Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-06-14
XXIII. évfolyam. M>ia ^ia g8 a»rra.sT'm'a^-sag»»«rii.i i'wi«ima»aa 34. szám. Pápa, 1396. junius 14. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és töbh pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldbevg Gyula papirkereskedésc Föt'-r. Laptulajdonos : dr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy JBéla. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a lepjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. A hitelszövetkezetekről. Városunkban ismételten indult meg mozgalom hitelszövetkezet létesitése tárgyában, de részben a >Nópbank< szomorú sorsára való emlékezés akadályozta egyes köröknek ily hitelszövetkezetbe való belépését, részben a helybeli takarókpénztáraknak a hitel szempontjából kifogástalan eljárása tette még azokat is, kik különben az eszmének pártolói, ez eszme kivitele iránt közönyösekké, mert a hiteligények ki nem elégitése miatt nem igen hallhatók jogosult panaszok a két pénzintézet ellen. Azok közt, kik a hitelszövetkezetek eszméjét pártolták, számosan voltak olyanok, kik a hitelszövetkezetet egyik vagy másik pénzintézettel kapcsolatban óhajtották látni s részünkről is azok közé tartozunk, kik szivesen látták volna, ha a »Papa városi ós vidéki takarékpéuztár« kezébe veszi ez ügyet, mert arra, hogy a >Pápai Takarékpénztár*, mely a bankmellékhely átvállalásával úgyis nagy munkaterhét vett niagárn, hitelszövetkezetet is létesítsen, komolyan gondolni is alig lehet. Azonban a másik pénzintézet igazgatósága is idegenkedik az eszmétől, s igy alig \ an kilátás arra, hogy a hitelszövetkezet másként, mint önálló intézetként, felállítható legyen. Ennek az önálló intézet felállításának azonban szintén megvannak a cikkünk elején említetteken kivül is a maga nehézségei és pedig a maga pénzügyi nehézségei. Első sorban is a bizalom egy tőkével ínég nem rendelkező intézet iránt nem oly nagy, mint egy konszolidált s jelentékeny alap ós tartaléktökével rendelkező" intézet iránt; azután a kikölcsönzéseket ily önálló intézet fennállása első óvóben csak ugy teljesítheti, ha maga máshonnan vesz kölcsöut s végre az önállóan vezetett intézetnek kezelési költségei jelentékenyen nagyobbak, mint egy pénzintézettel Összefüggő s ez által vezetett hitelszövetkezet rezsije. Ily körülmények közt alig tudjuk, fog-e létesülni a közel jövőben hitelszövetkezet városunkban, pedig,(hogy ily hitelszövetkezetnek, ha tisztán és pontosan kezelik, áldásos hatása van különösen a, csekély tőkével dolgozó iparosra, kereskedőre és földmivesre, azt mindazok, kik előtt a hitelszövetkezetek szervezete, a kikölcsönzés alkalmával megtakarítható mellékkiadások nagysága s a visszafizetési módozatok könnyűsége ismeretes, — tudják ós hirdetik. Tudják ezt iparosaink is, hiszen ez. év február elején bocsátották nyilvánosságra emlékiratukat, melyben a kereskedelemügyi minisztériumtól a kisipari hitel országos szervezésének keresztül vitelét kérik — s épen e körülmény téteti velünk azt a kérdést: mely osztálynak válik leginkább javára a hitelszövetkezetek intézménye t Anélkül, hogy a töneskedő'k és földniiveló'k hplyzete előtt szemet hdnyuánk, kimondhatjuk, hogy legnagyobb szüksége van erre az iparos osztálynak. A földmives is érezheti a hitelszövetkezet áldásos hatását, érezheti különösen a kölcsönök mellékköltségeinek elmaradása folytán. De a földmives-f oglalkozás természetének nem felel meg annyira sem a heti betétek nyújtása, sem a kölcsönök hetenkénti csekély részletben törlesztése. A földmives a maga jövedelmet az évnek háiom — negyedfél hónapjában úgyszólván egyszerre kapja, s ez a körülmény mutatja, hogy a földmivelési foglalkozást űzőre nézve az a legtermészetesebb fizetési módozat, ha terményeinek beszállítása s piacra vitele után törlesztheti kölcsönét. Mert mig július — október hónapokban van pénze a földmivesnek, a tavaszi hónapokkau már legtöbb esetben, különösen a hitelre szorult földmives/iem igen rendelkezik készpzóuzzül. Igy tehát a hetenkénti vagy havonkénti részlettörlesztés nála nincs összhangban foglalkozásával. A kiskereskedő sorsa s helyzete nagyon hasonlít az iparoséhoz; hitelt azonban általában könnyebben kaphat, mint az iparos. S bár a kiskereskedők tagadhatlanul jobban éreznék áldásos hatását a hitelszövetkezetek nek, mint a földmivelők, mégis az iparoso azok, kik erre leginkább rá vaunak szorulv s kikre uózYe a hitelszövetkezet létesítése leg több haszonnal járna. A kisiparos ugyanis sokkal nehezebben jut hitelhez, mint a kereskedő. Okozza ezt már azon körülmény is, hogy az ipari ágak megoszlása folytán egyik ipart üzö iparosnak ritkán 'van alapos tudomása másik iparágban foglalatoskodó iparos társa vagyoni helyzetéről, s igy pénzintézetnél elfogadható jótállóra nehezebben tud szert tenni, mint a kereskedő. De továbbá a kisipar természetének jobban megfelel a hetenkénti, aprónként való betét s tőkegyűjtés, r s épen ugy az adósságnak hetenként vagy havonként való törlesztése. A kisiparos ritkán jut nagy öszszeghez, hanem inkább apródonkénfc egy-egy heti vásáron stb. kisebb összeghez, s igy a befizetés vagy törlesztés kicsiny, de hetenként A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. A lelkem. A lelkem ott lakik te nálad, Mindig nálad . . . csak ottan . . . S te észreveszed-e? megérzed-e? Megérted-e? hogy ott van ... Meghallod-e szerelmes suttogásit ? Szíts álmaidnak álmán: Midőn reád borulva átölel, mint Az eget a szivárvány . . . IIa jársz az árnyas, hűs berekben; S megrezdülnek a lombok: Az én lelkem — utánad útra kell — Vándor szárnya bolyong ott . . . JSz kisér, ez követ bármerre, hol vagy; Ez kisér: ez a lélek . . . Hiven őrködve lépteid nyomán és Imádva : a mig élek! Soós Lajos. Csillageső. — A. >Pápaí Lapok* eredeti tárcája. — Irta: Antal "Elek. Az öreg nagyságos ur ott ült a kőház kitaposott grádicsán és szítta a pipaját, a minek a sercegő tüze egy-egy szippantáskor feléledve bevilágította beesett fehér ábrázatát. Odatámasztotta remegő fejét a köpárkányho z, a rezgő' futóka-levelekre s arccal ég felé fordulva nézte a gyönyörűséges ég köimyehullását. És a mint nézte a hegyek közt megfeszülő sötétkék égponyvát és rajta o szapora villanása csillagesőt, fekete gondolatok raja lepte meg, mint egy szunyogtábor, a mitől néni tudunk megmenekedni augusztusi éjszakákon. — Lenniük egymás után az a sok szikra az égről, mint a lószerszám porlott fejű sárgaréz gombja és azután fekete lesz az éjszaka méhe és megered belőle a bavnalovü őszi zápor, a mi elmossa még a pásztortüzeket is a hegyoldalban. Es azonképen sötét lesz bennem is minden csak ugy, mint köröttem 1 Kiverte a pipát. A tüze végigömlött a lépcső kőfokáu, Ingerülten taposta össze a hamvas szemű parazsat, mintha azt akarta volna mondani ezzel: — Hát érdemes volt-e kínlódni ? Bizony nem! Hamu maradt az egész életből, hamu, a mit szélnek eresztenek; hamu, a mit lesöpörnek. Érdemes volt-e élni ? Bizony nem! Felállott a lépcsőről s azonközben nagyot lélegzett, mintha valami egyre a mellére szálló régi vágyódást akarna vele kifújni, de ugy, hogy sohse térjen vissza. Bezörgetett az ablakon. — Natóka? — Mit akarsz fiam? — Jöjj ki ÍTatóka csiliagesőt látni. — Megyek fiam. Ivat fektetem le. — Jó, jó. Visszamenet aztán fojtva dörmögte: — A poronty! Es ebbe az egy szóba belémmdta mind azt a keserűséget, azt a törmelékké porladt régi vágvat, a mi akkor fájt neki legjobban, a mikor eszébe ötlött, hogy bizony pozdorjává lepődött az a régtől szőtt, aranynyal hímzett kép. Es Ibszlanak, fakulnak rajta a színek, a mik ragyogónak mutatták újra a Szentessy családot; lombosnak, aranyalmával - tiindérkertből varázsló ttal — rakottnak a családi fát, Azt a hatszázados családfát, a mi körül van több ezer — százezer — in natura s nem az a gyűlöletes mód nevetséges h é tszilvaf a., a mire az apjuk életéből emlékezik Az a hé tszilvaf a, a mik közül csak akkor mozdult ki nagy zsörtölődve az öreg ur, mikor a zsidókat kellett mcgiustálni, hogy várjanak egy kicsit, hiszen nem sokáig viheti már gazdag bátyja és akkor újra ur lesz. Es az öreg ur maga is hitte, hogy az lesz, pedig sajátkép az a gazdag bátya nagyon ílluzioris valami volt, de annyiszor elmondta ezt a mesét, hogy szinte magára suggeválta, ugy, hogy maga is kezdett végtére hinni benne. Szentül hitte — és azonközben belefáradt a várakozásba, belé is halt. És Ő — a nagyságos ur — a mig az öcscse iparkodott elpocsékolni a vagyonmaratlékot ~ két keze munkájával s az eszével szinte kicsikarta a sorstól a szerencsét.
