Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-07-12
4, PAPAI LAPOK. 1896. július 12. iialc, hogy ti Lkon sirok, no lássa más, fáj nekem a vigasztalás, mikor ebben a kánikulás bőségben rám parancsolnak, hogy a székesfőváros olvadó aszfaltján sétáljak, még pedig tollhegygyei. De e keserveim közepette „Egy gondolat éltet engemet — Önökért sétálva halni meg." De hát most már tényleg jó lesz indulni, mert nagyon kezd csiklandozni a költői vénám. Am álljunk meg kissé a villamos megállóján, Nini ismerősok. — Ah jó napot — jó napot. — Szálljunk fel hamar ! — Hova? — A kiállításba. — No akkor együtt mehetünk, jó lesz uramöcsém, ha kalauzol bennünket. — Ah örvendek; teljes készséggel. — Ugyan kedves uramöcsém, mondja, igaz, hogy odakint olyan drágaság uralkodik ? — Nem igaz biz az kérem, könyörülettel; csak arra figyelmeztetem, hogy olcsó hust ne tessék enni, mert ennek híg a leve, aztán ricinus olajat ne tessék inni, meri egyedül az ebből keletkező mulatság drága a kiállítás területén. No megérkeztünk. Leszállunk és bemegyünk. Az egész család, a történelmi csoportot óhajtotta mindenek előtt látni. Én a família igaz gyöngyét, egy 17 éves hóféhérkét vezettem. A címerekhez érünk. — Rátalál-e uramöcsém az ön családi címeremre ? — Hogvnc — nini ez az I — Ön ugvlátszik, sokat jár a kiállításba, bogy oly jól ismer itt mindent. A kiállítás minden részében oly járatos Ön, vagy csak a címerek iránt érdeklődik? kérdi az elegáns mama. — Oh, a címerek iránt, nagyságos asszonyom, mindig melegen érdeklődtem. Az atyámnak sok pénzébe kerültek az én címertani ismereteim. Sokat foglalkoztam a címerekkel, mig arra a tapasztalatra jutottam, hogy csak egy címer van a világon, mit soha som lehel a maga valóságában megismerni s ha az ember azt hiszi, hogy most már ismeri akkor csakhamar belátja, hogy csalatkozott. — í'gyan, miféle cimer lohet ez? — Hát a l<rauen-cim(m)er. Az elengas mama erre lorgnonjával. fixiroz. A papa igazai ad nekem. Hófehérke elragadó mosolyával rendez tüntetést mellettem. En a mama mérges tekintetéből olvastam le, hogy schwuhl ist, és egy rövid terminusért esedező fiskális idázatosságávol .ajánlottam, hogy távozzunk a címerektől. Az egész csoportüzatot végigjárván, ozsonnára tértünk. — Hát Ön, kezdi a társalgást a bájos igazgyöngy, — már egész pesti emberré forrta ki magát s vissza sem kívánkozik Pápára ? — Ah, nagysád, esküszöm Önnek összes élő s jövőben szüleiendő hitelezőimre, hogy néhai jó (! ?) deákkoromban nem örültem jobban tanáraim óramulasztó náthájának, mint most, ha pápai emberrel találkozom, vagy pápai levegőt szívhatok. En rajongó híve maradok Pápának és mindannak, a ki és a mi pápai. Örömömben, bánatomban pápai maradok. Pilléreimet is inkább a pápai romának, mint a római pápának adom. Pápa iránti ragaszkodásomban Fenyvessy Ferencnek konkurrenciát csinálok, pedig ez nehéz dolog. — Ez szép Öntől, mondja a kis helyes. De jaj, nu ez . . . jön a tatár , . . egy tolakodó virágárus lány alakjában és mit sem kérdezve, kabátom gomblyukába tüz egy hatalmas csokrot, és hölgyemnek egy óriási mellcsokorral kedveskedik. Ö vonakodik, ő biztatja, én pedig hüledezek és kérem annak hódolatom jeléül elfogadását. De ha az a virágáruló szörnyeteg Röntgen sugarakkal hatolt volna belsőmbe, fura dolgokat tapasztalt volna. Ks mikor az általa leért 3 frt 50 krt szó nélkül kifizettem, alighanem eltalálta, hogy nem a színlelt flegmatikus elegancia vonta meg a szót tőlem. — Mikor volt Pápán? kezdi ismét Ő. | — Óh csak a közelmúltban; tudja nagysád, az én elvem Péterrel is Pállal is jó viszonyban maradni, hát Péter-Pál napját magamra nézve igazi ünneppé tevém és hátat forditotttam a kiállításnak, Ős-Buda várának, • Kons tan ti napol ynak, a magyarok bejöveteléuek, az aradi vértanuknak, Kosciuskónak, Ecce homouak, Plasticonuak, a pokolnak, az operának, a nemzeti és népszínháznak, a budai és városligeti színkörnek, a cirkusznak, a ballon-captifnak, a hadtengerészeti mutatványoknak, s a városligeti „U'urstli" összes lát- ős halványosságainak és elutaztam Pápára, hol a „jambo"-tói nem fertőzött még a levegő, hol a kedélyek nem jám-bo-vasnk és a világ nincs meg ;'rf?H-&o-krosodva. Már a várost megelőző állomásnál erőt vett rajtam a meghatottság, látva azt a magasztos helyet, melyet csalt nem régiben avatott országos hírűvé a Lu-egri bika vértől lelkesedő politika. Pápára érkezve, foszforeskáltam a boldogságtól, látva, hogy a tizes malom mult századbeli tüzesetérői megmaradt füstös fala végre be lett mázolva, s az ósdi híd ugyanott már nem látható. A város belsejében a gyönyörű épületek, a meghosszabbított aszfaltmakadám s gyalogjáró mind remek dolgok, szóval sok jót és ujat találtam benne. De régi dolgokat is láttam, így például az utcalámpák üvegburáján tatáijárás idejéből fennmaradt port, a zsemlyés sátorok végelgyengülésben szenvedő szánalmas csoportját, stb. stb. De most már, tisztelt hölgyeim és érdemes urambátyám engedjék meg, hogy búcsúzzam már, a nap nyugovóra száll és nekem sürgős dolgom van, — kezdeni a búcsúzást a társaságtól, — Uramöcsém, súgja a fülembe a bácsi cinikus humorral, nem evett maga olcsó hust és ivott hozzá riczinus olajat. Egy fél tucat pulcedli és kézcsók után már útban voltam Ős-Budavára felé, és ime a kapunál kivel találkozom, városunk és társadalmunk három kitűnőségével: Fenyvessy Eerenccel, kedves főkapitányunk Mészáros Károlylyul és jó főjegyzőnk Lampérth Lajossal. Hogy mit csináltak ezek a jó urak Ős-Budavárában nem tudom, de hogy nem a szakállas vén müezzint tekintették a legszebb látvanyossságnak — az valószínű. Ez uraktól elváltam, rohanást tartok — mindig előre, mignem egy mellettem elhaladó ur könyökével oldalba tisztel s megy tovább aimélkül, hogy a fülét billegetné. — Halló I Hallja az ur, nem tud vigyázni, vagy legalább bocsánatot kérni ? — Miért ? kicsoda mágá — mondja a megszóllitott amúgy foghegyről. — Hát nem ismer engem az ur ? Kérdezem én. — Kicsoda mágá — mondja ő monokliját igazgatva. —Nincs szerencsém. — Pedig Önnek ismernie kellene engem — mondom én. — Hohó, honnan, mondja már kicsoda mágá, — olyan országos kapacitás, hogy mindenkinek ismernie kell? — No mindenkinek nem, de mint a „Mészárosok és hentesek" lapjának muukatársa, joggal elvárhatom, hogy minden marha ismerjen. Isten önnel, uram. És mentünk, mintha mi sem történt volna, jobbra én, balra ő. És hogy mit csinálok most én Ős-Budavárában ? No arról majd máskor csevegek. Most Isten velünk! A viszontlátásra. Bekény Méla. A város hivatalos közzétételei. 1592 1896. Hirdetmény. Pápa város alulírott polgármestere ezennel közhirré teszi, hogy a város képviselő testülete folyó évi június hó 30-án tartott ülésében 65. szám alatt hozott határozatával kimondotta, miszerint Osajtay Dániel pápai lakosnak Pápán a „Jókai Mór" utcában levő üres háztelkét 5000 írton megveszi és állami polgári leányiskola céljaira a magas kormánynak ingyenesen átadja. Mit azzal hoz köztudomásra, -hogy ezen határozata ellen a mai naptól kezdve 15 nap alatt a fellebbezés nála a hivatalos órák alatt beadható. Pápa, 1896. július hó 8-án, Osváld Dániel. polgármester 3538 —i H96 . Hirdetmény. Pápa város alulírott polgármestere ezennel közhírré teszi, hogy a város képviselő testülete f. évi június hó 30-án tartott ülésében 60. sz. határozatával kimondotta, miszerint Kis Lajos és neje, továbbá Kovácsics József és Gábor pápai lakosoknak itt Pápán a ni. kir. földmivesiskola áttellenében levő szántóföldbirtokát az előlegesen beszerzett kötelező nyilatkozatok értelmében összesen 5800 írtért megveszi, s ebből az állami tanítóképezde céljaira követelt 5 katasztrális holdnyi területet ingyenesen a m. kir, magas államkincstár rendelkezésére bocsátja. Mit azzal hoz köztudomásra, hogy ezen határozata ellen a fellebbezés a hivatalos órák alatt mai naptól számítva 15 nap alatt nála beadható. Pápa, 1896. évi július hó 8-án Osváld Dániel, polgármester. VE&YES HÍREK. = — Személyi hírek. Antal Gábor püspök, Őzike Lajos ó-szőnyi esperes, föisk. e. fögondnok, Véyhely Dezső kir. tanácsos, alispán és Körmendy Sándor hedrahelyi lelkész a héten városunkban időztek a föisk. igazgató tanácsülésen részvétel céljából. -- Törvényhatósági közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. hó 4-én rendkívüli közgyűlést tartott Véghely Dezső kir. tanácsos, alispán elnöklete alatt. A közgyűlés jóváhagyta V e s z p r é m és Pápa város által az első hazai takarékpénztártól felveendő 150 ezer forintos, illetve 140 ezer forintos, adósleveleket, s felhatalmazta az alispánt, hogy fellebbezés be nem adás esetén, a jóváhagyási záradékot az adóslevelekre reávezettesse. Zirc községnek 15,000 frtos vasúti kölcsön ügye a napirendről levétetett, mert az adóslevél jóváhagyás végett beterjesztve nem lett. — Főiskolai igazgató tanácsülés. Hétfőn időszaki ülése volt városunkban a főiskolai igazgató tanácsnak. A gyűlésen, melyen Antal Gábor püspök is résztvett, egyházi részről Czike Lajos esperes, e. főiskolai fögondnok, világi részről pedig Vég hely Dezső kir. tanácsos alispán, tanácstag elnökölt, a ki dr. Darányi Ignác fölclmivelési miniszter, v. főiskolai főgondnokot helyettesitette. - A tanács az igazgatók és iskola látogató bizottság jelentéseinek letárgyalása után a jövő évben jutalmazandó tanulókat irta össze, illetve a már elkészített stipendium javaslatot felülbírálva, módosításokkal elfogadta. — Ezután a németnyelv tanszékére 3 pályázó közül dr. Kőrös Endre budapesti helyettes tanárt jelölte ki elsősorban és ajánlotta a kultuszkormáuynak kinevezésre. — Az állami tanítóképezde ügyében a megyei tanfelügyelő megkeresésére ugy intézkedett a tanácsülés, bogy a meddig az állami tanítóképző intézet végleg fel nem állíttatik Pápán, vagyis a mig ideiglenes helyiségben nyer elhelyezést, addig és pedig már f. évi szept. hó elsején -— ha az intézet I-ső éves tanfolyama megnyilik — 10 növendék számára bútorozott lakást és élelmezést ad, természetben, ami személyenként 100 írtjával számítva 1000 frtot tenne ki. Egyúttal a tanácsülés ajánlatot tett a kultuszminiszternek, hogy a mennyiben a f. évben már felállíttatnék az áll. tanítóképezde I. évi tanfolyama, a beiratkozott növendékek a föisk. konviktusban kaphatnának olcsó díjért, élelmezést. — Több kisebb ügy elintézése után a tanácsülés még az nap délután véget ért. \