Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-09-01

földszintet egészen megtöltötte s az emeleti pá bolyokat kivéve, kevés üres helyet láttunk. Komjáthy adta „Bereud Iván" szerepét I egyi­két aratta legszebb lik- reinek. Gyönyörű szín­padi alakja és kitűnő játéka mindvégig lekö­tötték a közönség figyelmét. — Kaczér Niua, mint „Dirmák Eva" többször nyílt szinen is ka­pott tapsokat, a harmadik felvonás végén pe­dig négyszer kellett a függöny előtt megje­lennie, különösen jól festett a Lukrécia jele­netben. Folt i nász né — ki esak a napokban ara­tott szép sikert Budapesten a népszínházban — kicsiny szerepében is tetszett s nemes pathosz­szal játszotta meg a negyedik felvonásban Berend Ivánnal való jelenetót. Nyílt szinen kitörő zajos taps volt érte jutalma. — Bartha mind gyakrabban lép lel nagyobb szerepek­ben s a pathetikus jelenetekben ezúttal is jól megállta helyét. Mindazonáltal játéka még nincs híjával némi modorosságnak, melyet kellő gvakorlat mellett uera losz nehéz levetkőznie. — Füredi ós Kován kevésbbé tetszettek. — < serényi Adél a gyengélkedő Szalu') Irma sze­repét, Angélát játszta, inkább kellemes meg­jelenésével, mint játékával idézve elő hatást. Királyfogás A már rég ismert operetté kedves zenéje igaz gyönyörűséget szerzett a közönséguek s az előadás is a jobbak közé tartozott. Szemle Anna volt a lelke az elöadásuak, s minden egyes énekszámát zajos taps kisérte. Hadzivil herceg B késiben talált Kitűnő ábrázolóra, ki énekeivel emelte az est sikerét. A közönség mulattatásáról bőven gondoskodtak Sziklai és Beczkói Az „alázatosszolgája" kupiét Becz­kói és Küredi, a „Trara trara" kupiét pedig Sziklai énekelte nagy derültséget keltve. Sziklai uj kupiét is énekelt az elévült poszt­kisztli lopásról. ttontai Boriska Babossal duett­ben szépen énekelte a „Hervad az ibolya" kez­detű dalt. Kis hörcsög. Ezúttal a pénteki nap nem vált be pre­miere előadásnak, mert a közönség meglehetős csekély számbau jelent meg. Ez a kis közön­ség azonban igen jól mulatott a darab bohó­ságain. Maga a darab nem valami kiváló alko­tás, de az előadással meglehettünk elégedve. Sziklai állandó derültségben tartotta a közön­séget kitűnő alakításával; kár, hogy adós ma­radt a harmadik felvonásbeli kuplékkal. Szád. Anna ügyesen adta Simouette szerepót, s disz­krétül siklott át a fiarabnak pajkos és sikam­lós trivialitásain. — Kovács meglepően jól adta a tábornok szerepét s ma Füredi is egész, n otthonosan érezte magát a színpadon. Szilassy Rózsa nagy önmegtagadással játszotta Noémi szerepót. Szombaton ismételték a Kii kölXtőfSt, mely hasonló erényekben bővelkedett, mint a pén­teki előadás, de publikum, ugy szólván, alig volt. Almádi-i fürdőiével. Tisztelt szerkesztő ür! Majdnem elmondhatnám Mikes Kelemennel e­gyütt,hogy „egyedül hallgatom a tenger mormogását" mert bizony itt a magyar tenger mellett utiua les. minden, eltávoznak a fürdőzők, s csak még keve sed magammal élvezhetem a hullámok locsolását. Hát persze, hogy minden mulandó, elmultak a szép nyári napok, melyek mindegyike valami kedve •et hozott magával s nekem nem marad semmi más. esak egy kellemes emlék az itt eltöltött időből. Néma csend houol mindenütt, még a cigányok sem hallatják már hegedűjüket, azok is eltávoztak, esak néha-néha hallatszik egy-egy kacagás a még itt időző társaságból. Még nem régiben,talán pár napjacsak, egy műkedvelő koncertet hallottunk búcsúzóul, meit evvel t az utánna következett tánccal bezártuk a •Watt Kosb« i\il\i.k azt letzélik itt, lif.gyielén épp e koncert késztette a tömeges és hirtelen elvonulást, de én ezt inkább az időjárás változásának tudom be. Különben elmondom szerkesztő urnák a koucertet. is, taláu ön elfogulatlanul ítélhet majd a tények ló­lött. Hát bizony volt ebben a zongorától kezdve le a szavalásig minden, de az is igaz. hogy egy pont­nak se volt cime és a melyiknek volt is, arra pedig épenséggel nem lehetett rá ismerni. Ezek után elgondolhatja szerkesztő ur, hogy hát egy kis rossz indulat is könnyen vegyülhet a műkedvelők produktumához, de hát utóvégre ők ked­velhetik művüket, ha mások az övékét nem is. Mondom, ha csak ennek a hangversenynek akkordjai, melyek azonban már csak prózában hang­zanak tel, t. i. a jól megérdemlett szidások alakjában, nem hallhatók : hát sin csend uralkodik itt min­denütt. A szél süvölt néha a Iákon át s megrázza azo­kat, melyek már sárga leveleket hullatnak és én a mólon ülök, nézek a messzeségbe, a hol is csak vi­zet látok. Szeretem a Balaton vizét, mely fürdéskor olaj­ként tapad a testhez, csónakásáskor (simulékony) sima tükre van és ha egyébb szórakozást nem nyújt, ínég mindég van egy, a mi mindenkor kellemes, a nézése. Egy viztenger, mely mintha magába ölelné még az égboltot is, oly messze látszik el. Ossze-visz­sza hullámzik, fodrozik, gyűrődik, megint kiegyene­sedik és sima tükröt mutat. Jól esik az embernek pihentetni rajt a szemét, ami ugy is nyugvást keres a nap káprázatától. Hát még este, mikor az égbolton a csillagok miri­ádjai fölgyúlnak s a viz tükrén visszfényt adnak a holddal együtt:oly felséges, édes látvány ez, a mit csak látni, de leírni nem lehet. (trákbosszáig ülök itt mellette és mégis alig tudek nézésével betelni, alig megválni tőle és még is válni kell. El kell UI-IO.• ai isiiét, más felé szólít a köte­lesség, de oly nehezemre esik a válás, mintha érez­ném, hogy soha sem látom többé e kedves helyet. Most látom csak, mennyire elmerengek még itt a papíron is, de higyje el tisztelt szerkesztő ur, jól esik azt tennem. Búcsúzóul pedig fogadja tisztelt szerkesztő ur az itteniek üdvözletét az enyémmel együtt, ki ma­radtam továbbra is szerkesztő urnák ktsz szolgája: Gyula. Balaton-Almádi, 1895. aug. '25-én. Óriási tűzvész N.-Szöllösön. — Saját tudósítónktól. — Vármegyénknek, a Somlyóhegy tövénél elterülő, egyik nagy községe. Sayy SzSIlös aug. hó 2!'-én dél előtt a tűz martaléka lett, A villámgyorsasággal elharapódzott vad elem Deutsch vendéglőjében kezdte meg pusztítását d. e. lo-kor és néhány pillanat alatt 3 helyen égett. Ez­zel aztán megkezdődött a fejetlen, kétségbeesett zűr­zavar. Fecskendő és viz lett volna elég, mert min­den irányból száguldoztak a fecskendők, melyek közt az első a souilóvári urodalomé volt. Vízhordó lajt és egyéb tűzoltó segédeszköz is elég volt, csak ele­gendő muukaerö nem és az egyöntetű, szerve­zett tűzoltóság hiányzóit és igy egyesült erővel nem lehetett a vész megfékezésére dolgozui; minek kö­vetkeztében rövid idő alatt, ugy szólván, az egész széles falu egy lángtengerré vált. Az otthon volt asszony népség és néhány "reg ember fejvesztetteu ide-oda kapkodott, do segíteni a bajon már nem tudtak; csak a legsilányabb hol­mijukat igyekeztek a szobákból kihureolui, mig vé­res verítékkel begyújtott, amúgy is gyenge termésük és értékesebb tárgyaik legnagyobb részt oda égtek. Tohb ember az égő kunyhókban rekedt, kimenté­sükre már gondolni nem lehetett, mig a lángok az épületeket körülnyaldosták. Egbe kiállté jajkiáltások, zűrzavaros céltalan futkosás, kapkodás jellemezték a szegény kárvallottakat. A látvány borzalmas volt. Néhány elájulásou és niegégu&cn kivül, fájdalom, egy halálesetről is kell jelentést tenni. A szeren­csétlen áldozat Fehér Péter volt, aki mint beteg oreg ember szobájában a füsttől megfulladt. A féktelen vész végre ugy 1 óra tájban az urasági Búzás húznál és a kat. plébániánál lokalizál­ható volt, de csak nagy eröniegfeszitéssel. Ha ez nem sikerült volna, ugy az ottani tirod. pajtáskert és urasági major is áldozatul esett volna, s ezáltal megmenekült a Kis utca is és kikerülte a biztos veszedelmet. • »sszesen elpusztult 53 lakház, összes melléké­pületeivel és a szérűskertek ben elhelyezett takarmány és gabonával; in'ből a szegény szöllősiek kárvallá­sáról könnyen szerezhet magának élénk fogalmat minden ember. Reméljük hogy nemcsak megye-, de országszerte is megnyílnak a könyöradományozók ei menyei. TOLLHEGYGYEL. A hétről. Divatba jött i gy idő óta statiszt ikázui, kiváltkép ugj' egyes uiagandolgokról, mint pl. hányszor látta a fiatal leány kedvesét, hány­szor kacsintott reá és az vissza stb. A vasur­napi lóversenyen én is óhajtottam volna sta­tisztikát összeállítani önökről, hölgyeim, kik­kel oly nagy előszeretettel mein szerelemmel i foglalkozom ; de hát biz' ez csak óhaj maradt. Mielőtt azonban megmondanám, hogy miért V egy szomorú tényt fel kell jegyeznem, hogy önökkel mi fiatalemberek nem vagyunk mege­légedve, mert minél inkább igyekszünk az önök várait egyesült erővel — természetesen, mint ka­tonák, csatasorban — bevenni, annái keveseb­bet törődnek velünk ; ennek némi oka lehet az is, hogy önök közt nincs összetartás, nincs meg az összetarti'» kapocs, melynek eleinte mi valljuk kárát, de később. . .'. Mert bár Pápa város és vidéke intelligen­ciájának jó nagy része ott volt a lóvi rseuyen, do voltak még is többen, kik más h< lyen ke­restek szórakozást, sőt . okau otthon is marad­tak, s ez nagy baj. Még is oly nagyszámú di­szes hölgyközönség volt együtt, hogy igazán, nem tudtam eléggé betelni a bájos arcocskák és gyönyörű toalettek szemlélése ve] ; folyton csak néztem és bámultam, a statisztikáról pe­dig egészen elfelejtkeztem. Szolgáljon ez, meg tiatal korom, mentsé­gül, hogy a hamiskás kacsiutásokról és a di­vatos öltözékekről csak hiáuyosan tu lok be­számolni. A tribünön kacsintottak minden tiz percben 7-szer, a tribün előtt egy félóra alatt <>2-szer, a versenytéren kivül, percenként 95-ször. Az öltözékeknél a főszerepet a világos (fehér, kék. rózsaszín) játszotta, ugyanilyen, vagy mássziuü derékkal j sárga- vagy lakcipöcskó­ket viseltek miud ; a mi pedig a kalap livatot illeti, nem több volt a hölgyeken, mint csekély annyi fajta, mint a hányan jelen voltak. Kisebb nagyobb körök alakultik eleinte a versenytéren, de az összetartást imghozta a vihar, midőn a ki csak tehette, H tribüure meneküli, a/, eső elöl, a hol aztán zsúfolásig szorongott az egész társaság, egy nagy csalá­dot képezve. Ennyire telt szi iházat szeretne látni a színtársulat is, mely bizony e héten sem részesülhetett abban, hogy csak télig telt házuk is lett volna. Hölgyeim önökből appel­lálok, azt hiszem nem hiába. Teremtsék meg, hozzák létre a színházban is ezt az összetartást. Hogy az sikerülni fog, (önöknek minden sike­rülj bizton megjósolhatjuk előre, mert a höl­gyek kérésének, hogy csak egy férfi is ellent tudjon állani, olyau nincs. Egy mulatságos francia vígjátékot; a V3/-/7.' cikkeij á tsz fák héttőn este színészeink. A darab szellemét annyira téltogta egy házaspár, hogy még az nap este elcsiuálták hazamenet a sö­tétben. Szegény férj, ö ellnie nem a Si3l-ik cikket, hanem majd a mi, 1878. évi V. törvény­cikkünk 3(il- és következő g-ait alkalmazták. Hiába, nem jó a színdarabot, mit a deszkákon adnak elő. otthon is megismételni, mivel, noha vígjáték is az, a színpadon, de könnyen dráma vagy tragödia fejlődhetik belőle, az életben. Szer-ncsés padok, már mint a „Tiszturak a zárdában" cimü operettben szerepelt pado­kat értem. Ti hát tVd lettetek szentelve, a fő­iskolai épület felavatása előtt, olyan fess IS apácát játszó színésznő tilt bennük kedden oste, hogy büszke lehet az a tanuló, a ki majd az iskolábau e padokban ülhet tvz egész éveu át, A „Kis hörcsyg" előadása sem tudott pub*

Next

/
Oldalképek
Tartalom