Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-07-05

nem a vállalat, sem a vasút igazgatóság, sem a kisajátítási .jogbiztosok nem felelhetnek, mivel e munkálatok a műtanrendőri bejárás e^ttnem is teljesíthetők. Még csak egyet! A vasút igazgatóság sem terhel betű mulasztással azért, mivel igazgatósági ülést ez év folyamán nem tartott. Oka ennek egyszerűen az, hogy az igazgatóság tagjai alakálásukkor végrehajtó bizotságot küldtek ki azzal, hogy a vasút megépítése körüli teendőket ellássa és a legközelebbi üzleti év elején terjessze elő működésének eredményét. Tehát ezen panasz sem alapos, mivel az uj üzleti év eleje még nem érkezett el. Sérelmes eljárást nem a részvénytársulafc igazgatósága, hanem városunk intéző körei követtek fel, kik ez ügyben nem épen korrekt magatartást tanúsítottak. A város ugyan nagy lelkesedéssel, de — ugy látszik — csak szalma lánggal hozta meg 50000 frtos hozzájárulási határozatát, de mikor fizetésre került a sor, a társaság a várost perelni volt kénytelen. Dr. Kende Ádám. Városi közgyűlés. Kedden, június 30-án rendkívüli városi közgyűlés volt, melynek különösen a tárgysorozat két utolsó pontja kölcsönzött kiváló érdekességet és fontosságot. A városi képviselők szép számban gyűltek össze, lehettek vagy hetvenen s élénk érdeklődéssel kisérték a rövid tárgysorozat összes pontjait. O s v al d Dániel polgármester elnökölt a közgyűlésen, ki a képviselők üdvözlése után a jegyzőkönyv hitelesítésére Webe r Rezsó', 8 a á r y Lajos, Bará t h Ferenc, dr. K ende Ádám és M a 11 u s György képviselőket kérte fel. A napirend első pontja, a major-utcai nyilvános házak áthelyezése tárgyában beadott kérvény volt, melyre nézve azonban az ülés nem hozott érdemleges határozatot, hanem a tanácsot megbízta a kérdés tanulmányozásával, s javaslat tételével. Érdekes és hosszas vitát provokált a napirend második pontja: a ....hitfel ékezeteknek adott városi szubvenció kétszeres összegének állandósítása. Ugy a tanács, mint az állandó választmány ellenezték a szubvenciónak a jövőben való emelését s ily értelemben nyilatkozott dr. Steine r József is. Dr. Koritshoner Lipót ezzel szemben azt javasolja, hogy a következő 3 év költségvetésébe a szubvenció kétszeres összegében állittassék be. E javaslatot pártolták Nége r Ágoston, dr. Antal Géza, Bogii a r Gábor, B a r a u y a y Zsigmond, B a r t h a 1 o s István ; ellene voltak M é s z á r o s Károly és S t e i u b e r g e v Lipót. Még a szavazásra tevékenységet, sőt az egyik gyorsírászati szaklapot is ad ki. Inkább a kuriozitás kedvéért érdemes fölemlíteni azt, hogy a gyorsírás még uj irodalmi műfajokat is létesitett. Gyorsírászati szaklapjaink ugyanis mind gyakrabban közölnek színműveket, novellákat sőt még költeményeket is, melyek nemcsak hogy gyorsírászati mezben jelennek meg, de tárgyuk is a gyorsírás teréről van véve. A személyek, nők ép ugy, mint férfiak, gyorsírók, s a gyorsíráson fordul meg az egész cselekmény. Ilyfbrmán keletkeztek az úgynevezett gyorsírás! novellák és gyorsirási vígjátékok. Még csak egyet kívánok a gyorsírás előnyei közül fölemlíteni. Azt hiszem, ez lesz legcélravezetőbb a hölgyközönség soraiból is minél több hívet hódítani a gyorsirászat ügyének. Nemcsak gyorsírói vígjátékok, gyorsírói novellák léteznek ám, ne higyjók, hogy a gyorsírók afféle görnyedt hátú Banyám Vendel-féle írnokok. Nézzék meg csak a fővárosi lapoknak farsangi tudósításait és látni fogják, hogy gyorsírói bálok és táncestélyek is vannak. Nemcsak az írásban ügyesek és gyorskezüek, de a táncolásban is frissek és gyorslábuak. A polkát, a csárdást csak ép oly frisseséggel járják vagy táncolják, mint a hogy a kezük táncol a sima papíron, mikor pl. Szápáry beszédét gyorsírják. S a gyorsirónők itt is versenyeznek a férfiakkal, épen azért a gyorsírói táncestélyek kedélyesség tekintetében ritkítják párjukat. Ügy látszik, ez volna a legalkalmasabb mód a gyorsírásnak Pápán is női híveket szerezni. bocsátás előtt a kérdés feltételénél volt vita, mely után a képviselők többsége magáévá tette dr. Koritschoner Lipót indítványát. A gyimóthi-uti vám céljaira szükséges Molnárféle ház megvétele tárgyában a közgyűlés ezúttal nem határozhatott, minthogy a képviselők nem voltak jelen a törvény által e célra megkövetelt kellő számban. Ez ügyben tehát a július 28-ra kitűzött közgyűlés fog határozni. Ezután következett a közgyűlés legérdekesebb tárgya, a polgári iskolai telek kérdése. Isten a megmondhatója, hány ülésen lett már e kérdés tárgyalva és agyon vitatva. A legnagyobb szenvedélylyel védték az ellentétes pártok a maguk álláspontját, s igy érthető, hogy ma már a sokszoros halasztások által felizgatott s várakozásban tartott kedélyek semmi vitát ez ügyben nem engedtek, hanem követelték a kérdés szavazás alá bocsátását. Csak B o g n á r Gábor tett kísérletet, hogy ezúttal is hozzászóljon a teljesen kimerített tárgyhoz, de a felzúgó „eláll" kiáltások nem engedték szóhoz jutni. Mit tehetett egyebet, mint hogy leült. Megtörtént a névszerinti szavazás s a polgármester örömtől sugárzó arccal hirdette ki azon eredményt, hogy 37-en szavaztak a Gsajthayfélc telek megvétele mellett s 2H-an ellene, minél fogva a közgyűlés í) szavazattöbbséggel elhatározta, hogy az építendő polgári iskola számára a Jókai-utcában levő Csajthay-féle telket vásárolja meg 5000 frt vételárért. A tárgysorozat utolsó pontja volt a felállítandó állami tanító képző intézet részére szükséges telek megvétele. A dolog egész simán ment. Miután fel olvasták D a r á n y i miniszter átiratát, melyet a kultuszminiszterhez küldött, az iránt, hogy ajánlatosnak tartaná a tanítóképző intézetet a földmivesiskola közvetlen, közelében felállítani, s előadták az állandó választmány hasonló tartalmú javaslatát, mindén vita nélkül szavazás alá bocsáttatott a dolog, minek eredménye az lőn, hogy egy képviselő kivételével az összes jelen voltak elfogadták az állandó választmány javaslatát, s a tanítóképző intézet céljaira megvásárolták Kis Lajos, Kovácsics József és Gábornak a földműves iskolával szemben levő szántóföldjét öSOO írtért. Ezzel a tárgysorozat ki volt merítve, s midőn az elnöklő polgármester az ülést bezárta, nem tudott cllentállni annak, bogy örömének az elnöki székből ne adjon kifejezést a felett, hogy a képviselők többsége a Osajthay-telek megvételére szavazott. TOLLHEGY GYEL. A mult hét mulatságai. Mint e lapok szerződtetett farsangi tudósilója március óta tavaszi álmomat aludtam (medve teli át nem vagyok) abban a biztos tudatban, hogy a jövő farsangig hivatalos címemnek megfelelőleg nyári, sőt őszi álmot is folytathatok, élveztem a semmit tevés vagyis semmit irás dolce farnientejét. Ugy voltam az én farsangi tudósítói tisztemmel, mint az a bizonyos ember, a ki mikor foglalkozása iránt tudakozódtak, azt felelte, hogy a főfoglalkozása : napfogyatkozás nézésére szükséges kormos üveg füstölő, szabad óráin pedig helyettesitője á nyári vakációra ment korcsolya-pályafelügyelőnek. Számításaimat azonban az ón Bekéiig Méla barátom halomra döntötte. Már 2 héttel ezelőtt ugyanis bejelentette, hogy a mai számra ő fog a „Tollhegygyel" rovathoz valamit küldeni ; közbejött azonban az a nem várt akadály, hogy neki, mint a „Mészárosok és hentesek szakközlönye" segédszerkesztőjének tanulmányt kellett írni „a marha- és sertés-hus fogyasztás szerepéről az ezeréves Magyarország történetében, különös tekintettel a hármasszövetségre.

11 Mit volt mit tennie, hamarosan visszaszítta bejelentését: s igy azután a szerkesztő ur elővette farsangi tudósítóját, hogy menjek e) a juniálisra és népünnepélyre, s azokról irjak valamit, még pedig „toll hegy gyei" (mintha bizony a vezércikket avagy a verseket tolla közepével szokta volna írni az ember).Valamelyik zsebemben hosszas keresés után sikerült a frakkomat pénztárcámban (lucus a non lucendo) megtalálnom s azt holmi conversionés financi-ális (most már csak elhiszik, hogy Bekény Mélát helyettesítem ?) müveletek elvégzése után felvehettem s igy felmentem a G-riffbe. Hát bizony egy juniális a Griff termébeu 25—28 fokos atmoszférában nem utolsó dolog (hát még arról ugyanoly hőségben karcolatot irni?!). Mintha csak ifjaink szándékosan rendezték volna ugy ezt ajuniálist, hogy ha eddigelé muszájból izzadtak; itt meg akarták mutatni, hogy passzióból is tudnak izzadni. Vannak bizonyos gyümölcsök, melyeknél a teljes megéréshez a kánikulai napnak perzselő melege szükséges. A mi ifjaink megérésének utolsó stádiumához ennek a juniálisuak hősége volt még csak hátra. Dolgoztak és izzadtak is oly buzgósággal és igyekezettel, mintha mindanynyian praematurusok akartak volna lenni. Lettek is elegen a rendezők közül elannyira, hogy mint az érett gyümölcs, reggelre lehullottak — az asztal alá. Tartozunk a históriai igazságnak, azzal a kijelentéssel, hogy ez csak a bál után történt. A juniális egyébként egy egész sereg gyönyörűséges bakfisnak volt premierje; rendes farsangi női gárdánk csak 1—2 .taggal volt képviselve ; a jelen volt leányok s

/

3 részének arcáról is le lehetett volna olvasni, azt a diadal felett való örömöt, hogy az ellenmondó mamákat meggyőzni sikerült ama nagyjelentőségű distinkcióról, melyet bál és juniális között kell tenni. Menuyi küzdelembe kerülhetett ez, ha meggondoljuk, hogy nem egy rövidruhás kis bakfis is volt a hölgyek sorában ? Annyi azonban bizonyos, hogy a közeljövő farsangjainak sok-sok bálkirálynőjét lehetett itt együtt látni. Még Vasmegye is szaporította ezek számát. Eeggelre a legjobb bizonyítványt állították ki a megérett ifi jakról a tanári kar jelenvolt tagjai, köztük még azok is, kik pedig ez éjjel nem egyszer kon' kurrensekre akadtak tanítványaikban. A uőegyletuek nagyobb szerencséje volt az idővel, mint az éretteknek, a mit nem is lehet csudálni, ha tudják, hogy azt a városi rend főőre rendezte. Ha egyszer ő azt mondja, hogy r. rn. 1., akkor az ő hatalmas parancsszavának e városban senki és semmi nem tud ellentállni, még az időjárás sem. A nap ez ünnepen ép ngy az ő parancsszavára járt, mint akár a mi kifent bajuszú városi röndéreink. S volt is a kóstolón rend. Az az dehogy is volt! Voltak ott még a rendőrkapitánynál is nagyob potentátok, kiknek nem csak hogy parancsolni, de még ellenállni sem tudott a mi udvarias rendőrkapitányunk. Én legalább ugy vettem észre, hogy az elárusító hölgyek bájos serege az ő szemeláttára is űzte az emberi zsebek elleni merényleteit, s nem egyszer épen az ő zsebe ellen indítottak sarcoló hadjáratot. De hát van-e halandó, a ki annyi bájnak, annyi igéző gráciának ellenállni tudna, s Yau-e Wertheim-lakattal bezárt zseb, mely mintegy varázsütésre fel ne nyílna oly behízelgő, majd parancsoló kinálgatásra. Nincs dolog a világon, melyet aunyira gyűlölnék, mint a levélírást; egész famíliámat, nagykiterjedésű rokonságom minden tagját magamra haragítottam válasz nélkül hagyott levelek miatt; s a népünnepély igéző elárusitónői nem kevesebb, mint 274 levelet vetettek és Írattak meg velem. Hanem annyi bizonyos, hogy az ezekre kapott válaszokat sem merném mind ablakomba tenni (pedig udvarra nyiló ablakaim vaunak); volt bizony ezek közt sok olyan keserű lapdacs, melyet csak az átadó levélhordók kedvessége tudott egy kissé enyhíteni. Hát még a pompás ételek, a melyeket itt potom áron osztogattak! Biz Isten, minden héten elkelne egyszer egy ilyen kóstoló s akkor azután további 6 napi koplalásra mindig kiállnak még a talján Succi-