Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-06-28

naponként reggel hozza be a csornai vasút, piaci, hatósági, törvénykezési, üzleti, kereskedelmi, katonai és minden egyéb ügyekben. Azt természetesnek tartjuk, hogy Győr, mint nagyobb város, most előnyben van fölöttünk, és vonataink Győr felől Pápára reggeli órákban nem érkeznek, vagyis nem Győrvidék jöhet hozzánk reggeli órákban, hanem mi mehetünk Győrbe. De azt már soha meg nem engedhetjük és el nem szenvedhetjük, hogy most meg a pápa-csornai vasútnál is Csorna legyen oly előnyben fölöttünk, mint a szomszédos Győr. Végre is, a mily előuyben vau Pápa fölött Győr, ahhoz aránylag előnyben vau Pápa Csorna fölött, mint nagyobb város a kii ebb fölött. A vasutigazgatóságban Veszprémmegvc és Pápa városa hiv.ei és képviselői meg fogják tenni tiltakozásukat a tervezett sérelmes menetrend ellen, és javasolni fogják a Pápa városára elengedhetlen helyesebb meuettervet, de e mellett , sajtóban, városi közgyűlésen és a minisztérium- , hoz fe.liratkűl(léssel is követelnünk kell azt , szívvel-lélekkel! < Kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy hibáztatjuk a vasut-igazgatóságot, azért mert a , vasútépítés megkezdése óta nem tartott ülést és • nem foglalkozott már jó eleve egy helyes me- • netterv javaslattal, hogy a helytelen menetrend- • tervezetet megelőzhette volna. , Mert egymagában az, hogy a teherszállításra bármely időponlbaui összeköttetés némi előny lesz általában városunkra, uem elégséges a vasút minél jövedelmezőbb voltára annál fogva, mivel, ha a vasút legnépesebb és legerősebb kereskedelmi városa Pápa nem nyer reggel érkező vonatot Csorna felől, a személyi öszszeköftetés e sérelmes volta maga után vonja Pápa város kereskedelme és piacának föl nem használását. Ks az igazgatóság az építkezési s kisajátítási eljárást sem kisérte figyelemmel, s az egész csornai vasút ügyet keserűvé tette már a kezdetnél az által, hogy a vállalkozók megmegbizottjaitól a munkások és fuvarosok legtöbbje keserves perlekedés utján sem jutott megszolgált munkabéréhez, — sőt magát a főkérdést képező kisajátítási eljárást is sok helyen nagyon későn vitték keresztül úgy annyira, híre hazánkba is eljutott. Annyi azonban kétségtelen, hogy nmparlamentünk oly gyorsirodával rendelkezik,melyugy szervezete, mint munkaképessége tekintetében kiállja a versenyt a világ bármely országgyűlési gyorsirodájával. Ennyit a gyorsírás múltjáról. Nézzük inkább annak jelenét és jövőjét Jövőjéről is kell beszélnünk, mert az, a mi a gyorsírás igazi ideális hivatása, az még csak a jövőben valósulhat meg. Dacára ugyanis, hogy a gyorsírás már a rómaiak idejében, s különösen a szónokok örök mintaképe: Cicero idejében nagy szerepet játszott, s igy jóformán két évezredes múltra tekinthet vissza, ez idő szerint mégis csak ifjú korát éli. Nem táplálok ugyan a gyorsírásnak már a jóvő század elejéig való fejlődése iránt oly vérmes reményeket, mint legnagyobb idealistánk és optimistánk, Jókai Mór, ki a „Jövő század regényé"-ben már gyorsírással irt napilapokról tesz említést, melyeket mindenki ugy olvas, mint ma a rendes nyomtatásban megjelenő napilapokat. A Jókai jövő századjától immár csak néháuy év választ el bennünket, s igy az ő próféciái akkorra alig valósulhatnának meg, de hogy az ő regényében rajzolt állapothoz közeledünk, s hogy valamikor az egész természetesen következik be, azt már én is merném remélni. Ehhez azonban még nagyon, de nagyon hosszú idő kell s a Jókai rajza csak a távol jövő zenéje lehet. Ha ismerné Jókai a gyorsírás fejlődési viszonyait, ha tudná, hogy körülbelül 60 évi elterjedés után az ország lakóinak még egy hogy a vasút építtetők vagy megbízottai ellen : általános panasz lett, hogy nehezen fizetnek.. Ajánljuk mindezeket a vasuligazgatóság ; figyelmébe. i Az igazgatóságnak vannak tagjai városunk '. és Veszprémmegye részéről, a kik, azt hisszük, mindnyájan teljesen osztják felszólalásunkat, > de nem tehetnek e sérelmek orvoslására mást, mint azt, hogy ha majd lesz igazgatósági ülés, akkor előterjesztik a sérelmeket. Régi igazság, hogy holtig tanul nem csak : minden ember — de minden város is. Elkerülhetlen, hogy vámosunknak, míg va- : suti teljes góc-ponttá nem lehet, mig a pápabánhidai vasüt is ki nem épül, kell áldozatot '. hoznia. De : a feltételek és kikötésekben a tapasztalt sérelmek alapján szigorúaknak kell lennünk. Városunk iskolái. A lefolyt hét a tanulóifjúság hete volt. Ha ' visszp. gondolunk, nem messzebb, csak az ötvenes ás hatvanas évekre, óriási különbséget találunk az akkori és mostani iskoláztatás mérve között. A kis- 1 :led óvónak csak hírét hallottuk, hogy van ilyen is. Néni lévén tankötelezettség, az elemi iskolák népessége is alig harmadrésznyi volt, mint a mai. A kereskedelmi ós iparos tanulók iskoláztatása pedig éppen késett az éji homályban, hát a leánynevelósröl mit mondjunk? ezt csak az elŐbbkelö ós vagyonosabb osztály tehette, részint magán intézetekben, részint zárdákban. Most él és folyamatban van a kisded ovó. Ide még nem kell a vezetőnek plátói vagy arisztotelesi bölcsesség, hogy róla jót lehessen mondani. Itt még csak arra kell vigyázni, hogy a gyermekek magukban vagy egymásban kárt ne tegyenek. Egyetlen tudományuk vau, mellyel a látogatót pompás magas discántusban, szépen szótagokra szaggatott mondattal fogadják: „lis-teen lwoz-ta!

lt Számuk, ha járványok nincsenek, 100—130 között váltakozik. Természetesen ez is több lehetne, ha a város némely részeitől oly messze nem volna. Az elemi iskolák tömve vannak, miután a tankötelezettséget elrendelő törvényt a városi hatóság lehetőleg végrehajtja. A hol elébb egy tanterem volt, s abban is kényelmesen elfértek, most kettő van, nagyobbak és már ezek is kevésnek bizonyulnak. Igy van ez mindenik felekezetnél. De hát ez nem is lehet már ma másként, miután alig van foglalkoszázaléka sem ismeri a gyorsírást, bizonyára maga is kételkednék azon, hogy azt pár év alatt az utoUó munkás is megtanulhassa. Lassú, de biztos léptekkel halad előre e művészet s fontos szolgálatokat téve az emberiségnek, nap nap után fejleszti és tökéletesíti önnönmagát is. Művészetnek neveztem a gyorsírást, s nem öntudatlanul vagy véletlenül használtam a „művészet" kifejezést. Mióta a Gabelsberger gyorsírás hívei szobrot emeltek Münchenben nagymesterüknek, mióta az egész világon ismertté tették e nagy férfiú nevét, azóta és méltán alig van valaki, ki ez elnevezés jogosultságát kétségbevonná. Kell-e nagyobb dicséret és elismerés a gyorsírás jelentőségére, mint egy uagyln'rü angol tudósnak (Gawtresnek) a következő nyilatkozata:' A politikai történelemben fehér lap támadna, ha csak egy hétig is felfüggesztenék a gyorsírók működésót. Beszéljek-e e művészet hasznáról? Nem látjuk-e sokoldalú előnyeit napról-napra? Hisz a hírlapirodalom, a sajtó csak azóta lett oly nagyfontosságú tényezővé, csak azóta képes a fejlődő kor igényeinek megfelelni, s azokkal lépést tartani, mióta munkájához a gyorsírást vette segítségül. A régente nehézkes, hogy ugymondjuk, cammogó járású sajtó ma minden eseményt megtörténte után pár órával a legbővebb részletes-' seggel közöl, és sokszor megtörténik, hogy egy szónok még nem ért beszédének végére, mikor annak- elejét már a lapok közlik. zás, még a legalsóbb rendű is, melynél az iskoláztatás bizonyos foka szükséges nem volna. A legújabban életbeléptetett mezei rendőrségi törvények szerint még szőlőpásztornak sem fogadható föl az, ki legalább irni ós olvasni nem tud. Mennyivel inkább szükséges pedig az elemi oktatás ós ennek tovább folytatása az iparosok és kereskedők azon osztályának, mely kereskedelmi és ipariskolákat nem tanulhat. Mily előnyös tehát a városunkban is berendezett alsóbb fokú keresk. iskola és az iparos tanulók iskoláztatása. Ez bizony kezdetben nehezen ment, mig ma már megszokottá lévén, lehet mondani virágzásnak indult. Az alsóbbfoku kereskedelmi iskolában, mely három osztályból áll, volt összesen 60 tanítvány és pedig az első osztályban 21, a másodikban 23, a harmadikban 16. Iparos tanuló volt: 395, és pedig a két első parallel osztályban 149, a második szintén két paralell osztályban 103, a harmadikban 53, az előkészítő osztályban 90. ' Tekintve a nagy számot, s a kevés időt, mely egyre jut, az eredmény mégis elég örvendetes, mit a tanitó-személyzefc szorgalma és ügyességének, a tanulóknál pedig a megszokottságnak ég azon tudat fölóbresztósének köszönhető, mely szerint belátják, hogy a tanulásra nagy szükség van. Mily áldásos az iparos tanulók iskoláztatása azon szegény fiukra nézve, kiknek nem volt alkalmuk az elemi iskola látogatása, vagy oly rosszul végezték azt, hogy iparos tanulónak áll a nélkül, hogy irni ós olvasni tudna, még kevésbbé ismeri a számolás legegyszerűbb nemeit. Igen üdvös dolog az is, hogy az ipartestület munkakiállitásra buzdítja tanulóit. A folyó évben is lett annak dicséretes eredménye. Meglepők voltak azok a kézi munkák, melyeket a kiállításon a tanulók bemutattak. A szakértők bírálata többet talált köztük jutalomra méltónak, Ellenben a legkitűnőbbeket, hármat vagy négyet, visszautasított azon kifogással, hogy azokról nem hihette el, hogy maguk készítették. Ez az eljárás nézetem szerint nem helyeselhető, mert ha bebizonyítva nincs, hogy más csinálta, sőt a' tanitó-mestere még mellette bizonyít, akkor máinem volna szabad sem a tanuló, még kevésbbé a tanító-mester szava hihetőségóben kételkedni. Igy a legügyesebb iparos tanuló jövőre vigyázni fog, hogy valami kitűnőét ne kószitsen, mert igy elesik a jutalomtól. Az iskolai szorgalom és a munka kiállítók jutalmazására van 120 frt, melyből 50 frtot ad a helybeli ipartestület, 50 frtot gyűjtött e célra a városi isk. szék elnöke, két darab 20 koronás arany véteHát még az irodalom, a regényírás terén mily haladást idézne elő a gyorsirás! Jókai például, ha „levelező gyorsírással" irta volna műveit 5-ször annyi, az úgynevezett vitagyorsirással pedig 8-szor annyi regényt is írhatott volna. De már a versköltészetben nem igen ajánlanám a gyorsírás használatát. Igy is eleget kell szem vednünk és tűrnünk a gombamódra termő és termelő poétáktól. Hova lennénk akkor, ha a fűzfapoéták gyorsirászatot használnának? Már akkor nem gomba, de talán filokszera módjára teremnének a szerelmi versek, melyeknek a kritika ellenszerével való befecskendezése vajmi sok dolgot adna a kritikusoknak. Tehát Isten óvjon bennünket a „gyorsíró poétáktól." De ne téveszszük össze ezeket a „poéta gyorsírókkal," mert vaunak gyorsíróink között kitűnő poéták is. Nézzük a gyorsírásnak valódi tanyáját, hol az csakugyan egészen otthon van, a parlamentet. Az itteni gyorsírászati dolgokról sok érdekeset lehetne feljegyezni. Csak itt bizonyul be igazán, hogy a gyorsirás a „gondolat irása." Minden legkisebb felszólalást, sőt még a tisztelt honatyák zúgását és elégületlenségét is képesek az országgyűlési gyorsírók rögtön papírhoz kötni. Károlyi Gábor bizonyára nem szerzett volna magának oly nagy hírt és népszerűséget, ha elmés közbeszólásait a gyorsírók föl nem jegyezték volna. És igy végig mehetnénk a képviselők hosszú során, kik mind a gyorsírásnak köszönhetik népszerűségüket. Talán nem lesz; érdektelen egyet-mást el-