Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-11-24

1895. november 24. PAPAI LAPOK. •A. lelösséggol járó főorvosi hivatalt, valamint a tögyninasiuiuunk és _ egyik legtekintélyesebb egyletünk orvosi állását, hogy mindazoknak pirulái nélkül legyen nagy tudománya megkö­zelíthető, kik az anyagiaknak teljesen hijjával vaunak. Fényesen tölti be az administrativ teen­dőket is, miket mint főorvosnak keli teljesí­teni és nagy része van városunk nj föllendü­lésében is. Hogy sok ideális törekvésnek út­ját állj8, annak az az oka. hogy ö mint iga­zán orvos és a tett embere, mindig igyekszik a realitásnak is megadni a magáét és a célt városunk nagyon is megszívlel! nd<"> körülmé­nyeivel összhangzáslia hozni. A miről meg van győződve, attól el nem áll s néha talán túlságosan is exponálja magát, do feltétlen tisz­teletet érdemel az. bogy egyénei gondolkodás módjával mindig az arany igazságot keresi. Ilazaliságának fényes tanúsága, hogy bár az akl.or oly híres béosi iskola neveltje, mégis mindig a magyar tudomány tökéletesedése a legfőbb vágya. Az előtt sokszor megjelent a magyar OTVOSgyüléieken és itt tanulták öt log­nagyobb tanáraink személyesen is megismerni, kiknek számos levele tanúskodik arról, hogy mily nagyra tartják dr. Steiuert. .leien viszo nyaink között már éppen nem engedhetvén meg magának e/.eu luxust nagy elfoglaltsága miatt, mi ifjabb orvosi nemzedék lehetünk fanubi­zonyságok, bogy mily érdekkid kiséri oly ha­talmasan lej löd Ő hazai orvostudományunkat s rendkívüli elragadtatása, ha a mi oly nemzet­közi tudományunkban magyar orvosról s fő­kép, ha pápairól ball szépet és jót. s mióta ifjú budapesti egyetemünk felvirágzott, öröm­mel adja meg ennek azt az előnyt, mi rá oly felelősségtől je«, hogy minden nagyobb operációt igénylő betegét oda küldi. Fényes bizonyítéka haasflimágának az is. hogy mint az izr. hitközség iskolaszékének elnöke, derék tanítót' stületünk hatalmas közreműkö­désével az ujabb generációt tiszta magyarnak nevelte! ífju Xeslorunk! Merítsen uj erőt ezen le­nyes 35 éves mult nagy eredményeiből és adja a Mindenható, hogy még sok ily állomást tart­hassunk, hogy még nekünk ifjabbaknak ideá­lunk legyen és hogy mint na emberiség,a hasa, szeretett városunk kiváb'i tagja, a legjobb t mintaszerű családapa, soká éljen a megérdem­lett öröm és boldogságban! Fogadja tisztelt szerkesztő ur igaz köszö­netemet, bogy nekem jóakaratulag megadta az alkalmat arra, bogy minden önérdektől men­ten igaz szivem szerint róhattam le egy előt­tem ideális orvosi működés iránt tartozásomat. Ti&ztelö hivo Dr. Orosz Lajos A Jókai-kör estélye. A főváros írói és művészi világának két előkelő tagját hívta meg vendégül mult vasár­nap a ..Jókai-kör' és ennek révén a pápai kö­zönség is megismerkedhetett - legalább az egyikkel. Szeredui Leó, a kitüuö humorista és l>' Anmut L 'ó, az ismert zeneszerző lettek volna e közreműködők, de egy közbejött baleset meg­fosztotta a közönséget a l> Aninnt muzsikájá­nak élvesetétől s így az estén — az ügyes mű­kedvelők által alkotott müieuben Sseredai Leó dominált. Az illusztris vendéget, a ki, sajnos, csak egyedül, a maga társaságában, vasárnap d. u. 1 órakor érkezett Pápára, a vasútnál a kör ne­vében Httrmot Zoltán, Df< Antal tíéza és Kör* mnitlij Béla fogadták és kiiérték a föwywsss villába Inda kéiő délutáni órákig benyúló vi­dám ebéd volt a (elolvasó tiszteletére. A Jókai-kör nagyterme este színültig meg­telt az érdeklődő közönséggel, i a programúi kielégítette a legkényesebb igényeket is. Beve­zetésül Kiss József zongoraművész játszott el Aid<í-\)ú\ egy megkapó részletet, az ö ismert briliáns technikájával, nagy réssbou pótolván igy a veszteségűt, melyet Ü'Antant l ivol ma­radásával szenvedett a bubbkum. „Beugrását" zajod tapsok honorálták. I'tana Sseredai L «ó rokonszenvei alakja jelent meg a pódiumon, a közönségnek méltán előlegezett tapsai között. Miután Harmat Zol­tán pár szóval bemutatta a vendéget, Sieredm „A házasságról* kezdettel csevegni. Ivét ötle­tes és poétikus rajzban mutatta be a házasság intézményének hiveit ós ellenségeit, tág terel engedvén S pro és contra vélemények érvénye­sülésének, felolvasásának különösen vidámabb része ragadta magával a hallgatóságot, de a sserelemés a házasság idylb boldogságát festő, prózában irt költeményét is nagy élvezettel hallgatta a műértő közöuseg. Az előadás mű­vészetével tokozott felolvasást tüntető tetszés­zaj között fejezte be a felolvasó a kivel kü­lönben lapunk „Toll/iri/i/i/i/il" rovatában bőveb­ben foglalkozunk. A távollevő I) AH ut' müvén ;téb öl kós­toló gyanánt berenczij Paula énekelt néhány szép magyar dalt a „szerencsétlenül járt szerző 1 ' müveiből. A hálás publikum nagy figyelemmel hallgatta és többször megújrázta „A máltai lo­vag" sz érzőjének bájos interpretálóját. ria fényét láttam tündökölni, mi villanyos szik­raként járt e szent napon lélekről lélekre. Felmelegült szivemmel Tantalusként jártam fel i alá szobámban. A szoba egyik sarkában a Mationnaszerü Mi na, hátam mögött pedig a szősz­kehaju, virággyilkos Margit intett maga felé picike rózsauj jaival. Mire odaértem, csak a puszta, hideg fal volt előttem. A nyomorult Lucifer űzi velem játékát. . . kiáltottam fel. Vagy a sörtől megittasult Me­fisztó, ki zimankós téli estén vörös köpenyébe burkolva siet a frivol álarcosbálba, hogy elfer­dítse sok szép lányka fejét? Még e szent ünnepen is játékot üz Velem sz igazságtalan sors. Hisz nem vagyok bűnös. Mióta gondolkozni tudok, szeretek. Imádom a szépbég ideálizmusát s a szépséges leányzó pi­cike rózsaujjaival örökre hódolatra készt. Nem használt a gyónás. Babylon leomlott és romjaiból többé soha fel nem épül. Hajlékony a leány szive, de ha elhagyott, a széttépett láncot soha többé nem forrasztja össze. Azok a piciny ló/saujjak tudnak ten inteni, a koronát porba rántják. Tündérvilágba viszik fel a szegényt. i ezetnek bennünket, dolgoznak, de ha egyszer ügyeimen kivül hagyjuk a picike rózsaujjak fenyegető intését —, az épülő szent oltárt bo­szusan összedöntik soha többé vissza nem térnek . . . — OyülŐlÖd a pókhálót P még most isfü­K'lubtn useug Margitnak e kéidéie. — Miért kérded? líyülölöm, feleltem egy­koron . . . — Szereted, ha meghimsem patnlagván­kosodat, kérdé tovább Margit? Szembe néztem vele . . . — Miért kérded, Margit? A mit a te pi­cike rózsaujjaid hímeznek t Imádom, l szerel­münk oltárára teszem. . . — Tehát az én picike rózsaujjaiui—mint a szorgalmas pók dolgos csápjai . . . — Margit tréfálsz, vagy gúnyolódd ? kér dém egykoron. Ma már nem kérdem . . . Elhagyott szobámbau gunyosau kacagok • kétségbeesve látom, miként versenyez Mina, Margit s a többi erős, mindja gyarló pakkal,., Picike rózsaujjaikkal szüntelenül fonják, lótiogatják szemüuk elé a sötét titokzatos fá­tyolt. S ha félrelibbeutjük, leginkább hideg va­lóság tárul fel el'ttunk . . . És azért mégis, ha Margit mégegyszer kérdené, gyölölöm-e a pókot, gyülölöm-e a pi­ciny rózsatijjakat? — fájó szivvel kiáltanék fel: Sem a pókot, sem a piciny rózsaujjakat nem gyűlölöm . . . A pók közönyös előttem ... A picike rózsaujjakat — imádom. Végül Szemére Márton adott elő cellon magyar népdalokat, Weber Olga diszkrét zon­gorakisérlete mellett. S:emere tudása dilettáns­nál szinte virtuozitás számba megy. I igy iga­zán nem csoda, hogy a közönség alig akart betelni a szebbnél-szebb s szebbnél-szebben ebi­adott nótákkal. Meg is éljenezték érte lelkesen. A koncert után társasvacsorához ült a publikum leguagyobb része 's Hanno* Zoltán igazán a közöuseg óhajának tett eleget, mikor elsősorban köszöntötte fel Szereibii Leót. Sze­rtáai talpraesett tósatban válaszolt i poharát a pápai hölgyekre ürítette. Majd Báréin Ferenc az estélyen a műsor keretében és azon kivül is szereplő kedves hölgyekre mondott szép fel­köszöntöt. A hivatalos tósztok után vidám, fesztelen mulatozás vette kezdetét, melynek soráu előbb Barthalot I liga és Weber I 'Iga produkálták éuek­müvészetüket, a közönség meg-niegu juló tün­tetése mellett, utóbb pedig közkívánatra Fikér Dánielné énekelt, fenomenális hangjával él sok­oldalú, művészi tudásával szerezve ritka élve­zetet a kozönségmk, mely az éjjeli inakban a/.zal az óhajtással oszlott szét, vajha mielőbb gyönyörködhetnénk ebben a művészetben a Jó­kai-kor pódiumán, a hivatalos programmou belül, —a. -s TOUJiKGYGYEL. A két Leó. A uagy Bandi és a kis Bandi magyar népmesék e két nem éppen ismeretleu hőse megközelítőleg sem olyan typikus alakok, mint az a két Leó, akiről most pillanatfelvételt aka­rok lekapni a pápai közöuseg és a magam gyönyörűségére. A fotografáláshoz azouban — mint ezt bizonyára tudni méltóztatik — nap­sugár kell, odaküu pedig, mig e sorokat írom, nehéz, erős, fojtó őszi hangulat terpeszkedik a levegőben. Es ha már a közönséges arcképek fotogratálásához is napsugár kell, mennyivel íuaább kell nekem a mosolygó napfény a két Leó figurájához, akiknek lelke, kedélye, egész uiiud -usége arauyos napsugárból vau össze­szőve — fóuyes arauyszálaiból a művészet és a humor melegítő, csillogó sugarainak . . . Bár ide tudnám varázsolni a tollam alá a napfény mosolygását! . . . Tulajdonképpen teljesen felesleges mun­kát végzek ezzel a skizzirozással. A kik ott voltak a Jókai-kör estélyéu, azoknak alkalmuk nyílt személyesen is megismerni — legalább az egyik Leót, akik pedig nem voltak ott, azoknak hiába irok én ide akár egy tízkötetes biograliát, mert ezt a két individuális művész­embert talpig ismerni kell, hogy becsülui és szeretui tudjuk. Aztáu meg az egyik Leó — a, JS Amunt-ok aristokratikus családjából — úgy­sem váltotta be igéretét, mert mint Hannos el­méseu konstatálta: „kitörte épp azt a kezét, melyre a zongorajátéknál feltétlenül szüksége van."' En ugyan nem vagyok muzsikális és igy nem tudom, melyik kezére van az embernek a zongorajátékuál feltétlenül szüksége, de azért őszintén sajnálom, hogy H'Amant L"ót nem ismerhette meg a pápai publikum. Még ha nem excellálhatott volna is művészetével, a hölgyek legalább, bizonyára igy is szívesen látták volna. Egy szeretetreméltó, daliás, hogy ne mondjam „snájdig" fiatal emberrel lett volna gazdagabb a társaság, a kinek talentumáról elég bizony­ságot tesz az a kóta, mely legutóbb Páriában megjelent, s mely immár az op. 82. büszke je­gyét viseli. „.1 máltai luriii/' i-ot, melynek lib­rettóját Btktiot Gusztávué irta, bizonyára is­meri, legalább hirböla pápai publikum is, ami pedig léiűui tulajdonságait illeti, legyen azok­ból elég az az egy, hogy ez a fényes karrier

Next

/
Oldalképek
Tartalom