttuk a szép virágokat a mult szombaton és gyönyörködtünk bennök. A bájos kis Kövi Dolóra elragadón szép éneke és remek önkisérete valósággal elbűvölt. Kovács Lenke szini növendék a Rákosi Szidi iskolájának becsületére valló produkciót nyújtott. Neumann Helen is igen ügyesen zongorázott. Szóval igaz élvezetes esténk volt, melyért elismerés illeti meg az egyesület intézőségét. De képzeljék kérem, mi történik velem ezután. Itt ülök a redakcióban és rágom a toll-, szart, és épen a felett elmélkedem, minek is van a pápai takarékpénztár kapuja felett az a mézeskalácsos cégér, halk kopogás hallszik az ajtón, bejön a szedő-gyerek és jelenti: egy hölgy óhajt velem sürgősen beszélni... Mit ? .. egy hölgy ?.. velem .. . itt.. . ebben az időben ? . . No jó . .. ám jójjöu be ... A hölgy belép . . . Tableau . . . _ — Ah kedves, Cornél, Ön itt, hogy került Ón ide az Isten szerelméért? — Rettegj bosszúmtól gyáva nyomorult, ki egy asszonyt hűtlenül elhagytál. E heves bevezetés majd hogy nyelvem meg nem bénította. PÁPAI LAPOK. — De Cornél, bájos angyal,, mi lelte Önt? — Félre, kígyó, megfeledkeztél kötelmeidről, megfeledkeztél arról az esküdről, melyet az oltár előtt tevéi és megszöktél az esküvő után. — Ki . . . ki . . , kicsoda . . . én ? . .. Nagysád Önnek melege van . .. tán egy kis hűsítő .. . sziszegtem én az ajtó felé tartva. — Egy tapodtat sem innen, mi egymásé vagyunk és csak ásó kapa választhat el minket. Én elkezdtem gondolkodui, de semmi kép sem tudott eszembe jutni, hogy . . . megnősültem volna Budapesten. — Ugyan, édes Cornél, legyen csendesebb, gondolkozzék higgadtan, ime egy pohár konyak, ez csillapítókig fog hatui felizgatott idegeire. Beszéljen Henriettéről, Olgáról, Elzáról . . . — Hah nyomorult, hát Henriettéről, Olgáról, Elzáról beszéljek neked én ... én ... a meg salt feleség ... Erre aztán már kezdett nekem melegem lenni . . . mit SÍÓ! a papa meg a mama . . . j a város ... a világ .. .no de se baj, hát hiszen lehet, hogy nőül vettem Cornélt, csak megle-i petésembeti nem jut hamarosan eszembe. I — De kedves Cornél bocsáss meg és jer keblemre drága gyermekem. És ő jött ... és keblemre boralt ... és zokogott . . . sirt . . . keserveden. Én . . . csókolám őt hosszasan . . . édesen . . . — Hát szeretsz, igazán szeretsz ? —- kérdé ő. — Ah kimondhatatlanul, édes — mondám én. — Uraim — mondom erre a szerkesztő ség felé fordulva — van szerencsém Önöknek bemutatni. . .« eleségemet és most niegyek nőmmel, hogy boldogságom első pillanatában a házi isteneknek áldozatot hozzak. Uraim, Isten Önökkel ! ... Asszonyom, ime a karom! És mentünk . . . Lakásomra érkezénk. — Diá?a nőcském, kit imádok — ime az Ön lakosztálya. Térjen nyugovóra. Jobbján Mihály, balján Gábor, előtte Uriel és mögötte Rafael arkangyal és felette a boldogság, a szeretet Istene őrködik. — Ah mi jó vagy ... ah mint szeretlek . . . suttogá ő, csak Te magad légy őre álmaimnak és boldog vagyok ... A viszontlátásra édes . . .! s a függöny összehúzódott . . . Szobámban egy rokokóstylü éjjeli lámpa, halvány fénye pislogott ... A viszontlátásra édes . . . suttogá ő . . . Arcomról forró verejték gyöngyözött ... a szivem hangosan dobogott . . . ereimben a vér gyorsabban lüktetett . . . egyszerre mint egy lidércnyomás nehezedik valami reám, a két karomba kapaszkodik és irgalmatlanul megráz ... én megüvegesedett szemekkel rábámulok . . . — Nos, kész a csevegés, kedves munkatárs . . . kérdi a lidérc . . . mire . . . felébredtem . . és előttem állt a szerkesztő s az egész kézirathiányban szenvedő szedőgárda. — Pardon, most irom, tisztelt uraim, mondom én. — Látom — mondja a szerkesztő, az üres kutyanyelvre célozva. Hogy én álmámból felocsúdva milyen képet vágtam, azt a tisztelt olvasó könnyen elképzelheti, s itt csak annyit mondok, hogy olyat sem Báfáel, sem Piombé nem festett, de csitt . . . e két művészi nagyság említésénél azt mondják Budapesten, hogy Már kus. Persze e szónak második fele, mint indulatszó, nem valami eszthetikus kifejezés, de első felével együtt imponál. De most látom csak miért olvassák szivesen az én csevegéseimet. Hiszen ha én, a ki csak irom azokat, irásközben elalszom, mily jó altató szerei lehetnek azok a tisztelt olvasónak. Szerkesztő ur fizetés emelést kérek, máskülönben kimondom a sztrájkot. Ámde most sietnem kell Lovász-Patonára, nagy látványosság lesz ott ma. A főtéren ol1896. augusztus 9. vas'am egy óriási cédulát, melyen a „néppárt" gyűlést hirdet, közvetlen mellette egy másik cédula van, mely azt hirdeti, hogy B u cl apestről megjöttek már a „csodaállatok", azt hiszem a kettő közt van logikai összefüggés. Majd meglátjuk. A viszontlátásra! Bekény Méla. A város hivatalos közzétételei. 1594. "Í8967ap~" Hirdetmény. Pápa városának 1896. évre szóló s számszakilag felülvizsgált hadmente<ségi díjkivetést lajstroma a folyó évi augusztus hó 10 töl számítandó 8 napra a városi adóhivatalban közszemlére fog kitétetni. Az érdekeltek erről azon figyelmeztetéssel értesíttetnek, miszerint a hadmentességi dij kivetése ellen: a) azon adózók, kik a kivetési lajstromban tárgyalt adónemmel már a mult évben megróva voltak, a lajstrom közzétételét követő 15 nap alatt; b) azon adózók pedig, kik a kivetési lajstromban megállapított adóval a folyó évben első izben rovattak meg, hadmentességi dij tartozásukuak az adóköuyvecskébe történt bejegyzését követő 15 nap alatt a törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz felebbe/.hetuek. A felebbezések a kir. péiiügyigazgcitóságnál — Veszprémben — nyújtandók be. Pápa, 1896. évi augusztus 5-én. A VÁROSI HATÓSÁG. Hirdetmény. Pápa városának 1897. évre elkészült s a tanács által letárgyalt költségvetési előirányzata folyó augusztus hónap 10-től—29 ig, tizenöt napon át, a városi számvevői hivatalban közszemlére kitéve leend; melyre nézve a községi adófizetők által netán teendő észrevételek augusztus végéig írásban beadhatók. Pápa, 1896. augusztus 8. Osváld Dániel, polgármester. Hirdetmény. Pápa r. t. város 1895. évi megvizsgált közpénztári számadása az 1886. XXII. t. c. 142 "§-a. értelmében, az adófizetők általi betekinthetés céljából folyó augusztus hónap 10-től— 29-ig a városi számvevői hivatalban közszemlére kitéve leend; mely idő alatt a községi adófizetők a számadásra vonatkozó netaláni észrevételeiket Írásban beadhatják. Pápa, 1996. augusztus 8. Osváld Dániel, polgármester. 1529 1896. Hirdetmény. Pápa város terhére, a föld és házbirtok után 1896 évre kivetett általános jövödelmi pótadó kivetési lajstrom folyó hó 10—17-ig a városi adópénztári hivatal helyiségében közszemlére kitéve leend, mely ellen a netáni felszólalások 15 nap alatt e hivatalnál beadhatók. Pápa 1896 augusztus 7-én. A városi hatóság. 1598 sz, 1896. Hirdetmény. Az 1896 évre megállapított tőkekamat és járadékadó kivetési lajstrom megérkezett, az folyó hó 10—17-ig, vagyis 8 napon át, a városi adópénztári hivatal helyiségében közszemlére kitéve leend, mély ellen a felszólalások a lajstrom kitételét követő 15 nap alatt e hivatalnál beadhatók. Pápa, 1896. augusztus 7-én. A. városi hatóság.