Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-11-03

részt vvtt egylet minden ügyéhen, alakulásától egész a mai napig. Az egylet megalapítása és felvirágoztatása körül elévülhetetlen érdemeket szerzett. Mint városi képvisel.mely tisztséget a vála-ztó-közönség bizalma ruházta reá. meleg érdeklődéssel harcolt mindig a közügy, a közjó érdekében. Mint jeles poinologns, nagyelösz'retettel kultiválta a kertészkedést. A jobb sorsra érdemesült, néhai J)

kerfé*Z'tár$i<lat

it-\iu\i, m kertészeti-kiállitások, melyek városunkban rendeztettek, miud ö neki köszönhetik létrejöttüket. Serény munkása volt P. Szabó Káról y az irodalomnak is. Két kötetes magyar irodalom története, filosoíiája és költészi ttana tankönyvül használtattak rég időtől fogva a pápai I jgiinnáziuualiau, melynek 37 évig volt tanára. Miut tanár ós hírlapíró egyaráut, mindig megőrizte férfias higgadtságát; töprenkedő kétely, borús hangulat volt kiolvasható mindig arcából. Csakugyan ritkán mosolygott, s mosolyában mindig több volt a melankóliából, mint a gondtalan vidámságból. Haugjában száraz hidegséget, csendes melankóliát fedezhettünk fel, mit csak a vehemensebb pillanatokban — leginkább vitatkozás közben — váltott lel egy kis lelkesedés . . . elevenség. Mintha már régen magában hordozta volna a halál csiráját. Szeretett gazdálkodni, az öregbegyben szép szőlője volt. Klöadás ut in rendesen kiment a szőlőjébe s munkálkodni kezdett. Nemrég szőlőjét is eladta.Lelkesedése szerte-foszlott. Nem voltak vágyai, a szőlőhöz is hűtlen lett. A halál fenyegető miszticizmusa már ekkor beleérödött szivébe-lelkébe . . . s hosszú aknamunka után gyilkos fegyverével aioltá életét... Eltemettük — de emléke élűi fog közöttünk . . . Dr S. A. i Temetése okt 31-ikén volt a tanári kar, a tanulóifjúság, a tűzoltóság g igen nagy városi közönség részvéte mellett. A háznál Kit Cábor ref. lelkész tart ott szép, eszmegazdag beszédet, a sirnál pedig Kitt József theol. tanár mondott egy oly szépen és finoman koncipiált beszédet, melyben mély fájdalommal búcsúzva a szeretett kartárstól, egyúttal a koporsó mellett lévő megtört szivü kedvesei lelkébe észrevétlenül csepegtette a bizalom, isten akaratában való megnyugvás és égi hit enyhítő balzsamát. Ezután az itj. képzötársulat s az egész jfjuságnevében GsSSMSS Dezsői, ó. pn. búcsúzott az elköltözött, d, megliató szép szavakkal és előadással. Nagyszámú szép koszorú toritotta a koporsót, köztük a tanári kar, volt régi tanítványai, az ifjúsági képzötársulat, a tűzoltóegylet, a theologiai akadémia hallgatón,a fögymnáziuin ifjúsága, a gimn. VI I. és VI 11. osztályrészéről küldött koszorúk.Cyászjeleutésta tanári kar, s a család adott ki. Ez utóbbit Up* itt közöljük : Alulírottak ugy a maguk, mint az összes rokonság uevében mély fajdalommal jelentik a jó fiu, testvér, a szerető atya, ipa, nagyapának /', Sziln) K'irulif t'ögymuáziumi tauárnak élete bO-ik évében f. hó 2't-óu történt gyászos elhuuytát. A drága hamvak f. hó 31-én d. u. 4 órakor lesznek az ev. v<e( egyház szertartása szerint az alsó-városi sírkertben örök nyugalomra helyezve. Pápa, la'.i5. okt. 2'». Béke lengjen porain! Édesanyja: özv. Szabó Istvánná. Testvérei: Szahó Eajos, Szabó .lulia, özv. Csizmadia Károlyné. (iyermekei: Ida. .Mariska, Ballá Endréné, Margit, Juliska. Veje: Hallá Endre. I'nokái: Bandiké, Károly. Kihunyta alkalmából táviratilag fejezték ki ré-zvétüket dr. DarányiIgnác és dr. t'enyeesxy Ferenc. — Városi közgyűlés. Városunk képviselő-testülete f. hó í)-óu d. ii. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozat a következő ; 1. Schmiedt Károly építkezési ügyében az utcavonal megállapítása tárgyában benyújtott jelentése az építészeti szakbizottságnak. 2. A nagytemplom mágötti , vásártér rendezése tárgyában jelentése a szépészeti szakbizottságnak. 3. Török János v. mérnök részére 250 frt megszavazását javaslatba hozó tanács-határozat. -1. Állami tanítóképezde céljaira nyújtandó hozzájárulás tárgyában bizottsági megállapodás. 5. Legtöbb egyenes állainadót fizető v. képviselők névjegyzéke összeállítására választott küldöttség jelentése. 6. A Pannonhalmi főapátság megkeresése a pápai Bencésrend szókháza melletti urod. háznak iskolai célokra a város által való megvétele és díjtalanul a Bencósrend részére leendő átadása tárgyában. — Mit törödöl az én másik életemmel ?.. . En, látod nem találok benn semmi érdekeset. Jóformán el se tudnám mondaui, a mi velem történt: jó volt-e, rossz volté? Mindegy már az nekem. . . Minek csodálkozol annyira? Talán nem hiszed P No majd elhiszed . . . száz óv múlva. Kernelem csak nem mondtam keveset ? . . . Itt a kezem : fogadjunk . . . A csontvázzal nem jó fogadni Mert a mit ö mond, biztos, mint a halál. Meg milyen különös dolgokat sugdos! Nem is érdemes vele szóba állni . . . A mi külsejét illeti, nagyon hasonlít a halálhoz. Legalább ezt az emberi képzelet ilyen slaknak festi. Egy csontváz, kezében ka*za, lábain óriási csizmák, egy fehér lepedő,melylyel leteríti magát: ez a rettegett vendég, teljes hivatalos ornátusában. Nem valami kellemes megjelenés. De minek is? gondolja magában, 'gy is az övé, a kibe egyszer beleszeret. A halál remek hóditó . . . II Igy őszszel olyan szürke a világ' a természet is aludni tér, hogy álmodjék. Mindenütt a halál nyomai vannak ... Még szomorúbb élet van a sirok között, a temetőben. Tulajdonképpen itt nincs is élet. 3usan csüggesztik alá lombjaikat a fák. Többé már nem zöldek. Sehol sincs egy biztató jel. Kihalt a reménynek minden virága. Szomorúan zúg-búg a szél, Csendről, nyugalomról beszél . . . Hová lett a „kis madárka," mely az ágak között zengett? ... Itt hagyta: nem szereti a száraz lombokat. I De mégis, ki tépelődnék a pusztulás gondolatával ? Áldás a földön, mely az emberiség teritett asztala. Áldás a szántóvető munkáján. Elhervadt a virág, de majd újra nyilni fog. Napsugár kell a sírokra: remény a fásult szivekbe I Halottak napján az a sok ezer égő gyertya mind megannyi fénye a soha ki nem alvó reménynek. A gyertyák elhamvadnak, de nem az a fényforrás, melynek legelső világa ott ered jó mélyen : a szívnek rejtekében. A remény angyala folyton a sirok fölött lebeg. A temetőkert szélén egy takeresztes siron halvány, pislogó gyertya. Mellette kis fiu térdel . . . imát rebeg. Nagyanyja tanította rá, ki szintén ott imádkozik. Kérdessiik meg a gyermektől; 7. A Voyta-Hets-féle házsorozatnak polgári iskola céljaira leendő megvétele. B. A sertés-piac áthelyezése tárgyában beadott kérvény. 1» A pápa csornai vasútra megszavazott 50000 frtnak az alapítványi pénztárból kiutalását elrendelő városi határozatot jóvá nem hagyó megyei határozat. 10. Fogyasztási ós italmérési adó kezelésének felülbírálására hivatott bisottoág előterjesztése. Megyebiz -tagok választása Pá pán. Városunkban is, mint az egész vármegye területén, f. hó ü-án, es&törtökön lesz az üresedésbe jött megyebizottsági taghelyeknek választás utján való betöltése. Az I. alválasztó kerület (1—725. sz. házig) választ 3 megyebiz. tagot. A választást, a városháza uagylennében Galamb József elnök vezeti. A II. alválasztó kerület (725 — 1443. sz. házig) választ 4 megyebiz. tagol Választási elnök Saéfjf Lajos. A választás az uvoda-épülel rajztermében tartatik ineg. Mindkét választás reggel 9 órakor kezdődik. TOLLHKGVGVEL. Adomák. Tromf. Hevesen vitatkozik egymással két uri ember, kik közül az egyiket Kis Edének, a másikat Kis Antalnak hittak. Arról volt szó, melyikük tud jobban játszani a szavakkal. — En például — monda Kis Autal - az ön nevét kifejezem csupa e betűvel. Igy ni: AVm tetemes leb. En meg az önét vágott vissza Kis Ede — kifejezem tisztán a betűvel. — No halljuk, szól Kis Autal gúnyosan. — S'Ujijtubin Antul volt a válasz. Fekete csillag A halvány holdnál sétál a kisasszony, az udvar htjával. Velők van a papa is, ki már unja a dicsőséget és zsörtölődik, hogy haza kell menni. A kisasszony regényes hajlamú, polgárista. Szereti a csillagokat vizsgálni. Mit észre vesz az udvarló, s kérdi tőle : Melyik az ön csillaga? — Az a melyik ott . . . ejnye, nem találom. Papa kérem : melyik is az én csillagom ? — Hol vau édes-apád, fiam ? — Itt nyugszik, a földben, fi'gja felelni. — Nem látod öt többé? — De látom majd ... az égben. A gyermekszív igazán az emberszív, tisztán, hamisított érzések nélkül. Ezt a kicsiny fiút m'gtanitották arra, hogy a siron túl meglátja édes apját. Mi sem természetesebb ennél ö előtte. Talán igy marad hite, míg majd öis nyugodni tér. Valószinübb, hogy az élet, a küzdelem roncsolni fogja. De mindegy: a lemény zöldje annál erösebb^n kihajt és virul, mint gyerm k korában. Hiába minden: a szívből nem lehet kitörölni semmit, mert az örök istenség nem ugy oltja belé azt, a mit beleölt .. . Koszorút helyezünk a sírokra, mikor a holtaknak emléket szentelünk. Ezer meg ezer világot gyújtunk kedveseink emlékének, de sokkal fényesebb a reménység örök tüze . . . Elhervadt a virág: kivirul megint. Elment a zeugö madár: visszajön újra. Elhagyott a remény? Visszajön újra. Napsugár nevel majd poinpás koszorút a sirok fölött: aranysugarakat szór a remény a fásult szivekre . . . -cs -f.