Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-10-06

1895. október 6. PAPAI LAPOK. Szüretelési útmutatás. Irta Adamovlch Lázár. II. c) A szőlöszedés és összehordás. Mielőtt a tényleges szedéshez hozzá fog* náuk. hogy a szüret közben minden zavaTt ki­kerülhessünk, szükséges az egész munkálatról egy tervet készítenünk, mi abból áll, bogy a szőlő nagyságához, a szüretelő helyiség /prés­ház] terjedelméhez, és az eszközök kádak és sajtók) mennyiségéhez képest ugy fogadtassa­nak tel a munkások, hogy azok egyik a mási­kát munkájukban ne gátolják, s a szőlő beta­karítás gyorsasága a téldolgozás tökéletessé­gével összhangzatban végeztessék. Mert a mint egyfelől a mennyiségre káros, ha a kevés szedő mellett a betakarítás sokára halaszfatik, mi­vel a megkezdett szőlő a pusztításoknak so­káig kitétetik, ugy másrészről a minőségre szintén hátrányos, fia az elégtelen eszközök­höz aránylag sok szedő által arra kényszerít­tetünk, hogy a szőlő azonnal kisajtoltassék, mivel az ily mustokból csersav-hiányos s an­nál fogva nehezen tisztuló ós zamatnélküli bort nyerhetünk. Eppeu azért a térbe csak annyi szedőt kel' felvennünk, a mennyinek legalább két napi szedéséhez elegendő kádunk van, sőt még a harmadik napra is maradjon üres kád addig, mig az első napon szedett szőlő feldolgozásá­val kádakat üruünk. Nagyon természetes, hogy kezdetben is, ugy mint azután naponta csak annyit szed­hetünk le, a mennyit a harmadik napon a meg­levő sajtókkal kisajtolni is tudunk, — külön­Len a szabályos munkarend megszavaztatnék. Annak a mértéke, hogy egy szedő naponta mennyi szőlőt képes leszedni, az adott körül­ményektől függ, melyre nézve a szőlő nagyobb vagy kisebb termése, rotbadtsága, a lehullott bogyók mennyiség-, az idö szépsége — miud befolyással vannak. De mégis ezen körülmé­nyek számbavétele mellett egy szedőre 2 — 4 hektoliter mustra való szőlő leszedésére szá­míthatunk. Ezen mennyiségnél kevesebbet szedhet, ha aseu létezéséuél az aszú szemek mindjárt a szeriÓMiél külön szedetnek. A szedőkhöz puttonosok is kellenek, kik a 1< szedett szőlőt a dülöutakon álló szekere­kig* v *gy egyesen a sajtóházba elbordják. Ezen munkára t< rti napszámosok alkalmaztatnak s ezek szán a a szedőkhöz arányítva ismét a termés nagyságától és attól függ, hogy milyen messzire kell a szőlőt összehordani. (Jyenge termésnél és közelre hordva 10 szedőre is elég egy puttonos. Mig ellenben na­gyobb termésnél, s messzire hordva, minden ket szedő is elfoglal egy puttouost. Ezt az •ráuyt tehát, mindég a helyi körülmények sze­rint a gyakorlat állapit hatja meg. Némely vidéken még ma is, nem puttón­ban, hanem nehéz tölgyfa-csebrekben hordják össze a szőlőt, melyeket két ember egy rúdra akasztva a vállán hord a szüretelő helyre. — Ez a helyi szoká:; sok pazarlással jár, mivel az üresen is igen nehéz, tölgyfa-csebret le és tel hordozni — okuélküli eröpazarlás, vesztegetés. Anuált'ogva a könnyű fenyöfaputton, melynek súlya az egész testre vau feloszolva — sokkal alkalmasai) eszköz a szülő összehordá­sára. Továbbá akármennyi szedőt ós azokhoz szükséges puttouust is állapítunk m»g, de azo­kat ugy állítsuk össze, hogy minden 10—15 szedő mellé egy megbízható csapat-felügyelöt rendeljünk, ki a csapatát az egész szüret alatt jegyzékben tartja, s azokat minden nap reggel és este számba veszi és a szedésnél nyomban a sz'dök után haladva arra vigyáz, hogy asze­dét gyorsan és a t-rv.'zett osztályzat szerint haladjon. A fürtök a tőkéken, s a szemek a földön el ne hagyassanak, száraz levelek és éretlenül elszáradt fürtök a szőlő közé ne sze­dessenek. Továbbá, hogy a szedő a szőlő köze kenyeret ur c'njyen. A szedők a sorokba beállva egyenlően ba­ladjanak, és végre, hogy a munkások a szőlő jobb részét ne pusztítsak. Itt nem hagyhatom említés nélkül a ha­tankban általánosan még ma is meglevő azon rossz szokást, mely szerint a kevés nspibór pótlásául megengedtetik, hogy a szüretelő mun­kások a szőlőt egész napon át kedvök szerint pusztíthassák. Igen óhajtandó leune a borászatra, hogy ezen 0 |avult rossz szokás valahára eltö­röltessék és a szüretelő napszámos is miut mas munkáért, napszámmal, nem pedig a s*őlö sza­lud, pujjtitisa által aietteuér »aj átlagosnak tűnik fel, bogy szüret előtt még a családunk részére is sajnálunk egy fürt" szőlőt levenni, szüretkor pedig mindenkit neki bocsájtunk, hogy kénye-kedve szerint gazdálkodjék benne. A csekély napszám pótlék, a mennyivel többet kellene fizetnünk, gazdagon megtérülne, ha a szőlő szabad pusztítását erélyesen meg­tiltanáuk. Mert a meglevő szokás mellett amuukás. a munkaidő nagy részét reggeltől estig — a szölöevéssel tölti, s a miatt a szedésben keve­set végezhet. Tetemes kár tétetik a szőlő pusztítása által a bor mennyiségében is, mivel egy mun­kás naponta 3—4 lit Q r mustnak való szőlőt könnyen elfogyaszt. Még nagyobb kár a bor minőségére nézve, mivel mindeu munkás a legérettebb és jobb fajú szőlőket pusztítja. Sőt az egyes fürtökből is az érettebb szemeket szedegeti ki. De még annak a látása sem hat kelleme­sen, midőn egész nap néznünk kell, hogy a tisztátlan szájú napszámosok a szölöfürtökbe harapdálnak, s a megmaradt fürtrészeket ismét visszadobálják. Mindezen okok arra intenek bennünket, hogy közös akarattal törekedjünk ezen elavult, káros szokást lassanként kiküszöbölni. Baassőlőfajok külön-külön táblában vau­nak, először is az érettebb fajok szedését kezd­jük meg, sa szerint folytatjuk a fajok lesze­dését, a mint azok érése egymás után követ­kezik. A vegyes ültetésü szőlőnél előbb inkább a távolabbi táblákat szedjük le, s ugy renden­ként közeledünk a központ felé, mivel a tanya 'hajlék) körüli darabokat a károsítástól szüret alatt is köuyebben megvédelmezhetjük. A szölöszedésuél a kötelékek vigyázva felvágatnak, hogy az összeszorított fürtök megszabaduljanak s aztán az egyik kézzel megfogva a fürtöt, a másikkal levágjuk és az alátartott sajtárba teszszük. A fürt levágására igen célszerű ebből kifolyólag a szüretelő ollót használni, mivel a késsel való levágás először is a szüretelő mindkét kezét veszi igénybe, másodszor pedig a legkisebb vigyázatlanság mellett sok szem pereghet le. A déli szünetkor tanácsosabb a szedöedó­uyeket üresen a helyszínén hagyni, hogy az étkezés alkalmival azok által a szőlő közé ke­nyér maradók ne jöhessen, mi a mustban ecet­kovászszá válhatnék. A szölöszedéshez csak száraz időben, és reggel akkor fogunk, urdön mir arról a har­mat, vagy dér felszáradt. d) A szőlöoálogalás vagy osz'álijuzds. A szölöválogatás a szűr -ti munkának az a nevezetes része, mely által részint az egyes szölöfajok termései egymástól elkülönitt a tnek. részint pedig az ugyauegy fajú szőlők minő­ségük szerint két-három osztályba szedetnek, miáltal a készítendő bor értéke tetemesen fo­kozható. A bortermelésre nézve már az is nagy hátrány, hogy többféle kék és fehér szőlő fa­jok keverve vannak ültetve, de még károsabb azon kezdetleges szüretelés, amidőn a vörösbor­fajszölök a fehérekkel, az éretlennek és rothad­tak az érett és épekkel együvé 3zedetuek. Mert igy egylélül az összekevert fajokból csak kö­zönséges, jellegtelen bort nyerhetünk. Másfelöl ha az összeszedett kék és fehér szőlők azonnal kisajtoltatnak, nem lesz ugyan vörös színe a bornak, hanem csersavat és a héjban levő za­mat anyagokat nem lúgozhatván ki, nehezen tisztuló és zamatnélküli bor válik belőle. Ha pedig ezen szükséges anyagok megnye­rése miatt a mustot a törkölyön több ideig hagyjuk, a kék szőlőből nyert vöröses szine által teszszük értéktelenné. Ennélfogva a szölöválogatási munka az, mely a termett szőlőből a lehető legmagasabb értékű bor készítésire a legmagasabb befolyás­sal VB*1. Éppen azért a jelen viszonyok és saját er­dekeink ma már megkívánják, hogy a vegyes ültetésü szőlőkben is legalább a kék szőlők a fehérektől elkülönittessenek még akkor is. ha az egész termésből csak egy osztályú fehér bort akarunk készíteni. Ezen esetb m is a kék szőlők külön ssedetn^k l azonnal kisajtoltat­nak. A fehér borfajok pedig 24 -2H óráig a törkölyön hagyatnak, és azutáu akisajtolt két­féle must össsekeverve együtt terjesztetik. Ily módon az egész bormenyiségünknek csersava ós zamata lesz a nélkül, hogy ssine vörösséget nyert volna. IOLUII;<;H;U;I Öszi gondolatok. Beálltak az iskolák; a múzstcsoport teen­dője megkezdődött, s hol busau, hol vidáman cipelik a könyvet hónuk alatt. ( sak ugy. mint régen . . . Eszembe jut egy jó öreg ta­uárum. ki annak idején a rettegett mathézist tanította. Minden szava tréfás volt ; minden feddés, mely az ajkáról jött, kacagtató, de a mellett csipös éle. Egyszer, mikor bejött az osztályunkba, meglehetős rendetlenségben talált bennünket: kitemitt. kit meg amott, a padokon kivül.Megállt a katedránál, s várta, mikorra vergődünk már helyre? Az ablak alatt meg | vásári alkalom lé­vén/ olyasmi négylábú állatokat hajtottak, me­lyek a természet rendelésénél fogva bödüléssel adnak kifejezést kívánságaiknak. Egy bús pél­dányuk siralmasan, hosszan bőgött az ablak alatt. Csönd lett. A helyzet elég komikus volt, de nem mertük nevetéssel tetőzni az imént elkö­vetett hibát. Csak néztünk, alig birva visszatar­tani a kacagást. Ekkor a professzor ur szép higgadtan igy szólt hozzánk: — Nos? Még kinn maradt valaki közü­lök .. . V'alánk pedig ekkor első éves bölcsészek, vagyis hetedik osztályos gimnazista urak. Ha­nem a mi öreg mathétis-tauáruuknak olyan jól állt az ilyesmi. Jóságos, nyugodt szemei, mintha mondták volua a kitört kacagás kö­zepett: — Ugy-e. kópék, most is csak én segítet­tem rajtatok . . . Hivatalosan beköszöntött az ^uualmaa ősz." Felmentek aranyo fecskéink is — melegebb tájra, vígabb hazába; itt hagytak bennünket (eleget énekeltek náluuk hiába), bogy a>yyö­rieknek varázsolják elö a tavaszt - Thália tem­plomában. Október elsején még kánikulai melegbea kacérkodott velünk a szeszélyes természet; ma már búskomor, „őszies" az idő. (Estéli „légyott­okra meg épen nem alkalmas.) Október elsejéD még azokban a hatalmas portölcsórekben gyönyörködtüuk, miket a ka­vargó szél rögtönözött játszi jókedvében és a városi hatóság szives figyelméből Pápa Szaha­ráján (Nagy humor lakik Pápán, meg a tán­coló szélben is. Mintha azt akarná produkálni : hogyan lehet könnyű szerrel port hinteni az ember szemébe); ma már megjött a változatos­ság kedveért, a másik élvezetünk: a sár; most meg majd azt tapossuk térdig, az égiek rende­léséből, mig meg nem jöu újra a por. Valami nagyszerű az a por. Már minthogy azokat a miriárdnyi poratomokat értem, a me­lyek Pápa levegőjében úszkáltak egy hó óta, mely idö alatt utcáink egy csepp vizet nem láttak. (Azt mondják a dokturok: ez idö alatt kevesebb volt a halandóság.) És nagyszerű fitícizmussal dolgoznak a városházán is. Szérián közgyűlés volt s már d. u. 2 órára fellocsolták a főbb utcákat. Nem tudjuk: a városatyák tüdejére tekintettel cse­lekedték-e meg ezt? nehogy, mig a városhá­záig óraek, beptikát kapjauak, vagy azért, hogy a port nger és az öntözés beszüntetése miatt ne lehessen interpellálni V avagy tán azon ok­ból, hogy eső legyen? Mert tény, hogy 2-ikáu öntöztek és 3-ikau már egész nap esett az eső. Morál i „Eső után ha áhítozol Pápán, ci­rógasd meg a gazdasági tanácsost, hogy öntöz­tessen és másnapra bizonyosan lesz esö. u • Nevezetes nap volt eddig is október el­seje. Ekkor rukkoltak be az újoncok, éktelen rikogatással vonulva végig utcáinkon. De as idén a bevonulás ideje 7-ére lett elhalasztva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom