Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-11-24
1895. november 24. PAPAI LAPOK. •A. lelösséggol járó főorvosi hivatalt, valamint a tögyninasiuiuunk és _ egyik legtekintélyesebb egyletünk orvosi állását, hogy mindazoknak pirulái nélkül legyen nagy tudománya megközelíthető, kik az anyagiaknak teljesen hijjával vaunak. Fényesen tölti be az administrativ teendőket is, miket mint főorvosnak keli teljesíteni és nagy része van városunk nj föllendülésében is. Hogy sok ideális törekvésnek útját állj8, annak az az oka. hogy ö mint igazán orvos és a tett embere, mindig igyekszik a realitásnak is megadni a magáét és a célt városunk nagyon is megszívlel! nd<"> körülményeivel összhangzáslia hozni. A miről meg van győződve, attól el nem áll s néha talán túlságosan is exponálja magát, do feltétlen tiszteletet érdemel az. bogy egyénei gondolkodás módjával mindig az arany igazságot keresi. Ilazaliságának fényes tanúsága, hogy bár az akl.or oly híres béosi iskola neveltje, mégis mindig a magyar tudomány tökéletesedése a legfőbb vágya. Az előtt sokszor megjelent a magyar OTVOSgyüléieken és itt tanulták öt lognagyobb tanáraink személyesen is megismerni, kiknek számos levele tanúskodik arról, hogy mily nagyra tartják dr. Steiuert. .leien viszo nyaink között már éppen nem engedhetvén meg magának e/.eu luxust nagy elfoglaltsága miatt, mi ifjabb orvosi nemzedék lehetünk fanubizonyságok, bogy mily érdekkid kiséri oly hatalmasan lej löd Ő hazai orvostudományunkat s rendkívüli elragadtatása, ha a mi oly nemzetközi tudományunkban magyar orvosról s főkép, ha pápairól ball szépet és jót. s mióta ifjú budapesti egyetemünk felvirágzott, örömmel adja meg ennek azt az előnyt, mi rá oly felelősségtől je«, hogy minden nagyobb operációt igénylő betegét oda küldi. Fényes bizonyítéka haasflimágának az is. hogy mint az izr. hitközség iskolaszékének elnöke, derék tanítót' stületünk hatalmas közreműködésével az ujabb generációt tiszta magyarnak nevelte! ífju Xeslorunk! Merítsen uj erőt ezen lenyes 35 éves mult nagy eredményeiből és adja a Mindenható, hogy még sok ily állomást tarthassunk, hogy még nekünk ifjabbaknak ideálunk legyen és hogy mint na emberiség,a hasa, szeretett városunk kiváb'i tagja, a legjobb t mintaszerű családapa, soká éljen a megérdemlett öröm és boldogságban! Fogadja tisztelt szerkesztő ur igaz köszönetemet, bogy nekem jóakaratulag megadta az alkalmat arra, bogy minden önérdektől menten igaz szivem szerint róhattam le egy előttem ideális orvosi működés iránt tartozásomat. Ti&ztelö hivo Dr. Orosz Lajos A Jókai-kör estélye. A főváros írói és művészi világának két előkelő tagját hívta meg vendégül mult vasárnap a ..Jókai-kör' és ennek révén a pápai közönség is megismerkedhetett - legalább az egyikkel. Szeredui Leó, a kitüuö humorista és l>' Anmut L 'ó, az ismert zeneszerző lettek volna e közreműködők, de egy közbejött baleset megfosztotta a közönséget a l> Aninnt muzsikájának élvesetétől s így az estén — az ügyes műkedvelők által alkotott müieuben Sseredai Leó dominált. Az illusztris vendéget, a ki, sajnos, csak egyedül, a maga társaságában, vasárnap d. u. 1 órakor érkezett Pápára, a vasútnál a kör nevében Httrmot Zoltán, Df< Antal tíéza és Kör* mnitlij Béla fogadták és kiiérték a föwywsss villába Inda kéiő délutáni órákig benyúló vidám ebéd volt a (elolvasó tiszteletére. A Jókai-kör nagyterme este színültig megtelt az érdeklődő közönséggel, i a programúi kielégítette a legkényesebb igényeket is. Bevezetésül Kiss József zongoraművész játszott el Aid<í-\)ú\ egy megkapó részletet, az ö ismert briliáns technikájával, nagy réssbou pótolván igy a veszteségűt, melyet Ü'Antant l ivol maradásával szenvedett a bubbkum. „Beugrását" zajod tapsok honorálták. I'tana Sseredai L «ó rokonszenvei alakja jelent meg a pódiumon, a közönségnek méltán előlegezett tapsai között. Miután Harmat Zoltán pár szóval bemutatta a vendéget, Sieredm „A házasságról* kezdettel csevegni. Ivét ötletes és poétikus rajzban mutatta be a házasság intézményének hiveit ós ellenségeit, tág terel engedvén S pro és contra vélemények érvényesülésének, felolvasásának különösen vidámabb része ragadta magával a hallgatóságot, de a sserelemés a házasság idylb boldogságát festő, prózában irt költeményét is nagy élvezettel hallgatta a műértő közöuseg. Az előadás művészetével tokozott felolvasást tüntető tetszészaj között fejezte be a felolvasó a kivel különben lapunk „Toll/iri/i/i/i/il" rovatában bővebben foglalkozunk. A távollevő I) AH ut' müvén ;téb öl kóstoló gyanánt berenczij Paula énekelt néhány szép magyar dalt a „szerencsétlenül járt szerző 1 ' müveiből. A hálás publikum nagy figyelemmel hallgatta és többször megújrázta „A máltai lovag" sz érzőjének bájos interpretálóját. ria fényét láttam tündökölni, mi villanyos szikraként járt e szent napon lélekről lélekre. Felmelegült szivemmel Tantalusként jártam fel i alá szobámban. A szoba egyik sarkában a Mationnaszerü Mi na, hátam mögött pedig a szőszkehaju, virággyilkos Margit intett maga felé picike rózsauj jaival. Mire odaértem, csak a puszta, hideg fal volt előttem. A nyomorult Lucifer űzi velem játékát. . . kiáltottam fel. Vagy a sörtől megittasult Mefisztó, ki zimankós téli estén vörös köpenyébe burkolva siet a frivol álarcosbálba, hogy elferdítse sok szép lányka fejét? Még e szent ünnepen is játékot üz Velem sz igazságtalan sors. Hisz nem vagyok bűnös. Mióta gondolkozni tudok, szeretek. Imádom a szépbég ideálizmusát s a szépséges leányzó picike rózsaujjaival örökre hódolatra készt. Nem használt a gyónás. Babylon leomlott és romjaiból többé soha fel nem épül. Hajlékony a leány szive, de ha elhagyott, a széttépett láncot soha többé nem forrasztja össze. Azok a piciny ló/saujjak tudnak ten inteni, a koronát porba rántják. Tündérvilágba viszik fel a szegényt. i ezetnek bennünket, dolgoznak, de ha egyszer ügyeimen kivül hagyjuk a picike rózsaujjak fenyegető intését —, az épülő szent oltárt boszusan összedöntik soha többé vissza nem térnek . . . — OyülŐlÖd a pókhálót P még most isfüK'lubtn useug Margitnak e kéidéie. — Miért kérded? líyülölöm, feleltem egykoron . . . — Szereted, ha meghimsem patnlagvánkosodat, kérdé tovább Margit? Szembe néztem vele . . . — Miért kérded, Margit? A mit a te picike rózsaujjaid hímeznek t Imádom, l szerelmünk oltárára teszem. . . — Tehát az én picike rózsaujjaiui—mint a szorgalmas pók dolgos csápjai . . . — Margit tréfálsz, vagy gúnyolódd ? kér dém egykoron. Ma már nem kérdem . . . Elhagyott szobámbau gunyosau kacagok • kétségbeesve látom, miként versenyez Mina, Margit s a többi erős, mindja gyarló pakkal,., Picike rózsaujjaikkal szüntelenül fonják, lótiogatják szemüuk elé a sötét titokzatos fátyolt. S ha félrelibbeutjük, leginkább hideg valóság tárul fel el'ttunk . . . És azért mégis, ha Margit mégegyszer kérdené, gyölölöm-e a pókot, gyülölöm-e a piciny rózsatijjakat? — fájó szivvel kiáltanék fel: Sem a pókot, sem a piciny rózsaujjakat nem gyűlölöm . . . A pók közönyös előttem ... A picike rózsaujjakat — imádom. Végül Szemére Márton adott elő cellon magyar népdalokat, Weber Olga diszkrét zongorakisérlete mellett. S:emere tudása dilettánsnál szinte virtuozitás számba megy. I igy igazán nem csoda, hogy a közönség alig akart betelni a szebbnél-szebb s szebbnél-szebben ebiadott nótákkal. Meg is éljenezték érte lelkesen. A koncert után társasvacsorához ült a publikum leguagyobb része 's Hanno* Zoltán igazán a közöuseg óhajának tett eleget, mikor elsősorban köszöntötte fel Szereibii Leót. Szertáai talpraesett tósatban válaszolt i poharát a pápai hölgyekre ürítette. Majd Báréin Ferenc az estélyen a műsor keretében és azon kivül is szereplő kedves hölgyekre mondott szép felköszöntöt. A hivatalos tósztok után vidám, fesztelen mulatozás vette kezdetét, melynek soráu előbb Barthalot I liga és Weber I 'Iga produkálták éuekmüvészetüket, a közönség meg-niegu juló tüntetése mellett, utóbb pedig közkívánatra Fikér Dánielné énekelt, fenomenális hangjával él sokoldalú, művészi tudásával szerezve ritka élvezetet a kozönségmk, mely az éjjeli inakban a/.zal az óhajtással oszlott szét, vajha mielőbb gyönyörködhetnénk ebben a művészetben a Jókai-kor pódiumán, a hivatalos programmou belül, —a. -s TOUJiKGYGYEL. A két Leó. A uagy Bandi és a kis Bandi magyar népmesék e két nem éppen ismeretleu hőse megközelítőleg sem olyan typikus alakok, mint az a két Leó, akiről most pillanatfelvételt akarok lekapni a pápai közöuseg és a magam gyönyörűségére. A fotografáláshoz azouban — mint ezt bizonyára tudni méltóztatik — napsugár kell, odaküu pedig, mig e sorokat írom, nehéz, erős, fojtó őszi hangulat terpeszkedik a levegőben. Es ha már a közönséges arcképek fotogratálásához is napsugár kell, mennyivel íuaább kell nekem a mosolygó napfény a két Leó figurájához, akiknek lelke, kedélye, egész uiiud -usége arauyos napsugárból vau összeszőve — fóuyes arauyszálaiból a művészet és a humor melegítő, csillogó sugarainak . . . Bár ide tudnám varázsolni a tollam alá a napfény mosolygását! . . . Tulajdonképpen teljesen felesleges munkát végzek ezzel a skizzirozással. A kik ott voltak a Jókai-kör estélyéu, azoknak alkalmuk nyílt személyesen is megismerni — legalább az egyik Leót, akik pedig nem voltak ott, azoknak hiába irok én ide akár egy tízkötetes biograliát, mert ezt a két individuális művészembert talpig ismerni kell, hogy becsülui és szeretui tudjuk. Aztáu meg az egyik Leó — a, JS Amunt-ok aristokratikus családjából — úgysem váltotta be igéretét, mert mint Hannos elméseu konstatálta: „kitörte épp azt a kezét, melyre a zongorajátéknál feltétlenül szüksége van."' En ugyan nem vagyok muzsikális és igy nem tudom, melyik kezére van az embernek a zongorajátékuál feltétlenül szüksége, de azért őszintén sajnálom, hogy H'Amant L"ót nem ismerhette meg a pápai publikum. Még ha nem excellálhatott volna is művészetével, a hölgyek legalább, bizonyára igy is szívesen látták volna. Egy szeretetreméltó, daliás, hogy ne mondjam „snájdig" fiatal emberrel lett volna gazdagabb a társaság, a kinek talentumáról elég bizonyságot tesz az a kóta, mely legutóbb Páriában megjelent, s mely immár az op. 82. büszke jegyét viseli. „.1 máltai luriii/' i-ot, melynek librettóját Btktiot Gusztávué irta, bizonyára ismeri, legalább hirböla pápai publikum is, ami pedig léiűui tulajdonságait illeti, legyen azokból elég az az egy, hogy ez a fényes karrier
