Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-01-19
2. PÁPAI" LA.PO.iv. 1896. január 19, Mtuiis s így a dáknál, kis bérlöknél is a 11ii« ánisLtiisa. Takácsiban p. o. p.gy év al.;U 1600 sertést hizlaltak meg, s ebből 600-at a háztartásra leszámítva is marad mintegy 1000 drb. elárusitásra s az a.-tevtdi kereskedíík közvetítésével (Sopronba s Bécsbe szállításra 20—2500 frt értókig. Természetes, hogy községeink ily kedvező helyzetében s életrevalóságuk nyilvánításában kedvező jelét látjuk annak, hogy a második ezer elején, nem megy a magyar innét vándorolni, sőt hozzá kell. jönni munkás kéznek a felvidékről. 'De ha nem jön, akkor is megél ez a nép, dolgozik és takarékos losz és keresi és feltalálja a megélhetés eszközeit, ntait és módjait. Azoknak, kik e sorokat olvassák azt ajánlom : ,>magad uram, ha szolgád nincs< és hogy a munka nemesit. Ám a munka nem csak nemesit, de szépít is. Takarékoskodjunk, dolgozzunk, a munkát szeressük. NépbarátA Jókai-kör estéiye, Szálló igévé vált már niauapság, hogy a műkedvelőket nom szabad, sőt mi több, nem illik megkritizálni. A bírálat joga és kötelessége — így szól ez a közkeleta axióma — csak protesszionátus művészekkel szemben all fenn, ott azonban a végtelenig gyakoro'ható. Mily hamis theoria! Hány eset akad, u hol ennek az elméiéinek éppen ellenkezője áll, a hol tudniillik a köteles ourtoisie éppen az ellenkező alkalmazását parancsolja ennek az altalános szabálynak. • A. Júliai-kör keddi estéiye meggyőzhetniI. mindenkit ennek a konventiouális plirázisimk az értekéről. Soha frappánsabbul be nem bizonyosodott egy hamis igazság tarthatatlansága, mint az este és soha fényesebben ki nem világosodott igazsága az említettem ollenkezöuek. Mert nincs az a pápaszemes kritikus, a kiii'k pedáns szigorúságát- ki ne. állana ez a keddi műkedvelő estély, Iis ez annál nagyobb clölo<, mert a Jókai-kor nem .fordult a hivatásos mű. vészetet megillető pretenzióval a közönségh z. mindössze ötven krajcárban szabván meg az estély belépő dijat. Ha nem a diüetátmk, hanem a hieniű*n< m ilnfozrt által nyújtott mít«Mvf» zpt-t akarták volna megfizettetni, valószínűleg - cs nagyon helyeden — magasabbra taksába volna az árát a Jókai-kor. A Jók li-künifk a közönséggel .szeinbeu tanúsítóit rím", tapintabo.ssága annál jobb benyomást I.<tl, meri, a műsorra hivatkozva élhetett volna holmi apróolj, lo-gyes zsarolással, a mitől ilyen alkalommal kevés kulturális és jótékony egyesüld, riad vissza. Mi-rt a júiészl Ugyan dilletáusokból összeállított programban ott szerepelt „(írtvll /• riggrsiv' urltölyíj lilrárnJ lumenen ro>itYrléitekrxnö íí is, a MI niegfnsztolU az estélyt tisztán dilettáns jellegétől és gizdagitotta a műsort a hivatásos művészetniveauja alá tartozó néhány számmal. Nem fogunk uagyképu „elméleti zeneszót] szemlészetet" gyakorolni. Nem emlegetünk mezzo-soprán vagy alt hangot, közép- vagy felső registereket, "iskolázott vagy természetes hanganyagot, stackatoKat, pianissimokat vagy coloraturát s holmi egyéb ilyen felesler ges és nélkülözhető concertrekvizitumot, — egyszerűen consbatáljuk azt a zajos és megérdemelt külső sikert., a mit Gersli Erigyesnó úrhölgy minden énekszámával aratott. A megmegujuló tapsvihar, mely a „Lili keringő", a ,.0'iterás románca" s a „ßoldog a ki forrón szeretni tu:l'' eimü dal, meg a ráadásokul előadott népdalok után felhaugzofct, eléggé tanúsította, hogy a közönség meg volt elégedve a nyújtott műélvezettel. A mi pedig a vendégénekesnő személyi bájait illeti, azoknak kiválóságáról élő bizonyítvány volt a Jókai-kör sfdadon-házuagyának büszkeségtől ragyogó arca, midőn karjáu a megjelenésével sensatiot előidéző vendéget bevezette, no meg az az eívitázhatatlau históriai tény, hogy Gerstlné úrhölgy, még Ivrnsler Manó urat is bele tudta vinni a /,:/.sßV-ßtbß. lOh B-kéuy Méla bús szellcmp, szabadíts meg a yonosz - szójátékoktól!) Az igaz, hogy ez a kíséret aztán diszkrét volt és előkelő. Nagyon szép volt az a zongora c]uart' j tt is, (títühte, op. 1.) melyet Csoknyay Erzsi űrből, y, (zongora) Zoltán, (hegedű) Tekep [ten Alajos, (viola) és a Jókai-kör szeretetreméltó névtelen hegedőse adtak elő, azzal a precíz virtuozitással, mely a quartett minden egyes tagjában egysz rre elárulja a hivatott művészt. Valóban, ha városunk művészi élete minden téren oly magas niveauu állana, mint .i zenében, Pápa nemsokára visszanyerné a vá rosok sorábau azt a rangot, mely öt a -iO-es 50-es években a vidék egyik eisöraugu szellevii központjává teve, Ezt fényesen bebizonyította külöub Q n az a négyiíez»s is, m/dyet Fehér Elza úrhölgy, s Kín József adtak elő zongorán, Diszt egyik „II .psodia u-ját játszotta együtt ez a két, any nyira különböző temp rameutumu zenész s a hatás mégis fenomenális volt, Km József kiváló művészetével rég tisztában vau már a pipái közönség, th Fuhér Elza kisisszony, a kinek tudtunkkal ez mindössze a misodikd"Iritje, fórra üisati Irappirozta a közönséget. tízé-Jitö ti'olinikája, ritka fegyelmezettségü, mü vészi interpretációja, mély érzése, és a sablontól teljesen ment felfogása, üde fiatalsága, s az «<zel járó hó libó varázst megjelenés'ii"k, e.lh'uálhatatlau hatást gyakoroltak a h^llgatósígra, ímdy zúgó tap-iviharb ui adott kifejezést meglepetésének és elragadtatásának, líz a debufc fény •s k'zl'te egy ren:l kiviiliii"k Ígérkező miívé.szi luiTÍAm ík, a fogadtatás p >d ig méltó buzdítás a nagytehetségű fiatal kezdőre nézve, Majd „az ősz beszélt a tavasznak" . , , MiesoiU semmitmondó cim ez ahhoz a dialóghoz képest,, a mit l'VMr Dinielné ós Ja-kilhorii'li Marianna úrhölgyök játszottak meg! Jól megértsenek kérem, a mit ok mi'yj ál szollak ; mert a Szécsi silány dialógjáról éppen eleget mond ez a cim. De mit esmáltak a szereplők ebből az igénytelen apróságból! A Prielle Cornelia halhatatlan nagymamája jutott az eszünkbe, mikor a I'ehérné alakította mamát megpillantottuk. Hogy nem volt elég öreg mama, dacára behajporozott fürtjeinek?! Édes Istenem, hölgyeim, az vesse rá önök közül az első követ, a ki. szép asszony létére szívesen állana oda a pódiumra — öreg asszonynak, kötőtűkkel és okuláréval. Aztán meg elvégre, Prielle Kornélia is szebb nagymama, mint a milyenek szoktak lenni a nagymamák általában! És éppen abban rejlik az alakító művész genialitása, hogy saját egyéniségének feláldozása nélkül is tud — ha mindjárt a költő intenciójának meg nem is felelő — de a milieube bei'leszkeclő, uj és mígkapó alakot kiva.lni._Nem, valóban Feliemé talán nem volt az az Ősz, a kit a Szécsi beteges fantáziája rnagalkotott, de annál üdébb, annál bajosabb s ellenállhatatlanabb volt. És ilyen qualitáso kért még merészebb művészi licenciákat is megbocsát a publikum. Viszont Jakicbovick kisasszony annyira hü ós kedves Tavasz volt, hogy valami tavaszabbat már képzelni sem lelvt. Bír a l< eltérné csodálatos művészi temperamentumával és ron bin jávai szemben neki, mint partnerének rendkívüli nehéz helyzete volt, feladatát nem kisebb grátiáva', mint ambitióval oldotta meg, Pompásan illeszkedett V'.-gül az ensembleba Hannos Zoltán, a ki oly megdöbbentő hűséggel aludta át szerepét, hogy nincs az a természetes férj, a ki ezt,, ni'goly kényelmes karosszékben és liá'ósipkáliiiu is, utánna cdnálná. tízóval, a darab pompísau ment, hatása pedig — bog}' egy, a hely színén született szójátékkai éljek — spanyolfal ha.soyat.ó volt. ütukány 0 a kör z Mi-kira adti elő a„ B IJdidi le difi" riyilányít, a Gáthíj dirigálása mellett, amivel mindm megvan mondva. De nem lehetne egj^z'-r véletlenül nyitánynak adui a nyitányt? Eltekintve, az illuslótól, el e műfaj zenei rendeltetéséből, ennek az inbézkedésiv k meg volna az a haszna, hogy ugy meg lehetu i esetleg ujriztatni, mig az est végén miudenki a boilutfjével s a g-irderobbau vívandó háborúval vau elfoglalva. Es legyen meggyőződve a Jókai kör zenekara, hogy a közönségnek ünnep minden alkalom, mikor a ü-áthy et consortes minden dicséretre méltó művészetében gyönyörködhetik. Estély után a j deuvoltak kedélyes vac-iorárt gyű'tek ö*szs az étteremben, Vacsorj, után mégogysz.M'gyönyörködhettünk aveirlégmüvér/uiö ónekób-m, ki böbb bíjos dalt adott elő Kim József és Kreidet' Manó zongorakisérete mellett. Tizenegy óra felé oszlott szét a társaság legjobb hangulatban, T övis. Rendőri statisztika, j A pápai rendőrkapitányi hivatal statisztikai | kimutatását 18D5. évről Mén2áron Károly rendőrkapitány a következőkben terjeszd elő: 1. Közigazgatási íkta'óbi érkezett (5264 drb. Ellát nézte, A lány megérezte a delejes néz '•sét; ott állt az édes anyja mellett., must már ki volt pirulva az arca ós epedő, szomjas tekintettel fogta 1W a ISzeghö meleg pillantását. Kncsi ujougott örömében. Tudta-, érezte, hegy ez a leány az övé, hogy ezzel a sóvárgó tekintettel átadta magát neki teljesen. Igyekezett közelébe jutni ós egy szerencsés pillanatban karjába fűzte az Ella keztyüs kis kezét; nem is eresztette el többet. — Szeret egy kicsit ? A lány megijedt ettől a rövid, váratlan kérdéstói, de Szeghő nem hagyta szóhoz jutni — csukló, lihegő hangon folytatta: — tízeret; látom, érzem, hogy szeret. Ne mondja, hogy nem, mert maga sem hinné el; és magának is kell érezni ezt az éu végtelen, orultszerelmomet. Lássa,eddig léha, haszontalan ember voltam, de az a csók megváltott egy jobb életnek, melyben maga lesz az én őrangyalom, Megtanulok dolgozni; szegények leszünk, de boldogok. Ugy-e akar az ón édes, édes kis feleségem lenni! Egy ostoba koidugöbe kezdtek a cigi ! érezte, hogy a lány bizaluusau, erősen simult a karjához. Ettől az érintéstől valami édes melegség járta át a Kricsi egész valóját, mit még akkor is érzett, mikor fűtetlen szobájábin egy boldog élet rózsás ábrándjaival csukta álomra szeinf-if. Másnap mikor felébredt, két levelet talált az asztalán, Egyiket László Muki irta; tudatja barátjával, hogy Olympia megújította szerződésót az orpheumnál s mivel hire jár, hogy Kricsi tönkre ment, nagyon hajlandó kegyeivel a kis Ponti bárót boldogítani, A másik levél Kolm Salamontól jött. Az érdemes férfiú mély tisztelettel figyelmezteti a Nagyságos urat, hogy egy tizezerforintos váltója két hét múlva lejár ós a legnagyobb sajnálattal kénytelen megvonni a további kölcsönt, mert ez a mai rossz világ, az üzlet pangás, stb. stb, tízeghö Kricsi mind a két levelet kiterítette szépen egymásmellé az asztah'a; egy ideig fel s alá járkált a szobában — aztán leült feleloteb irni. uyok — nem h&ÜUlta fcüie a. halk foleluteb, &Q I ia f^yik H\m így haugíiütti lműdall Olympia! Jgaz volna, hogy ily hamar bütlen lett hozzám ? Ugy-e uoiti! Térűen könyörögve kérem : várjon báróra hétig s ha még akkor is azt hiszi, hogy a báró uigyobbfénynyol képes körülvenni, mint éu, szó nélkül meghátrálok. Addig is csókolja azokat a s»ép, pofozkodó kis kacsóic A másik meg iyy: Kohft Scdamon tornak. Váltóm a lejáratkor törlesztve lesz; további kölcsöneire nem szorultam. Szegliö. E levelek elküldése után két hétre az x . . . i híradóban a következő hymen-hir jelent meg: Fényes esküvő volt teguap városunkban. Tirnótfalói tizeghő Károly vezette oltárhoz Ordas János ur, városunk lisztéit és jótékonyságáról ismert polgárának bájos és szellemdús leányát Jucikat. Eg áldása kísérje e kölcsönös szereteten épült frigyet. Kazal Lenke,
