Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-05-17
Berta k.-ok .hazafias költeményeknek lelkes, szivhez szóló hangon való elszavalásával, Oestereioher k. a. pedig egy. alkalmi tárgyú tanulmány szépen akcentuált, vonzó felolvasásával éléhkitettek a műsort. Fischer Franciska k. a. fen költ hangon előadott, áhitattelj es imáj a nagy hatást keltett. Élénk és kedves változatosságot hoztak a műsorba az alkalomhoz illően kitűnően választott magyar zenedarabok kitűnő előadói: Preisach Karola, Spiegel Josefa, Nobel Henrika, Veisz Teréz, Braun Hermina kisasszonyok és Osatkai Sándor. Pompás •játékukat, mint az ünnep többi pontjait is zugó taps fogadta. Hogy a hány egy let ünnepélyének számban és nemben egyaránt szép közönsége volt, azt mondanunk sem kellene. — Yidéken. — Bakony-Taznási községben lélekemelő ünnepélyekkel ülték meg e hó 9-én és 10-én hazánk ezeréves fennállásának emlék napját. Első nap Csányi Lajos kiváló buzgalmu s régóta működő evang. tanító, hazafias szavalatokat adatott elő ügyes tanítványaival, valamint Kölcsey hymnusát ós egyéb nemzeti dalokat jól begyakorolt iskolai énekkarával; az előadás végeztével pedig, a templom melletti téren egy kis kertet kerítettek, ebbe hét millenáris fát ültettek a hét vezér nevére s tavaszi virágokkal ékessé tették a fák alját. Ezt az ünnepséget a helység melletti kis erdőben rendezett majális fejezte be. Másnap, 10-ón az evang. templomba sietett a helység apraja, nagyja, hol TabayLajos az egyházközség fiatal lelkésze mondott az ünnephez méltó, szép egyházi szónoklatot. Isteni-tisztelet után pedig egyházi diszgyülós tartatott, melyet az egyházközség világi felügyelője : Ihász Lajos nagybirtokos, következő szép ós nagy lelkesedéssel fogadott beszéddel nyitott meg : Tisztelt ünneplő közönség! Örökké emlékezetes napot ülünk ma! Nemzetünk ezeréves életének emlékünnepét! Ezer év!! még kimondani is merész gondolat, hát még átélni! . . . tündér álom. A hatalmas Isten, a mindenség ura, kiválaszt egy maroknyi népet, ott messze Ázsiában; elküldi azt, a nagy népvándorlás idején, mondván: keressetek magatoknak hazát\ s a magyarok elindulnak, előbb Álmos, később Árpád vezetése alatt, feleségeikkel, gyermekeikkel, barmaikkal, szóval: minden vagyonukkal. TJtjokban folyton véres csatákat viva, hosszú vándorlás után megérkeznek a Kárpátok által határolt, négy folyótól dúsan öntözött mai hazájukba, Magyarországba, melyet akkor idegen nemzetek bírtak és laktak. Hét vezér alatt érkezvén, egy fővezért választanak maguknak, kit fejedelmi joggal és hatalommal ruházának fel, Árpád személyében, neki engedelmességet, hűséget fogadnak s ezen fogadalmakat — a hét vezér saját vérét egy közös edénybe csurgatva — közösen megerősítik. Ez az első magyar alkotmány. A magyarok uj hazájukban nem elégesznek meg azzal, hogy a bennlakó népeket meghódítják, hanem még mindig külföldre kalandoznak, rablóhadjáratokra: félelmessé, de egyúttal gyűlölte is teszik magukat körüllakó szomszédaik előtt, kik már ugy is rossz szemmel nézték a bevándorlott ázsiai népet. A kalandozó hadjáratokból végre az augsburgi nagy veszteség téri ti észre őket s belátják, hogy ha uj hazájokban magukat fentartani akarják, a sok ellenség közepette, azok intézményeihez kell alkalmazkodnio 1 :. Ezt belátva, vették fel a keresztyén vallást, Az uj vallás azonban maguk közt támasztott ellenségeskedést és a szomszédok nagy gyönyörűségére: magyar a magyart gyilkolá! Ezen nagy veszély közepette a magyarok Istene megoltalmazta újra választott népét. Az uj vallás követői lettek győztesek s a nemzet a régi napimádó vallás helyett, általánosan elfogadta a keresztyén vallást. Ez oldalról többé veszély nem fenyegette a magyarokat! de jött. egy még nagyobb: a tatárjárás IV. Béla alatt. Ez ugy kipusztította a hazát,, hogy csak itt-ott lézengett, erdőkbe, sziklák közé, vagy más rejtett helyekre menekülve, csekély számú magyar család. Végre a tatárok duló hadjáratának véget vet a fejedelmök haláláról érkező hir, — melyre, a mint jöttek, vissza is tértek hazájokba. Igy a magyarok ismét megszabadultak, a hatalmas Mindenható kegyelméből, a vég-pusztulástól. Majd ismét a rokon török jött világhódító eszméjével! Ennek rettenetetes seregei is Magyarországnak vették utjokat. A magyarok hosszú éveken keresztül több kevesebb szerencsével ellent tudtak nekik állani, fel tudták tartóztatni utjokban, híven ontva verőket, teledhetetlen szolgálatot téve az európai műveltségnek. Míg végre a mohácsi vész, mely leginkább a pártoskodásbél eredő vezéri lanyhaság miatt vált oly végzetessé, könnyű prédájává tette e hoot a rabló törököknek. Százezrenként hurcolták fogságra a délceg magyar harcosokat s háremeikbe a szép magyar nőket. A miudenség ura most sem engedte választott népét elpusztulni! Sőt uj életet adott neki! De sajnos, a magyar csak ismét bajokba keveredett, mert midőn gyenge uralkodó került a trónra, pártoskodás, visszavonás burjánzott fel a nemzet testén. A választott nép azonban még ezt a veszedelmet is kilábolta, de a megpróbáltatások sorozata azért még nem telt be. Most azt találták ki ellenségei, hogy a nemzet hatalmasait hizelgésekkel halmozzák el . . . hogy őket igy elaltatva, a magyarokkal azt tehessenek, a mit akarnak ... A népünk telett őrködő gondviselés azonban ezúttal is meghiúsította a gálád terveket, adva a nemzetnek lánglelkü költőket, kik őt álmából felriasztották! megsejtették vele a lappangó veszélyt, mely elkülföldiesedett nagy uraik révén fenyegette. A szabadságnak uj őröket teremtett! a jobbágyságot eltörölte s bevette a néhány százezer nemes ós nagyúr helyett, az egész nemzetet, a milliókat, az alkotmány sáncaiba . . . Természetesen ez az újítás sem ment rázkódtatások nélkül s a pár-' toskodás és visszavonás ördöge megint a sir szélére vitte a magyart ... A szabadság és függetlenség követelésének tulhajtása meghozta a nemzetre — ellenségeink nagy gyönyörűségére — a hajszálon függő végromlást . . . Az örök Isten azonban most sem engedte népét elpusztulni . . . Feltámasztotta! Adott neki olyan államférfiakat, kik ragyogó, éles elméjükkel, fáradhatlan szorgalmukkal, egy jó, bölcs ós nagy király jogara alatt, átvezették a nemzetet, a végső évtizedek küzehnein, megifjodva, meggazdagodva, kultúrában azon nagy nemzeteket megközelítve, melyek századokon keresztül békésen fejlődhettek, mig a magyarok minden idejöket, halálos küzdelmek elhárítására voltak kénytelenek fordítani, — át vezethették, méltó bámulatot gerjesztve, a második ezredbe a mindeneket igazgató Isten kegyelméből ... Tisztelt ünneplő közönség! a történelem általam előadott rövid vázlatából meggyőződhettek arról, hogy a magyar nemzet mennyi balsors, mennyi küzdelem, mennyi visszavonás és pártoskodás után érte el mostani á-llapjotát, érte el azt, hogy most ismét megerősödve, megnőve, meggazdagodva fent áll! Honszeretetónek ós szabadságszeretetének köszönheti, hogy balsorsát az Isten mindig jóra fordította s ezért én nem végezhetem be méltóbban mai díszközgyűlésünk megnyitóját, mint hogy idézem Vörösmarty örök szép költeményét, melyből oly sokat lehet tanulnunk a jövőre is: „Hazádnak rendületlenül Légy híve óh magyar!" stb. Be lett mutatva a közgyűlés folyamán az a diszes „Arany könyv*, melynek beszerzését főtisztelendő (ryurátz Ferenc püspök ur indítványozván, ezt azon célra ajándékozta a hitbuzgó felügyelő, hogy az egyház szükségeire történő adakozások abba feljegyeztetvén, emlékezetben maradjon a legcsekélyebb adomány is, ós minden év utolsó napján fel legyen olvasva az „Arany könyv" gyarapodása a hívek előtt. Lovász-Patonán szépen sikerült ünnepélyt rendeztek f. hó 10-ón a millennium emlékére. A közönség rang- felekezet- ós osztálykülönbség nélkül d. u. 2 órakor a községháza előtt kezdett gyülekezni, hogy az ünnepély színhelyére kivonuljon. A menetet a lovasbanderium nyitotta meg Tóth Károly vezetése alatt, utána jött a tözoltóság négyes sorokban, — ugyancsak a tűzoltók képezték a menet sorfalát; ezután a képviselőtestület, utánuk az íparososztály, ezeket követte az énekkar, a fehérbe öltözött leányok, majd az ág, hitv. ev. iskola növendékei s végre a nagyközönség, melyet a zenészek követtek. A menet a község házától zászlókkal, zeneszó mellett a Kossuth-térig haladt, hol az énekkar egy nemzeti dalt adott elő. Majd innen a nagy vásártérre vonult. Itt 3 órán át tartott az ünnepi szónoklatok, szavalatok ós énekszámok előadása. Az ünnepi beszédet Bognár Endre ev. lelkész tartotta a feldíszített emelvényen és az ünnepély jelentőségét, nemkülömben Magyarország ezredéves történetét, röviden, de mégis minden nevezetesbb mozzanatról megemlékezve oly kiváló előadásban méltatta, hogy dacára 1% óráig tartó szónoklásának a közönség nagy érdeklődéssel leste minden egyes szavát és hallgatta végig szép, hazafias beszédjót, melyet lelkesen megéljenzett. Az ünnepély után este közvacsora és táncmulatság következett, melynek hajnal vetett véget, Ez alkalommal megmutatta Lovászpatona nagyközség, hogy az uj ezredév hajnalán nemcsak a hazaszeretet és testvériség honol keblében, de minden szép és nemes iránt lelkesülni is tud. Az ünnepély fényes sikerének fő érdeme Bognár Endre lelkészé, valamint Kis Péter községi jegyzőt ós Lajcsek G-yula ág ev. tanítót is elismerés ós dicséret illeti az ünnepély létrehozása ós sikere érdekében kifejtett buzgó fáradozásaikórt. Gecsén május 9-én volt' az ág. hitv, ev. iskolás gyermekek ünnepélye, Heggel a templomban istenitisztelet volt, innét a gyermekek zászlókkal szép számú közönség kíséretében az uj iskola terembe vonultak. Az iskola ünnepélyen Nagy Kálmán lelkész az ünnep jelentőségéről beszólt s majd röviden a magyar történelem kimagasló mozzanatairól tartott felolvasást; a gyermekek szavaltak és hazafias dalokat énekelve. Az ünnepély után a lelkész vezetése mellett a gyermekek kirándulást tettek a határba és az erdőbe, az uton hazafias dalokat énekelve. Május 10-ón az ág. hitv. ev. templomban hálaadó istenitisztelet tartatott, melyen a gyülekezet apraja ós nagyja jelenvolt, Délután pedig öreg ós ifjú, rendezett sorokban, zászlók alatt, lelkesülten indult az erdőre az ott tartandó majálisra, mely az estéli órákban ért véget, midőn ismét a legszebb rendben a sokaság az ünnepély felejthetetlen emlékével haza vonult. Alispáni jelentés. (Vége.) VI. Közgazdaság. A közgazdasági állapot rendkívül kedvezőtlenül alakult, a mennyiben a mult évi gyenge terméshez a gabona áraknak még eddig nem tapasztalt alacsonysága, a hizott szarvasmarháknak és hizott sertéseknek úgyszólván nem értékesíthetősége, továbbá az igavonó állatoknak, sovány sertéseknek s juhoknak rendkívül alacsony ára járult. A vetések állásáról sem jelenthetek örvendetesét, mert az őszi vetések rosszul teleltek, több helyen kiszántattak s általában las> san fejlődnek. A tavaszi vetemények elmunkálása befejeztetett, de ezeknek is a fagy részben ártott s igy több helyen sárgulnak.
