Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-08-09

XXIII. évfolyam. 32> szánt. Pápa, 1^96. augusztus 9. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 9G9., hova a lapnak szánt közlemények küldenelök. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Fötor. Laptulajdonos: ctr. Fenyvessy Ferenc, Felelős szerkesztő: Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a legjutányosahban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. A vízvezeték megvalósítása, i. Eljutottunk végre odáig, hogy ha városunk vízzel való ellátásának kérdéséről beszélünk, nem kell a sötétben tapogatóznunk, s nem kell az ügyet azon kérdés megoldásával is komplikálnunk és megnehezítenünk, hogy a vizzel való ellátás melyik módja lenne városunkban alkalmasabb: az artézi knt vagy a vizvezeték ? Előttünk fekszik végre egy konkrét javaslat, a Walser gyárnak szépen kidolgozottt vizmíítervezete, melyet az erre legilletékesebb forum: a földmivelósügyi minisztérium jóváhagyott ós helyesnek talált. Ama fontosságnál fogva, melyet ez ügynek tulajdonítunk, feltártuk olvasóink előtt az ügy előhaladásának minden fázisát: közreadtuk annak idején magát a tervezetet is, s a mult számunkban befejeztük az erre nézve a minisztériumtól érkezett műszaki felülbíráló •vélemény közlését. Most már városunk végleges elintézése alá kerül az ügy; ideje tehát, hogy mielőtt a képviselőtestület ez ügyben határoz, mindazok, kiknek a kérdés elintézéséhez szavuk lesz, megismerjék és beható megfontolás tárgyává tegyék az összes e tervezet megvalósításánál figyelembe vehető szempontokat. A dolog technikai oldalával némileg máitisztában lehetünk ; a földmivelósügyi minisztérium felülbíráló közegei a tervezetet általánosságban elfogadták, a kivitelre alkalmasnak találták, s csak egy-két csekély jelentőségű és könnyen orvosolható kifogást tettek, melyekre azonban már magában a felülvéJeménybpn megtaláljuk a korrektivumot. A mi minket ezúttal fokozottabb mértékben érdekel, az a vizmü létesítésének financiális oldala és pedig elsősorban a létesítés ós üzemben tartás költségeinek mekkorasága, s másodsorban eme költségeknek miként való megszerzése, szóval a vizmíí financirozása. A mi magát a költségvetést illeti, e részben egyelőre még nem alkothatunk határozott véleményt, mivel a minisztérium felülbirálata épen erre vonatkozólag tett a tervezet ellen lényeges kifogást, s túl magasnak találta a költségvetés tételeit, minél fogva a vízmű az előirányzatnál körülbelül 30.000 frttal olcsóbban volna létesíthető ; az üzemben tartás költségeit pedig még iiem ismerhetjük, mivel ahhoz a lakások és lakrészek statisztikája szükséges, melynek elkészítése városunkban ugyan folyamatban van, de — ngy tudjuk — eddigelé nincs befejezve. Ánynyit minden esetre már most is tudunk, hogy a vizmü elkészítése körülbelül 160—.190 ezer frtot, s további üzemben tartása körülbelül évi 10 -14 ezer forintot igényelne. Oly összegek, a melyek első hallásra alkalmasak arra, hogy bennünket vissza riasszanak a vízmű létesítésének még csak gondolatától is. A dolog mélyére tekintve, s azt behatóbb megfontolás alá véve azonban a nagy számoktól nem szabad és nem kell megijednünk, hanem csak arra kell módot keresnünk, hogy hogyan lehet ezt a nagy terhet a városról elhárítanunk. Árra tényleg a mi nézetünk szerint sem lehet gondolni, hogy maga a város teremtse elő ezt a horribilis összeget, s az gondoskodjék az üzemben tartás további nagy költségeiről is. Az első már csak azért sem lehetséges, mert az utóbbi évek kulturális alkotásai oly rendkívüli mértékben vették igénybe városunk, s illetve a képviselőtestület áldozatkészségét, hogy ahhoz most már aligha folyamodhatnánk; a takaa takarókpénztári 80 ezer forintos kölcsönünket követett 140 ezer forintos kölcsön után egy ujabb 200 ezer forintos kölcsönre már csak azért sem gondolhatunk, mivel a közel jövőben alkalmasint még más közgazdasági alkotások is (bánhidai vasút) fognak a város támogatására és anyagi segélyére appellálni. Nem szabad és nem lehet tehát most a vízmű financirozásának oly módjára gondolni, mely városunk hitelét és anyagi erejét tökéletesen kimerítené, s a jövő feladataival szemben megbénítaná. De mog annak a 10—14 ezer frtnyi fentartási költséguek a város által való beszedése — bocsánat e drasztikus kifejezésért — nagyon is pótadó-szayuuá tenné azt, s nem csekély mórtékben vonná maga után a vízvezetéknek a városi polgárság körében A PAPAI LAPOK TÁRGAJA. ETELKÁHOZ. Te érted cserg a kis patak Hűsítve meleged, Kinek dalolna a madár, Ha csak nem te neked'! Az erdő árnyas lombjait Te néked tartja fenn, Erted virít a kis virág Hegyormon, völgybe' lenn. S midőn minden csak tégedet Szeret, szolgál, imád, Volnál-e oly könyörtelen S nekem megtiltanád ? Máday Andor. As ihászi-i csata — 1849. jun. 27. Irta: Kis Ernő. (Vége.) E közben igen heves ágyúzás folyt mindkét részről, az ellenség golyói lovas ütegünkből 2 lovat öltek meg, Kovács Antal tűzmester ágyúi mellől is egy lovat lelőttek. A heves ágyúzás hangja Pápáig elhallatszott és sokan a nagy templom tornyába mentek fel, hogy valamit láthassanak a csatából. Mások lovon vagy gyalog Ihászi irányában a mezőkre mentek, bogy szétnézhessenek. Kmetty ez alatt az ellenség lovasságának megtámadására adja ki a Vilmos huszároknak a parancsot, azok rohannak, de ama széles ároknál másodszor is visszafordulnak. Ezt látván az ellenfél lovassága, üzőbe veszi őket, mire Kmetty kiadja a parancsot a támadásra az egész vonalon. Felhangzik mindenfelé a commandó, szólnak a riadót harsogó trombiták. A lovasüteg az üldöző dsidásokra veti golyóit, s arra tart rohamra küldött gyalogságunk is, a negyedik ágyúlövés után megállnak a dsidások, az ellenfél is harcba viszi egész erejét, gyalogságát tisztjei kardlapozva hajtják, de hiába, a dzsidások megállására azok is megállanak. Ez ingadozást látván a Nádor huszárok, elérkezettnek látják az időt a közbevágásra, de alig száz lépésre az ellenfél jobb szárnyától, midőn az ismert árokhoz érnek, az abbau rejtőzött vadászzászlóalj sortüzétől fogadva, megfordulnak, s iszonyú robajjal visszavágtatnak, sőt helyeiken meg sem állva a puszta déli részéig nyargalnak. Erre az ellenfél oly mozdulatokat fejt ki, mintha az egész magyar had körülkerítése lenne célja. Igy Kmetty megadta a jelt a visszavonulásra. A Nádor huszárságtól elhagyott tüzérség a balszárnyon csak a csapatok mozdulataiból értette meg a parancsot, mire Kovács Antal tűzmester is mozdonyra vezényelt, s a dűlő uton a huszárság után indult, de útközben egyik ágyujok a dűlő ut árkába dőlt bele, s ugy kellett azt visszaforditaniok, s a megmaradt 3 lóval tovább vontatták, mígnem a huszárokhoz értek.*) A heves ágyúzás annyira felhovitette az ágyukat, hogy már nem sokáig lehetett volna velük e miatt lőni, és forró mocskos lé folyt ki belőlük a mint a hátsó csavarral a cső elejét lefelé hajtották. De gyalogságunk nem akarta megérteni a viszszavouulás okát, a rohamát beszüntetett ellenség megállásából annak megfélemlését magyarázta ki, s kedvetlenül fogada a visszavonulási parancsot. Hogy az ellenfél, gyalogsága félt a tűztől, azt a fentebb leirt jelenetből következtetjük, valamiut abból is, hogy Schütte semmi intézkedést nem tett Kmetty üldözésére. Igy hadtestünk az országúton, kellő rendben vonult be d. u. ö óra tájban Pápára, hol azonban Kmetty meg nem állt, hanem vezetőül Osváld Dánielt ismét magához hivatván, tovább vonult, Trskó Jánost, a lovasüteg parancsnokát, a kálváriái dombra rendelte oly meghagyással, hogy az ellenség közeledtére lövéssel adjon jelt, s azután utánuk siessen, ő maga pedig az egész hadával TapoLcafő alá a nyílt mezőre vonult, s pár száz lépésre a Bakonytól megállott. Helyén valónak látjuk az előőrsül rendelt Trskónak ide vonatkozó levelét szószerint adui a következőkben: *) Yrskd János íja Koviícs A. IdiSzoU levolei.