Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-02-17

• 1895. február 17. PAPAI LAPOK. 3. sajnálattal kell konstatálnunk, hogy ezen intézkedés is csak lelrendszabály lesz, mert rövid idő niulva tapasztalni fogjuk, hogy a forgalom egyre növekedni fog és igy a tervbe vett útvonal sem lesz ele­gendő, a mennyiben a kocsik tömkelege ezen útvonalon összpontosul. Ha tehát egyszer belekapunk egy iitvonalnak a rendezésébe, rendezzük be azt ugy, hogy ne legyen okunk a késői bánatra. Közgazdaság. A kender termelése. Irta : Székeli/ István. A kender némelyek .szerint, Kelet­Indiából, mások szerint a Káspi tenger környékéről származik. Herodot idejében a kender a görögöknél még ismeretlen volt. Kr. e. 200 évvel már Gallia déli ré­szén sok kendert termesztettek, Itáliában esak 100 évvel Kr. e. merült fel ezen hasznos növény, azontúl azonban a ró­maiak terjesztették el a kender termesz­tését Enrópábau. A kender a osalánfélék családjába tartozó kétlaki növény. A virágos ken­deren csupán porzós (bim) virágok talál­hatók, ezeken tehát mag nem képződik ; a magvas kenderen ellenben a termő (nö) virágok vannak, a melyekből inegter­mékenyülés után fejlődik a mag. Hogy tökéletesen csiraképes mag te­remjen, a virágos és magvas kendernek egymáshoz közel kell lenni, mert külön* beu megtermókenyülés létre nem jöhet. A magnak alakjából meghatározni nem lehet, hogy virágos vagy magvas kender fog-e Indöle fejlődni. Tény azon­ban az, hogy a vetésben a virágos és Gergő fekete .,Bü»zké"-je cepelte; annyit tn­dok, hogy a csont hajtőket tucat számra vette hetenként, Isten világáért sem akartak azok megmaradni a dús fürtökben. Kkkor éppen a kefekötökkel volt nagy bajban, a miért nem tudnak az ö kezébe pemzlit készíteni. Khol most is, hogy a szemöldökét pingálgatta. majd hogy a szemét nem mázolta feli linkiurával. Mig a delnő ..öltözködött," a piritkozó cica megteledkezett ellenlábasáról, mely a vö­rösre zsurolt téglán leste a hentergő állat, moz­dulatait. Egy ugrás mint regényekben mondjak s a hat vágást produkáló farkat elkapni s annál fogva a rubiutost kényelmes helyéről let cremten i, „egy pillanat müve volt" Belinának. A mi ekkor következett, az már bohó­caiba való jelenet. A háziasazouy, nem gon­dolva toilettejével, mint paripa nyargalt a fo­lyosóra, elpotyogat ván futtában a Gergő Büszkéje élő maradványát, a csont hajtőket • elszabadult copfjaival ugy nézett ki, mint egy Medúza. A kapun ekkor fordultak be Kenderi Málcsi és Szilvássy Klariasa s megpillantván a neki lazult hölgyet, hangos hahotában tör­tek ki s vágtattak vissza a kapu felé. A hiúságában megsértett delnő felegye­nesedett, elsápadt arcán a rózsaszínű rizspor s száraz ujjaival íeoyegetőleg intett az utcán is hahotázó lányok felé. • Felséges illatul tölti be a szobát a pá­rolgó cichona; as asztal körül sorban ülnek : Komlosy Sajdike halvány sárga creppben magvas kender egyenlő arányban szokott előfordulni. Noha a kendert oly régen müvelik az emberek, az elfajtázásra mégis kevés hajlandóságot mutat, mert ámbár oly fe­lette különböző viszonyok között termelik, figyelemre méltó válfajai mégis alig kép­ződtek. Nevezetes táj fajtái : az apatini, bolognai s a rajna melléki. Termelési kísérletek azt tanúsítják, hogy a délibb vidékről származó keuder fajták adják általában véve a legjobb eredményeket. Különösen híres az olasz­országi kender. A kender az igen zord tájakat kivéve, egész Európában díszlik, ugy. hogy < >lasz­országban, de Oroszországban is egyaránt jól megterem. A meleg és száraz éghaj­latot legjobban kedveli. Hazánkban a kender vadon is elő­fordul, söt némely talajban, mint igen hatalmas, alig kiirtható gyom lép fel. Szívós agyagon és a laza homokon kívül a kender minden jobb téle talajban sikerül, de mégis a jó természetű televény­ben gazdag talajt, a friss törést, kiszáradt tófeneket stb. szereti legjobban. Jó fejlődéséhez azonban elkerülhet­lenül szükséges, hogy a talaj eléggé gaz­dag, mély rétegű, üde és porhanyó legyen. A vetésforgóban, lucerna, vörös lóhere vagy kapás növények, különösen dohány után következik. Gabona neműek után is jól sikerül, föltéve, hogy a talaj előké­szítésére kellő gond volt fordítva. Utána gabona félék, repce stb. találnak jó helyet. A kender mélyen mivelt, jól porha­uyitott talajt kivan s e szerint az őszi szántást igen meghálálja. Igen erőteljes talajon a trágyázás sokáig nélkülözhető, de hosszabb terme­lés mellett, az érett trágyával s esetleg mesterséges trágyaszerekkel való trágyá­zás okvetlenül szükséges. A mesterséges trágyából szoktak alkalmazni konyhasót 60 90 kgrt k. holdanként, a mely a ken­der minőségének kiválóan kedvez. A kendertermelésnél oda kell töre­kedni, hogy a zsenge növéuyek gyorsan növekedjenek s az egész táblán lehetőleg egyenletesen fejlődjenek. Ezen igények­mik legjubbau megfelelünk, ha a vetés előtt 85 — 170 kgr chilisalétromot, 40—60 kgr oldható pbosforsavat, <a mi ssSM—375 kgr 16",,-os superfosfáttal) adunk kat. holdanként. Túl sok phostorsavat adnunk azonban nem szabad, mert ez a növény nedvek cirkulátióját akadályozza, a szer­vek korán beszüntetik működésüket és go­romba fonál keletkezik. Azonban mellőzve a műtrágyázást, mindenesetre istállótrágyával kell a föl­det ellátui. Túl erős trágyázás kerülendő, mert ily esetben a fonál erőtlenné válik, a mi különösen akkor fontos, ha a gazda maga dolgozza tel a keudert. A trágya egyenletes elteregetésére kiváló gondot kell fordítani, mi egyenlő minőségű ter­mény elöállitásáuak kedvez. A trágyát minél korábban kell felhordani, a talaj előkészítése körül pedig a fösuly az őszi mély szántásra és arra tekt.etendö, hogy a talaj gyommentes legyen. A kender a fagy iránt igen érzékeny, nálunk ápril hó vége előtt rendszerint nem vethető, általánosan május hóban vetik. Legtöbbuyire keskeny ágyakba ve­tik, a hol azonban nagyban termelik : 12 cm sortávolságra, történik a vetése, mint a mily sortávra a vetőgápek rendszerint szerkesztve vannak, ha minden vetösaru fel van rakva. Igen gazdag, mély talaj­ban 15 cm sortáv is ajánlható. A vetőmag mennyiségére nézve az határoz, hogy inkább magot, vagy inkább finom fonalat akarunk-e termelni. Mimi­két célt egyenlő jóságban elérni lehetetlen. birdeaux betéttel, Tüskési Sarolta buzavirágkék satain-ben. Léstár Matild fehér falu, ritkán pöttögetett batisztban, Táloa Ilona lángvörös ruhában, Herendi Karolin az akkor nagyon divatos esicsónéban. Az asztaltőn Juci néni elnököl. — Hát még ti ezt nem is tudtátok ? Most halljuk elöazör — bizonyítja Matild, kopogatván kis kanalával a kitti ke­mény csucaceát. — Ismeritek az a kis „mitugrász­- tele­gratistát a vasútnál, be szokott a bálokba járni ; azt is tudjátok, hngy az a boldogtalan Málcsi hogy utána esett, sít.-rit, ha nem lát­hatja. Nos, hát ez a holdvilág képii va< ak (értsd Málcsi; addig nyakgatta szegény Birit (az anyját I, hogy a hétfői jouron már a tele­gratiata is Ott lesE náluk. — Ah ! ah ! ah ! — De kedves Juci néni — vágott közbe Sarolta ha a deákok ott lehetnek, miért ne lehetne ott az is, act állítják róla, hogy csinos gavallér, minden tartása, mozdulata úrias s kitűnően táncolja a drei-schrittet. — Szegényke ! hát nem tudod, hogy a vándor-táncmseterek kijárnak ma már falura is. Úrias a mozdulata ? Tulajdon két szemem­mel láttam, mikor a minap az utcán rálépett a Hm lábára s ijedtében olyan zavarba jött, hogy a Málcsi ujdonat uj ruháját letaposta s a könyökével bezúzta a Vajdics kirakatát. Gaval­lér ruhát meg minden Károly-köruti boltos árul. — De igaz is - toldja meg Szidike — olyan vörös a képe, mint a pipacs, nagyon szeretheti a bort. Kérdezzétek meg a Tassy Ferit, majd az elmondja, hány riveg bort ittak meg ketten a GrirJben, aztán még az sem volt elég, elmentek a bumsztiba s ott bevágtak lő üveg sört: bizonyosan valami szalasztott német lehet. Vigyázzatok esak rá lányok, ba Málcsi hozzá­meg)', nem vetek neki 10 esztendőt, visszajön Pápára rongyosan, kolduson. Szegény Málcsi ! minek nevetted ki az öltöző amazont . . . — Hát annak a Szilvássy leányni.k nem volt elég a múltkori felsülés, ma már az albiró kellene neki f! Ezt se tudjátok még, ugye F — Nem bizony, mondja el Juci néni. •— Jaj lelkeim ! csúnya' egy bogár az a Klári, szegény Tinit az ujjára csavarinthatja egészen. Tudjátok, hogy szép szőllöjük van az öreg begyen. Cseresnye érés volt; kiment a cseléddel olyankor, mikor Tini nem ért rá, hogy dunsztolni valót szedjen : előbb az albiró­nak hírt adott. S mig Tini itthon stoppolta a kitiport harisnyáit, az alatt a gyönyörűséges mákvirág élte világát gavallérjával. Elképedve tekintenek össze a leányok : és mégis mind az 5 másképpen referált otthon a hallottakról, mindegyik megtoldván a mesé­ket saját vérmérséklete szerint: nem került bele egy hét, a két leány ngy ki volt híresz­telve, mint valami világ rosszai. Pedig ösazes hibájuk csak az volt, hogy ki merészelték ne­vetni a város harangját. És ez igy lesz Pápán mindaddig, mig azt a harangot meg nem reparálják, mig a legöregebb lányt férjhez nem adják. 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom