Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-03-17
X^il". évMvmm. 18. K/illll PÁPAI LAPOK. Pápa rársa hatóságának éa több pápai, a pápa-vidvki egyesületnek magválasitotl közlöny.-. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: .lokal Mór utca 068., hova a lapnak szánt közlemények küldendő*. Kiadóhivatal: Soldberg (iyula papirkereikedége, Főtér. LaptulajdoaOü: dl*. l'ouy\ <"s«*y l erene. Felelős sssfkesztfi: Körmend; i«óia. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ii a hirdetések a leujntányosahbaii Felvétetnek. A lap ára: Eféaxévre6 frt, félévre3 irt. negyedem 1 frt .")() kr. — Kj/ys szám ára !."> kr. Városunk egészségügye. Főorvosi jelentés 18íM-iől. — Hogyha már • mait évben azzal kezdtem jelentésemet, hogy azt szívesen írom meg, mert az egészségi viszonyokban kedvező előmenetelt tapasztaltam és a mi ennek hű képe, % halálozási szám apadását jelezhetem : mennyivel inkább tehetem meg azt ma, miden a lefolyt 1SD4. évben, még az 1899, évvel szemben is lényeges kevcsbedését észleltük ugy a megbetegedéseknek, mint a halálozásnak. Igaz ugyan, hogy csak a múlt évben kezdtük meg azt. hogy a halva szülötteket nem vettük fel a halottak sorába, a mit nézetein szerint helyesen tettünk, de azért mondhatom, bogy ha a régi gyakorlatot folytattuk volna is, az ez évi halálozási szám nem érte volna «1 az lSÍKl-ikit, Járvány az egész éven át nem uralkodott, ennél fogva az iskolákat sem kellett bezáratni és igy semmi sem áiJt útjában annak, hagy az iskolás gyermekek a tananyagot elsajátíthassák. Mutatkoztak ugyan kfilönbösű fertőző bajok egyes esetei, de ezek a törvényszabta óvintézkedések foganatosítása mellett járványnyá nem fajultak, a mit legjobban bizonyít azon tény. hogy hagymái folytán egész éven át csak 20, torokgyik és roncsoló toroklobból ki! dyólag csak 17 és végre vörheny után csak 1 haláleset, fordult elő. Kz alkalommal nem hagyhatom említés nélkül azon örvendetes tényt, hogy szeptember első napjaiba! a nemzetközi orvosi hygienicus congreii ison B.-pesteu llonx. francia tanár tett először említést arról, hogy sikerült leki diphtheritis bacilusok kai hosszasan oltott lovak véré. Ii d oly savót előállítani, mely roncsoló toroklobban szenvedő b itegekba oltva gyégyerővel bir. I'gyanezt hirdette Bécsben a német természetim'.árok gyűlésén szeptember lH-án liehrin német tanár, a ki függetlenül a párisi tanároktól, hasonló kísérleteket tett hasonló eredmenynyel. A városi tanács indítványomra a nem kevés költséggel járó savót meg is rendelte Németországból és pedig I mi kiemelendő, még mielőtt a képviselő te8tülettél erre figyelmeztetett, ilb'tve megbízatást kapott volna, de ez év régéig betegek hiányában nem nyilt alkalom annak alkalmazására. Folyó évben i azonban már több esetben jó sikerrel használtatott, de erről csak a jo\ő e\i jelentésemben fogok megemlékezhetni. Kzen általános megjegyzések után áttérek az 1894-ben történtek részletes kimutatására. .Meghall a múlt évben JiiT egyén mely szám viszonyítva az 18904k érben megállapított összes lakosság számához (14409 ) 28.21/^, tesz. IIa tekintetbe vesszük, hogy az lSi»:{-ík év vegén egész Magyarországra szóló halálozási számarány megállapítása nyomán ez •*"!,,„ tesz ki, akkor mi az bomegelégedés egj bizonyos fokával elmondhatjuk, hogy városunk halálozása több mint ő" |)()-val kevesebb, mint az egész országé és közel áll Austria ugyan akkor megállapított halálozási számához, mely 1898-ban 27.!»"l ou volt. de meg jóval felülmúlja Olaszország ( 2tí.2°| 00 ), Kémetorsság (2:5.4" üu l, Franciaország (22.6% p ) Belgium (21"/ 0 „), Helvécia ( 20.8%.), Angolország (2<) u | 00 l, Norvégia (17.5%.) halandóságát. IIa a halálokokat vészük szemügyre, ebben az éviem is, mint mindig a tibi '•vesz az. meiy legnagyobb aratást tart, mint mindenütt, ugy Pápának lakossága. A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Az iskolás leányka. Az iskolába fut a lányka H elbotlik hirtelen, Ks ki néki karját nyújtaná . Egy ifjú ott terem. S az ifjú felsegíti szépen l'e is mutatkozik, s vigau továbbegyfltthaladnak A klastrom kapuig. Csókot nyom itt kis kacsóira Az ifjú boldogan, — Csalfán niosolyg a lányka rája. Hisz ő már fogva van ! /•: b. Rupert barát. Irta : Hérccy Károly. — A .Pápai Lapok, eredeti tárcája. — Nógrád megye nyugati felében, kökéuybozótoH dombtetőn egy ósdi épület pihen, melynek szirtes bástyái közt hajdan páncélos lovagok sarkantyúi pönögtek, ma pedig kámzsás Karátok saruinak esoszogásaitól visszhangzónak a márványos véu folyosók. A büszke sasok elhagyott fészkét VZreb >k t<>gla!ták el ; a zajos várból csöndes barátkolostor lett, melynek vörösréz kupolás tornyai már ineszsziröl föltűnnek az Ipolyság felöl szekerező fuvarosok szemei előtt. * A júliusi nap egy csöppet se tréfál. I >ly erősen éget a forróság, hogy esak ugy zizeg kínjában a szinevesztett sárgás haraszt, melynek fonnyadt lombjain bódultan röpkéd a fényes hátú szitakötő. A szúrós törmelékkövel hintett országúton kopott födeles hintó döcög. Az eléje fogott sován}- lovak mind untalan meg-megállnak s ha a bakon káromkodó kocsis ostorának boldogabbik végével nem biztatja őket. bizony kidőltek volna a ntd mellől. — Hej úrfi, — dörmög a gebék ura a hintóban ülőhöz fordulva, — ha csak sejtem is ezt a pogány utat, dehogy indultam volna el, még ha az urti tieszer megduplázná is a fuvarpénzt. Sajnálom a i szegény jószágaimat. Gyí, ne te fakó, ej! nye hogy a . . . I Az urti mielőtt felelne, zsebkendőjével néhányszor végigtörüli piros, izzadt arcát. — Pedig délre a klastromba muszáj lennem, szóit aztán bágyadtan, várnak reám s ha elkésem, l>aj létZ belőle. — El hiszem it uracskám, — dünyuyög az előbbi, — csakhogy nem az én táltosaimnak való ez a komisz ut. No de majd megpróbáljak, csak egyszer a vadkerti csárdánál megitathassunk. I íyi te, ej hogy az ördüg lérkózzék az irhátok alá . . . ! Igaz is ni, ne sértsem szómmal az urtit, — miért köll olyan akkurátus puntumos időre a klastromba érnünk ; talán csak nem öltözik az urti barátnak? — Deb'zony annak Szeret ném tudni mi kttlönöset talál benn valaki, ha én szerzetes leszek? < >tt legalább nem boszaut ez a eifrálkodó bűnös külvilág. J>e minek prédikáljak magának effélékröl, mikor ugy sem értené meg . . . / ! — No no uríioskám, — indignálódik 19
