Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-11-24
lrt'if). november 24. Melléklet a PÁPAI LAPOK 48. számához. 9. A közönség köréből ) i. Tek. szerkesztő ur! Kijelentem, hogy a VéUprémi HiHap legutóbbi számában nilam közölt tudósítás, a legutolsó betűig a legalávalóbb hazugság s ocsniáuy rágalom, mini a jelenre, mind a múltra vonatkozólag. A jó veszprémi urak azt fogják gondolni, hogy itt Nyugotou egy csillag támadt, melynek Messiása tényt vet a veszprémi háztetőkre, pedig hát esak egy tákir táncoló dervis, ki őrjöngő fanatizmusában addig ng iáudozik az ájtatos hivők épülésére, mig végre összerogy, hasát fölmetszi, s beleit kitépi, és végre kiadja nem lelkét, melylyel nem bir, hanem — páráját, a dalilai Láma nagyobb diosösségére. Ez a levelész-béka, uborka-inda, féligmeddig már felmászott, uem önerejéből, hamm mások kegyelméből a fűzfára, melyről azonban a vaszari. csóthi, s ugodihármas dér, irgalmatlanul lerázta s most ott hentereg a földön és brekegi siralmait megzavart álmainak. Az ö tájdalmához ///(ísszerencsétlensége egy - gyermeksirás . • . Nem tartom érdemesnek a nyomorult referádát tételröl-tételre cáfolni. Hiszen, haegy besározott röfögő állat hozzám dörgölödzik, ez becsületemen csorbát uem üt. Még mégsem rugóm, hanem eszéhez mérem eljárását. Ez által igf'U megtisztelném az álomkergető poétát, ki frázisokon nyargah'idzik, s eszméket osztogat ott, hol előbb kenyeret kellene adni. i'sak azt jelentem hát ki: hogy a szamár, bukott deák, mindig a profeszorját vádolja; a politikailag kicsapott egyén pedig a győzőt, ennek sob' sincs igaza, de a bukottnak mindig: a fennenhangoztatott erkölcsi győzelem, melylyel ellenséget még sohasem vert le senki. A legyőzött rendesen mindig álnok, hazug és árulkodó, fönt ós lent. Igaz-e vagy sem '( Kijelentem továbbá: lioyy mi uyodiak «*'// pártiak vagyunk ugyan, de nem oly értelemben, mint tudósító, ki a leghallatlanabb erőszak és despotizmussal — melyhez képest Dioclecian ágyúval fut, de az oroszlány elöl hitváuy odújába húzódik! Az ellenem szórt insinuaciót tehát miutj gyáva, hitvány hazugságot s rágalmat visszavetem, s rágalmazóm szeme közé vágom, ünnepélyesen kijelentvén : hogy én egyházamat, hazámat önzetlenül, sőt áldozatokkal szolgáltam éa szolgálom már 48 óta, de egyesek ostoba a pöffeszkedő ambíciójának fölszálló zsámolyául szolgálni sohasem fogok, kivált akkor, mikor erre sem érdemük, sem hivatásuk, sem tudominyuk. sem élettapasztalatuk, stb. stb. nincs, s béke helyett undok viszályokat szitauak a kerületben, silány érdekeik megvédése miatt. A referens fejét esizmasarokkal kell szétzúzni, mintegy kígyóét. A közvéleméuy jól tudja,hogy ;iz illető képviselő akar lenui kerületünkben. Kugem akar első sorban lebetetlenué tenni, hogy Útjában ne állhassak.Yederenio!. . A hazugoknak korbács dukál s nem megcálolás. A vizet zavaró tarkas szomjazza a bárány vérét, nem pedig ez amazét. Hát aunak ki az oka, hogy a papság az egész vonalon megbukott? Ili illető a tanácsolt utat követi; igysem bukik el — de ö magával rántotta a veszedelembe a többit is. Tessék okát kutatui. Így bűnhődnek a rosszak miatt a jók is. Kezdem hinni, hogy az oláhinártiromságuak is vannak aspiránsai . . . Mégis huncut a németi . • Haben Sie es verstanden:*!. Ugyancsak a Veszprémi HiHap apró hirei között is, a pápai papi koronából kifolyólag oly gyalázatosságok iratnak rólam, milyeneket csak egy egészen elvetemedett ember bocsáthat a világnak. Ki irta ? nem tudom De azt nem hiszem, hoyy pap írhatta, mert a ki Jézus Krisztusnak vagy esak hirót is hallotta — már pedig egy pap ennél csak többet tud — s az evangélium szellemétől csak némileg is vau áthatva ; ki naponkint hivatva van a legnagyobb bűnösöket is a szeretet Istenének nevében feloldozni, s ti'ki a bezárt eget újra, még jiediy hivatalból kinyitni ; kinek a vétkezők felett nem dotnbórozui kell azért, mivel a pocsászár edictuma arccirógatás volt - lépett! koll, » jutottak, hanem vórkönyeket hullatni, föl nálunk, s a néppártot mind' n doymák doymájának bildete (as aztáu az eretnekség!) - hanem olyan értelemben: hoyy a mi szövetkezetünk, szövetkezete az összes keresztény társad dómnak, a modirn pogányság ellen. Nem fanitismus, nem gyűlölet, hanem: a keresztény szeretet szellme erzérli lelkünket. Eszerint hát a megbukott: még nem maya a néppárt, $em dogmáink leté/'•menyese. A néppárt hivei vagyuuk, de veszekedő s uralkodni vágyó személyiségének nem. El köuyeiuek kútforrása. 0 tehát egy elitéit. kit három község toloncozott ki, akármilyen szitnokat vet is a piacra. Miért nem vádolja itt is a plébánosokat? ezek is megtettek jelöltjeik mellett legalább gondolom — mindent. Az egyház mindig irtózott az eiöszuktól. Példa rá N. Károly és a szászok erőszakos megtérítése. Az egyház ezt sohasem helyeselte, söt kárhoztatta. Aztán a n. váradi biboruok útlevele. Ha a pressiót a komi inyban elitélj üki annálinkább elitélhetjük magunk között, hol nem a törvény kérlelhetleu szigora, hamm a szeretetből való meggyőződés az irányadó. En híveimnek lelki atyja I uem despotája Vagyok, a ki még a hangoztatott pár bérre sem reflektálok, mert nekik itt létem alatt NIKI nérű gabonáts loOO forintot elengedtem, templomom mivel táu az égre nézvo örükro elvesztek, az Ur szavai szeréut nagyobb öröm van az égben egy megtért bönösön, mint 99 igazon; . . . mondom: egy pap, kinek a végtelen szeretet törvényei kell, hogy gyémántbetükkel legyenek szive lapjára fölírva, lehetetlen, hogy ilyeut irjon! . . . Mert. a kik a keresztényeket az elsői 3 században tüzzel-vassal irtották, s verőkkel az egész tőidet megáztatták, nem voltak oly vérszomjasak, mint a vértől lihegő cikkező. Hiszen ez egy tigris, mely útjába eső minden élőt széttép! J/y'na, mely még a holtakat is fülzabálja, a szegény tehetetleneket, de mikor oroszlán ur ö felsége étkezik : távolról csattogtatja fogát, s nyalogatja büdös száját a — maradékra, melyen pajtásaival egész az egymást fölzabálásig — összevesz. Nem igaz az: 1-ör, hoyy én tonsztiraztam, tehát nem is beszéltem. Fölkértek ugyan erre, m-g p'dig egyik tagtárs részéről azon érveléssel : hogy a világosságot — értvén gondolom a mondandó szavakat — nem kell a véka alá rejteni. Tagtársaim mindig örömmel hallgattak meg, süt szerénységem sértése nélkül, kiemeltek. 2 or. Mikor valaki a korona végén, mikor már felkeltünk, télhozta, hogy patrónus 3 or. Az esperes ur indítványára a koroua egyhangúlag elfogadta, hogy a S z e in n e c ziéle ügyben a felség folyamodást én irjam m e g, a mit meg is tettem. Ha a korona részéről az ellenem való hangulat olyan lett volna, mint iratik, e megtisztelő megbízatásban aligha részesülök. íme, a téuyek. Már most kérdem : a korona arra való-e, hogy egymást piszkoljuk, s azt a nyilvánosságra hozzuk ? Hiszen itt a sérelmeket orvosolui kell, nem pedig a sebeket feltépni. Kgyinás gyöngeségeit, ha ilyenek esetleg vaunak, inkább takargatnunk kellene, s uem dobraütni, • világgáboesátani. — A testvériség zárt kamarájából semmiaek sem volua szabad kijutni, s egymást nem meztelenre vetkőztetni, hanem inkább felruházni a — tisztesség ruhájával! ... ..Irgalmasságot luk pedig 600 frtot adtam és 17 krajcáréit' «runk pressióval él, én erre csupán ennyit fenem pöröltem be híremet, miut falast. Miért leltem: „Tiltakozom a patrónus arra fogott SfSSesnek hát éppen nekem, mikor a megbukottat *U ellen. A ,,atronatusbeli plébánosok a patrónus Sálamnál sokkal hatalmasabb tényező: a né,, iránt annyi hálával tarthatnak, hogy ellemi ne dedöntötte meg, de ahhoz már nem mervén nyúlni, mustráljanak", se többet SS kevesebbet. - Hat én -"gern midokit be, hogy saját lemoshatlan hálás vagyok iránta mindig, mert Isten es piszkét a reám dobált sárral dörzsölje leV Erre UfilUim "tán ö a legnagyobb joltevom ezen a feleijeni A gyáva, a nyomorult egérke Után vUágea. Ilyen bünert szívesen meghalok! .. . j Nem volt itt sió e 1 v t o 1 a d á s r o 1, hanem *JK rovat alatt köröttekért nem válalfelelősséget csak tartózkodásról. A mi pedig véga 8ierk. ktlfO külöubség ! akarok és nem áldozatot!" mondj a az l'r. Van-e ezeu magasztos elvből vagy egy hajszáluyi is az ellenem íróban ? A k e r ü1 étben uem ón gyújtottam fel a házat. A ház ég, s nincs, aki oltani akarná vagy merészelné, mert félnek a botránytól . . . Mikor az l'rat a szégyenoszlophoz kötötték, s megvesszőzték, arra nieut két becstelen nő és a szeutek szentjét — lepökték! Az Ur pedig végtelen szánakozással s könyezö szemekkel tekiutett rájuk és — hallgatott, hiszen épp ilyenekért szenvedett ! . . . Szóljon a közvélemény — és Ítéljen! Ugod, 1895. nov. 20. Lukacsck János, pleb., v. orsz képviselő. II. Tekintetes Szerkesztő ur! Tisztelettel kérjük, legyen szives alábbi közleményünket becses lapjának legközelebb inegjolonó számában a menynyire lehetséges szói ól-szóra közölni. A „Veszprémi Hírlap" 1. évi nov. hó 17-ik számában „Választások után",Veszprém 1895. november hó lö. kelettel, (K. (i.) tollából egy oly vezérczik jelent meg, a melyre, tekintettől annak minden igazságot s alapot nélkülöző voltára, tisztességünk érzetének határozott tudatában, kényszerítve érezzük magunkat s pedig ugy egyenként, mint összeségben, alábbi sorainkban válaszolni. Eltekintve attól, hogy a szóban lovó vozórczikk num csak egy íelluvalkodott pötloszkodósnek szüleménye, hanem egy valóságosan nyomorult dühtói elragadott állapot következménye. Hégi, köztudomású dolog az, hogy a madarat a tolláról, a varjut károgásáról, a barát-kesely üt mossziról érezhető bűzéről, a sánta kutyát, kétségbeesett ugatása mellett is, biczegóséról lehet megismerni. — Epp ozt tudva, mi is könynyon reá ismertünk a czikk irújára, s reá ismertünk volna még az esetben is, ha gyönyörűséges nevének kezdő betűit cikkének élőjére nem biggyesztette volna, mindamellett, hogy azt Veszprémből koltezte. De térjünk a dologra! Tiszta őazintosóggol kérdezzük, vájjon józan agygyal, egészséges gondolkozással biró, nem sváb gyerek, de magyar ember, ki a hivatkozott vozérczikkot olvasta, minden párt-tolokozet ós ha ugy