Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-06-07

évfolyam. 23. szám. PÁPAI LAPOK Pápáig 1396. juiiius 7 Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969,, hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Riadóhivatal: 'Goldberg Gyula papirkereskedóse Főtér, Laptulajdonos : cl-r. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: Tiör-rixericly Béla Előfizetősek és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések, a lepjutányosabbsn felvétetnek. A lap ara: Egész évre 6 frt, félévre A frt, negyed • évre 1 frt 50 kr, — Egyes szám ára 15 kr. Vjfiti I Örömünnepet fii június 8-án Magyarország népe. Ünnepét azon örvendetes eseménynek, mely hosszú, kinos szenvedések oek véget vetett, mely kiinduló pontja lett egy oly jobb korsz aknák, mely után százezrek epedtek. Ünnepét a király és nemzet között — a kö„csöuös bizalom alapján — létesült jó egyetértés megkötésének és a békés haladás fényes_ kezdőnapjának. Örömünnepét azon napnak, mely a nemzetnek egy bölcs, kegyes, nagylelkű, igazságom, lovagias és felvilágosodott királyt adott, a királynak pedig egy nagy és vitéz nemzet igaz hódolatát es hűséges ragaszkodását szerezte meg. És ezen örömünnep kettős ma, mert nemcsak-az' uralkodónak koronázási évfordulóját, de hazánk ezeréves fennállásának emlékét is ünnepeljük. A koronázás korszakalkotó tényével megpecsételt szerződést mindenik fél megtartotta. Soha esküt igazabban nem tartottak meg, mint a hogy nagy királyunk esküjét és soha nemzet igazabb szeretettel nem vette körül uralkodóját, mint a magyar őt. Az a huszonkilenc esztendő, mely azóta lefolyt, hirdeti az ő nagyságát, és kmubizonyságot tesz arról, hogy egy igazságos és szeretett király békés uralkodása alatt mily haladásra lett képes a századokon át elnyomatásban sinlődött nemzet. A magyarosodás, tanulmány, irodalom, művészet, ipar, kereskedelem és közgazdaság az ő atyát gondoskodása és buzdítása folytán alig remélt lendületet vettek, kiérdemelve a külföld bámulatát és elismerését. A hálás magyar nemzet érzi, tudja azt és hódolatteljes ragaszkodásának és őszinte szeretetének adja újabb fényes tauujnlét a koronázás évfordulója emléknapjának megünneplésével a millennium' alkalmából. Szeretettel, bizalommal, ílui alázattal ós a hűség önérzetes büszkeségével köszönti e napon legalkotmányosabb királyát és angyali lelkű királynéját, hálát adva az Eg lírának, hogy őket nekünk • megtartotta. Legyen szeretettel köszöntve a felséges fejedelmi pár ! A mindenható kegyelme árassza rajok minden áldását. Dicsőség Övezze felkent homlokaikat; hosszú, boldog élet legyen osztályrészük és bölcs, igazságos kormányzásuk alatt hálás, boldog alattvalók, rendithetlen hűsége környezze és védje trónjukat. Üdv és áldás nekik, üdv ós áldás a hazának ! A koronázási jubileumot országszerte a lehető legnagyobb fónynyel és ünnepségekkel fogják megülni. Legnagyobb ünnepélyek természetesen a fővárosban, az ország szivében voltak ós lesznek,melyek programmját a következőkben közöljük: Pénteken, június 5-én, d. e. 9 órakor: A koronázási jelvények átvétele s átvitele a koronázási templomba, hol június 5-én, 6-án ós 7-én közszemlére lesznek kitéve. Szombaton, június 6-án, d. e. 10 órakor: A kir. palota épülő uj szárnyának alapkőletétele ő Felsége s a legfelsőbb uralkodóház esetleg Budapesten tarózkodó tagjainak jelenlétóban. Vasárnap, június 7-én, d. e. órakor: A főispánok s utánuk Budapest főés székváros küldöttségének fogadása ő Felsége által a kihallgatási teremben. Hétfőn, június hó 8-án, d. e. 9 órakor: A törvényhatóságok stb. hódoló diszmenete. Ő Felségeik s a legfelsőbb uralkodóház tagjai a királyi palota erkélyéről szemlélik meg. (Azután a koronázási jelvények átvitele az országházba a hódoló díszmenet kíséretében.) d. e, órakor: Ünnepélyes ülés az országházban a fenséges főherceg urak jelenlétében. A főhercegasszonyok az emelvényen vaunak jelen. d. u. 2 órakor: A magyar országgyűlés ünnepélyes fogadása a királyi palota nagytermében ő Felségeik s a fenséges főherceg urak jelenlétében. A főhereegasszonyok az emelvényről vesznek részt ezen ünnepélyen. d. u. 3 órakor: A koronázási jelvények átvétele s visszahelyezése a korona helyiségébe. A pápai vizmü műszaki leírása. (A Walser-gyár által városunkhoz benyújtott tervezet.) IV. Mag»» vlztartáuy (szolgálati medeuoe.) A magas tartáuy (szolgálati medence) al kalmazásának szükségessége abban leli magyaráA PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Güzel madzsar kadin! No de ekkora zsibongás ! Konstantinápoly csakugyan világváros. A ragyogó kávéházban zene szól, a közönség a mellett igazi délvidéki élénkséggel francia, olasz, magyar, török és a jó ég tudná, még nii minden nyelven, beszél, kacag hangosan ; a nappali fényben uszó, villámvilágitásos téren pedig sürü tömegben hullámzik a nép és fennszóval, a meglepetés örömével mondja el, mi ujat fedez fel a lampionok szinpompáján, vagy a kontinens minden népét képviselő alakokon. Forduljunk a legközelebbi utcába ! Utcába ? dehogy ! ez a uév nagyon megtisztelő volna: a szűk sikátor még nagyzási hóbortba találna esni. De ha keskeny is, csak menjünk. Nincs ott akkora tolongás; csodálom pedig, hiszen olyan nagyszerű boltok, tele illatszer elckel, drága (és olcsó !) szőnyegekkel, fésűk, diszművek sattöbbivel, békés arcú nardzsüézó türk atyánkfia üzletei, kínálják szemnek, szívnek való gyönyöreiket, hogy csak vaknak nem telik benne öröme. Hát amint nézem a csillogó árukat, épen azon törve a fejemet, hogy micsoda nyelven is kérdezzem meg, HOGY mennyire tartják ? —- odaszól az egyik török kereskedő a másikhoz, csöndesen, mosolyogva: „Güzel kadin, madzsar kadin I" Nagyot néztem, aztán elkaptam a fejemet és úgy elpirultam, mintha bakfis volnék, a kit először kémek táncra. Ármányos török ozmán lik! Kérem szeretettel azt mondta törökül, hogy „szép asszony, magyar asszony". Igaz, hogy mondják ezt nekem mindennap magyarul is, dc sohsem akartam, elhinni: az én koromban, fájdalom a leggyönyörűbb termel; is . . . hogy is mondjam : neki gömbölyödik, én pedig visszasóhajtom azt a boldog, azt a „jücsüz bahtli" (törökül: roppant boldog) időt, 'mikor nádszál termetemet, mint aíléíc serdüh') lányét, mindenki megbámulta. A derék töröknek úgylátszik más az ízlése. A török ízlés különben mindig tetszett nekem. Itt Konstantinápolyban is az első látogatók egyikének hittem magamat — vagy ugy! még nem mondtam, hogy nem az igazi a nagy Isztambulban, hanem annak miniatűr, de elragadó szép másában, a budapesti Gellérthegy alatt, kaptam a kedves bókot. Hát látom, hogy ki hajón, ki fogaton, de bizony olyan fényes társaság gyűlt össze, hogy én egyszerű polgárasszony észrevétlenül maradok közöttük. És ott láttam a nagy Széchenyi fiát Eéla grófot az ő irigylésre méltó tündéri termetű két leányával ; (a bátyja, Ödön, tudja mindenki hogy az igazi. Konstantinápolyban tűzoltó-főparancsnok;) ott volt Apponyi Lajos gróf udvarnagy a családjával; Széchenyi Gyula gróf főlovászmester a nejével, Keglevich Béla gróf cs felesége, Noyárj bég török követ; a francia konzul faneve nem jut az eszembe,) Teleki Géza, Sándor és Tibor grófok, az egyik a volt miniszter, Vag Adán grófék, egy nagy csomó képviselő, köztük a nagy AVckcrlc, szóval, olyan elegáns világ, bogy uo ! De hiszen nem ezt akartam elmondani, hanem azt, hogy mikor negyedik polgáriba járó iskolásleány voltam, (több mint tizenöt esztendeje !) akkor az én Rtuezi bátyám (igy neveztük a bibliai. „Péter" helyett, mert nagy „stutzer" volt azaz dandy) javában jogászkodott és rajongott a Budapestre várt szófiákért, megtanult, könyvből, ugy a hogy, törökül, sőt még engem is tanítgatott. És a milyen fogékony az ember feje a mig tizennégy éves, még most is sokra emlékszem abból a „jücsüz bahtli

n időből, mikor még „divane bakire" (bolondos leány) voltam. (Jaj szedő ur, nehogy divinet nyomtasson I) Még most is tudom, hogy „dzseház" hozomány, „szedzsade" szőnyeg, „sive" érdeklődni, „tekerlek" kerék, „engel, vetélytárs, „teií'tlestirmek" jaj az valami nagyon kedves dolog lehet, mert a Stuci nagyon sokat emlegette, de nem mondta meg soha, hogy hát mi is magyarul az a „teií'tlestirmek?" De lám, ilyenek vagyunk mi asszonyok! a csevegés közepett majd elfelejtettem leírni, hogy tulajdonképen azt a szép estét akartam leírni, a mit a Polunkin-szerü Konstantinápolyban, töltöttem. Mikor az a ... j óizlésü török boltos kimondta reám a szentenciát: mondom, belepirultam, de aztán összeszedtem a lélekjeleulétcmet meg a maradék török 23